Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for :

  • Author or Editor: Ildikó Király x
  • Behavioral Sciences x
Clear All Modify Search
Author: Ildikó Király
Restricted access

Hű utánzás révén gyorsan és hatékonyan lehet új információt elsajátítani, feltéve, ha a modell rendelkezik a szükséges fizikai és kulturális tudással ahhoz, hogy a viselkedését érdemes legyen lemásolni. Zmyj, Daum, Prinz, Nielsen és Aschersleben (2011) kutatási eredményei szerint, kisgyerekek a kortársnál nagyobb arányban utánozzák a felnőtt modellt, ha a bemutatott cselekvés irracionálisnak tűnik. Eszerint a modell feltételezett tudása hatással van a társas tanulásra. Kísérletünkkel azt vizsgáltuk, hogy második életévükben lévő gyerekek eltérő tanulási formát mutatnak-e felnőtt, és náluk valamivel idősebb gyermek modell esetében, ha a bemutatott célirányos cselekvés nem hatékony eszközhasználatot tartalmaz. A gyerekek (N = 53) azt figyelték meg, ahogy egy modell, a rendelkezésre álló két eszköz közül a kevésbé hatékonyat választva elér egy célt. Ezt követően a gyerekeknek maguknak is lehetőségük volt elérni a modellált célt. Emellett, az alapszintcsoport mérte a spontán eszközcselekvések gyakoriságát. Bár mindkét modell viselkedésének megfigyelése növelte az eszközhasználat arányát az alapszinthez képest, az utánzás pontosságában különbség mutatkozott. Míg a felnőtt modell csoportban a gyerekek lemásolták a modell nem hatékony eszközválasztását, a gyerek modell csoportban több volt a racionális eszközválasztás (χ2(2) = 6,280; p = 0,043). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy, amennyiben a bemutatott eszközcselekvés nem hatékony, a modell hozzáértésének szintje (amelyet kora implikál) befolyásolja, mit sajátítanak el a gyerekek viselkedésének megfigyelése révén.

Restricted access
Authors: Attila Krajcsi and Ildikó Király

Bevezetés a pszichológia komputációs és evolúciós elméleteibe [Pinker, Steven: Hogyan muködik az elme?] (Krajcsi Attila)      635 Társaink megértése - a cselekvések látható és a szándékok lát­ha­tat­lan világa [Bíró Szilvia: A „naiv pszichológiai értelmezés” kezdetei: a racionális cselekvés elvének kísérleti vizsgálata csecsemokorban] (Király Ildikó)      638

Restricted access

A traumatikus eseményekre való emlékezés központi kérdése, hogy kisgyermekek képesek-e pontos emlékbeszámolókat adni az általuk átélt kora gyermekkori traumatikus eseményekről. Jelen tanulmány e problémakörrel foglalkozik. E probléma vonatkozásai két kérdés közelebbi tárgyalásán keresztül közelíthetőek meg. Az első kérdés az, hogy a fejlődő, kibontakozásban lévő emlékező rendszer adott jellemzői (a felnőtt emlékezettől való eltérése) miként hatnak, hogyan alakítják a fennmaradó emlékeket, különös tekintettel, ha azok mélyebb érzelmeket tartalmaznak. A terület kutatási eredményei arra világítanak rá, hogy a fejlődésben lévő emlékezeti rendszer alapvető sajátosságai rányomják a bélyegüket a korai emlékek, így a traumatikus emlékek jellegére is: kisgyerekek emlékmegőrzése az általánosítás irányában torzít, a szokatlan, egyedi eseményeket pontosabban őrzik meg, mint az ismétlődőeket. Ugyanakkor mindkét esetben az esemény célszerkezetébe illő lépésekre koncentrálnak, és az ebbe nem illőeket elhagyják. A kisgyermekkori traumatikus emlékek előhívásának megbízhatóságához kapcsolódó másik kérdés pedig az, hogy az előhívás kontextusa mennyire befolyásolja a kisgyermekeket az emlékformálásban. E kérdés tanulmányozása arra az általános eredményre vezet, hogy kisgyermekek, amiatt, hogy kevésbé képesek az emlékeik tudatos szervezésére, jobban befolyásolhatóak a kikérdezés által.

Restricted access

Absztrakt

Tanulmányunkban azt a filozófusokat és pszichológusokat egyaránt foglalkoztató kérdést járjuk körül, hogyan fejlődik a gyermekek időfogalma a korai életévekben, feltárva, milyen képességek kibontakozásán nyugszik önmagunk megértése a múló idő tükrében. Kiindulásként a gyermekkori amnézia jelenségén keresztül szemléltetjük, hogyan bontakozik ki az a képességünk megközelítőleg 4–5 éves kor környéken, hogy képessé válunk egyedi és megismételhetetlen események felidézésére a múlt egy-egy megkülönböztetett időpillanatából. E gondolatmenetben kitérünk az emlékezetfejlődés kutatásában egymással szemben álló két nagy megközelítésre, amelyek vagy folyamatos fejlődést vagy minőségi váltást feltételeznek a 4 éves kor körüli időszakban. Célunk, hogy rámutassunk az ezen megközelítések hátterében húzódó fogalmi különbségekre, valamint az ezeket támogató, illetve megkérdőjelező empirikus kutatási eredményekre és értelmezési lehetőségeikre.

Restricted access

Absztrakt

Tanulmányunk második részében, folytatva a korábbiakban elkezdett gondolatmenetet az idő fogalmának fejlődési kérdéseiről, olyan jelenségeken keresztül szemléltetjük a kora gyermekkori emlékezeti működés sérülékeny voltát és annak feltételezhető hátterét, mint a forrásemlékezet, a realitásmonitorozás vagy a befolyásolhatóság. Önmagunk elhelyezése az események láncolatában, az időben kiterjesztett szelf megértése azonban nem kizárólag a múltbeli események személyes tapasztalatként való megőrzésében szükséges, ugyanígy a jövőbeli események tervezése, tapasztalást előrevetítő elképzelése során is, így e képességek összefonódásának a fejlődés folyamatában külön figyelmet szentelünk. Végül a perspektívaváltás képességének korai kibontakozásával foglalkozunk, hiszen az átélt eseményekre személyesen megtapasztaltként, első személyű perspektívából emlékezni, úgy véljük, önmagában egy fejlődési folyamat eredménye (és nem kiinduló állapot), amely az autonoetikus emlékezésmód elérhetővé válásán keresztül hozzájárul az emlékek egyedi, megkülönböztető jegyekkel való gazdagításához és az idő szubjektív élményének megértéséhez.

Restricted access

Absztrakt

Vizsgálatunk újdonsága, hogy a narratív nyelvi közeg támogató hatását egy esemény cselekvéses felidézése során olyan fiatal gyermekek körében igazoltuk, akik maguk még csak alig vagy nem magabiztosan beszélnek. Törekedtünk megragadni és kitölteni azt a rést a kora gyermekkori emlékezetkutatásokban, amely a nyelvi címkék és a narratívumok emlékfelidézést serkentő hatásának vizsgálatai között húzódik. Számos utánzásos módszert alkalmazó kutatást ismerünk (Herbert és Hayne, 2000; Simcock és Hayne, 2002; 2003), amelyek ritkán lépnek túl pusztán a tárgyak vagy célok megnevezése hatásainak vizsgálatán (kivételt jelent: Hayne és Herbert, 2004). A narratívumok emlékfelidézést serkentő hatásának gazdag irodalma (pl. Reese, Haden és Fivush, 1993; Leichtman és mtsai, 2000; McGuigan és Salmon, 2004) ezzel szemben már a gyerekek korai szóbeli emlékfelidézésén keresztül vizsgálódik, eltekintve az utánzásban, a megtapasztalt esemény visszajátszásában rejlő lehetőségektől. Kutatásunkban e két megközelítési mód összekapcsolására vállalkoztunk. Olyan kísérletet terveztünk, amely egy esemény megtapasztalását kísérő nyelvi környezet, valamint az abban részt vevő másik személy, társ szerepét utánzásos módszerrel vizsgálja a 2–3 éves korosztályban.

Restricted access

Absztrakt

Vizsgálatunk során a teleológiai hozzáállás és a kauzalitás emlékszervező szerepét, és e két értelmezési séma hierarchikus viszonyát kívántuk tesztelni. Kétértelmű események utánzása nyomán azt tapasztaltuk, hogy az oksági szerveződéssel szemben a teleológiai értelmezés előnyt élvez. Úgy véljük, hogy az események belső struktúrájára való érzékenységet az esemény feltételezett célja vezérli, és ezért a cél ismerete az egyik legfontosabb szervező tényező az eseményreprezentációk kialakításánál. Eredményeink ugyancsak megkérdőjelezik a korai epizodikus (időbeliségre érzékeny) emlékezet jelenlétét, amennyiben eredményeink szerint a csecsemők csak akkor rekonstruálják a tapasztalt időbeli sorrendre vonatkozó információt, ha az az esemény belső felépítése alapján szükségszerű.

Restricted access

Vizsgálatunk célja az emlékezeti előhívás során aktiválódó asszociatív és stratégiavezérelt folyamatok (Shing és mtsai, 2010) mechanizmusainak feltárása volt perceptuális forrásmonitorozási paradigma segítségével. E kérdést fejlődési kontextusba helyezve óvodás korú, kisiskolás és felnőtt személyek teljesítményét hasonlítottuk össze egy emlékezeti feladatban. A hétköznapi színűk alapján kongruens, inkongruens és neutrális képeket alakítottunk ki és mutattunk be incidentális tanulási helyzetben, majd azt kértük a vizsgálati személyektől, hogy emlékezzenek arra, milyen színű volt a tesztfázisban újra bemutatott, ezúttal fekete-fehér kép. Hipotézisünk alapján azt vártuk, hogy különbség mutatkozik a csoportok között az inkongruens és neutrális képek helyes színére való emlékezésben, azonban nem feltétlenül találunk különbséget a kongruens színű képek színének felidézésekor, elsősorban a már gyermekkorban aktívnak és érettnek mutatkozó asszociatív folyamatoknak köszönhetően. Eltérést találtunk a kongruens és inkongruens képekre való emlékezésben, illetve az inkongruens képek színében elkövetett hibák mintázatában. Eredményeink megerősítették hipotézisünket, mely szerint a gyermekek előhívási profilját a már érett, felnőttekhez hasonló, univerzális tudásra építő asszociatív folyamatok és az éretlen, gátlási mechanizmusokat is tartalmazó stratégiavezérelt folyamatok jellemzik.

Restricted access

A természetes pedagógiáról

On natural pedagogy

Authors: György Gergely, Katalin Egyed and Ildikó Király

Az evolúció során kiválasztódott fajspecifikus adaptáció eredményeképpen az ember sajátos hajlandóságot mutat arra, hogy spontán átadja releváns kulturális tudását fajtársainak, illetve hogy az ilyen tanítás tartalmát gyorsan és közvetlenül elsajátítsa egy erre a feladatra specializált társas tanulási rendszer, az úgynevezett természetes „pedagógia”segítségével (Csibra, Gergely, 2006). A pedagógiai tudásátadást sajátos kommunikatív jegyek váltják ki (úgymint szemkontaktus, kontingens reaktivitás, a dajkanyelv sajátos prozódiai mintázata és a saját néven szólítás). A csecsemők korai és speciális érzékenységet mutatnak az ilyen „osztenzív”jegyekre, amelyek azt a kommunikációs szándékot jelzik számukra, hogy a másik személy új és releváns tudást fog közölni a referensről. A természetes pedagógia elmélete új funkcionális értelmezési lehetőséget kínál egy sor olyan, az ontogenezis során igen korán megjelenő triádikus interakciós készségre, amelyben a csecsemő és a felnőtt egy általuk közösen figyelt referenciális tárgyról kommunikál. A ma uralkodó (mentalizációs) értelmezés szerint az ilyen triádikus interakciókban a csecsemő a másik személynek az adott tárgyra vonatkozó viselkedését a neki tulajdonított referenciális mentális állapotok (úgymint érzelmek, diszpozíciók vagy szándékok) segítségével értelmezi. Új kísérletünkben megvizsgáltuk - egymással szembeállítva a természetes pedagógia és a standard mentalizációs modell előrejelzéseit -, hogy egy osztenzív kommunikatív jegyeket alkalmazó kontextusban a tizennégy hónaposok miként értelmezik mások tárgyakra vonatkozó érzelemkifejezéseit. Végezetül röviden összefoglaljuk a természetes pedagógia elméletének újszerű implikációit a korai társas megismerés kialakulásának természetére és az emberi szociális és kognitív fejlődés empirikus kutatásának új irányaira nézve.

Restricted access