Search Results
You are looking at 1 - 10 of 15 items for :
- Author or Editor: János Kállai x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
Dr. Molnár Péter egyetemi tanár (1942–2022)
Professor Péter Molnár (1942–2022)
A szervezet biológiai folyamataiba való gyógyászati beavatkozás célja az életminőség javítása, az egészség helyreállítása. Ebből adódóan kiemelt fontosságú a megfelelő indikációra épített beavatkozás megválasztása, a terápiás effektus többoldalú elemzése és az egészséges életvitelt lehetővé tevő rehabilitáció megtervezése. A bemutatott összefoglaló kritikus áttekintést ad a menopauza időszakában az ösztrogén hormon hiányának következtében jelentkező tünetek kezelésekor alkalmazott hormonterápia szubjektív jólétre és kognitív tevékenységre gyakorolt hatásairól. Részletesen szólunk a hormonterápiát kísérő kognitív változások ellentmondásos természetéről, a nemi hormonok neuroprotektív hatásairól, a hormonális ciklus és a kognitív változások összefüggéseiről, a verbális memória és a téri képességek változásairól, a kontextus tanulás és a nemi hormonok viszonyáról, valamint kiemeljük azokat a alapvető tényezőket, melyeknek ismerete nélkülözhetetlen a hatékony interdiszciplináris team munkával irányított fejlesztő és rehabilitációs programok kialakításában.
Cél: A félelmet keltő helyzetek iránti fogékonyságot vizsgáljuk a szülői magatartásra való visszaemlékezés tükrében egészséges, fiatal felnőtt, egyetemi hallgatók körében. Célunk az elkerülő magatartással kísért félénkség családi szocializációs folyamatainak részleges feltérképezése. Esősorban a szülők nevelési attitűdjéről őrzött reprezentációk és az elkerülő magatartás kapcsolatát elemeztük. Módszerek: 305 egyetemi hallgató (140 nő és 165 férfi, átlagéletkor 22,0 ± 2,0) vett részt a vizsgálatban. Két önkitöltős kérdőívet használtunk: 1. Félelem Felmérő Kérdőív (Fear Survey Schedule – FSS) Agorafóbia-faktorának 13 állítása; 2. „Szülőkkel kapcsolatos gyermekkori emlékek” (Egna Minnen Betraffende Uppfostran – EMBU) kérdőíves értékelő lista, melynek célja, hogy a szülői nevelésre való visszaemlékezést értékelje. Eredmények: Az eredmények alapján elmondható, hogy van összefüggés a félénkségre épülő elkerülés, agorafóbiás helyzetekkel kapcsolatos fokozott szenzitivitás és a szülői magatartással kapcsolatos emlékek között. Nemek tekintetében a szorongásos zavarok epidemiológiai adatainak megfelelően az agorafóbiás félelmek a lányok esetében statisztikailag szignifikánsan gyakrabban fordulnak elő (β = –0,176; p = 0,005). A szülői magatartásmódok tekintetében az apa szerető magatartásának hiánya (β = 0,207; p = 0,011), illetve a túlvédő magatartás megléte érzékenyítő tényező (β = 0,214; p = 0,002); az anyai magatartás esetében az anya érzelmi elfogadó magatartása (β = 1,298; p<0,001) állt pozitív kapcsolatban a felnőttkori elkerülő magatartás kialakulásával az agorafóbiás aggodalmakat tartalmazó helyzetekben. Következtetések: Típusos agorafóbiás elkerülési mintázatok tehát nemcsak klinikai szintű szorongás esetében, de sajátos nevelési körülmények következtében egészséges személyeknél is megjelenhetnek. A nevelési körülményekkel kapcsolatos emlékezeti sémák befolyásolják a személyek élményfeldolgozási módjait. Számos érzékenyítő tényezőt azonban nem vizsgáltunk, és a normál személyek vizsgálata is határt szab az eredmények értelmezésének. A felvázolt elméleti modellek az elkerülő magatartás további vizsgálati alapját képezhetik.
A társadalmi nem összefüggései a krónikus testi betegségek kialakulásával és lefolyásával
The context of the gender-related factors in the development and progress of chronic illnesses
Tanulmányunkban a gender-medicina egyik központi témájával kapcsolatos kutatásokat tekintjük át: a nemi szerepek és az egészség kapcsolatát, valamint a nemi szerephez kapcsolódó személyiségvonások hatását a krónikus betegségekhez történő alkalmazkodásra. Áttekintjük továbbá az alkalmazkodásban szerepet játszó megküzdési módok és társas támogatás nemi különbségeit is. A nemi szerepek és az egészség kapcsolatában közvetlen módon az egészségmagatartás, s az énképre gyakorolt hatás révén – közvetetten – a szocializációs folyamatoknak van szerepe. A krónikus betegséghez történő alkalmazkodásban jelentős nemi különbségek tapasztalhatók, amelyeket kevésbé a biológiai nem, mint inkább a nemi szerephez kötött személyiségvonások magyaráznak. A tevékenységorientáltság (agency) és a kapcsolatorientáltság (communion), valamint ezek szélsőséges formái, a túlzott tevékenységorientáltság (unmitigated agency) és túlzott kapcsolatorientáltság (unmitigated communion) jelentősen eltérő hatással van az egészségmagatartásra, a társas kapcsolatokra és a betegségekhez történő alkalmazkodásra. Míg a tevékenységorientáltság (T) összefügg a kedvező egészségmagatartással, a kapcsolatorientáltság (K) a támogató kapcsolatokkal, addig e két személyiségvonás túlzott formái kedvezőtlen gyógyulási esélyekkel, rosszabb mentális és fizikai alkalmazkodással és a betegséget követő distresszel mutatnak kapcsolatot.
A jelen összefoglaló áttekintés a Parkinson-kór biopszichoszociális megközelítésének alapkérdéseit veszi számba, és a fizikális rehabilitáció kimenetelét nagymértékben meghatározó kognitív, affektív és egészségpszichológiai kérdésekkel foglalkozik. A betegek életminőségében bekövetkező változások lélektani terhei, az akadályoztatás, az affektív tónus megváltozása, a társas szerepek ellátásának beszűkülése változatlan kognitív státus ellenére is rontja az életminőséget, amelynek csillapításában az interdiszciplináris megközelítés a leghatékonyabb. Nemcsak a beteget, hanem a családját és a környezetét is súlyosan érintik a betegség tünetei és következményei. Az érintettek életminőségének fenntartásához vagy javításához szükséges kezelési és rehabilitációs alternatívák sokszínűek, amelyeket az egészségügyi ellátórendszer adottságai is jelentősen befolyásolnak. A szerzők meggyőződése szerint az egészségpszichológiai elveket hangsúlyozó nemzetközi áttekintés hozzájárulhat a klinikai és rehabilitációs területeken dolgozó szakemberek munkájához és rajtuk keresztül a betegek és családtagjaik életminőségének javulásához. Orv. Hetil., 2015, 156(12), 472–478.
A halál és haldoklás témája napjainkban is a tabuk között szerepel Magyarországon. A végső stádiumba került betegek ellátása, tüneteinek kezelése, a család és a beteg pszichés támogatása nem megoldott. Célkitűzések: A szerzők kutatásukkal adatokat kívántak kapni a hazai felnőtt lakosság halállal, haldoklással kapcsolatos érzelmeiről, gondolatairól, valamint elvárásairól életük utolsó időszakára vonatkozóan. Módszer: Véletlenszerű kiválasztás mellett, 29 felnőtt-háziorvosi praxist vontak be a vizsgálatba. Összesen 845, rendelőben várakozó beteg töltött ki kérdőívet. Eredmények: A betegek több mint kétharmada (69%) súlyos, halálos betegsége esetén is otthon szeretne maradni és ott szakszerű ápolásban, gondozásban részesülni. A válaszolók mindössze 19%-a nyilatkozott úgy, hogy amennyiben a betegsége úgy hozza, kórházban szeretné tölteni az utolsó napjait. A megkérdezettek legnagyobb félelemként a kiszolgáltatottságot (55%) és a fájdalmat (38%) jelölték meg. A válaszadók 93%-a súlyos betegsége esetén is nagyon fontosnak tartja az őszinte tájékoztatást. Következtetések: A terminális állapotú betegek Magyarországon is otthonukban kívánnak ellátást kapni. A kutatási eredmények három fő területre hívják fel a figyelmet: a fájdalomcsillapítás és tüneti kezelés, az orvosok kommunikációs készségének, valamint az otthoni hospice-ellátás további fejlesztésének szükségességére. Orv. Hetil., 2011, 152, 1082–1092.
Bevezetés: A negatív vagy pozitív affektivitás a személyiség egyik kiemelkedő temperamentumfaktora, melynek összetevői kérdőíves eljárásokon keresztül is mérhetők. A temperamentumfaktorok megbízható mérésének fokozódó igényét elsősorban a depresszió, a szorongás, valamint a pszichoszomatikus kórképek etiológiájának tisztázása táplálja. Módszerek: Vizsgálatunk a Gray-féle megerősítéssel kapcsolatos érzékenységkoncepció szorongás- és impulzivitásfaktorát felmérő nemzetközileg hitelesített kérdőívével, a Büntetés- és Jutalomérzékenység (Sensitivity to Punishment and Sensitivity to Reward (SPSRQ) Kérdőívvel szerzett hazai tapasztalatainkat mutatja be. Személyek: 363 egyetemi hallgató vett részt a vizsgálatban. Eredmények: Az SPSRQ validitását hazai mintán is igazolják az alkalmazott temperamentum- (TCI-R), szorongásérzékenység (Anxiety Sensitivity Index, ASI), a szorongásosság (STAI), a félénkség (Albany Pánik és Fóbia Kérdőív), valamint az elkerülő magatartás intenzitását mérő félelem (Fear Survey Schedule, FSS) kérdőívekkel való korrelációk. Megbeszélés: Eredményeink ugyanakkor olyan kérdéseket is felvetnek, melyek megvitatása a büntetés- és jutalomérzékenységgel kapcsolatos elképzelések részletesebb felülvizsgálatát és a hazai mérőeszközök további finomítását igénylik.
Az orvosi pszichológia fejlődése hazánkban: szemléleti keretek, határterületek és alkalmazások
The medical psychology in Hungary: way of thinking, frame of references and applications
Absztrakt:
A tanulmány az orvosi pszichológia több évtizedes hazai fejlődésének főbb állomásait, fontosabb fogalmait és alkalmazási területeit mutatja be. A kognitív, valamint az affektív idegtudomány és a fejlődéslélektan modern ismereteinek segítségével felvázolja az orvos és a beteg közt alakuló kötődés és bizalom kettős, evolúciós és kulturális eredetét, a diagnózis és a terápia eredményességét meghatározó tényezőket, valamint az empátia lényegét. Bemutatjuk, hogy a pszichoszomatikus orvoslás napjainkra a mindennapi ellátás részévé vált, tudományosan igazolt eredményeinek felhasználása immár a hatékony gyógyítás alappillére. Az orvosi pszichológia és a magatartástudományok integrált oktatása már az egyetemi évek során ennek a szemléletnek a meghonosítására törekszik. Hangsúlyozza továbbá, hogy a beteg test hátráltatja a lelki funkciók kiteljesedését, a lelki betegség pedig testi betegségek komoly kockázati tényezője. Az egészségpszichológiai gondolkodásmód térhódításának példáján érzékeltetjük, hogy a sikeres egészségügyi ellátás az egészség megőrzésében, az egészségmagatartás fejlesztésében érdekelt, autonóm, önmagukért felelősséget vállaló, tájékozott, megfelelő döntések meghozatalában elkötelezett személyeket és a segítségükre lévő, hasonló képességekkel rendelkező gyógyító személyzetet feltételez. Orv Hetil. 2018; 159(36): 1455–1464.
A gyermekkori játéktevékenységre való visszaemlékezés és a felnőttkori félelmek kapcsolata: játék zárt helyen és a szabadban
Adulthood fears and childhood play type preference: indoor and outdoor
Elméleti háttér
A téri tájékozódással kapcsolatos korai vizsgálatok eredményei szerint a szabadban zajló játék során megszerzett képességek, gyermek és felnőtt korban egyaránt csökkentik az idegen helyekre vonatkozó félénkséget. A gyermekkori játéktevékenység és a felnőttkori félelmek összehasonlító vizsgálatát azonban nehezíti a játéktevékenység kulturális sokszínűsége és a hosszmetszeti vizsgálatok lebonyolításának nehézségei.
Módszer
A jelen vizsgálatban a gyermekkori játékhelyzetekre való visszaemlékezés alapján feltárt játéktípus és helyszínpreferencia adatokat a személyek felnőttkori félemeinek típusával és mértékével vetettük össze. A vizsgálatában 365 nő és férfi egyetemi hallgató vett részt. Egy korábbi hazai vizsgálat keretében azonosított, zárt helyen és szabadban zajló 21 játékaktivitás típus elemzése során statisztikai eszközökkel, a játék helyszíne alapján jól elkülöníthető csoportokat képeztünk.
Eredmények
Megállapítottuk, hogy a szabadban zajló játék, fizikai megmérettetést igénylő test-test elleni küzdelem és közösségteremtő játéktípusokra osztható. A zárt térben pedig a szerepjátékok, a szociális és kognitív konstrukciós típusú játékok a jellemzők. Fiúk a test-test elleni, a lányok a közösségépítő szabadban zajló játékokat kedvelik. A zárt térben folytatott játékok esetében fiúk a szerep, lányok inkább a konstrukciós típusú játékokat preferálják. Megállapítottuk, hogy nemtől függetlenül, a zárt helyen zajló szerepjáték preferenciák az állatokkal, szociális, és szexuális jelenetekkel kapcsolatos félelmek alacsony értékeivel mutatnak összefüggést. A szabadban zajló fizikai és társas kapcsolati kihívások preferenciája pedig alacsony agorafóbiás értékekkel jár együtt.
Következtetések
a gyermekkori játék színhelye és játéktípus preferencia mértéke, valamint a felnőttkori félelmeket kiváltó helyzetekre vonatkozó érzékenység összefügg egymással.
Elméleti háttér: Az egyre javuló orvosi ellátás, a gyerekkori onkológiai betegek túlélési arányának növekedése ellenére a trauma következményei a kezelések befejezését követően is még éveken keresztül fennmaradhatnak, befolyásolva a mindennapi adaptációt, szociális kapcsolatok alakulását. A megterhelő életeseményre adott reakciókat, a hosszabb távú pszichoszociális alkalmazkodást a támogató társas környezeten túl nagymértékben befolyásolja a gyermek életkora és a kognitív érettsége. Cél: Vizsgálatunk célja a nyolcéves kor alatt és nyolcéves kor feletti életkorban elszenvedett onkológiai betegség felnőttkori társas kapcsolatokra és értelmező sémákra gyakorolt hatásainak elemzése. Vizsgálati mintánk gyermekkori onkológiai betegséget túlélő felnőttekből (N = 59), míg a kontrollcsoport (N = 53) gyermekkori krónikus betegségben nem szenvedő, a túlélőkhöz hasonló életkorú felnőttekből állt. Módszerek: A vizsgált személyek kognitív séma, megküzdési mód, társkapcsolati, szorongás, depresszió, valamint traumatizációs jellemzőinek felmérése az alábbi eszközökkel történt: Young-féle Séma Kérdőív, EMBU (Neveltetésem Emlékei Kérdőív), Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőív, COPE (Megküzdés Kérdőív), Kórházi Szorongás és Depresszió Skála, Poszttraumás Stressz Skála. Eredmények: Eredményeink szerint a nyolcévesnél idősebb korban diagnosztizált felnőtt túlélők és egészséges kontrollszemélyek között sem a nők, sem a férfiak vonatkozásában nincs a vizsgált paraméterekben különbség. A nyolcévesnél fiatalabb korban kezelt felnőtt nők gyakrabban folyamodnak passzív megküzdési stratégiához, továbbá olyan különféle maladaptív sémák alkalmazásához, mint a fokozott szeparációs érzés, korlátozott autonómia, függőség és aggodalmaskodás. Következtetések: Eredményeink hangsúlyozzák a kora gyermekkorban onkológiai betegségben szenvedő lányok esetén a pszichoszociális ellátás fontosságát, különösen a felnőttkori kapcsolati problémák megelőzésére való tekintettel. A későbbi gondozás során fokozott figyelmet kell fordítani a problémamegoldás aktív formáinak támogatására, az elszakítottságérzés csillapítására, az autonómia erősítésére, a független motivációkból származó cselekedetek támogatására és az aggodalmaskodás enyhítésére.
