Search Results

Who are Roma? What is the size of Roma population in a given country, a region of the world or in the whole word? To date, most social scientific research done in the Central European region on Roma populations operated with the assumption that one can arrive at an objective definition who Roma are and thus to come uup with accurate estimate of the size of Roma population. Rather than aiming at an „accurate” estimation of the Roma population, in this paper we hypothesize that ethnic groups are „social constructions”. The boundary of any single ethnicity is „fuzzy”: who is „inside” and who is „outside” this boundary will vary depending who does tha classification. This paper tests survey results on two systems of classification: 1) self-identification by the repondents, and 2) and classificaton by interviews in three countries, Bulgaria, Hungary and Romania; and we show that there are substantial variation across countries. The paper offers strong support to the hypothesis that ethnic boundaries and various systems of classification are alterble across cultures. About two-third of those two were classified as Roma by the interviewers in Hungary and Romania do not regard themselves as Roma. In Bulagria two-third of the respodent who were classified as Roma by the interviewer identifier themselves as Roma. Therefore the task of social research is not to identify which classificatory system is „correct”, or „accure”, but to understand the social processes how these various classificatory system are created.

Bevezetés: Az aortaív magzati rendellenességei gyakran társulnak a szív és egyéb szervek eltéréseivel, kromoszómaaberrációkkal és a légcső/nyelőcső postpartum kompressziós tüneteivel. Célkitűzés: Tanulmányunk az aortaív-rendellenességek intrauterin kimutatását, a társuló malformációk, a genetikai eltérések és a megszületés utáni következmények vizsgálatát célozta. Módszer: Retrospektív kohorsztanulmány egy hazai tercier praenatalis centrumban, szülészeti és magzati kardiológiai ultrahangvizsgálattal 2016 és 2020 között igazolt aortaív-rendellenességekben. A genetikai vizsgálat kariotipizálással és fluoreszcens in situ hibridizációval történt. A születés utáni következményeket a megszületést követő 24 hónapig vizsgáltuk. Eredmények: Összesen 11 380 várandós nő vizsgálata során a magzati aortaív-eltérés prevalenciája 0,25% volt. A 28 igazolt jobb oldali aortaív-esetből 27 esetben genetikai vizsgálat is történt. A magzati ultrahangvizsgálat során jobb oldali V jel 4 magzatnál, a többi esetben pedig U jel volt látható, melyből 4 esetben teljes kettős aortaív igazolódott. A jobb oldali aortaív 18 esetben (67%) volt izolált. A társult rendellenesség 3 esetben cardialis, 7 esetben extracardialis volt. A leggyakoribb szíveltérés a Fallot-tetralógia (2/27), a leggyakoribb extracardialis eltérés a thymushypoplasia, az arteria (a.) umbilicalis singularis és az a. subclavia eltérései voltak. DiGeorge-szindrómát 1 esetben (3,7%) igazoltunk. A jobb oldali V-jel-esetek 75%-a conotruncalis szívrendellenességgel társult. A terhesség kimenetele és a postpartum következmények 24 esetben (89%) voltak ismertek. A postnatalis diagnózis 2 esetben tért el a praenatalistól, a diagnózis konkordanciája 93% volt. Az izolált esetek 17/18 terhességben élve születéssel végződtek. Születés utáni kompressziós tünet 9 esetben (42,9%) alakult ki vascularis ring miatt, 6 gyermeknél (28,6%) műtétre is szükség volt. Következtetés: A magzati aortaív-betegségek multidiszciplináris kórképek, melyek megfelelő ultrahangvizsgálati módszerek alkalmazásával méhen belül felismerhetők. A társuló szervi rendellenességek miatt alapos szülészeti és kardiológiai magzati ultrahangvizsgálat javasolt, a genetikai betegségek miatt invazív beavatkozás és a megszületés után speciális követés indokolt. Orv Hetil. 2023; 164(28): 1111–1120.