Search Results

You are looking at 1 - 10 of 22 items for :

  • Author or Editor: László Damjanovich x
  • Medical and Health Sciences x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés: A komplikált (legalább egyszer kiújult és/vagy többszörös és/vagy infektált graft) hasfali sérvek kezelése nem megoldott probléma. Cél: Az eddig ismert lehetséges műtéti megoldások bemutatása, valamint egy, a szerzők intézetében kidolgozott műtéti eljárás hosszú távú eredményeinek bemutatása. Módszer: Konszekutív, prospektív kohorsztanulmányban 2011. januártól 2015. szeptemberig 41, legalább egyszer kiújult és/vagy sub- vagy enterocutan fistulával rendelkező, korábban szintetikus grafttal rekonstruált hasfali sérvet kezeltek kettőzött autológ irhagraft hasfali rekonstrukcióval. Minden beteget követtek és az eredményeket folyamatosan regisztrálták. A sebészi komplikációkat, a hasfali elődomborodást (bulking), a kiújulást és a betegek elégedettségét regisztrálták – többek között – a beavatkozásokkal kapcsolatosan. A betegek klinikai adatai és az eredmények: A csoportban (13 férfi / 28 nő) az átlagéletkor 59,2 év volt. 1, 2, 3 alkalommal kiújult sérve 12, 23 és 6 betegnek volt. Az átlag-BMI 32,1 kg/m2 volt. 12 betegnek volt kezelt diabetes mellitusa. 13 betegnél egyidejűleg hasfali fistula és/vagy infektált szintetikus graft is jelen volt. 13 betegnél seromaképződést észleltek. Két betegnél alakult ki fistula. Három betegnél regisztráltak hasfali elődomborodást, és három esetben recidív hasfali sérv jelentkezett 13, 17 és 19 hónappal a műtét után. A korábbi műtét(ek) során kialakult enterocutan és subcutan fistula minden esetben szanálódott. Exitus letalis nem fordult elő. Következtetés: Az alkalmazott módszer jól használható a komplikált, infektált incisionalis sérvek megoldására. A műtéti technika elsajátítása után biztonságosan alkalmazható és alacsony kiújulással jár. A módszer alkalmazása obes, nagy kockázatú betegeknél (BMI ≥ 25 kg/m2) ajánlott. További klinikai vizsgálatok elvégzése szükséges a módszer végső megítéléséhez.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az eventerált, óriás hasfali sérvek megoldása jelentős kihívást jelent. A hasfali elemek részletes CT-vizsgálata jelenleg nem része a lehetséges műtéti megoldások megtervezésének. Célkitűzés: Nyitotthas-kezelések vagy intraabdominalis sorozatműtétek után kialakuló hasfalisérv-fejlődés dinamikájának meghatározása, illetve a hasfali struktúrák változásának követése. Módszer: Az 1., a 3., a 6., a 12., a 18. és a 24. posztoperatív hónapban CT-vizsgálatokat végeztünk 2012. január 1. és 2015. december 31. között 12 beteg esetében, akiknél a középvonal rekonstrukciója nem volt lehetséges a primer műtétsorozat befejezése után. Az adatok konszekutív, prospektív gyűjtését végeztük el. A vizsgálat során meghatároztuk a középvonali hasfalhiány növekedésének a dinamikáját, a középvonali hasfalhiány méretének, a kétoldali rectus abdominis izom morfológiájának változását. Eredmények: A középvonali hasfalhiány folyamatos, jellegzetes növekedést mutatott. A kétoldali rectusizom együttes szélessége feszülés nélkül képes lefedni a középvonali hasfalhiányt, de csak egy optimális időintervallumban. Következtetés: Az eventerált hasfali sérvek rekonstrukciója előtt végzett CT-vizsgálat meghatározó jelentőségű az optimális műtéti megoldás meghatározásában. Orv. Hetil., 2017, 158(7), 257–263.

Open access
Authors: János Deák, Gergely Zádori, Adrienn Csiszkó, László Damjanovich and Zsolt Szentkereszty

Primary pancreatic hydatid disease is extremely rare. Diagnosis of the disease is difficult because hydatid cysts can be confused with a pseudocyst or neoplastic cystic diseases. Authors report a case of a surgically treated hydatid disease of the uncinate process of pancreas. In a 34-year-old patient with minor symptoms, a cystic disease of the pancreas was accidentally identified. CT scan revealed a multivesicular cystic mass with a maximum of 13-cm diameter and with a calcificated wall. During laparotomy, the uncinate process of pancreas was resecated and the cystic lesion was enucleated. Patient was recovered without complications and recurrence of the disease. There must be a suspicion of hydatid disease when cysts are identified in good conditioned, asymptomatic patients, or in case of wall calcification or multivesicular cysts revealed by radiological images. Surgical procedures are recommended in uncertain diagnoses too, because differentiation preoperatively between cystic pancreatic lesions is often impossible.

Open access

Absztrakt

A perioperatív antithromboticus megelőzés, illetve a tartósan antithromboticus kezelésben részesülő betegek műtéti ellátása (ún. áthidaló kezelés) mind a vénás thromboemboliák (VTE) megelőzése, mind a műtéti vérzéses szövődmények számának és súlyosságának csökkentése szempontjából kiemelt jelentőségű feladat. A nagyszámú irodalom és a nyomukban született ajánlások – érthető módon – elsősorban a hagyományos, általában többnapos hospitalizációt igénylő, nyílt műtétek különféle formáival foglalkoznak, sokkal kevesebb figyelem jutott ez ideig az egynapos sebészet során fellépő VTE kockázataira, illetve megelőzésére. A szerzők áttekintik az egynapos sebészeti eljárásokhoz kapcsolódó VTE epidemiológiáját, ismertetik az új nemzetközi, illetve a 4. Magyar Antithrombotikus Irányelv ajánlásait. Ezek lényege: amennyiben a műtétre kerülő betegnél egyidejűleg szerzett vagy veleszületett thrombosisra hajlamosító tényezők igazolhatók, az általános, nem gyógyszeres thrombosismegelőzési módszereken túlmenően egynapos sebészeti eljárások során is indokolt a gyógyszeres (kis molekulatömegű heparin) profilaxis.

Restricted access

Absztrakt

A korai stádiumú (stage I–II) emlőrákok miatt végzett emlőmegtartó műtétek utáni lokális recidíváknak (LR) számos hajlamosító tényezőjét említi a szakirodalom, de egyes faktorok jelentősége nem egyértelmű. Ilyen az intraductalis komponens (IC) jelenléte, melyet a szerzők egy része az LR prediktív faktorának tekint, mások nem, vagy csak egyéb tényezőkkel való együttes jelenlétekor találtak összefüggést az LR-rel. A szerzők vizsgálatukban arra a kérdésre keresték a választ, hogy beteganyagukban az IC különböző mértékű jelenléte mennyiben befolyásolja az LR mértékét különböző tumorméretek és szövettani anaplasiafokok mellett. 1996 és 2002 között 701 betegnél végeztek emlőmegtartó műtétet korai stádiumú emlőrák miatt. Az IC szempontjából a daganatokat 3 csoportba osztották: IC-negatív, ha intraductalis komponens nem volt kimutatható, MIC (IC < 25%), ha az intraductalis komponens az össztumormennyiség 25%-ánál kisebb volt, és EIC (IC > 25%), ha 25%-nál nagyobb mértékben volt jelen. 65 hónapos átlagos követési idő alatt 13,5%-ban észleltek LR-t. IC nélküli daganat esetében 8,7%-ban (recidívaráta: 0,017, 95% CI: 0,012–0,023) jelentkezett helyi kiújulás, ugyanezek az értékek MIC és EIC esetében 16,8%-ra (recidívaráta: 0,032, 95% CI: 0,021–0,047), illetve 25,6%-ra (recidívaráta: 0,046, 95% CI: 0,033–0,064) emelkedtek (p = 0,0001). T1 tumorméret esetében a fenti értékek 6,4%, 11% és 24,3%-nak, T2 esetében 11,5%, 22,9% és 27%-nak adódtak (p < 0,005). Ha az EIC G3 differenciáltsági fokkal társult, úgy T1 tumorméret esetén az IC nélküli 6,9%-ról 31%-ra (p = 0,008), T2 esetén 15,7%-ról 33,3%-ra nőtt az LR előfordulási gyakorisága (p = 0,02). Az eredményekből a szerzők azt állapítják meg, hogy az intraductalis komponens jelenléte önmagában is az LR felléptének nagyobb veszélyét jelenti, mely kockázat jelentősen növekszik, amennyiben az EIC G3 szövettani grade-del társul. A kiemelt kockázatú betegek egyénre szabott adjuváns kezelésének megtervezésekor ezt a tényt feltétlenül tekintetbe kell venni. Ezen betegcsoport utánkövetésére fokozott figyelmet kell fordítani.

Restricted access
Authors: Róbert Kotán, János Pósán, Péter Sápy, László Damjanovich and Zsolt Szentkereszty

Az akut pancreatitis viszonylag gyakran előforduló betegség. Évenként 5 és 80 közötti új megbetegedés esik 100 000 lakosra, és ez a szám az utóbbi években növekedést mutat a különböző tanulmányok szerint. A két fő etiológiai faktor az alkohol és az epekövesség. Az alkoholos eredetű hasnyálmirigy-gyulladás a férfiak körében, a biliaris pancreatitis a nők körében gyakoribb. Célkitűzés: a szerzők súlyos akut pancreatitis miatt kezelt betegek adatait elemezik, arra keresve a választ, hogy milyen eltérő sajátságokkal rendelkezik a biliaris és a más etiológiájú pancreatitis. Betegek és módszer: a szerzők 139, súlyos akut pancreatitisben szenvedő beteget kezeltek, akiket etiológiai szempontból két csoportra osztottak: az epeköves (A csoport) és a nem epeköves (B csoport) talajon kialakult súlyos hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedők csoportjára. Összehasonlították a két csoport nem és kor szerinti sajátosságait, a mortalitási és a morbiditási adatokat, a műtétek és az ápolási napok számát. A statisztikai analízishez a χ 2 -tesztet alkalmazták. Eredmények: a szövődmények az epés (A) csoportban súlyosabbak voltak, mint a nem epés (B) csoportban. A halálozás az A csoportban 17,8%-nak, a B csoportban 13,8%-nak bizonyult, míg az átlagos 15,1% volt. A mortalitás a nők körében az A csoportban szignifikánsan magasabb volt. Következtetések: a súlyos epés akut pancreatitisben szenvedő nőbetegek esetében súlyosabb lefolyással, magasabb halálozási aránnyal kell számolnunk. A szerzők az idős, egyéb betegségekkel terhelt epeköves nőknél még a szövődmények jelentkezése előtt elektív cholecystectomiát javasolnak.

Restricted access
Authors: Zsolt Szentkereszty, Róbert Kotán, László Damjanovich and Péter Sápy

Az enyhe akut pancreatitis kezelése alapvetően konzervatív, míg súlyos esetekben a sebészi kezelésnek jelentős szerepe van. Módszer: A szerzők az utóbbi 10 évben megjelent, a műtét kérdéseit taglaló közlemények alapján elemzik a sebészi kezelés indikációit, időzítését és a műtét technikai kérdéseit. Eredmények/következtetések: A steril pancreasnecrosis csak ritkán, a szeptikus necrosis azonban műtéti indikációt képez, ha a konzervatív kezelés eredménytelen. A terápiarezisztens sokszervi elégtelenség, a súlyos hasi kompartmentszindróma és egyéb sebészi szövődmény, mint a vérzés, perforáció is műtéti beavatkozást tesz szükségessé. Pancreatitist okozó epekövesség talaján kialakult cholestasis esetén sürgős endoszkópos sphincterotomia és később cholecystectomia javasolt. Pancreasnecrosis esetén a műtét ideális időpontja a betegség kezdetétől számított 21. nap utánra tehető, mivel a „korai” műtétek szövődmény- és halálozási aránya magas. Fontos a gondos necrectomia, amelynek a retrocolicus és retroduodenalis terekre is ki kell terjednie. A nyitott has kezelésének több a szövődménye, ezért csak válogatott esetekben javasolják. A műtétet posztoperatív bursa omentalis lavage-zsal érdemes kiegészíteni. Orv. Hetil., 2010, 41, 1697–1701.

Restricted access
Authors: Károly Gábor Szabó, Zsolt Szentkereszty, László András Tóth, László Damjanovich and Péter Sápy

Absztrakt

Esetismertetés: A vesetumorok áttétet általában a májba és a tüdőbe adnak. Más hasüregi szervben (duodenum, másik oldali vese, mellékvese, colon-transversum) való előfordulásuk ritka, a pancreasba történő áttétképződés irodalmi ritkaságnak számít. A szerzők sikeresen operált 82 éves férfi beteg esetét ismertetik, akinek világos sejtes vesetumor pancreas-metastasisát távolították el. A beteg anamnaesisében 8 évvel korábban bal oldali vesetumor miatt nephrectomia szerepel. Magas subileusra utaló tünetek miatt kezelt és kivizsgált betegnél a hasi CT-vizsgálat a pancreasfarok területén térfoglalást igazolt. Az elváltozást splenectomiával kiegészített distalis pancreasresectióval távolították el. A szövettani vizsgálat a világos sejtes vesetumor metastasisát igazolta. Megbeszélés: A pancreas szekunder daganata ritka. Bár a vesetumorok túlnyomórészt máj- és tüdőáttétet képeznek, a világos sejtes vesetumor a pancreasba is adhat áttétet, ezért a hasnyálmirigyben megjelenő térfoglalás esetén gondolni kell az áttétképződésre.

Restricted access
Authors: Zoltán Garami, Zsolt Hascsi, Ildikó Garai, Miklós Tanyi, Géza Lukács and László Damjanovich

Absztrakt

Bevezetés: A PET/CT-vizsgálat széles körű elterjedése alapjaiban változtathatja meg az onkológiai diagnosztikát. Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy emlőrák tervezett műtétje előtt elvégzett PET/CT-vizsgálat mennyiben képes az axillaris nyirokcsomók állapotát megítélni, és milyen mértékben változtatja meg a hagyományos vizsgálóeljárások ismeretében felállított előzetes kezelési tervet. Beteganyag és módszer: A DEOEC Sebészeti Intézetben 2008. február és 2009. február között 52 primer operábilis emlőrákos betegnél végeztettünk 18-FDG-PET/CT-vizsgálatot a tervezett műtét előtt. Minden esetben egésztest-leképezés történt, a képeket két szakember értékelte elsődlegesen vizuálisan, majd szemikvantitatíve testtömegre korrigált laesio-SUV-max értékekre alapozva. A leletet összevetetettük az axilla UH-vizsgálatának és a végleges szövettani vizsgálatnak az eredményével. Eredmények: Két beteg további kezelésre nem jelentkezett, így őket kizártuk a vizsgálatból. Az 50 beteg eredményeinek értékelése alapján az axillaris nyirokcsomóáttétek megítélésében a PET/CT szenzitivitása 80%-os, specificitása 100%-os, a pozitív prediktív érték 100%, a negatív prediktív érték 84,6% volt. Az axilla UH-vizsgálatával ugyanezen értékek ugyanebben a sorrendben 30%, 81,8%, 60% és 56,2% voltak. A PET/CT-lelet birtokában 9 betegnél (18%) változtattunk a hagyományos vizsgálómódszerek ismeretében felállított előzetes kezelési terven. Következtetések: Pozitív axillaris PET/CTlelet birtokában felesleges SNB-t végezni, azonnali axillaris blockdissectio javasolt. A PET/CT-lelet birtokában könnyebben kijelölhető a neoadjuváns kezelésre javasolandó betegek köre. A preoperatív PET/CT-vizsgálat mintegy 15–20%-ban módosíthatja az eredeti terápiás tervet. Az axilla sebészi kezelésének biztonságos elhagyása negatív PET/CTlelet birtokában további vizsgálatokat igényel.

Restricted access