The effect of natural rainfall and N, P and K nutrients on the yield of maize was investigated in 16 years of a long-term fertilization experiment set up at the Experimental Station of the Institute in Nagyhörcsök. The soil was a calcareous chernozem, having the following characteristics: pH (KCl): 7.3, CaCO ₃ : 5%, humus: 3%, clay: 20-22%, AL-soluble P ₂ O ₅ : 60-80, AL-soluble K ₂ O: 180-200, KCl-soluble Mg: 150-180; KCl+ EDTA-soluble Mn, Cu and Zn content: 80-150, 2-3 and 1-2 mg·kg ^-1 . The experiment had a split-split-plot design with 20 treatments in 4 replications, giving a total of 80 plots. The treatments involved three levels each of N and P and two levels of K in all possible combinations (3×3×2=18), together with an untreated control and one treatment with a higher rate of NPK, not included in the factorial system. The main results can be summarized as follows: An analysis of the weather in the 16 experimental years revealed that there were no average years, as two years were moderately dry (1981, 1982), eight were very dry (1973, 1978, 1986, 1989, 1990, 1993, 1997, 2002) and six were very wet (1969, 1974, 1977, 1994, 1998, 2001). In dry years the N, NP and NK treatments led to a yield increment of over 3.0  t·ha ^-1 (3.2 t·ha ^-1 ) (81%) compared with the unfertilized control, while the full NPK treatment caused hardly any increase in the maize yield (7.2 t·ha ^-1 ). In the case of drought there was a 4.0% yield loss in the N, NP and NK treatments compared to the same treatments in the dry years. This loss was only 1.0% in the NPK treatment. In very wet years the positive effects of a favourable water supply could be seen even in the N, NP and NK treatments (with yields of around 7.4 t·ha ^-1 ). The yield increment in these treatments compared with the droughty years averaged 8%, while balanced NPK fertilization led to a further 2% increase (10%). Significant quadratic correlations were found between the rainfall quantity during the vegetation period and the yield, depending on the nutrient supplies (Ø: R = 0.7787***, N: R = 0.8997***, NP: R = 0.9338***, NK: R = 0.9574***, NPK: R = 0.8906***). The optimum rainfall quantity and the corresponding grain yield ranged from 328-349 mm and 5.0-7.7 t·ha ^-1 , respectively, depending on the fertilizer rate. The grain yield increment obtained per mm rainfall in the case of optimum rainfall supplies was found to be 14.3-23.2 kg·ha ^-1 , while the quantity of rainfall utilized during the vegetation period for the production of 1 kg air-dry matter in the case of maximum yield amounted to 698, 449, 480, 466 and 431 litres in the control, N, NP, NK and NPK treatments, respectively. It was clear from the 43-year meteorological database for the experimental station (1961-2003) that over the last 23 years (1981-2003) the weather has become substantially drier. Compared with the data for the previous 20 years (1961-1980) there was an increase of 20, 500 and 50% in the number of average, dry and droughty years, no change in the number of wet years and a 71% drop in the number of very wet years.

A Nyírlugoson 1962-ben beállított mutrágyázási tartamkísérletben homokos, savanyú, kovárványos barna erdotalajon vizsgáltuk a N-, P-, K-, Ca- és Mg-trágyázás és a csapadékmennyiségek hatását a rozs, burgonya, oszi búza és a triticale termésére. A talaj agrokémiai paraméterei pH(H₂O): 5,8, pH(KCl): 4,6, hidrolitos aciditás: 8,1, hy₁: 0,27, humusz-: 0,58%, összes-N-: 32,8, AL-P₂O₅-: 43, AL-K₂O-tartalom: 52 mg·kg^-1 értékekkel jellemezhetok.  A kísérlet 1962-tol 1980-ig 2×16×4×4 = 512, 1980-tól 32×4 = 128 parcellát tartalmazott kétszeresen osztott és faktoriális véletlen blokk elrendezésben. A bruttó parcellák mérete 10×5 = 50 m² volt. 1980-ig a nitrogén 55, foszfor 24 (P₂O₅), kálium 52 (K₂O), magnézium 10 (MgO); 1980-tól a nitrogén 75, foszfor 90 (P₂O₅), kálium 90 (K₂O), kalcium 437,5 (CaCO₃) és a magnézium 140 (MgCO₃) kg·ha^-1·év^-1 átlagos adagokban került kijuttatásra.  Fobb eredményeink az alábbiakban foglalhatók össze röviden:  A rozs jó (N: 90 kg·ha^-1 + NP, NK, NPK, NPKMg kombinációk) tápelem-ellátottságánál átlagos évben a termések meghaladták a 3,5 t·ha^-1 mennyiséget. Aszályos évben 17, a csapadékboben 52%-kal csökkent a termés. A legkedvezobb (4 t·ha^-1 körüli) termések a csapadék 400-500 mm-es mennyiségeinél voltak regisztrálhatók.    A burgonya jó tápláltságánál (N: 150 kg·ha^-1 + NP, NK, NPK, NPKMg kombinációk) a csapadékbo és aszályos évjáratok terméscsökkento hatása nem jelentkezett. A maximálishoz (21 t·ha^-1) közeli termések a 280-330 mm közötti természetes csapadékoknál adódtak. A búzánál csapadékos évben az aszálykárt meghaladó mértékben csökkent a hozam. Az optimális csapadékok és a hozzárendelheto termések 449-495 mm és 1,7-3,4 t·ha^-1 között változtak. A triticale-kísérletekben szárazságban és aszályban az egyoldalú N- és a hiányos NP- és NK-kezeléseknél 45 és 24% volt a terméskiesés, amelyet a NPK-, NPKCa-, NPKMg- és NPKCaMg-adagok még 22 és 22 %-kal fokoztak. Az 5,0-6,0 t·ha^-1 körüli maximális termések az 550-600 mm közötti csapadéktartományban, 580 mm-nél mutatkoztak.

Savanyú homokos, kovárványos barna erdőtalajon, a nyírlugosi műtrágyázási tartamkísérlet öt évében (1964, 1966, 1968, 1970, 1972) vizsgáltam a csapadékmennyiség és a N-, P-, K-, Mg-műtrágyázás hatását a rozs termésére. A főbb eredményeket az alábbiakban ismertetem:

• Az „általános” (HARNOS, 1993) és a rozsra specifikus csapadékhiány határértékek alapján átlagos (1965–1966), aszályos (1963–1964, 1967–1968, 1971–1972) és csapadékbő (1969–1970) évjáratokat különítettünk el.

• A kísérletek évhatását elsősorban a nyári félévek, a vegetációs időszakok és a vetést megelőző hónapok csapadékviszonyai határozták meg döntően.

• Trágyázás nélkül az időjárási anomáliák (aszály, csapadékbőség) ellenére sem adódtak szignifikáns terméskülönbségek (átlagos év: 1,66 t ha⁻¹, aszályos év: 1,51 t ha⁻¹, csapadékbő év: 1,47 t ha⁻¹).

• Gyenge (N: 30 kg ha⁻¹ +NP, NK, NPK, NPKMg kombinációk) tápanyagellátásnál a termések 2,01–3,04 ha⁻¹ között változtak. A nagy (0,5-1,0 t ha^-1) szórások miatt a műtrágyázási hatások instabililak voltak. Az átlagos évjárat hozama több mint 1,0 t ha⁻¹-ral múlta felül a kontrollparcellákét. A csapadékbő és aszályos években 10 és 14 %-kal csökkent a termés.

• Közepes (N: 60 kg ha⁻¹ +NP, NK, NPK, NPKMg kombinációk) trágyázáskor az átlagos évhatás esetén a maximális termés meghaladta a 3,5 t ha^-1-t. Kimutatható volt a NP-, NPK- és a NPKMg-kezelések szignifikáns termésnövelő hatása az önálló N-trágyázással szemben. A termések instabilitása kifejezetten növekvő tendenciát (0,7–1,3 t ha⁻¹) mutatott. A csapadékbő évjáratban az aszálykárt háromszoros mértékben meghaladóan, 20 %-kal csökkent a hozam.

• Jó (N: 90 kg ha⁻¹ +NP, NK, NPK, NPKMg kombinációk) tápelem-ellátottságnál átlagos évben a termések meghaladták a 3,5 t ha^-1-t. A N-kezelések és P-, K-, Mg-kombinációik hatását a kedvezőtlen években (aszály, csapadékbő) stagnálás és terméscsökkenés jellemezte. A termések instabilitása tovább fokozódott (1,0–1,8 t ha⁻¹). Aszályos évben 17, a csapadékbőben 52 %-kal csökkent a termés. A N-, NP-, NK- és NPK-kezelésekkel szemben a NPKMg-táplálás mindkét időjárási anomália károsító hatásának jelentős mértékű csökkenését eredményezte. A NPK-kezelések -21 %-os és -39 %-os aszályos és csapadékbő évjáratú kárértékei a kiegészítő Mg-trágyázás hatására -4 és -11 %-ra mérséklődött.

• A vegetációs periódusbani csapadékmennyiség és a termés között a nitrogén adagjaitól, ill. a NP-, NK-, NPK- és NPKMg-kombinációktól függő szoros másodfokú összefüggéseket kaptunk. A legkedvezőbb, 4,0 t ha^-1 körüli termések a 400–500 mm csapadékmennyiségek között jelentkeztek. Az 500 mm felettiek erőteljesen terméscsökkentő hatásúak voltak.

Abstract

Several main tectonic lineaments originating in the Alps and Dinarides merge in Central Hungary to form the Mid-Hungarian Shear Zone. As these structures are hidden beneath sub-basins of the Neogene Pannonian Basin, it has long been debated whether the tectonic style of the shear zone is mainly contractional or strike-slip. New 3D seismic data allowed a detailed analysis of one of these sub-basins, the Adony Basin, located south of Budapest. Its evolution is linked to the tectonics between the southern Tisza unit of European passive margin affinity, the northern ALCAPA block with Alpine affinity, and sheared remnants of Dinaric units in between. During the Oligocene and Early to Middle Miocene, a flexural basin related to the convergent thrusting of Dinaric- and ALCAPA-derived units was developed. On the southern side, N-NW verging thrust sheets were observed. On the opposite front, Triassic carbonates of ALCAPA were thrust several kilometres above Palaeogene formations to the SW. Dextral transpression is assumed for the Middle Miocene. Local deposition of Middle Miocene salt in the basin formed a detachment surface. Late Miocene sinistral strike-slip faulting resulted in a pull-apart basin above that part of the earlier flexural basin that has not been overthrust. The margins of the basin coincided with the fronts of earlier thrusts. Faults on the basin margins partly detached on the salt, decoupling the supra-salt basin fill from the underlying formations. Within the pull-apart basin, gravity sliding on the steep margins resulted in salt welds, detachment and roll-over folds.

Roadside dusts were studied to explain the spatial variation, and present level of contaminant elements (including Pt, Pd and Ir) in Budapest and Seoul, the capitals of Hungary and Seoul. Road dust samples were obtained twice from traffic focal points in Budapest centre (four bridges, Margaret Island, two main railway stations, main roads) and the agglomeration (suburbs) of Budapest. Similarly, samples were collected from six sites having high traffic volumes in Seoul metropolitan city and from two control sites within the suburbs of Seoul, for comparison. The samples were analysed for contaminant elements by ICP-AES and for Pt, Pd and Ir by ICP-MS.The level of contaminant elements in road dusts were in the range of 67.6 g∙kg⁻¹ and 0.6 μg∙kg⁻¹ for Budapest; 50.2 g∙kg⁻¹ and 0.5 μg∙kg⁻¹ for Budapest suburbs; 43.5 g∙kg⁻¹ and 3.3 μg∙kg⁻¹ for Seoul samples. The Geo-Accumulation Indexes (GAI) of contaminant elements for Budapest, Budapest suburbs and Seoul ranged between 3.88 and −0.03; 2.74 and −0.13; 4.23 and 1.22; Pollution Indexes (PI) of the contaminant elements were in the range of 4.2 and 0.6; 0.9 and 0.4; 7.8 and 2.7; Contamination Indexes (CI) of the contaminant elements ranged from 27.1 to 3.3; 4.9 to 2.7; 21.8 to 10.2, respectively.Pt, Pd and Ir concentration levels (μg∙kg⁻¹) were in the range of 133 and 1.9, 170 and 12.8, 4.5 and 0.4 for Budapest; 37 and 3.6, 39.4 and 11.3, 0.8 and 0.2 for Budapest suburbs; 98.5 and 25.6, 148 and 30.6, 5.6 and 2.1 for Seoul.Correlations between the Pollution Index (PI) and Contamination Index (CI) of the platinum metals in road dust samples were: −0.4090 (Ir), −0.3098 (Pd), −0.1994 (Pt) for Budapest centre; 0.8343 (Ir), −0.7652 (Pt), −0.7626 (Pd) for Budapest bridges; 0.5266 (Ir), −0.2863 (Pd), −0.0333 (Pt) for Budapest suburbs; and 0.3193 (Pd), 0.2874 (Ir), −0.0017 (Pt) for Seoul, respectively. The highest Pt, Pd and Ir levels in road dusts were found in samples originating from the major roads with high traffic volume. Significant differences in Pollution Index (PI) and Contamination Index (CI) between Seoul and Budapest were 4.0 and 5.9 for heavy traffic roads; 2.9 and 11.0 for roads with light traffic. Light traffic roads reflect that an important source of Pt, Pd and Ir in roadside environment is the automobile catalytic converter. Road dusts with high Pt, Pd and Ir levels were enriched with traffic-related contaminant elements as well.

Bevezetés: Az immun thrombocytopenia esetenként nehezen kezelhető, egyénre szabott terápiájú betegség. Első vonalbeli kezelésként rendszerint kortikoszteroid ajánlott, ennek hatástalansága esetén másodvonalbeli terápiás megoldások (lépkivétel, immunszuppresszív, illetve thrombocytaképzést serkentő szerek) után a betegeknél kielégítő terápiás válasz érhető el. Célok: A szerzők 12 évet felölelő retrospektív elemzésben vizsgálták ezen időszak alatt kórismézett és kezelt immun thrombocytopeniás betegeik kórlefolyását, a kezelés módozatait, hatásosságát és az újabb szerek eredményességét. Betegek és módszer: A Vas Megyei Markusovszky Kórház Zrt., Haematologiai és Haemostaseologiai Osztályán és Szakambulanciáján 2000. január 1. és 2011. december 31. között 79 (26 férfi és 53 nő) kórismézett és kezelt immun thrombocytopeniás beteg adatait dolgozták fel. Vizsgálták az egyes alcsoportok, így a szteroidkezeltek, szteroidhatástalanság után splenectomián átesett betegek, illetve másodvonalbeli kezelésre szorult betegek remisszióba kerülését, betegségmentességét és az össztúlélést. Az adatokat számítógépes statisztikai programmal értékelték. Eredmények: A vizsgált időszak alatt a 79 beteg (medián követési idő 66 hónap; minimum–maximum: 3–144 hónap) közül első vonalbeli kezelésként 28 kortikoszteroiddal kezelt jutott komplett remisszióba és vált tartósan betegségmentessé (35,4%, betegségmentes túlélés medián 75,5 hónap; minimum–maximum: 2–140 hónap). További 38 betegnél előzetes szteroid vagy egyéb immunszuppresszív szer hatástalansága után lépkivételre került sor (48,0%, betegségmentesség medián 94,2 év; minimum–maximum: 6–136 hónap). Sebészi szövődményt két esetben észleltek, posztoperatív és késői infekció nem fordult elő. Öt beteg hunyt el, egyikük sem alapbetegsége következményében. Másodvonalbeli kezelésre 13 krónikus betegnél került sor (13/79, 16,4%), közülük hat betegnél splenectomia után relapsus alakult ki. A hagyományos (immunszuppresszív) és újabb szerektől (rituximab, trombopoetinagonisták) egyaránt kedvező hatást tapasztaltak. Következtetések: A betegek több mint kétharmada jól reagált a kortikoszteroidra, illetve a splenectomiára, és tartósan betegségmentessé váltak. E kezelésre nem reagáló esetekben az új szerektől (rituximab, trombopoetinagonisták) várható tünet- és betegségmentesség. Orv. Hetil., 2012, 153, 1613–1621.

Philadelphia kromoszóma negatív krónikus myeloproliferativ neoplasiákban (úgymint polycytaemia vera, essentialis thrombocytaemia és primer idiopathiás myelofibrosis) a fokozott thrombosiskockázat összefüggésbe hozható az ezekben a kórképekben különböző gyakorisággal előforduló Janus kináz 2 gén mutációval (JAK2 ^V617F ). 2007 óta rendszeresen vizsgálják a JAK2-mutáció jelenlétét krónikus myeloproliferativ neoplasiákban. Célkitűzés: Retrospektív felmérésben osztályukon és ambulanciájukon gondozott, kezelt krónikus myeloproliferativ neoplasiákban szenvedő betegekben előfordult thrombosis és a JAK2-mutáció közötti esetleges kapcsolatot vizsgálták. Betegek és módszer: 2007–2010 között 171 krónikus myeloproliferativ neoplasiás beteg (68 polycytaemia verás, 84 essentialis thrombocytaemiás és 19 primer idiopathiás myelofibrosisos) vérmintáit juttatták el molekuláris biológiai laboratóriumokba, ahol a DNS-mintákból allélspecifikus polimeráz láncreakcióval detektálták a V617F-mutációt. A betegek kórtörténetéből feldolgozták a thromboemboliás szövődményeket (artériás, cerebro- és cardiovascularis és vénás thrombosis). A statisztikai feldolgozás a Windows statisztikai szoftver programjával készült. Eredmények: JAK2-mutációt 53 polycytaemiás betegben (77,9%), essentialis thrombocytaemiában 55 (65,4%), míg primer idiopathiás myelofibrosisban hét betegben (36,8%) igazoltak. Polycytaemia verában 18 JAK2-pozitív betegnél láttak thromboticus szövődményt (18/53, 33,9%), essentialis thrombocytaemiában 17/55 (30,9%) betegnél, míg primer idiopathiás myelofibrosisban a hét JAK2-pozitív betegben nem fordult elő thrombosis. Ugyanakkor JAK2-negatív esetekben is előfordult thromboticus esemény (10 JAK2-negatív polycytaemiából négy esetben, a 23 JAK2-negatív essentialis thrombocytaemiás között hat betegben). Következtetések: Krónikus myeloproliferativ neoplasiás beteganyagukban a JAK2-mutáció aránya nagyrészt megfelel az irodalomban közöltekével. Mind PV-ben, mind ET-ben a JAK2-pozitív esetekben bekövetkezett thrombosis közel azonos számban fordult elő, a JAK2-negatív betegekben észlelt thrombosis gyakorisága azonban nem különbözött szignifikánsan a JAK2-pozitívakétól. Mindezek alapján úgy vélik, hogy a JAK2-mutáció jelenléte vagy hiánya thrombosis bekövetkeztét illetően nem prediktív értékű krónikus myeloproliferativ neoplasiában. Orv. Hetil., 2011, 152, 1795–1803.

Abstract

Electronic stethoscopes and digital phonocardiograms (DPCGs) can be applied when diagnosing cardiac murmurs, but their use for cardiac arrhythmias is not described in veterinary medicine. Data of 10 dogs are presented in this preliminary study, demonstrating the applicability of these techniques. Although the number of artefacts and the amount of baseline noise produced by the two digitising systems used did not differ, the Welch Allyn Meditron system or similar ones capable of simultaneous recording of electrocardiograms (ECGs) and DPCGs provide a better option for clinical research and education, whilst the 3M Littmann 3200 system might be more suitable for everyday clinical settings. A combined system with simultaneous phonocardiogram and ECG, especially with wireless transmission, might be a solution in the future.