Search Results

Absztrakt:

A modern fogászati implantológiában már rutinszerűen alkalmazott sebészi sablonok és háromdimenziós (3D) tervezőprogramok segítségével lehetőség nyílik más szakterületek fejlődésére is. Az operációs mikroszkóppal történő sebészeti gyökércsúcs-eltávolítás sokkal pontosabb rezekciót tesz lehetővé, ám a műtéti terület lokalizálására és méretének meghatározására nyomtatott sebészi sablonok alkalmazására még nincs konkrét ajánlás. Célunk egy új, sablonnal navigált mikrosebészeti gyökércsúcs-rezekciós technika bemutatása, melynek során a számítógépes programban megtervezett ostetotomiát és rezekciót egy körtrepánnal végezzük. A számítógépes programban (SMART Guide; dicomLAB, Szeged) cone-beam computed tomography (CBCT-) felvétel használatával 3D sablont készítünk, mellyel meghatározzuk a rezekciós ablak átmérőjét, a trepán behatolási mélységét és szögét. A teljes vastagságú lebeny kialakítását követően, a dentális megtámasztású, nyomtatott sablont a műtéti területre helyezve, a corticalis csont és a gyökércsúcs eltávolítása trepánnal történik. A műtéti beavatkozás a modern mikrosebészet elveit követi, ennek megfelelően az ultrahangos retrográd preparálást retrográd töméssel, ’mineral trioxide aggregate’ (ProRoot MTA; Dentsply Maillefer, Ballaigues, Svájc) alkalmazásával zárjuk. A komplikációk nélkül lezajlott gyógyulási időszakot követő egyéves kontrollfelvételen a periapicalis laesio telődött, a páciens panaszmentes. A könnyen és nagy pontossággal végrehajtható beavatkozás utáni fájdalommentes gyógyulás mellett a technika nagy előnye, hogy maga a műtéti beavatkozás gyorsabb, mint a sablon és trepán nélküli mikrosebészeti rezekció. Orv Hetil. 2020; 161(30): 1260–1265.

Absztrakt:

Az irodalmi áttekintés célja, hogy ismertesse, jelenlegi tudásunk szerint mely megbetegedések és milyen módon hozhatók összefüggésbe az odontogén góccal. Rövid történeti bevezető után az odontogén góc távolba hatásának lehetséges útvonalait vázoljuk, majd rátérünk az egyes kórállapotok, úgymint a szív- és érrendszeri megbetegedések, a tüdőgyulladás, a diabetes mellitus, a metabolikus szindróma, a rheumatoid arthritis és a terhességi szövődmények tárgyalására. Áttekintésünk a két fő odontogén gócot, a parodontitist és a periapicalis periodontitist állítja a középpontba, különös tekintettel arra, hogy az utóbbit – noha ismert – az irodalom jóval ritkábban tárgyalja. Az áttekintés befejezéseként néhány szempontot is adunk a kivizsgáláshoz és a góctalanításhoz. Orv Hetil. 2018; 159(11): 415–422.

A fogágybetegség súlyosságának megítélésében elsődleges szerepet játszanak a képalkotó eljárások, ugyanakkor a röntgenfelvételek sokszor elégtelennek bizonyulnak a reális szituáció feltárásában. Az egyik nehezen eldönthető kérdés, hogy milyen a fogak körüli defektusok pontos kiterjedése, mert ez alapvetően meghatározza a terápia választását (reszektív, illetve regeneratív sebészi terápia) vagy azt, hogy az adott defektus formája milyen bioanyag alkalmazását teszi szükségessé. A CBCT- (cone-beam computed tomography) felvételek nagy pontossággal mutatják meg a laesio jellegét. A háromdimenziós (3D) nézet lehetőséget ad arra, hogy ne csupán a síkoknak megfelelő szeleteken vizsgálhassuk a szituációt, ugyanakkor ennek minősége, használhatósága sokszor hagy maga után kívánnivalót. Egy lehetőség a jobb megjelenítésre és elemezhetőségre a CBCT-felvétel segítségével, szegmentációval létrehozott 3D modell. Itt gyakorlatilag a szegmentált elemek (alveolaris csont, fogak, defektus és egyéb anatómiai képletek stb.) valós 3D objektumként jelennek meg, és méretük, formájuk, egymáshoz viszonyított helyzetük lényegesen jobban vizsgálható, mint az előzőek esetében. Ezáltal tehát meglehetősen jó kiindulási képet kapunk a defektusról, a meglévő csontos falak számáról, és biztonságosabban dönthetünk a terápia milyenségéről. Célunk ezen metódus (szegmentálás) parodontalis sebészetben betöltött szerepének egy eseten keresztüli bemutatása. A módszer jó ideje elterjedt és használt az általános orvoslásban; fejlődése és térnyerése töretlen. Orv Hetil. 2022; 163(25): 1005–1011.

The purpose of this in vitro study was to compare the antimicrobial efficacy of five different irrigating solutions against complex polymicrobial bacterial biofilms harvested from root canals to model actual endodontic irrigation as closely as possible, and to test the efficacy of these irrigants in these conditions. Two multi-species in vitro biofilms were generated from bacterial samples taken from patients presenting with acute pulpitis. The microbial composition of these samples was characteristic of the disease. The biofilms were incubated with 1000 p.p.m. Solumium Dental (ClO₂), 0.2% chlorhexidine (CHX), 5.25% sodium-hypochlorite (NaOCl), 5.25% Neomagnol, 10% iodine and phosphate buffered saline (PBS) as control. After the microbiological preparation of the samples, colony forming units (CFU) were counted. NaOCl, iodine and Neomagnol were the most effective, whilst CHXand Solumium appeared to be less effective against these specific biofilms. The efficacy of the most effective agents differed according to biofilm and application time. All irrigants were efficient to some extent, but NaOCl proved to be the most efficient, while chlorine dioxide (ClO₂) yielded the poorest results in these circumstances. The efficacy of NaOCl was already well-known, but our results also point out that iodine could have an important role in endodontic irrigation.