Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Oguz Kelemen x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A dohányzás megelőzését és a leszokást segítő intervenciók a jelenleg ismert legköltséghatékonyabb egészségügyi eljárások közé tartoznak. Értékük felbecsülhetetlen a serdülőkori dohányzást tekintve, hiszen a felnőtt dohányosok többsége serdülőként kezd el dohányozni. Emellett jól ismert irodalmi adat, hogy minél korábban kezdi el valaki a dohányzást, annál nehezebb leszoknia, és a dohányzás következményei egy életen keresztül elkísérik. Ebben a közleményben a serdülőkkel foglalkozó orvosok számára összefoglaltuk azokat a módszereket és beavatkozásokat, amelyekkel a serdülőkori dohányzás visszaszorítható. A nemzetközi irányelvek praktikus és rövid intervenciókat ajánlanak, melyek jól alkalmazhatók a mindennapi orvosi gyakorlatban. A dohányzás megelőzésében az egészségügyi ellátást végző orvosok szerepe kulcsfontosságú. A társadalom szemében az orvos elismert személy, aki hiteles információkat nyújthat a dohányzásról és a leszokásról. Kutatások igazolták, hogy az orvosi praxis serdülőkorú páciensei körében egy rövid, célvezérelt beszélgetéssel a dohányzás prevalenciája tovább csökkenthető. A XXI. század egyik kiemelt egészségügyi kihívása a dohányzás visszaszorítása, melyet már gyermek- és serdülőkorban el kell kezdeni. Erre hatékony, klinikai vizsgálatokkal alátámasztott módszerek állnak rendelkezésünkre, melyek ismerete nélkülözhetetlen a serdülőkkel foglalkozó orvosok számára. Orv Hetil. 2018; 159(15): 593–602.

Restricted access

Absztrakt:

Ismert népegészségügyi tény, hogy Magyarországon a korai halálozás megelőzhető lenne dohányzásleszokással, alkoholabsztinenciával, rendszeres mozgással, egészséges táplálkozással és az adherencia növelésével. Az orvos–beteg találkozások többségén ezek a területek előtérbe kerülnek. A szakirodalom azt is alátámasztotta, hogy az egészség-magatartás megváltoztatásában az egyén számára nem a külső információ dominál, hanem a saját, belső motivációja. Ebből a felismerésből született az úgynevezett „motivációs interjú”, ami egy személyközpontú szemléleten alapuló, célorientált tanácsadási módszer. Az interjú során az orvos irányított kérdésekkel feltárja a kliens motivációit, erősségeit, erőforrásait, és ezeket állítja a beszélgetés fókuszába. Minél mélyebben és minél többet beszél az interjúalany a viselkedésváltozásról, annál nagyobb a változás esélye. Ugyanakkor az interjú folyamán a kliens szóba hozhatja ellentmondásos érzelmeit és gondolatait is a változással kapcsolatban. Orvosként ezt az ambivalenciát különböző kommunikációs stratégiák segítségével érdemes megvilágítani és feloldani. Továbbá a megfelelő orvos–beteg kapcsolat kialakítása is nélkülözhetetlen eleme a motivációs interjúnak. Ha ez a kapcsolat optimális, akkor a kliens nyíltan fog beszélni saját motivációiról és ellenállása csökken, ami szintén jobb kimenetelhez vezet. Az egészség-magatartás megváltoztatásában a motivációs interjú a „Hogyan?” kérdése helyett inkább a „Miért?”-re fókuszál, és azon belül is nem a meggyőzésre, hanem a kliens saját, belső motivációira épít. Valószínűleg ezért vált nemzetközileg is elismert és evidenciákon alapuló módszerré. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1331–1337.

Restricted access

Emerging adulthood in medical school. Gender, school-related factors and Big Five traits related to medical students’ quarter-life crisis

Kezdődő felnőttkor az orvosegyetemen. A nem, az egyetemhez kötődő tényezők és a Big Five vonások kapcsolata az orvostanhallgatók kapunyitási pánikjával

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Csaba Hamvai
,
Dániel Baricz
,
Dávid Pócs
, and
Oguz Kelemen

Background: Quarter-life crisis is the anxiety and discomfort the young might experience at the end of their studies and at the beginning of their career. Objectives: Factors related to medical students’ quarter-life crisis were explored in this study. Methods: in the cross-sectional study, 351 medical students (74.6% female, mean of age: 23.79 years, SD: 1.53 years) filled in the online questionnaire that contained Quarter-life Crisis Questionnaire, International Personality Item Pool version of Big Five markers, and questions about different aspects of medical school. Independent t-test, Mann-Whitney U test and linear regression analysis were performed. Results: Women reported higher quarter-life crisis (t = –3.44, p = 0.001, Cohen’s d = 0.42). Higher quarter-life crisis displayed among those students who did not apply to medical university right after high school (U = 2865.5, p = 0.03, Cohen’s d = 0.24). Students who would have not applied to medical school again (t = –7.93, p < 0.001, Cohen’s d = 0.90); would have not encouraged their children to apply to medical school (U = 10414.5, p < 0.001, Cohen’s d = 0.57); were uncertain to finish university (t = 6.68, p< 0.001, Cohen’s d = 0.74) showed higher quarter-life crisis. Students who failed at least one term for academic reason (U = 11809.5, p = 0.04, Cohen’s d = 0.23); did not feel to get proper knowledge to accomplish a medical job (t = –3.90, p < 0.001, Cohen’s d = 0.54); were not satisfied with their grades (U = 11560.5, p = 0.01, Cohen’s d = 0.27) reported higher quarter-life crisis. Students who did not plan to work in a clinical field and patient care (t =–5.974, p = 0.00, Cohen’s d = 0.93); wanted to work abroad in the future (U = 12931.5, p = 0.00; Cohen’s d =0.27) had higher quarter-life crisis. Personality traits, such as extraversion (β = –0.20, p < 0.001), conscientiousness (β = –0.10, p = 0.01) were significant negative, neuroticism significant positive predictor of quarter-life crisis (β = 0.61, p < 0.001). Conclusion: The explored variables might be indicators of quarter-life crisis, and can be the basis of university counseling, when medical students’ quarter-life crisis and emerging adulthood is in focus.

Open access

Dohányzó várandósok leszokásának orvosi támogatása

Medical support of cessation for pregnant smokers

Orvosi Hetilap
Authors:
Jezdancher Watti
,
Dávid Pócs
,
Gergely Tari
, and
Oguz Kelemen

A dohányzó nők életük során a legnagyobb valószínűséggel a várandósság során szoknak le a dohánytermékek használatáról. Ez az időszak az egészségügy számára kiváló esély, amely során kettős – anyai és magzati – egészségnyereség érhető el a leszokási kísérlet szakszerű támogatásával. A dohányzás felfüggesztése kiemelt jelentőségű a várandósság alatt a magzat és az anya érdekében egyaránt. Összefoglaló kéziratunk irodalmi áttekintés, melynek célja, hogy aktuális és praktikus kiegészítő információkkal szolgáljon a várandós dohányzók leszokását támogató szakemberek számára. A jelen áttekintés a PubMed adatbázisban elérhető publikációkon, valamint hazai és nemzetközi irányelveken és összefoglalókon alapul, melyek gyakorlati jelentőségük alapján kerültek beválogatásra. A várandósság alatti dohányzás szülészeti, neonatológiai és pediátriai szövődményeit tanácsos pozitívan átkeretezni, inkább a leszokás előnyeiről beszélni. A minimálintervenciót ajánlott kiegészíteni a gesztációs hétnek megfelelő tanácsadással, szakellátásra irányítással, illetve a várandós nő dohányzó partnerét célzó leszokástámogatással. Várandósok számára elsődlegesen a gyógyszermentes leszokás javasolható, ha azonban ez nem lehetséges vagy eredménytelen, indokolt lehet a nikotinpótló készítmények használata. Az általános nikotinpótló kezeléstől alapvetően három pontban tér el a várandósok nikotinpótló terápiája. Érdemes inkább az orális készítményeket használni a transdermalis nikotinbevitel helyett; óvatosabb titrálási időszak ajánlott; és a kezelés időtartamát tanácsos lerövidíteni. A várandós dohányzók leszokástámogatása során a magatartás-orvoslási módszerek intenzív alkalmazása javasolt. Nagy hangsúly helyeződik a stresszkezelésre, az érzelemszabályozásra, a viselkedésbeli és biológiai visszajelzésekre, az önjutalmazásra és a külső ösztönzők használatára. Ezek a módszerek a kognitív viselkedésterápiás modellen és a motivációs interjús technikákon alapulnak, amelyekre több gyakorlati példát is bemutatunk az összefoglaló közleményben. Orv Hetil. 2023; 164(30): 1194–1203.

Open access

A dohányzásleszokás-támogatás első vonalbeli gyógyszeres terápiájának aktualitásai

Actualities in first-line pharmacotherapy for smoking cessation support

Orvosi Hetilap
Authors:
Jezdancher Watti
,
András Mohos
,
Oguz Kelemen
, and
Dávid Pócs

Összefoglaló. A dohányzás jelenleg is az egyik legjelentősebb népegészségügyi probléma hazánkban. Az orvosi szakterületek többségében előkerül a dohányzásleszokás-támogatás kérdése. Ezért az orvostársadalom számára az aktuális gyógyszeres terápiás ismeretek összefoglalása hasznos lehet. A jelen közleményben a leszokástámogatás elsődlegesen választandó gyógyszeres terápiáját tekintjük át a legújabb összefoglalók és irányelvek szerint. A gyógyszeres lehetőségek közül jelenleg a vareniklin és a nikotinpótló terápia választandó elsőként, nemcsak a leszokás, hanem az ártalomcsökkentés tekintetében is. A legújabb kutatási eredmények szerint a kis dózisú vareniklin hatékonysága megközelíti a standard adagolás hatékonyságát, ugyanakkor kevesebb mellékhatás jelentkezik. A nikotinpótló kezeléssel kapcsolatban ki kell emelni, hogy egyre több tudományos evidencia áll a transdermalis és oralis készítmények kombinálása mellett, szemben a monoterápiával. A kis dózisú vareniklin, illetve a nikotinpótló terápia akkor is segítséget nyújt a naponta elszívott cigaretták mérséklésében, ha a kliens nem kíván leszokni, de a dohányzás ártalmait csökkentené. A nikotinerg rendszeren kívül más módon ható gyógyszerek szerepe is felmerült. Egyre több összefoglaló támogatja az antidepresszívumok használatát a nikotinfüggőség kezelésében. Ezek közül a bupropion használatával kapcsolatban van a legtöbb adat, amelyről tudjuk, hogy kombinálható a nikotinpótló terápiával és a vareniklinnel is. A gyógyszeres terápiát minden esetben tanácsos magatartásorvoslási módszerekkel, illetve adherenciát fokozó intervenciókkal kombinálni. Ezenkívül a szakellátási szint bevonása is javasolt, hogy a lehető legtöbb segítséget kapja meg a páciens a leszokáshoz. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1610–1618.

Summary. Smoking is still one of the most significant public health problems in Hungary. The issue of smoking cessation support comes up in most medical specialties. Therefore, a summary of the current pharmacotherapeutic knowledge may prove useful to the medical community. In this paper, we review the first-line pharmacotherapy for smoking cessation based on the latest summaries and guidelines. Regarding the smoking cessation agents, varenicline and nicotine replacement therapy are currently the primary choice, not only in terms of cessation but also in terms of harm reduction. The results of previous studies suggest that the efficacy of low dose varenicline is close to that of standard dosing, with fewer side effects. With regard to nicotine replacement therapy, it should be emphasized that there is an increasing scientific evidence for the combination of transdermal and oral formulations as opposed to monotherapy. Low dose varenicline and nicotine replacement therapy also help reduce the number of cigarettes smoked daily if the client does not want to quit but would reduce the harms of smoking. The role of medications acting in other ways than the nicotinergic system has also emerged. An increasing number of reviews support the use of antidepressants in the treatment of nicotine addiction. Of these, most data are available on the use of bupropion, which is known to be combined with nicotine replacement therapy and varenicline. In all cases, it is advisable to combine pharmacotherapy with behavioral therapy as well as interventions that increase adherence. In addition, it is also recommended to include specific therapeutic interventions in order to get as much help as possible for the patient to quit smoking. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1610–1618.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Minél kevesebb ideje dohányzik valaki, annál nagyobb az esélye a sikeres leszokásra. Ezért a 14–35 év közötti dohányzók leszokásának támogatása kulcsfontosságú a dohányzás hazai prevalenciájának csökkentésében. Ebben a korosztályban az egyik legnépszerűbb internetes felület a Facebook, mely alkalmas lehet korcsoport-specifikus leszokási támogatásra. Célkitűzés: Kutatásunk arra törekszik, hogy feltárja egy leszokást segítő Facebook-oldal követésének hatásait a 14–35 éves korosztály dohányzási szokásaira és attitűdjére. Módszer: A szerzők által több mint egy éve működtett Facebook-oldal 3278 követője körében online felmérést végeztünk. A 14–35 éves korosztályból összesen 332 fő töltötte ki a kérdőívet (n = 332). A demográfiai adatok mellett felmértük a válaszadók dohányzási szokásait, a Facebook-oldal használatának gyakoriságát és időtartamát, illetve a leszokással kapcsolatos ismeretek, dohányzási szokások és attitűdök változását. Eredmények: A vizsgált populáció átlagéletkora 22,57 ± 5,08 év volt, melyből 65% jelenleg dohányzó, 12% leszokott dohányzó és 23% nem dohányzó. Azok a jelenleg dohányzók, akik gyakrabban és hosszabb ideje használták a Facebook-oldalt, szignifikánsan többen számoltak be dohányzási szokásaik és leszokási attitűdjeik pozitív változásáról (p<0,05). Bár a leszokást tervezők között a szokások és attitűdök pozitív változása szignifikánsan nagyobb arányban fordult elő (p<0,01), azoknál is 12–25% közötti attitűdváltozást észleltünk, akik nem tervezték a leszokást. A nem dohányzók pozitív attitűdváltozása szignifikánsan magasabb volt a faluban élő, alacsony iskolázottságú lakosság körében (p<0,01). Következtetés: A vizsgált Facebook-oldal pozitív irányban befolyásolta a 14–35 éves korosztály leszokási ismereteit, dohányzási szokásait és attitűdjeit. A Facebook-oldal tartalmai szabadon felhasználhatók a 14–35 éves páciensek leszokásának támogatásában, valamint a Facebook-oldal követése javasolható dohányzó és nem dohányzó fiataloknak egyaránt. Orv Hetil. 2019; 160(6): 220–227.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet idején a Szegedi Tudományegyetemen a negyedéves orvostanhallgatók Orvos-beteg kommunikációs gyakorlata is online történt. A gyakorlat a videóanalízis módszerén alapul, szimulált páciensek bevonásával történik, kiemelt hangsúlyt fektetve a személyközi interakciókra, így az online megvalósítás rendkívül nagy kihívást jelentett. Célkitűzés: Az online Orvos-beteg kommunikációs gyakorlattal kapcsolatos tapasztalataink bemutatása. A hagyományos, személyes jelenléten alapuló és az online gyakorlatok összehasonlítása. Az online gyakorlatokkal kapcsolatos hallgatói értékelések elemzése. Módszer: Az online megvalósításhoz a Zoom ingyenes változatát használtuk. A gyakorlatok ötfős kiscsoportokban egy oktató családorvos vezetésével és egy szimulált páciens részvételével zajlottak. Valamennyi hallgató részt vett egy szituációban, amit rögzítettünk. A felvételek megtekintését közös elemzés, értékelés követte. A hallgatók anonim online kérdőív segítségével értékelték a kurzust. Az adatokat leíró statisztikai módszerekkel, a szöveges válaszokat kvalitatív módon elemeztük. Eredmények: A kérdőívet a hallgatók 74,4%-a, 64 fő töltötte ki. Valamennyi kérdés esetén a hallgatók többsége (78,1–100%) jó (4) vagy kiváló (5) értékelést adott. A legmagasabb átlagpontszámot (4,95 ± 0,21) a gyakorlati oktatók szakmai felkészültsége, míg a legalacsonyabbat az elméleti rész témaválasztása (4,06 ± 1,02) kapta. A szöveges értékelések alapján a hallgatók többsége elégedett a kurzussal, örömmel vennének rajta többször részt, a személyes megvalósítást azonban előnyben részesítenék az online formával szemben. Következtetések: Az online gyakorlat megvalósítása sikeres volt, sok szempontból megfelelően helyettesítette a hagyományos formát. A hallgatói értékelés nem volt rosszabb az előző évek eredményeinél. A személyes kontaktus hiánya limitáló tényező, ezért az online gyakorlat nem tekinthető a személyes kommunikációs tréning alternatívájának, hanem olyan önálló képzési forma, amely jelentősen hozzájárulhat a hatékony, modern oktatáshoz. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1355–1362.

Open access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Szabolcs Kéri
,
György Szekeres
,
Nóra Bagóczky
,
Zoltán Janka
,
György Benedek
,
Oguz Kelemen
, and
Rita Erdélyi

A szkizofrénia neurokognitív vizsgálatai ellentmondásos eredményekkel szolgáltak a betegségben tapasztalható memóriazavar jellegével kapcsolatban. Jelen vizsgálatunkban a KNOWLTON és munkatársai által leírt (1994) valószínűségi kategorizációs feladatot alkalmaztuk a tudatos és kontrollált explicit, valamint a tudattalan és automatikus implicit memóriafolyamatok tanulmányozására. Eredményeink szerint a szkizofrén betegek az egészséges kontrollszemélyekhez hasonlóan képesek voltak kategorizációs teljesítményüket növelni a inger-válasz asszociációs folyamat során. Ezzel ellentétben a kategóriatagok tudatos azonosításánál jelentős károsodás volt tapasztalható. Adataink az explicit memóriafunkciókhoz kapcsolódó mediotemporális területek károsodására utalnak, míg a neostriatális implicit rendszer viszonylagosan megkíméltnek mutatkozott.

Restricted access