Search Results

You are looking at 1 - 10 of 55 items for :

  • Author or Editor: Péter Molnár x
  • Medical and Health Sciences x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A glialis eredetű daganatok hatékony kezeléséhez egyre gyakrabban szükséges a diagnosztikus célból vett daganatszövet molekuláris patológiai vizsgálata. A jelen közleményben a szerzők irodalmi adatokra támaszkodva foglalják össze a malignus glialis daganatok biológiai sajátságait és az innen levezethető prediktív biológiai markerek jelentőségét. Napjainkra három területen történt jelentősebb előrelépés. (i) A glioblastoma kezelésében igen hatásosnak bizonyult temozolomide (Temodal) effektivitása az O6-metilguanin-DNS-metiltranszferáz (MGMT) gén promoterének metilációjától függ. Az MGMT metilációjának meghatározása a daganatszövetből metiláció-specifikus PCR (MSP) segítségével a kezelés sikerét vetíti előre. (ii) Az EGFR-alapú célzott terápiák hatása az EGF-receptor expressziójának ill. a gén amplifikációjának függvénye. Az EGFR-expresszió arányos a gén amplifikációjával és korrelál a tumorok gradusával. Az amplifikáció mértéke szabja meg a mutáns receptorfehérje (EGFRvIII) megjelenését is. Az EGFR genetikai hátterének tisztázására FISH-vizsgálat végzése ajánlható. (iii) Elsősorban az oligodendroglialis daganatok kezelésénél érdekes az 1p és a 19q kromoszomális régiók vizsgálata. A kombinált, ún. PCV terápia azokban a daganatokban hatásos, melyekben 1p- és 19q-deléció észlelhető; a meghatározó a rövid kar vesztése. A bizonyíthatóan hiteles prediktív markerek meghatározása – a betegek érdekében csakúgy, mint a kezelés racionális finanszírozása szempontjából – egyaránt elengedhetetlennek tűnik. A módszerek anyag- és forrásigénye miatt javasolható, hogy a prediktív neuro-onkológiai diagnosztika patológiai centrumokba összpontosítva történjék. A szerzők a rutin szövettani diagnosztika elemeinek (morfológia, fehérjeexpresszió, génszintű vizsgálatok) egymásra épülését propagálják.

Restricted access

In a study of 44 canine patients suffering from histopathologically proven urinary bladder tumour with a high incidence of transitional cell carcinoma (TCC) (n = 35), a close relationship was found either between the disease-free period and the age (r = −0.40) of animals or between the survival times and the age (r = −0.62) of animals after treatment. In addition to the dog breeds known to be prone to have urinary bladder tumour, we found an additional potentially sensitive breed, the Hungarian Vizsla. The median survival times obtained by the applied treatment types were as follow: ‘surgery and chemotherapy’ (n = 8/44) 475 days, ‘surgery alone’ (n = 19/44) 240 days, ‘chemotherapy alone’ (n = 7/44) 31 days, and ‘no treatment’ (n = 10/44) 7 days (P < 0.001). According to the findings, chemotherapy combined with surgery completed in time is the most effective protocol in the treatment of urinary bladder tumour cases in dogs. A rational and more effective procedure for the assessment and treatment of urinary bladder tumour cases is presented.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Böröcz and Péter Molnár

A szerzők ismertetik a Magyarországon 2007 óta internetalapon működő Magyar Protézis Regisztert. Jelenleg a protézisbeültetéssel foglalkozó hazai osztályok mindegyike regisztrált a rendszerbe, tehát lehetőség van az adatok bevitelére, ami sajnálatos módon messze nem éri el a 100%-ot. Ez nagyon fontos lenne, mivel nemzetközi fórumon csak közel 100%-os adatbevitel esetén lehetséges az eredményekkel megjelenni. Eddig 51 387 eset került rögzítésre a rendszerben. Az adatlapok kitöltés után menthetők, és az adatokat több szempont szerint lehet elemezni, összefüggéseket vizsgálni, és ezeket grafikusan megjeleníteni. Ez lehetőséget teremt, hogy adatokat nyerjünk a protézisek túléléséről, a műtétekről és a szövődményekről. Orv. Hetil., 2014, 155(19), 761–763.

Restricted access

Az orvoslás körülményei az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltoztak, ezzel együtt az orvosok munkaerő-piaci lehetőségei is átalakultak, egyre gyakoribbá vált körükben a pályaelhagyás. Célkitűzés: A teljes vizsgálattal célunk az orvosi pályaszocializáció feltárása volt. E tanulmányban az orvostanhallgatók pályaelhagyásra, pályán maradásra vonatkozó előzetes elképzeléseit tárjuk fel, a pályaszocializáció elemeivel összefüggésben. Módszer: A vizsgálatot önkitöltős kérdőívvel, 503 véletlenszerűen kiválasztott általános orvostanhallgató részvételével végeztük Magyarország két orvostudományi egyetemén. A válaszadó hallgatókat pályán maradásra, illetve pályaelhagyásra vonatkozó előzetes elképzeléseik alapján két csoportra osztottuk. Az egyik csoportba került a hallgatók 57,5%-a, azok, akik biztosak voltak abban, hogy orvosként fognak dolgozni (pályán maradók), a másik csoportba került a hallgatók 42,5%-a, akik fontolgatják a pályaelhagyást is (esetleges pályaelhagyók). A továbbiakban meghatároztuk pályaszocializációs útjukon a köztük lévő hasonlóságokat, illetve különbségeket. Eredmények: Jelentős eltérést a két csoport között a pálya iránti elkötelezettségük terén találtunk. Az egyetem elvégzése után az orvosi pályán maradást, illetve a pályaelhagyást nem objektív (pl. származási háttér, anyagi javak megléte/hiánya), hanem szubjektív tényezők – elsősorban a hivatástudat – határozták meg. Következtetések: Vizsgálati eredményeink adalékul szolgálhatnak a képzés során a megfelelő orvosi identitás kialakításához, valamint közelebb visznek az orvosi pályaelhagyás jelenségének megértéséhez.

Restricted access

Absztrakt

A chylothorax napjainkban rendszerint műtéti vagy baleseti szövődmény, ritkábban daganat következménye. Prospektív vagy randomizált vizsgálatok hiányában a bizonyítékalapú kezelés személyes tapasztalaton, ideálisan a retrospektív elemzések ismeretében történik. A szerzők célja a chylothorax modern kezelésének áttekintése. A PubMed adatbázist „chylothorax” kulcsszóra szűrték az elmúlt tíz év közleményei között, kiemelve az összehasonlító értékeléseket. A módszerek és ajánlások kritikai elemzésekor a szerzők együttes 39 éves klinikai tapasztalatukra támaszkodtak. A konzervatív kezelés sikere az etiológiától függően nagy szórást mutat (3–90%). A non- és szemi-invazív intervenciós eljárások sikerrátája 50–100% közötti. Eredménytelen konzervatív kezeléskor a sebészi kezelés, elsősorban a ductus thoracicus lekötése jelenti a standard terápiát. Ezen beavatkozások sikerességi aránya 64–100% közötti, a morbiditási/mortalitási mutató elérheti a 25%-ot. A kezelést konzervatívan kell megkezdeni, majd egy lépcsőzetes agresszivitású terápia ajánlott, amelyben a beteg állapota és a drénvolumen irányítják a döntéshozatalt. Az intervenciós radiológiai eljárások biztonságosak, sikeresek és helyet kaptak a konzervatív és műtéti megoldások mellett. Orv. Hetil., 2016, 157(2), 43–51.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A minimálisan invazív technika a mellékvese sebészetében világszerte „gold standard” módszernek számít. A szerzők másfél évtizedes gyakorlatukat retrospektíven elemezve vizsgálták műtéti jellemzőiket, történelmi kontrollcsoporthoz hasonlítva őket. Anyag és módszerek: Az áttekintett időszakban, 1997 és 2011 közt összesen 175 laparoscopos adrenalectomiát végeztek. Mindkét oldalon, a beteg oldalfekvő helyzetében, a transabdominalis lateralis megközelítést alkalmazták. Bal oldalon egy új „suprasplenicus” megközelítést vezettek be. A nagyméretű, 7 cm feletti elváltozások esetén kézzel asszisztált laparoscopos technikát alkalmaztak. Eredmények: A műtét laparoscopos módszerrel 77, hagyományosan 115 percig tartott átlagosan. Az eltávolított tumorok mérete a laparoscopos csoportban 3,1, a nyitottban 4,9 cm volt átlagosan. A legnagyobb méretű elváltozások hasonlóak voltak, viszont a laparoscopos csoportban a kisebb méretű tumorok gyakorisága nagyobb volt. Konverzió 15 esetben (8,6%) történt, legtöbbször vérzés miatt. A szövődményarány a laparoscopos csoportban 10,8%, a hagyományosban 24,6% volt. A hospitalizációs idő szignifikánsan rövidebb volt a minimálisan invazív technika esetén (4,5 vs. 8,1 nap). A laparoscopos csoportban 3 betegnél (1,7%) igazolódott váratlan, kisebb méretű primer malignitás, R0 módon eltávolítva. Következtetések: A laparoscopos technika minden benignus mellékvese-elváltozás eltávolítására alkalmazható, számos kedvező jellemzőt biztosító módszer. A metastasisok többsége kellő rutinnal és önmérséklettel e módszerrel szintén eltávolítható, onkológiai kompromisszum nélkül. A pre- és posztoperatív ellátás minőségének biztosításához az endokrinológiai kooperáció nélkülözhetetlen.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kornélia Lazányi, Péter Molnár and Kornélia Szluha

Az egészségügyben dolgozóknak nincsen munkaszerződésben rögzített érzelmi munkavégzésre utaló kötelezettségük. Mindennapi tevékenységük során azonban elkerülhetetlen a valós érzelmeik gyakori megváltoztatása. Fokozottan igaz ez a krónikus vagy tumoros betegekkel foglalkozó szakemberekre. A kezelőszemélyzet megfelelő érzelmi beállítottsága nem csupán az orvos-beteg kapcsolatra, de a gyógyulás folyamatára is hatást gyakorol. Attól függően, hogy milyen módon lehet elérni az elvárásoknak megfelelő érzelmi állapotot, a szakirodalom felszíni, mély és őszinte munkáról beszél. Míg a felszíni és a mély érzelmi munka számos negatív lelki következménnyel jár, addig az őszinte érzelmi munkának gyakran vannak pozitív hatásai. Az onkológiában dolgozók számára az érzelmi munkavégzés beépül a szakdolgozókra vonatkozó szerepelvárások közé. A megfelelő attitűd tehát szerves része az orvos, szakdolgozó, ápolónő létének. Az érzelmi munkavégzéssel kapcsolatos kérdések alaposabb vizsgálatához Festinger, L. kognitívdisszonancia-elméletéből merítettek a szerzők ötleteket. A kognitív disszonancia, valamint az érzelmi munkavégzés negatív következményeinek legjobb kezelési módja a kialakulás megelőzése. Olyan emberekre van tehát onkológiai szakdolgozóként szükség, akik természetükből fakadóan, különösebb erőfeszítés nélkül megfelelnek a rájuk vonatkozó szerepelvárásnak. Amennyiben ez nem lehetséges, vagy az aktuális élethelyzet nem teszi lehetővé a spontán érzelmi munkát, akkor a munkatársak és a munkaadó együttes feladata segíteni a szakdolgozókat, megkönnyíteni az érzelmi munkavégzés terheit, megfelelő ellentételezéssel csökkenteni a kialakuló kognitív disszonanciát.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dániel Kollár, F. Tamás Molnár, Péter Zsoldos and Attila Oláh

Absztrakt:

A torzó szerveinek sérüléseiről, ezek kezeléséről mostanra kiterjedt irodalom és letisztult protokollok állnak rendelkezésre. A hasnyálmirigy ez alól kivételt képez. A pancreas tompa vagy áthatoló sérülései meglehetősen ritkák, részben emiatt ez idáig nem született a témában magas szintű evidencián alapuló kezelési ajánlás. Áttekintést adunk az utóbbi évtizedek releváns közleményeinek következtetéseiről mind a felnőttkori, mind a gyermekkori pancreassérülések kapcsán. Rendszerezzük az eddigi osztályozásokat és ezek megbízhatóságát. A konzervatív vagy operatív kezelési terv adekvát felállításához alkalmazott klasszifikációkat sorra vesszük a betegvizsgálattól a diagnosztikai leleteken át a szövődményekig. A pancreassérülések kezelési elvei egyelőre nem alapulnak sem prospektív, sem randomizált vizsgálatokon. A fellelhető tanulmányok csak retrospektív, alacsony esetszámú betegcsoportokat dolgoznak fel, vagy esetismertetések, illetve ezek áttekintései (4. vagy 5. szintű evidencia). Ennek ellenére konszenzus alakult ki arról, hogy a Wirsung-vezeték érintettségén múlik, hogy alacsony vagy magas rizikójú sérülésről van-e szó; a klasszifikációk is ezt a logikát követik. Intakt fő pancreasvezeték esetén stabil betegnél konzervatív kezelés javasolt. Amennyiben ductussérülés kimutatható, felnőttkorban javasolt a perkután, endoszkópos vagy laparotomiás megközelítés ennek ellátására. A gyermekkori sérülések kezeléséről sokkal ellentmondásosabb ajánlások láttak napvilágot. Számos érv hozható fel a nem operatív és az operatív kezelés oldalán és ellene is, ennek feloldása még várat magára. Orv Hetil. 2018; 159(2): 43–52.

Restricted access

A szerzők 2007. március és 2008. március között 481 érett, valamint 62 koraszülött újszülöttön vizsgálták az érintettek újonnan leírt primitív reflexét, a könyöklés sajátosságait. Ezerháromszázhuszonkilenc vizsgálatot végeztek közvetlenül a születést követően, az újszülöttrészlegen, valamint a csecsemőosztályon, majd különböző életkorokban az első 6 élethónap során. Azt észlelték, hogy a reflex az első élethónap alatt a vizsgáltak 70–80%-ában megfigyelhető, majd fokozatosan csökkenő pozitív prevalencia kíséretében, 4–6 hónapos életkorra 25–30%-ban maradt kiváltható. Érett újszülöttek, valamint koraszülöttek vonatkozásában nem észleltek jelentős különbséget a reflex életkori prevalenciájának tárgyában. A reflex sajátosságainak további vizsgálata elsősorban gyermekgyógyászati kóros állapotokban, valamint utánkövetési célzattal is indokoltnak látszik.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kornélia Kajáry, Zsuzsa Molnár, Szabolcs Szakáll jr., Péter Molnár and Zsolt Lengyel

Bevezetés: Nemzetközi tanulmányok igazolták, hogy Hodgkin-lymphoma kezelés előtti stádiummeghatározásában a natív, alacsony dózisú komputertomográfiával (CT) végzett, 18-F-fluorodeoxiglükóz (FDG) alkalmazásával készült pozitronemissziós tomográfia/komputertomográfia (standard PET/CT) pontosabb, mint az intravénás kontrasztanyag adásával végzett, normáldózisú CT-vizsgálat (konvencionális CT). Célkitűzés: A szerzők összehasonlították saját beteganyagukban a fenti indikációban külön-külön a két vizsgálat pontosságát, valamint megvizsgálták, hogy szükséges-e a standard PET/CT mellett konvencionális CT-vizsgálat elvégzése is. Módszer: Huszonnyolc beteg stádiumbesorolását végezték el a konvencionális CT-vizsgálat, majd a standard PET/CT vizsgálat alapján, végül a két vizsgálatot együttesen értékelték. Eredmények: Mindhárom módszerrel azonos stádiumot találtak 24 betegben. Négy betegnél a standard PET/CT-vel magasabb stádiumot észleltek, mint a konvencionális CT-vel. A csak standard PET/CT-vel meghatározott stádiumon nem változtatott a vizsgálatok együttes értékelése. Következtetések: A Hodgkin-lymphoma kezelés előtti stádiummeghatározásában a standard PET/CT vizsgálat pontosabb, mint az önállóan végzett konvencionális CT-vizsgálat. Emellett megállapítható, hogy ebben az indikációban nem indokolható a standard PET/CT konvencionális CT-vel való kiegészítése. Orv. Hetil., 2014, 155(6), 226–230.

Restricted access