Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for :

  • Author or Editor: P. Nagy x
  • Medical and Health Sciences x
Clear All Modify Search

The clinical significance of the oral candidiasis (either as independent disorder, or as a part of another disease) is increasing with time. The diagnosis and local treatment of the oral candidiasis may not be satisfactory, this disorder cannot be eliminated without the correct diagnosis and management of the underlying disease. At the same time, some disorders, such as Candida induced leukoplakia, may significantly enhance tumor development. Fungal infection of the mouth is often the initial sign of several immunodeficiency diseases. It is, therefore, very important to clarify the background of a fungal infection, since this may be critical regarding the prognosis.

Restricted access

The pharmacokinetics and the influence of food on the kinetic profile and bioavailability of doxycycline was studied after a single intravenous (i.v.) and oral dose of 10.0 mg/kg body weight in 7-week-old broiler chickens. Following i.v. administration the drug was rapidly distributed in the body with a distribution half-life of 0.21 ± 0.01 h. The elimination half-life of 6.78 ± 0.06 h was relatively long and resulted from both a low total body clearance of 0.139 ± 0.007 L/h·kg and a large volume of distribution of 1.36 ± 0.06 L/kg. After oral administration to fasted chickens, the absorption of doxycycline was quite fast and substantial as shown by the absorption half-life of 0.39 ± 0.03 h, the maximal plasma concentration of 4.47 ± 0.16 —g/mL and the time to reach the Cmax of 1.73 ± 0.06 h. The distribution and the final elimination of the drug were slower than after i.v. administration. The absolute bioavailability was 73.4 ± 2.5%. The presence of food in the intestinal tract reduced and extended the absorption (t1/2a = 1.23 ± 0.21 h; Cmax = 3.07 ± 0.23 µg/mL; tmax = 3.34 ± 0.21 h). The absolute bioavailability was reduced to 61.1% ± 4.4%.

Restricted access
Authors: Judit Juhász, P. Nagy, Margit Kulcsár, G. Szigeti, J. Reiczigel and Gy. Huszenicza

The effect of 10-day zearalenone administration starting 10 days after ovulation was studied in 6 cycling trotter mares in the summer period. After an entire oestrous cycle (Cycle 1), mares were given 7 mg purified zearalenone per os daily (1 mg/ml in ethyl alcohol) beginning on Day 10 of Cycle 2. Toxin exposure was continued until the subsequent ovulation. Luteal function and follicular activity were monitored daily by rectal palpation, ultrasonography and blood sampling for progesterone. During toxin exposure, all animals were in good physical condition. The toxin had no effect on the length of the interovulatory intervals, luteal and follicular phases. It did not influence significantly the plasma progesterone profiles (logistic curve parameters A1 to A6), the follicular activity (growth rate, maximum size of the ovulatory follicles, maximum number and the time of first increase in the number of large follicles) and the uterine oedema. It is concluded that in cyclic mares the methods used in this study could not detect any adverse effect of zearalenone (administered at a low dose similar to natural exposure) on reproduction.

Restricted access
Authors: Sz. Nagy, A. Kovács, T. Zubor, Z. Zomborszky, J. Tóth and P. Horn

A simultaneous live/dead and acrosome staining, originally described for domestic mammals, was successfully applied on red deer (Cervus elaphus) and fallow deer (Dama dama) spermatozoa collected from the cauda epididymidis and vas deferens of shot stags. The staining is simple enough for routine application. Seven classes of spermatozoa were distinguished in the smears of frozen/thawed semen samples. Morphology, including cytoplasmic droplets, was evaluated as well. Percentage of live cells with intact acrosomes and with no other morphological aberrations might be a practical index of semen quality.

Restricted access
Authors: A. Molnár, P. Sarlós, G. Fáncsi, J. Rátky, Sz. Nagy and A. Kovács

Semen of an infertile Dutch White (Saanenthal) goat buck was examined. Light and electron microscopic examinations showed aberrations of the sperm tails resembling the so-called Dag or Dag-like defects described in several cattle breeds. Ejaculated semen showed that virtually all of the cells had strongly coiled or broken tails, or fractured midpieces. Ultrastructural investigations by transmission electron microscopy (TEM) showed uneven distribution of the mitochondria in the midpiece. Coiled tails were encapsulated by a common membrane, and dislocated axial fibres and different membranous structures were also present. The ultrastructural characteristics of the defective sperm tails, the missing parts of the axial fibre bundle and the misalignment of the mitochondria indicate that this first case reported in goat is similar to the Dag-like defect in cattle.

Restricted access

Abstract

Hepatitis C (HCV) is one of the main causes of liver transplantation (OLT). Previously we have reported that high serum C RNA level correlates with the severity of histopathological signs and poor clinical outcome. The core antigen of virus C is known to interfere with chaperones in the hepatocytes, results in an endoplasmic reticulum (ER) stress. In this study HCV positive liver transplanted patients were evaluated, whether there are correlations among chaperone expression, recurrence and viral titer. Patients were enrolled after surviving the first month following OLT. Sera were collected regularly, and biopsies were taken on demand following OLT. The diagnosis of recurrent HCV was proven by Knodell-Ishak scoring. In this case ribavirin+interferon were initiated, and maintained for one year. All chaperones were upregulated in the transplanted liver graft showing recurrent hepatitis C disease. ATF6, GP96, GRP78, CNX and CLR chaperones were upregulated significantly compared to their levels in normal livers. Except for one chaperone, the level of upregulation did not correlate with the serum's HCV-RNA titre: the only difference between Group1 and 2 (RNA titre above and below 8.78 106 respectively) was that the level of ATF6 was 1.6 times higher in Group1 compared to Group2. The expression of all chaperones was reduced, and some even became downregulated after the interferon treatment. In accordance with the literature our results suggest that hepatitis C might induce apoptosis through ER-stress. Those cells exposed to a high C viral load, had a lower chance to be eliminated.

Restricted access
Authors: Balázs Nemes, Réka P. Szabó, László Bidiga, Károly Kalmár Nagy, Lóránt Illésy and Anikó Szilvási

Absztrakt:

A veseátültetés utáni hosszú távú túlélést befolyásoló tényezők egyike az antitestmediált rejekció (ABMR). A szerzők áttekintést nyújtanak az ABMR jelenleg ismert diagnosztikai és kezelési hátteréről. A Debreceni és a Pécsi Egyetem transzplantációs központjainak együttműködése alapján áttekintik a 2013 és 2017 közötti időszakban végzett veseátültetések után kialakult korai ABMR-eseteket és a releváns közleményeket. A két központban összesen 454 veseátültetés történt. ABMR-diagnózist összesen 18 esetben állítottunk fel (4%). Minden esetben perkután biopszia történt. A betegek közül 22% volt primer, 78% retranszplantált eset. Az átlagéletkor 51,2 ± 6 év volt. A veseátültetés után az ABMR diagnózisáig eltelt idő 15,4 ± 22,1 hónap volt. A C4d-pozitivitást 7 esetben sikerült igazolni, ami az összes ABMR-eset 39%-a. Összesen 16 betegnél történt szteroidbolus + intravénás immunglobulin (IVIG) + plazmaferézis (PF) kezelés, a 6 debreceni beteg közül 5 kapott ezenfelül rituximabot és 1 alemtuzumabot. 9 (47,4%) beteg él működő beültetett vesével, 4 beteg meghalt (21%), és 5 került vissza művesekezelésre graftvesztés miatt (31%). Az ABMR veszélyes szövődmény a veseátültetés után. A diagnosztikus kritériumok sokáig változtak. A gold standard a szövettan. A C4d-esetekben is lehet akcelerált ABMR. A retranszplantáción átesett fiatalabb, preformált donorspecifikus antitesttel (DSA) jelentkező betegek és azok, akik EC-donorból kapnak vesét, kockázati csoportot jelentenek. A de novo DSA megjelenése, az átlagos fluoreszcenciaintenzitás (MFI) kinetikája lehet az a pont, amely felhívja a figyelmet az akut ABMR veszélyére. A rituximab hatékonyságát megkérdőjelezik, az új gyógyszerekkel (belatacept, bortezomib vagy ekulizumab) még nincs elég tapasztalat, vagy rendkívül drágák. Saját anyagunkban a 40% feletti gyógyulási arány kiemelkedően jó eredmény. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1913–1929.

Open access
Authors: E. Hartmann, A. Németh, Gy. Juharosi, Zs. Lénárd, P. Á. Deák, V. Kozma, P. Nagy, Zs. Gerlei, I. Fehérvári, B. Nemes, D. Görög, J. Fazakas, L. Kóbori and A. Doros

Abstract

Hepatocellular carcinoma, which has developed in liver cirrhosis is a disease where liver transplantation can provide a cure both for the tumour and the underlying liver damage. However, patients can only be transplanted when the tumour number and size do not exceed the Milan criteria. Tumour ablation methods — such as radiofrequency ablation — can provide a chance to make the patient eligible for transplantation. Among the 416 Hungarian liver transplanted patients there are 6 who had received different types of ablative therapy as bridging therapy in different institutions. On the basis of analysis of the patients' data we created a guideline for the treatment of cirrhotic patients with hepatocellular carcinoma with the aim of developing a uniform Hungarian approach.

Restricted access
Authors: Bálint Tóbiás, Bernadett Balla, János Kósa P., János Horányi, István Takács, Eszter Bölöny, Csaba Halászlaki, Zsolt Nagy, Gábor Speer, Balázs Járay, Eszter Székely, Roland Istók and Péter Lakatos

Az elmúlt években több munkacsoportnak sikerült olyan szomatikus mutációkat (BRAF, NRAS, HRAS, KRAS génekben) és génátrendeződéseket (RET/PTC, PAX8/PPAR-gamma) azonosítani, amelyek összefüggést mutatnak a pajzsmirigydaganatok kialakulásával. Jelen vizsgálatban 11 személy 22 (11 kóros és 11 betegségmentes) intraoperatív pajzsmirigy-szövetmintáit elemezték. A RAS géncsalád és a BRAF gének szomatikus egypontos nukleotid polimorfizmusait LigthCycler olvadáspontanalízis-módszerrel, míg a génátrendeződéseket valós idejű polimeráz láncreakció módszerével vizsgálták. A daganatos mintákban 3 BRAF-, 2 NRAS-, 1 HRAS-mutációt, valamint 1 RET/PTC1 átrendeződést találtak. Az eredmények megerősítik a nemzetközi adatokat, miszerint ezek az egypontos nukleotidpolimorfizmusok és génátrendeződések megtalálhatók a daganatos pajzsmirigyszövetekben. Valószínűsíthető, hogy ezen genetikai vizsgálatokkal kiegészült citológiai vizsgálat segítheti a malignus göbök azonosítását, illetve elképzelhető, hogy prognosztikai faktorként előre jelezhetik a későbbi daganatos átalakulást. Orv. Hetil., 2011, 152, 672–677.

Open access
Authors: János Kiss, Bernadett Balla, János P. Kósa, Adrienn Borsy, János Podani, István Takács, Áron Lazáry, Zsolt Nagy, Krisztián Bácsi, Eszter Szlávy, Miklós Szendrői, Gábor Speer, László Orosz and Péter Lakatos

A fibrosus dysplasia a csontok benignus, tumorszerű elváltozása, amelyre az örvényes lefutású kötőszöveti nyalábok és az érett-éretlen csontgerendák jellemzőek. A jelátvivő G-fehérje α-alegységét kódoló GNAS1 gén pontmutációja okozta fejlődési zavarról, az osteoblastok kóros differenciálódásáról van szó, amelynek következtében az érett csontszövet helyét rostos kötőszövet foglalja el. A szerzők célja a fibrosus és a nem fibrosus szövetben eltérően kifejeződő egyedi gének meghatározása volt, és leírni a közöttük lévő összefüggéseket multiparaméteres statisztikai analízisek segítségével. Módszer: Hat fibrosus dysplasiás és hét nem fibrosus dysplasiás nőbeteg csontmintáit vizsgálták. A hat fibrosus dysplasiás nőbeteg mintája magából a fibrosus elváltozásból származott, míg a hét nem fibrosus dysplasiás kontrollcsontmintát csípőprotézis-beültetés során, a combnyakból vették. A 118 kiválasztott gén expressziós különbségeit TaqMan-próbaalapú kvantitatív valós idejű PCR-technikával mérték. Eredmények: A Mann-Whitney-féle U-teszt 27 gén esetében mutatott szignifikánsan eltérő (p ≤ 0,05) expressziós különbséget a fibrosus dysplasiás és a nem fibrosus dysplasiás egyénekben. A fibrosus dysplasiás betegeknél kilenc gén kifejeződése szignifikánsan fokozott volt, további 18 gén esetén jelentős génkifejeződés-csökkenést mértek. Ezek a szignifikáns különbséggel szabályozódó gének elsősorban minor kollagén molekulákat, extracelluláris mátrixot bontó enzimeket, transzkripciós faktorokat, adhéziós molekulákat, növekedési faktorokat, gyulladást serkentő citokineket és lipidanyagcseréhez kapcsolt faktorokat kódolnak. A diszkriminanciaanalízis megmutatta, hogy a fibrosus dysplasiás és a nem fibrosus dysplasiás csontszövet megkülönböztethető részben a G-proteinhez kapcsolt számos gén, a BMP-kaszkád komponenseinek és az extracelluláris mátrixhoz kötődő molekulákat kódoló gének eltérő transzkripciós profilja alapján. Következtetések: A fibrosus dysplasiában szignifikánsan eltérő génkifejeződési mintázatok feltárása további segítséget adhat a csontszövet fibrosus átalakulásának és a kórfolyamat hátterének megismerésében. Orv. Hetil., 2010, 40, 1656–1665.

Open access