Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for :

  • Author or Editor: Tóth Edit x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All Modify Search
Restricted access

Absztrakt:

Tíz év telt el azóta, hogy 2007-ben megjelent a Dry Eye WorkShop (DEWS) Report, mely összefoglalta a száraz szemről a szakirodalomban akkor elérhető legfontosabb információkat. Azóta közlemények százai jelentek meg ebben a témakörben, és eljött az idő az újabb összegzésre. A Tear Film & Ocular Surface Society (TFOS) szervezésében 12 munkacsoport összegezte a száraz szemmel kapcsolatos régi és új adatokat: megszületett a DEWS II Report. Ebben a közleményben a szerzők összefoglalják azokat a legfontosabb változásokat, amelyek a definíciótól a felosztáson és a diagnosztikán át a terápiáig a száraz szem vonatkozásában megváltoztak, és amelyekről a nem szemészként, más szakterületen dolgozó specialistáknak tájékozódni érdemes. A TFOS által közzétett DEWS II Report 11 alfejezetből áll. Teljesen új fejezetek szólnak az érzékelés/fájdalom szerepéről és a iatrogén száraz szemről. Orv Hetil. 2018; 159(20): 775–785.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A fiatalkori szexualitás és az azzal kapcsolatos nemkívánatos következmények megelőzése világszerte probléma. Hazai és nemzetközi felmérések egyaránt kimutatták, hogy a serdülők egyre fiatalabb korban esnek át az első szexuális aktuson. Célkitűzés: A kérdőíves felmérés és az interaktív szexuális oktatás során szerzett tapasztalatok, valamint a témához kapcsolódó nemzetközi irányelvek alapján annak meghatározása, hogy milyen módon és milyen ismeretek átadásával tudnak az orvosok – háziorvosok, házi gyermekorvosok, szülész-nőgyógyászok stb. – bekapcsolódni a fiatalok szexuális nevelésébe. Módszer: A vizsgálat önkitöltéses, papíralapú kérdőíves felmérés formájában történt 13–18 éves általános, illetve középiskolás lányok (N = 868) körében 2009 és 2016 között. A kutatás során serdülőkorú lányok szexuális aktivitását, fogamzásgátlással, szexuális úton terjedő fertőzésekkel kapcsolatos ismereteit, nőgyógyászattal (például rákszűrés) összefüggő tapasztalatait mértük fel nőgyógyász szakorvos által tartott szexuális oktatás előtt. Eredmények: Minden 4. lány már 14 évesen vagy korábban átesett az első szexuális aktuson, ugyanakkor szexuális ismereteik hiányosnak bizonyultak, és jelentős volt azoknak az aránya, akik ugyan éltek már szexuális életet, de még soha nem voltak nőgyógyászati vizsgálaton. Következtetés: Az eredmények felhívták a figyelmet a reprodukciós élet oktatási, nevelési hiányosságaira, amelynek javítása összetett feladat, megoldásához szükség van a hazai egészségügyi és oktatási rendszer szemléletváltására, a tudományos bizonyítékokon alapuló irányelvek elfogadására, követésére. A szexuális nevelésben minden olyan egészségügyi dolgozónak részt kell vállalnia, aki a munkája során serdülőkkel találkozik. Ugyancsak elengedhetetlen a szexuális nevelésnek az oktatásba való folyamatos beépítése, kisgyermekkortól egészen a fiatal felnőtt korig. Orv Hetil. 2019; 160(13): 494–501.

Open access

Absztrakt:

Esetismertetés: A szerzők egy 78 éves hölgybeteg esetét mutatják be, aki tizenévesként részesült gyógyszeres kezelésben pulmonális tbc miatt, majd a 2015-ben IBD kezelése céljából indított biológiai terápia kapcsán nemcsak légzőszervi tünetei lángoltak fel kb. 60 év tünetmentességet követően, hanem akut has klinikai képe is kialakult. Sürgős műtétre vittük a beteget, ahol vékonybél perforatio miatt segmentresectio történt, a szövettani vizsgálat enterális tbc-t igazolt. A posztoperatív szakban indított gátlószeres kezelés hatására a beteg tünet- és panaszmentessé vált. Megbeszélés: A tuberculosis egy életet veszélyeztető megbetegedés, amely lényegében bármely szervet érintheti. Ezen cikkünkkel szeretnénk felhívni a figyelmet biológiai terápiák, ill. a különböző immunmoduláns kezelések potenciálisan fatális mellékhatásaira és a társszakmák közötti hatékony együttműködés fontosságára.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A széles spektrumú béta-laktamáz-termelő bélbaktériumok várandósok és koraszülöttek vastagbelében is tünetmentes hordozást okozhatnak. Célkitűzés: A szerzők intézményében felmérték a szülés napján azon édesanyák között e kórokozó hordozásának gyakoriságát, akiknek a gyermeke Neonatalis Intenzív Centrumba került felvételre, azzal a céllal, hogy megakadályozzák a felismert kolonizált édesanyák újszülöttjeiben a kolonizáció kialakulását. Módszer: 2013. október 1. és 2015. október 31. között a koraszülés napján az édesanyák szűrését végezték. 751 esetben levett anorectalis törlés vagy székletminta 19 esetben adott pozitív eredményt. A pozitív mintájú édesanyák személyre szóló higiénés oktatásban részesültek kézhigiéné témakörben. A gyermekek ellátásában ezt követően aktívan részt vettek. Egyes gyermekektől a felvétel napján gyomormosó folyadékból és fülváladékból mintát küldtek tenyésztésre, majd kórházi kezelésük alatt minimum egy alkalommal anorectalis szűrést végeztek széles spektrumú béta-laktamázt termelő kórokozó okozta kolonizáció irányába. Eredmények: A 19 pozitív mintájú édesanya egyetlen újszülöttje sem vált pozitívvá a megfigyelés ideje alatt. Következtetés: Felismert anyai kolonizáció esetén a kórházhigiénés szabályok betartásával a terjedés megelőzhető. Orv. Hetil., 2016, 157(34), 1353–1356.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Igaz, Károly >Rácz, Miklós Tóth, Edit Gláz, and Zsolt Tulassay

A iatrogén Cushing-szindróma a hypercortisolismus leggyakoribb formája. Számos betegség kezelésében alkalmaznak sokszor nagy adagban glükokortikoidokat, ami nem ritkán súlyos klinikai képpel jellemzett hypercortisolismus kialakulásához vezet. A iatrogén Cushing-szindróma különlegességét az exogén glükokortikoidok okozta hypercortisolismus tüneteinek és az endogén hypothalamo-hypophysis-mellékvese rendszer gátlásának kettőssége adja. A kórkép kezelésének központi kérdése a glükokortikoid terápia leépítésének nehézsége. A hypothalamus-hypophysis-mellékvese rendszer gátlásában és regenerálódásában igen nagy fokú az egyének közötti variabilitás, emiatt a leépítés megtervezése csak fokozatosan, a klinikai kép és az endogén hormonaktivitás hatékonyságát jelző laboratóriumi paraméterek figyelembe vételével lehetséges. A leépítés során három fő szövődmény jelentkezhet: az alapbetegség reaktiválódása, másodlagos mellékvesekéreg-elégtelenség kialakulása, ill. az ún. szteroid megvonási tünetegyüttes. A szerzők saját klinikai tapasztalataik és a nemzetközi irodalom javaslatai alapján foglalják össze a témakör legfontosabb kérdéseit.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Péntek, László Gulácsi, Edit Tóth, Petra Baji, Valentin Brodszky, and Csaba Horváth

Absztrakt

Bevezetés: Az osteoporosis-ellátás kulcskérdése a fokozott csonttörési kockázatú betegek azonosítása és kezelése. Célkitűzés: A hazai osteoporosis-szakellátásban megjelenő osteoporosisos nők törési kockázatának felmérése. Módszer: A szerzők keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek 2009-ben 11 osteoporosis-centrumban ≥50 éves osteoporosisos nőbetegek körében. Felmérték a főbb törési kockázati tényezőket, a FRAX® kalkulátor magyarországi változatával kiszámolták a 10 éves törési kockázatot. Az egészségi állapotot EQ VAS-sal vizsgálták. Eredmények: Az 1301 beteg átlagéletkora 68,5 (SD = 8,3) év, az EQ VAS 62,0 (SD = 17,2) volt, 690 (53%) betegnek volt már törése. A major osteoporosisos törési és a csípőtörési FRAX® átlagosan 20,1 (SD = 13,9), illetve 10,6 (SD = 12,5) volt (10 éves korcsoportonkénti átlagok: 18,5/9,3; 16,2/6,7; 23,0/13,5; 28,9/18,3). A törésen átesettek értékei szignifikánsan magasabbak voltak (p<0,05). Következtetések: Megközelítően azonos a primer és szekunder törésprevenciós kezelésre járó betegek aránya. Az osteoporosis miatt gondozásban részesülők major osteoporoticus törési FRAX®-értéke jelentős többségben magasabb az Egyesült Királyságban minimumként javasolt 7%-nál. A kutatás alapadatokkal szolgál költséghatékonysági elemzésekhez és a magyarországi intervenciós küszöbértékek kialakításához. Orv. Hetil., 2016, 157(4), 146–153.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, András Kollár, Krisztina Kádár, László Ablonczy, Edit Novák, and Attila Tóth

Bevezetés: A balkamra-kiáramlási pálya, az aortagyök és a billentyű betegségeinek sebészi kezelése a technika fejlődésével folyamatosan változik, csak a Ross-műtét jelent 45 éve standard megoldást. Cél: A szerzők egy sebész eredményei alapján vizsgálták a Ross-műtét korai és középtávú eredményeit a veleszületett szívhibák kezelésében. Módszerek és betegek: 2001 és 2011 között Ross-műtétet 40, Ross–Konno-műtétet 17, Ross–Konno-műtétet mitralisbillentyű-műtéttel kombinálva hat betegen (életkor: 28 nap–21 év, átlag: 10 év; testsúly: 3,4–96 kg, átlag: 8,8 kg) végeztek. A Ross-műtét 15 esetben primer aortainsufficientia (nyolc esetben VSD-vel társult), 25 betegben aortastenosis tágítása utáni insufficientia miatt történt. Ross–Konno-műtét esetén az indikációt négy esetben subaorticus stenosissal társuló billentyűbetegség, egy esetben izolált aortastenosis, 12 betegben aortastenosis tágítása utáni insufficientia jelentette. Mitralisbillentyű-plasztikát, illetve műbillentyű-beültetést Ross–Konno-műtét mellett három betegben Shone-szindrómában, három betegben komplett pitvar-kamrai septumdefektus-rekonstrukció után végeztek. Eredmények: Ross-műtét után egy korai (agyi szövődmény) és egy késői (homograftendocarditis) mortalitás volt, egy esetben autograftendocarditis miatt homograftimplantációt követően 12 éves korban Bentall-műtét történt. Autograftelégtelenség miatt egy beteg vár reoperációra. Ross–Konno-műtét után korai és késői mortalitás nem volt, reoperációra nem volt szükség. Ross–Konno-műtét+mitralisműbillentyű-beültetést követően egy 28 napos újszülöttet vesztettek el; hároméves utánkövetés során öt betegnél reoperációra nem volt szükség. Következtetés: Gyakorlott sebész kezében a Ross-műtét, Ross–Konno-műtét és a mitralisbillentyű-sebészetével társuló Ross–Konno-műtét nagyon jó korai és középtávú eredménnyel végezhető. Újszülött-, csecsemő- és kora gyermekkorban balkamra-kiáramlási betegségekben csak a Ross-, Ross–Konno-műtéti megoldás jön szóba. A Ross–Konno-mitralis műtéti megoldás komplex beavatkozás, de sikeres megoldás az alternatív („egykamrás repair”, transzplantáció) megoldásokkal szemben. Orv. Hetil., 2013, 154, 219–224.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Edit Szomják, Henrietta Dér, György Kerekes, Katalin Veres, Judit Tóth, Sándor Olvasztó, Csaba Herczku, and Pál Soltész

A perifériás artériás érbetegség napjainkban is aluldiagnosztizált kórkép. Kialakulásában és progressziójában számos befolyásolható és nem befolyásolható rizikótényező bír szereppel. Mint rendszerbetegség részjelensége és indikátora is lehet fatális kimenetelű cardio- és cerebrovascularis eseményeknek. Esetismertetés: A betegség multilokularitását jól példázza a szerzők által ismertetett 73 éves férfi beteg esete, akinél egyidejű carotisérintettség és az alsó végtagok kritikus végtagischaemiáját okozó és aortobifemoralis bypassra szoruló eltérés mellett a szív vonatkozásában többszörös, mechanikai szövődménnyel társult infarktus, inoperábilis coronariastátus, valamint implantálható cardioverter defibrillátort igénylő kamrai ritmuszavar volt jelen. Következtetések: A perifériás artériás érbetegek kezelése során mindenképpen számolni kell a betegség teljes érrendszert involváló természetével, és a körültekintő, komplex terápia mellett is számítani kell a betegség progressziójára, súlyos cardialis, valamint cerebralis események bekövetkeztére, amelyek a beteg halálához is vezethetnek.

Restricted access

To study the usefulness of 6β-hydroxycortisol (6βOHF) measurements for assessing hepatic drug metabolizing enzyme activity, plasma 6βOHF and cortisol were measured in 22 patients with alcoholic liver disease after at least 2 weeks of alcohol abstinence, in 5 patients with severe Cushing's syndrome and in 12 healthy non-drinker subjects. Blood samples were drawn under resting conditions during midnight, in the morning at 0800 h, after a 1-mg overnight dexamethasone test and after ACTH administration. Plasma cortisol and 6βOHF were determined with radioimmunoassay. In patients with alcoholic liver disease, the plasma cortisol levels at midnight and 0800 h, as well as after the administration of dexamethasone and ACTH were not different from corresponding values measured in non-drinker controls. In addition, these patients with alcoholic liver disease had similar plasma 6βOHF levels at midnight, 0800 h and after dexamethasone administration as compared to corresponding values in controls. By contrast, ACTH administration in patients with alcoholic liver disease resulted in a significantly (p<0.05) larger increase of plasma 6βOHF (from 106±22 to 1102±106 ng/dl, mean ± SE) as compared to that found in controls (from 74±3 to 337±76 ng/dl). The markedly increased 6βOHF response to ACTH administration in patients with alcoholic liver disease was similar to that measured in patients with severe Cushing's syndrome, in whom increased and non-suppressible plasma cortisol levels were accompanied by markedly elevated plasma 6βOHF levels. These results indicate that alcohol abstinence in patients with alcoholic liver disease is associated with an exaggerated 6βOHF response to ACTH and that this abnormality may prove to be a clinically useful parameter for a sensitive detection of altered drug metabolism present in these patients.

Restricted access