Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • Author or Editor: Vanda Plótár x
  • Medical and Health Sciences x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Az egyre növekvő számú pigmentált melanocitás bőrdaganat kórszövettani diagnózisa során gyakrabban szorulunk a különböző immunhisztokémiai módszerek felhasználására. Ma már számos antitest áll rendelkezésünkre, amelyek formalinban fixált, paraffinba ágyazott anyagból készült metszeteken megbízhatóan működnek. Munkánkban öt antitestet (S-100, HMB-45, Melan-A, MITF, PNL-2) vizsgáltunk 34 benignus és 34 malignus melanocitás daganatban. A tumorok hám- és dermális komponensében a reakciók specifitását és szenzitivitását külön értékeltük, különös tekintettel a speciális megjelenésű tumorokra és az értékelést zavaró olyan szövettani jelenségekre, mint a regresszió vagy a halo-jelenség. Megállapítottuk, hogy a melanocitás daganatok diagnózisa elsősorban a hematoxilin-eozinnal festett metszetek részletes vizsgálatán alapul, az immunhisztokémiai módszerek csupán véleményünket erősítik vagy gyengítik.

Restricted access
Authors: Zsófia Küronya, István Bodrogi, József Lövey, Vanda Plótár, Sándor Manninger and Zsuzsanna Pápai

Absztrakt

A szerzők a hazai irodalomban elsőként ismertetik rectum-adenocarcinomából származó metakrón izolált penismetastasis esetét. Betegüknél rectum-adenocarcinoma kuratív műtétjére került sor, mely után 4 és fél évvel észleltek a penisben metastasist. Egyéb régióban áttét kialakulását igazolni nem tudták. A penisben észlelt metastasis szövettani, immunhisztológiai vizsgálata bizonyította, hogy adenocarcinomából származik. Az elváltozás kiterjedését képalkotó vizsgálatokkal rögzítették. A kuratív megoldásként szóba jövő penectomiát betegük nem fogadta el. Foglalkoznak az elváltozás klinikumával, áttekintik a palliatív terápiára vonatkozó irodalmi adatokat. Esetükben az alkalmazott palliatív radiokemoterápiával a metastasis progresszióját nem tudták megállítani, ezért a kezelést FOLFOX kezeléssel egészítették ki; egyelőre progressziót nem észlelnek.

Restricted access
Authors: Eleonóra Imrédi, Vanda Plótár, Péter Szavcsur, Gitta Pánczél, Krisztina Melegh, Krisztina Schlachter and Gabriella Liszkay

Absztrakt:

A melanoma előfordulási gyakorisága az életkorral nő, legnagyobb arányban a nem hispániai fehérekben fordul elő. Bár az ocularis melanoma gyakorisága a töredéke a cutan melanomáénak – az összes melanomás eset mintegy 4%-a, éves incidenciája 0,6 : 100 000 –, a szemtumorok között a leggyakrabban előforduló malignitás. Az ocularis és a cutan melanoma együttes előfordulása irodalmi ritkaságnak számít. Közleményünkben egy 80 éves férfi esetét prezentáljuk, akinél 2008-ban cutan nodularis melanomát excindáltak. Szemészeten 2013-ban fokozódó visuscsökkenés miatt uvealis melanomát diagnosztizáltak, amelyet brachytherapiával kezeltek. Képalkotó vizsgálatokkal és biopsziával 2015-ben melanoma hepaticus propagatiója igazolódott. A primer cutan laesio mutációanalízise BRAF V600 K típusú funkciónyerő mutációt igazolt, míg az áttétben a vad típusú gén jelenlétét mutattuk ki. Onkoteam javaslata alapján 2015 augusztusában intraarterialis májkemoterápia kezdődött, melyből 11 ciklust kapott meg, 21 napos időintervallumokkal. A beteg a kezelést jól tolerálta, mellékhatás nem jelentkezett. A 2016. februári CT a májban lévő laesio parciális regresszióját igazolta; a tizenegyedik ciklus intraarterialis májkemoterápiáját követően a beteg komplett remisszióba került, amely több mint egy évig tartott. Az ocularis és a cutan melanoma szinkrón előfordulása igen ritka, metasztatikus progresszió esetén ugyanakkor az optimális onkoterápia kiválasztása komoly kihívást jelent. A két melanomatípus molekuláris patológiai háttere eltérő, amely segítheti a metasztatikus laesiók eredetének azonosítását és az optimális, személyre szabott kezelés megválasztását. Orv Hetil. 2018; 159(16): 642–647.

Restricted access
Authors: Zsolt Dubóczki, Ágnes Lóránd, Endre Zs. Tóth, Vanda Plótár, Gabriella Liszkay, Péter Mészáros and Attila Vörös

Absztrakt

Melanoma malignum solitaer nyelőcsőáttétjének sikeresen operált esetét ismertetjük. 13 évvel a primaer tumor kimetszése után progresszív nyelészavar hátterében a nyelőcső felső harmadában melanoma malignumot igazoltunk. Stagingvizsgálatok alapján az elváltozás solitaernek bizonyult. Transhiatalis oesophagectomiát végeztünk gyomorpótlással, nyaki anastomosissal. A szövettani vizsgálat metastaticus melanomát talált. A beteg szövődménymentesen gyógyult, majd adjuváns dacarbazinkezelésben részesült. 18 hónappal a műtét után a beteg panasz- és daganatmentes.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Gabriella Liszkay, Vanda Plotár, Zsolt Orosz, Judit Székely, Erika Hitre, Alexandra Bartal, Zoltán Langmár, Katalin Bőcs, Ferenc Rényi Vámos, Ákos Sávolt and László Tóth

A dermatofibrosarcoma protuberans alacsony vagy közepes malignitású, ritka, rosszindulatú daganat. A tumort a lassú, de agresszív lokális növekedés, az alacsony áttétképzési és a magas helyi kiújulási arány jellemzi. Az elsődleges kezelés a radikális sebészi eltávolítás hagyományos kimetszéssel vagy Mohs-féle sebészi technikával. Pozitív sebészi szél, recidív tumor esetén radio-, kemoterápia, illetve újabban imatinib mesylat alkalmazható. Célkitűzés: A szerzők 26, dermatofibrosarcoma protuberans miatt onkológiai centrumban multidiszciplinárisan kezelt beteg hosszú távú klinikopatológiai utánkövetését végezték. Módszer és eredmények: A betegek átlagéletkora 44,7 év volt. Az utánkövetés átlagideje 60,57 hónap volt. Tizenöt betegnél (57,7%) sikerült R0 eltávolítást végezni, míg 11 betegnél (42,3%) csak R1 reszekciót. Az R0 reszekciók eléréséhez átlagosan 1,87 kimetszésre volt szükség. Adjuváns kezelésként a primer tumor eltávolítását követően 6 beteg (23%) részesült radioterápiában és 2 (7,6%) beteg kemoterápiában. Tizenhat betegnél nem észleltünk kiújulást. Tíz betegnél (38,4%) alakult ki recidíva, amely miatt további kezeléseket folytattunk. Egy beteg távoli áttétek miatt elhunyt. Statisztikai módszerekkel vizsgáltuk az irodalomban prognosztikai faktornak számító 50 év feletti életkor és a sebészi radikalitás hatását a helyi kiújulásra. Következtetések: A dermatofibrosarcoma protuberans multidiszciplináris kezeléssel eredményesen kezelhető daganat. Pontosabb következtetések levonásához nagyobb esetszám és multicentrikus randomizált vizsgálatok szükségesek.

Open access
Authors: Zoltán Mátrai, Vanda Plotár, Gabriella Liszkay, Zsuzsanna Fejős, Ágnes Vámosi, Zsolt Dubóczky, Ferenc Rényi Vámos, István Vámosi Nagy, István Köves, Alexandra Bartal, Emese Schmidt and László Tóth

Meghatározott bőrtumoroknál a Mohs-féle mikrográfikus sebészeti eljárás kínálja a legjobb lehetőséget a tumor teljes eltávolítása mellett a maximális funkcionális és kozmetikai állapot megtartására. A módszer előnye, hogy horizontálisan vezetett fagyasztásos metszetekkel a specimen sebészi széleinek 100%-át, beleértve a perifériás és mély felszínt is, intraoperatívan vizsgálja. Ez az eljárás a konvencionális sebészi kimetszéssel vagy más technikával szemben szignifikánsan magasabb ablasticitást eredményez. A Mohs-féle mikrográfikus sebészet a választandó beavatkozás nagy, kiújult vagy inkomplett módon eltávolított bőrdaganatok esetén, illetve ha a daganat funkcionálisan vagy esztétikailag kényes anatómiai régiót érint. A szerzők egy 75 éves férfi esetét mutatják be, akinél a talpon másodszor lokálisan kiújult invazív melanoma malignumot kezeltek sikeresen Mohs-féle mikrográfikus sebészeti technikával, azonnali rekonstrukcióval, félvastag lebenyt alkalmazva.

Restricted access