Bevezetés: Napjainkban az élő donorral történő szervtranszplantáció egyre gyakrabban végzett egészségügyi beavatkozás. Az élő szervdonáció az egészségügyi kérdéseken túl számos pszichoszociális kérdést felvet az adományozókkal és motivációjukkal kapcsolatban. Célkitűzés: Az élő vesedonációhoz fűződő attitűd, ismeretek, hiedelmek feltárása és az élődonációs hajlandóságot meghatározó főbb tényezők – mint érintettség, személyiségvonások, egyéni értékrend, jóllét és életcél – feltárása. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatban 571 felnőtt, magyar, önkéntes résztvevő töltötte ki az online kérdőívcsomagot, amely attitűdre, hiedelmekre és ismeretekre vonatkozó kérdéseket tartalmazott, a Schwartz Értékrend Kérdőívet, a Nagy Ötök személyiségtesztet, a WHO-5 Jóllét kérdőívet és az Életcél kérdőívet. Eredmények: A válaszadók többsége családtagnak és barátoknak adományozná életében egyik veséjét, a legkevesebben nem adományoznának egyáltalán, míg a válaszadók 16,8%-a akár ismeretlennek is hajlandó lenne. A résztvevők többsége tudta (71,8%), hogy a vese a leggyakrabban átültetett szerv, valamint hogy élő donorból is e szervet transzplantálják a leggyakrabban. Szignifikáns, de gyenge összefüggést találtunk az élődonációs szándék tekintetében az érintettséggel (r = 0,187), az egyéni értékrenddel (Én-átalakulás) (r = 0,208) és a transzplantációról való ismeretszinttel (r = 0,104). Szignifikáns összefüggés volt az ismeretek (r = –0,352) és a donorokkal kapcsolatos hiedelmek között (r = 0,136). Többszörös lineáris regresszióelemzés alapján az élődonációs szándékot szignifikánsan magyarázta az értékrend (Én-átalakulás) (β = 0,218) és az a negatív hiedelem a donorokkal kapcsolatban, hogy az élődonációt követően rosszabb egészségügyi állapotba kerülnek (β = –0,207). Megbeszélés: Az élő szervadományozáshoz való hozzáállás összefüggésben áll a hiedelmekkel, melyek az egyén ismereteitől függenek, az ismereteket pedig befolyásolja az érintettség. A hozzáállás továbbá összefüggésben áll az egyén mások iránti jóindulatával és felelősségérzetével. Következtetés: Az élő szervadományozásról való ismeretek és az egyéni értékrend tényezői, mint jóindulat és szociális felelősségérzet, központi szerepet játszanak az egyén hozzáállásának alakulásában. Orv Hetil. 2022; 163(45): 1798–1805.

Viral interference was discovered about 60 years ago. Molecular epidemiology revealed that this phenomenon possesses important biological implications, it can reduce the epidemic spread of certain viruses from time to time (influenza and enteroviruses) and the efficiency of live vaccination can be impaired, too. Phenomena observed during the last 80 years in Hungary are analyzed. It is suggested to concentrate the distribution of MMR vaccines to seasons of limited influenza and enterovirus circulation. Interference seems to impair the progress of wild poliovirus eradication in the endemic tropical countries. It is recommended to enhance enterovirus surveillance in the region of European countries, since the exchange of the oral poliovirus vaccine to the enhanced inactivated polio vaccine might result in enhanced circulation of non-polio enteroviruses leading to the increase in the number of type I (juvenile) diabetes patients.

In accordance with the 2015 regional goal for measles and rubella elimination of the WHO European Region, only a few imported cases have been documented of both diseases in Hungary for years.This paper presents a case of a Hungarian woman, born in 1975, who received measles vaccination at age of 12 months and later at age of 11 years, according to her certificate of vaccination. In 2009, after arriving home from a vacation in Ireland, she developed acute measles infection with clinical symptoms. It was confirmed by the detection of measles specific IgM, IgA and IgG antibodies, and by detection of viral nucleic acid from throat swab in virus transport medium.Additionally, an outbreak occurred in December of 2011 among a family emigrated from Romania to Hungary. No new measles cases were diagnosed among the contact persons of neither the young Hungarian woman returning from Ireland, nor the family emigrated from Romania. This observation refers to the effectiveness of the Hungarian vaccination program.

Abstract

This report provides the findings of a retrospective surveillance study on the emergence and circulation of enteroviruses with their associated clinical symptoms over a nine-year period detected at the National Enterovirus Reference Laboratory in Hungary between 2010–2018.

Enterovirus (EV) detection and genotyping were performed directly from clinical samples. From 4,080 clinical specimens 25 EV types were identified with a median age of patients of 5 years and 68% of all cases affected children aged 10 years or younger, although infections occurred in all age-groups. In 130 cases neurological symptoms were recorded, in 123 cases the infection presented in skin related signs including hand, foot, and mouth disease (HFMD), herpangina and rash. In 2010 EV-A71 was found to cause the majority of diagnosed EV infections while in 2011 and from 2014–2018, Coxsackievirus (CV)-A6 was identified most often. Echovirus E6 accounted for the most cases in 2012 and Echovirus 30 dominated in 2013. EV-D68 was identified only in 2010 and 2013.

Widespread circulation of several EV-A and EV-B viruses with occasional occurrence of EV-C and EV-D was detected. The ability of EVs to cause severe infections in sporadic cases and regular outbreaks highlight the importance of continued monitoring of circulating EV types.

The presence of WNV in Europe has been well known for decades, although the first human infections and avian outbreaks were diagnosed in Hungary only in 2003. An annual average of 6–8 cases of the neuroinvasive form of WNV infection has been detected in the region since then, but a higher number (17) of WNV associated neuroinvasive disease occurred in 2008.In 2004, a surveillance system was established for monitoring WNV-associated meningo-encephalitis cases in Hungary, but a milder type of illness (with fever, rash and/or influenza like symptoms) is not followed. Fifty-two sera of 45 patients with mild clinical symptoms (fever, exanthema) were tested for anti-WNV antibodies in 2008 in a retrospective study by immunofluorescence test and ELISA. Seven patients had antibodies against WNV, serologic evidence of recent WNV infection was found in 4 out of the 7 patients. Infections could be acquired predominantly in August and in September, which seems to be a risk period for WNV in Hungary.The possibility of a recent WNV infection should be taken into consideration in the occurrence of fever and rush at late summer. Differential diagnosis of exanthematous patients should include WNV serology tests and should be done routinely.

Absztrakt

Bevezetés: A nőbetegek onkológiai kezelése a petefészek-működés károsodását okozhatja. Ennek megelőzésére lehetőség van a petefészekszövet mélyfagyasztására, hosszú távú tárolására, majd a petefészek-működést károsító beavatkozások után a szövetminták visszaültetésére. Célkitűzés: Jelen tanulmányban a szerzők azt vizsgálták, hogy a petefészekszövet-fagyasztás módszerei mennyiben befolyásolják a felolvasztott szövetminták életképességét. Módszer: A munka során 10 kutatási célra felajánlott szövetminta fagyasztását-felolvasztását végezték el, majd a szövetminták túlélését vizsgálták. Szövettani vizsgálatokkal hasonlították össze a friss és a fagyasztott-felolvasztott mintákban lévő tüszők állapotát, illetve meghatározták hormontermelésüket. Eredmények: Szövettani vizsgálatokkal igazolták, hogy a fagyasztott-felolvasztott mintákban az életképesnek tűnő tüszők száma 23%-kal csökkent, de még a szövettenyésztést követően is megfigyeltek életképes tüszőket. A felolvasztott szövetminták maximális ösztradioltermelése 908 pg/ml volt, és a hormontermelés mértéke a friss mintákéhoz hasonló értékeket mutatott. A felolvasztott szövetek progeszterontermelésének maximuma 1,95 ng/ml volt, amely elmaradt a friss szövetminták hormonértékeitől. Következtetések: A szerzők által alkalmazott petefészekszövet-fagyasztási módszerrel biztosítható a tüszők fagyasztás-felolvasztás utáni túlélése, így intézetükben megkezdték a módszer kísérleti klinikai alkalmazását daganatos betegek termékenységének megőrzése céljából. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1947–1954.