Search Results
You are looking at 1 - 10 of 19 items for :
- Author or Editor: Zoltán Simon x
- Arts and Humanities x
- Refine by Access: All Content x
The allegorical conception of the bucolic genre that became general in Nero’s time led to a simplification compared to Vergil’s complex art of creating symbols. Calpurnius overcame the limits of a mere reproductive imitation exactly by making use of the possibilities of pastoral allegory; in Corydon’s figure he painted a bitterly self ironic picture of his own efforts to establish himself, of the controversies of patronage and the miserable situation of poets. In Eclogue IV he does not only reverse the lines of allusions from Vergil, Ovid and other poets but also key concepts of the Augustan age such as rusticitas, paupertas, simplicitas, vates and thus confronts his own age with its deficiency in view of the idealised rule of Augustus. The carmen amoebeum exalts the Golden Age of Nero, which has often been analysed separately from the narrative frame as a document of uninhibited adulatio , can gain its full meaning only in this context.
Petrarca Argus c. eclogájáról, jóllehet a Bucolicum carmen föltehetőleg legkorábban keletkezett darabja, mindeddig nem született önálló tanulmány. Az eddigi kutatás a mű antik előképei közül szinte kizárólag Vergilius pásztori költészetének hatásával számolt, a föltűnően nagyszámú epikus allúziót, Ovidius, Statius, Claudianus hatását azonban alig vizsgálták, ez az egyoldalúság pedig könnyen vezethet kevéssé helytálló értelmezésekhez. A dolgozat az allúziók alaposabb föltárásával a költemény szerkezetének és igen összetett jelképiségének értelmezésére tesz kísérletet.
Az Ókortudományi Társaság — az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával — a 2012/2013-as tanévben immár 49. alkalommal rendezte meg Ábel Jenőről elnevezett országos latin tanulmányi versenyét. A 2013. február 8-i első, iskolai fordulón 38 vidéki és 18 budapesti, azaz összesen 56 iskola 738 diákja versenyzett: 415-en (Budapestről 197, vidékről 218) a minores és 323-an (Budapestről 145, vidékről 178) a maiores kategóriában. A maiores kategória tételének címe „Nagy Lajos, a lovagkirály esete Laczkfi István sebészi módszereivel“, a minoresé pedig „Milyen a derék katona?“ volt. Az iskolákból 293 dolgozatot küldtek be, ebből 169-et (Budapestről 81, vidékről 88) a maiores, 124-et (Budapestről 70, vidékről 54) a minores kategóriában. A döntő fordulóra 47 (31 vidéki és 16 budapesti) iskolából hívtunk be összesen 206 főt, a maiores kategóriában 109 (Budapestről 56, vidékről 53), a minores kategóriában 97 főt (Budapestről 56, vidékről 41), akik közül megjelent 99 maior és 87 minor versenyző. Ők április 13-án az ELTE BTK-n mérhették össze tudásukat. A maiores kategória tételének címe „Nagy Sándor és a kátrányba ragadt holló“, a minoresé pedig „A megmentő Apollón“ volt.
Augustus in der Hirtenwelt
Die Darstellung des idealen Herrschers in der neulateinischen Bukolik
In the early modern age, pastoral poetry became a current genre of the praise of rulers, kings and emperors. In spite of its overwhelming richness and contemporaneous importance, this branch of the bucolic genre has received relatively little attention from researchers. Even in comprehensive works on the history of the genre, one often finds hasty remarks, e.g. that these panegyric poems were foremost influenced by Vergil’s Eclogue 4.
The present paper offers a short overview of the immense diversity of the genre, paying great attention not only to Vergil, but also to the decisive influence of Calpurnius Siculus, Sannazaro and Baptista Mantuanus, as well as to the techniques of the Kreuzung der Gattungen, mainly to the interaction between pastoral and epic poetry. The analysis shows that, in spite of the huge variety of forms and the large distances in time and space, the image of the ideal emperor is surprisingly constant, and that the picture of the mythical Golden Age is almost completely drawn with the motives of the idealized reign of Augustus taken from epic poetry.
Tanulmányunkban három XV. századi humanista költő bukolikus költeményeit vizsgáljuk. Caspar Tribrachus, Baptista Mantuanus és Faustus Andrelinus eclogáiban szembetűnő mind a műfaj eszményítő tájábrázolásától merőben eltérő realista ábrázolásmód, mind pedig a római szatíra hatása. Noha Mantuanus esetében számos allúzióra már kortárs magyarázója, Jodocus Badius is fölhívta a figyelmet, az újabb szakirodalomban a szatíraköltőktől, elsősorban Persiustól és Iuvenalistól származó átvételeknek — a nyilvánvalóan Iuvenalis ihlette V. ecloga kivételével — nem tulajdonítanak kitüntetett jelentőséget. A következőkben tehát e hatás részletesebb föltérképezésére teszünk kísérletet. Vizsgáljuk a szatíra hatását az eclogák képi világában, szókincsében, külön figyelmet fordítunk a szatíraköltőktől származó, ámde idillikus színezetű képek imitációira, majd a kettős imitációra hozunk példákat, ahol is a szatírából származó átvételek Vergilius egy-egy klasszikus szöveghelyének parodizálására szolgálnak. Megkíséreljük kimutatni, hogy a Mantuanus eclogáiban kulcsszerepet játszó Umber alakjának megformálásában mind a Iuvenalisnál szereplő Umbricius, mind a középkori Iuvenalis-kommentárok fontos szerepet játszottak. Ezt követően a két műfaj rokoníthatóságának műfajelméleti hátterét vesszük szemügyre. Amellett érvelünk, hogy a szatíra meghatározó szerepet játszott a bukolika új, ábrázolásmódjában realista, intenciójában didaktikus változatának létrejöttében.
Mindmáig nem jutott nyugvópontra a kutatás azon kérdésben, hogy milyen égitest tűnik föl Janus Pannonius De stella aestivo meridie visa című elégiájában. Bollók János az égitestet az 1462 nyarán Kínában megfigyelt üstökössel azonosította. Álláspontját azonban kétkedés fogadta, s az elégiát elemző újabb tanulmányok a Venus bolygóval való azonosítás mellett foglalnak állást. Tanulmányunkban a kutatásban eleddig figyelmen kívül hagyott irodalmi párhuzamok vizsgálatával amellett érvelünk, hogy a leírás üstököst kíván ábrázolni. Megvizsgáljuk Tito Vespasiano Strozzi Borsias című eposzának hasonló tárgyú leírását, s kimutatjuk, hogy a kedvező hatású üstökösökről vallott asztrológiai fölfogása azonos volt Januséval. Ezt erősítik meg a Matteo Maria Boiardo eclogáiban föllelhető, Janustól származó kölcsönzések is. Úgyszintén figyelmen kívül hagyta a kutatás T. Calpurnius Siculus 1. eclogájának jótékony hatású üstökösét. A szövegszerű megfelelések vizsgálatával megkíséreljük igazolni, hogy ez az ecloga Janus elégiájának egyik fontos előképe volt, s hatása nemcsak az üstökös leírásában, hanem az elégia aranykori motívumokat megidéző fohászkodásában is kimutatható.
So far there is no unanimity among researchers concerning the identification of the celestial body appearing in Janus Pannonius’ elegy De stella aestivo meridie visa. János Bollók identified it with the comet observed in China in the summer of 1462. However, his view was not generally accepted, and recent studies on the elegy have argued for an identification with the planet Venus. Based on the analysis of literary parallels so far left out of consideration, in our paper we claim that the description aimed to depict a comet. We examine the similar description found in Tito Vespasiano Strozzi’s epic poem Borsias and show that his astrological views on comets with a beneficial influence were the same as that of Janus. This is further supported by the expressions taken over from Janus in the eclogues of Matteo Maria Boiardo. Researchers have also neglected the beneficial comet in Eclogue I of T. Calpurnius Siculus. Based on the examination of textual parallels we aim to prove that this eclogue was an important model for the elegy of Janus – its influence can not only be detected in the description of the comet but also in the invocation in the elegy alluding to motives of the Golden Age.
