Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • Author or Editor: Zsolt Horváth x
  • Behavioral Sciences x
Clear All Modify Search

Áttekintő tanulmányunk az alkoholhasználati zavart mutató személyek hozzátartozóinak pszichológiai problémáit vizsgálja meg. Az alkoholfüggők hozzátartozóinak pszichológiai tapasztalatait vizsgáló korai megközelítések szerint a szerhasználati problémákat mutató személyek közeli hozzátartozói vagy partnerei esetében feltárhatóak személyiség patológiák. Ezzel szemben, a stessz–feszültség–megküzdés–támogatás modell érvelése szerint a problémás italozást mutató egyénnel együtt élő szülők és partnerek valójában a család életében tapasztalható stressz elszenvedői és áldozatai. Az átélt stressz általában összefügg a családtag problémás italozási vagy drogfogyasztási viselkedésével, ami a család rendellenes működéséhez, a hozzátartozók körében megjelenő pszichés tünetekhez vezethet. A korábbi kutatási eredmények szerint az érintett személyek kellemetlennek ítélik meg a problémás szerhasználóval való együttélést, illetve az élet számos területén megterhelő eseményekkel kell szembesülniük. Az összefoglaló tanulmányban ismertetjük (1) az alkoholfüggő partnerrel való együttélésből származó problémákat bemutató, különböző elméleti megközelítéseket, (2) a hozzátartozók megküzdési stratégiáit a jóllétük vonatkozásában, illetve (3) azokat a bizonyítékokon alapuló pszichoterápiás megközelítéseket, melyek a család támogatása érdekében alkalmazhatóak, hogy sikeresebben küzdjenek meg a körülményekkel.

Restricted access

Elméleti háttér: A daganatos betegséggel küzdők és egészségesek életcéljait vizsgáló kutatások, melyek az Életcél Kérdőívet használták mérőeszközként, nem mutattak szignifikáns pontszámbeli különbséget a két csoport között. Ez érdekes eredmény, hiszen más betegségcsoportoknál kimutatható különbség az egészségesek és a betegek között. Cél: Kutatásunk célja a daganatos betegek és egészségesek jellemzőinek és attitűdjeinek feltárása volt az életcéllal és élet értelmével kapcsolatban, illetve, hogy tapasztalható-e különbség a két csoport válaszai között. Távlati célunk, hogy eredményeinkkel hozzájáruljunk a daganatos betegségek prevenciójához és a gyógyítás hatékonyabbá tételéhez. Módszerek: Kutatásunk során strukturált interjút használtunk mérőeszközként (Komplex Strukturált Interjú Emlődaganatos Betegek Részére) 28 emlődaganatos és 28 egészséges kontrollszemély bevonásával. Az interjúk során adott válaszokat a „lehorgonyzott-elmélet” (grounded theory) tartalomelemzési módszer alapján kidolgozott kategóriarendszer mentén elemeztük. Eredmények: (1) Az emlődaganatos betegek és egészségesek életcéllal és élet értelmével kapcsolatos jellemzőinek statisztikai módszerekkel történő összehasonlítása nem mutatott szignifikáns eltérést a két csoport között. (2) Eredményeinket az Aspirációs Index magyar mintán kapott eredményeivel összevetve azt tapasztaltuk, hogy vizsgálati személyeink szinte egyáltalán nem említik az extrinzik életcélokat (pl. gazdagság, jó megjelenés, hírnév), míg az intrinzik életcélok közel 80%-át teszik ki a válaszoknak mind az egészséges, mind pedig a betegcsoportban. A válaszok ilyen eloszlása jelentősen különbözött az önkitöltős, Likert-skálájú kérdőív eredményeitől. Következtetések: (1) Mivel más betegségek esetén kimutatható eltérés az egészségesek és betegek között az életcél és élet értelme tekintetében, elképzelhető, hogy a daganatos betegek egyfajta specifikus megküzdési módként használják az életcéllal és élet értelmével kapcsolatos attitűdjeiket. (2) A hasonló jellemzőket eltérő módszerekkel feltáró kutatások jelentős eltéréseket mutathatnak.

Restricted access

Elméleti háttér: Az optimizmus pszichológiai vizsgálata során számos kutatás tárt fel összefüggéseket az optimizmus és a mentális, valamint a fizikai egészségmutatók között. Az optimizmus fogalma olyan összetett konstruktum, amelyet legtöbb kutató a jövőre irányuló pozitív elvárások összességeként értelmez; de az irreális, szituációspecifikus optimizmus és a remény is a tágan értelmezett optimizmushoz kapcsolható fogalmak. Az optimizmus emlődaganatos betegeknél számos esetben alacsonyabb szorongásszinttel, kevesebb distresszel és magasabb érzelmi jól-léttel, társas támogatottsággal és poszttraumás növekedéssel jár együtt. Cél: Emlődaganatos betegek és egészséges kontrollszemélyek elmúlt évben és eddigi életük során tapasztalt lelkiállapotának, valamint optimista—pesszimista attitűdjeinek feltárása és összehasonlítása. További célunk volt a betegek ötéves utánkövetése során az optimista—pesszimista attitűd túléléssel való összefüggéseinek vizsgálata. Távlati célunk, hogy eredményeinkkel hozzájáruljunk a daganatos betegségek prevenciójához és a gyógyítás hatékonyabbá tételéhez. Módszer: Kutatásunk során strukturált interjút használtunk mérőeszközként (Komplex Strukturált Interjú emlődaganatos betegek részére), 28 emlődaganatos és 28 egészséges kontrollszemély bevonásával. Az interjúk során adott válaszokat a „lehorgonyzott elmélet” (grounded theory) tartalomelemzési módszer alapján kidolgozott kategóriarendszer mentén elemeztük. Eredmények: Eredményeink szerint mindkét csoport jó lelkiállapotról számolt be, ami az eddigi életet illeti, de az elmúlt év során tapasztalt lelkiállapot és optimista attitűd tekintetében szignifikáns különbség volt tapasztalható a két csoport között: lelkiállapotban a daganatos betegek kárára, optimizmusban viszont a betegek javára (p = 0,022, illetve p = 0,003). Az ötéves utánkövetés eredményei nem mutattak szignifikáns összefüggést az optimista—pesszimista attitűd és túlélés között. Következtetések: A daganatos betegek szignifikánsan rosszabb lelkiállapotuk ellenére szignifikánsan optimistább attitűddel voltak jellemezhetőek, mint az egészséges kontrollszemélyek. Ez az optimizmus egyaránt értelmezhető elhárításként vagy adaptív megküzdési mechanizmusként.

Restricted access