Search Results

You are looking at 1 - 10 of 40 items for :

  • Author or Editor: Zsolt Horváth x
  • Medical and Health Sciences x
Clear All Modify Search

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek közé tartozó Crohn-betegség a tápcsatorna bármely szakaszát érintő kórkép. Célkitűzés: A szerzők retrospektív vizsgálatukban a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 2005. január 1. és 2012. október 31. közötti időszakban Crohn-betegség miatt laparoszkópos és nyitott hasi műtéten átesett betegek kezelési eredményeinek összehasonlítását tűzték ki célul. Módszer: A betegeket a műtéti típusok szerint csoportosították, programozottan 103 betegen 137 esetben nyitott műtétet, 30 betegen 30 esetben laparoszkópos beavatkozást végeztek. 22 betegnél 24 primer akut műtét történt. Eredmények: A laparoszkópos műtéten átesett betegek átlagéletkora szignifikánsan alacsonyabb (p = 0,042) volt. A laparoszkópos ileocaecalis reszekciók szignifkánsan rövidebbnek bizonyultak mint a nyitott műtétek (p = 0,033). A műtéti időtartamok összehasonlítása során szignifikáns különbséget (p = 0,033) az ileocaecalis reszekcióknál találtak. A laparoszkópos műtéten átesett betegek a nyitott hasi műtéten átesett betegekhez képest szignifikánsan rövidebb időt töltöttek a sebészeti osztályon (p = 0,025) és az intenzív osztályon (p < 0,001), valamint a bélpasszázs is hamarabb indult meg. Következtetések: A laparoszkópos műtétek esetében kisebb műtéti és kozmetikai traumával, rövidebb kórházi tartózkodással, nem nagyobb szövődmény- és morbiditási rátával és bizonyos esetekben rövidebb műtéti idővel számolhatunk. Ugyanakkor magasabb műtéti költségeket és képzettebb személyzeti feltételeket igényelnek. Orv. Hetil., 2014, 155(1), 24–29.

Restricted access
Authors: Gábor Rubovszky, Nóra Udvarhelyi, Zsolt Horváth, István Láng and Miklós Kásler

Az emlő karcinómája az egyik leggyakoribb női daganat. Ezek között a mintegy 15%-ban előforduló, sem ösztrogénreceptort, sem progeszteronreceptort nem expresszáló és HER2-pozitivitást sem mutató eseteket háromszorosan vagy tripla-negatív karcinómáknak (triple-negative breast cancer, TNBC) nevezzük. A betegség kedvezőtlen kórlefolyása, valamint elfogadott célzott kezelés hiánya az elmúlt években intenzív kutatás tárgyává tette e betegségcsoportot. A jelen tanulmányban a PubMed-ben 2007. januártól 2009. júniusig publikált közlemények között az emlődaganat és tripla-negatív kulcsszavakon túl, az epidemiológia, patológia, génprofil, prediktív, prognosztikus, terápia és összefoglaló kulcsszavakkal kikeresett közleményeket és a kapcsolódó releváns publikációk eredményeit foglaltuk össze. A TNBC esetén ismert tény, hogy fiatalabb életkorban jelentkezik és gyakoribb a szegényebb fekete vagy hispano-amerikai nőknél, az viszont újdonság, hogy kialakulásában szerepet játszhatnak hormonális tényezők és az elhízás is. A TNBC nem egységes betegség, mert mind hisztomorfológiailag, mind immunhisztokémiai vizsgálatokkal további alcsoportok különíthetőek el. A tripla-negatív tumorok között gyakrabban észlelhető örökletes BRCA1-mutáció vagy szerzett mutáció nélküli BRCA-diszfunkció. A nagyfokú hasonlóság miatt a korábbi években a tripla-negatív daganatokat sokan azonosították a génexpressziós profil alapján meghatározható ún. bazális-szerű tumorokkal, de ez a megfeleltetés ma már nem állja meg a helyét. Több nagy tanulmány igazolta, hogy a tripla-negativitás önmagában kedvezőtlen prognosztikus faktor, bár ismert, hogy a TNBC esetek kb. 10%-a kedvező prognózisú. Elfogadott célzott kezelés hiányában a szisztémás kezelés tekintetében csak a kemoterápia az, ami jelenleg rendelkezésre áll. A kísérleti fázisban lévő célzottan ható vegyületek közül a PARP1-inhibitorok érdemelnek különös figyelemet, mely vegyületek a DNS-javító apparátus hibás működését használják ki. Magyar Onkológia 54: 325–335, 2010

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az étkezési szokásoknak meghatározó szerepe van a gastrointestinalis daganat és szív-ér rendszer eredetű halálozásokban. Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy a borfogyasztásnak lehet-e szerepe a két haláltípus kialakulásában Magyarországon. Módszer: A szerzők 206 159 személy adataiból hasonlították össze a gastrointestinalis daganatok és szív-ér rendszeri megbetegedések miatt 2000–2010 között meghalt személyek standardizált elhalálozási arányszámait négy történelmi borvidéken: Tokaj (fehérbor), Eger (vörösbor), Balaton (fehérbor), Szekszárd/Villány (vörösbor) vidékén és a nem borvidék Hódmezővásárhelyen. Eredmények: A Tokaj vidéken volt szignifikánsan a legkisebb a daganatok száma (664), viszont a szív-ér rendszeri betegségek miatti halálozás itt volt a legnagyobb (5955). Ezzel szemben a szív-ér rendszeri betegségek száma Szekszárd-Villány területén (3907) a legkevesebb, míg a daganatoké itt (831) és Eger vidékén (934) a legtöbb. Következtetések: Igazolódott a vörösbor ismert védőhatása a szív-ér rendszeri halálozásokban. A gastrointestinalis daganatos elhalálozás meglepően alacsony előfordulása a Tokaj vidéken – az ivóvíz magasabb szelénszintje mellett – az itteni fehérborok eddig nem ismert sajátosságaira utal. Orv Hetil. 2017; 158(25): 992–998.

Restricted access
Authors: Károly Vincze, Péter Zádori, Zsolt Magyaródi and Gyula Horváth

Absztrakt

A szerzők a világirodalmi ritkaságnak számító atraumaticus (spontán) mellkasfali tüdősérvet ismertetik. Két operált betegük kapcsán bemutatják a sérv kialakulását elősegítő körülményeket és a kórkép klinikai jellemzőit. Mindkét betegük spontán mellkasfali (intercostalis) sérvét chronicus obstructiv syndroma (COPD) okozta makacs köhögés váltotta ki. Az elvégzett multislice spirál CT (MSCT) vizsgálat, valamint a speciális szoftver segítségével készített másodlagos 3D „volume-rendering” (VRT) rekonstrukciós képek egyértelműen utaltak a ritka kórformára. Az MSCT-vizsgálatok a Kaposi Mór Oktató Kórházban készültek, Siemens Somatom Emotion 6 MSCT-berendezéssel. A pontos diagnózis birtokában végzett mellkasfali korrekciók tartós gyógyuláshoz vezettek. A szerzők röviden ismertetik a mellkasfali sérvekkel kapcsolatos hazai és fontosabb külföldi irodalmi vonatkozásokat. A kórkép rendkívüli ritkasága ellenére a kialakulásában szerepet játszó COPD elterjedtsége miatt érdemel figyelmet. A hasonló esetek diagnosztikájában nagy segítséget jelenthet a bemutatott korszerű képalkotó eljárás alkalmazása.

Restricted access
Authors: József Furák, Zsolt Szabó, Theodor Horváth, Tibor Géczi, Balázs Pécsy, Tibor Németh, Aurél Ottlakán, Zsolt Molnár and György Lázár

Absztrakt

Célkitűzés: A VATS-lobectomiákkal szerzett tapasztalatok növekedésével egyes centrumokban egyre gyakoribbá váltak az úgynevezett nem intubált VATS-lobectomiák (non-intubated thoracic surgery – NITS), amelynek során a beteget nem intubálják, nem relaxálják, hanem a műtét a beteg spontán légzése mellett történik. Munkánkban az egy metszésből elvégzett NITS-VATS lobectomiával szerzett tapasztalatainkat ismertetjük. Betegek, módszer: 2017. január 24. és 2017. március 10. között 16 betegnél (nyolc nő és nyolc férfi) végeztünk NITS-VATS uniportal lobectomiát tüdőrák indikációval. Átlagéletkor 59,6 év (42–73). Átlagos FEV1 87,7% (62–109). Átlagos body mass index 27,1 (18,8–32,8). A betegek a beavatkozást megelőzően benzodiazepinpremedikációt, a metszéshez helyi érzéstelenítést (lidokain), majd bupivakain intercostalis és vagusblokádot kapnak. Rutinmonitorozás mellett bispectral index (BIS-) vezérelt célkontrollált intravénás (TCI) propofolszedációt végzünk, laringealis maszk segítségével. A bőr- és lágyrész-metszés az axillaris vonalban, az ötödik bordaközben történik. Ezen keresztül végezzük a kamera bevezetését, a reszekcióhoz szükséges manipulációt, a lebeny eltávolítását és a mellkasi drén behelyezését is. A műtét során teljes atelectasia érhető el. Az eltávolított lebenyek megoszlása a következő: hét jobb felső, kettő középső, egy jobb alsó, egy jobb alsó + felső lebeny gépi ékreszekció, öt bal alsó. A reszekciót követően kiterjesztett mediastinalis sampling vagy blokkdissectio történik. Eredmények: Perioperatív mortalitás nem volt. Egy esetben sem kellett a beteget a műtét során intubálni. Átlagos műtét idő 96,5 perc (80–120), az átlagos drenálási idő 2,9 nap (2–8) volt. Tartós átszívás 1/16 (6,25%). A műtét utáni időszakban egy betegnél lázat, egy betegnél subcutan emphysemát és egy esetben tüdőgyulladást észleltünk. Egy betegnél kellett recidív légmell miatt mellkascsövezést végeznünk. Az eltávolított laesiók szövettani megoszlása a következő: egy bal alsó lebenyi teljes atelectasiát okozó endobronchialis hamartochondroma, egy gyulladás, illetve 10 adenocarcinoma, két laphámrák, egy carcinosarcoma és egy típusos carcinoid. A 14 malignus daganat stádiummegoszlása a következő: nyolc IA, kettő IB, egy IIA, kettő IIB, egy IIIA. Az eltávolított mediastinalis nyirokcsomók átlagos száma 12 (7–20). Következtetés: A nem intubált (NITS) VATS-lobectomia biztonsággal elvégezhető beavatkozás, amely során az onkológiai elveket teljes egészében érvényesíteni lehet. A műtét utáni mellkasdrenálási idő rövidebb, ami a műtét során elérhető teljes atelectasiának tudható be.

Restricted access
Authors: István Láng, Zsuzsanna Kahán, Tamás Pintér, Magdolna Dank, Katalin Boér, Gábor Pajkos, Zsolt Faluhelyi, Béla Pikó, Sándor Eckhardt and Zsolt Horváth
Restricted access
Authors: Fruzsina Benyó, Alexandra Farkas, Hajnalka Horváth, Zoltán Zsolt Nagy and Zsuzsanna Szepessy

Absztrakt:

Közleményünkben a nem fertőzéses eredetű uveitises, szisztémás biológiai terápiában részesülő betegeink kórtörténetét ismertetjük, ahol a szemészeti panaszok első/vezető tünetként jelentkeztek és hívták fel a figyelmet a háttérben rejlő autoimmun, több szervet érintő betegségre. Első esetünkben a panuveitis hátterében Vogt–Koyanagi–Harada-betegség, második esetünkben a panuveitis hátterében sarcoidosis, míg harmadik esetünkben az intermedier uveitis hátterében gyulladásos bélbetegség állt. A betegek a szemészetben újonnan bevezetett biológiai terápiában (adalimumab) részesültek, amely nemcsak az intraocularis gyulladás megszűnését, hanem a háttérbetegség aktivitásmentességét is eredményezte. A szemészetben új, szisztémás biológiai terápia, az adalimumab alkalmazása a háttérben álló autoimmun betegségek kezelése mellett a látóélesség megőrzése szempontjából is döntő jelentőségű. Orv Hetil. 2019; 160(44): 1744–1750.

Open access
Authors: Cecília Czakó, Róbert Gergely, Hajnalka Horváth, Judit Dohán, Illés Kovács, Zoltán Zsolt Nagy and Zsuzsanna Szepessy

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Szisztémás fertőzésekhez társuló placoid chorioretinopathiák két esetének bemutatásán keresztül áttekinteni a szifilisz és a tuberkulózis szemészeti tüneteit, terápiás lehetőségeit, valamint felhívni a figyelmet az interdiszciplináris összefogásra ezen két betegség diagnosztikája és terápiája terén. Módszer: Első esetünkben a 38 éves, második esetünkben a 47 éves nőbeteg bal szem látásromlása miatt jelentkezett intézményünkben. Mindkét betegnél a szemfenéki vizsgálat során macula luteát magában foglaló, a teljes hátsó pólust érintő placoid elváltozás volt látható. Az első betegnél az infektológiai szerológiai vizsgálat során Treponema pallidum-IgM-pozitivitás, a második beteg esetében QuantiFERON-pozitivitás igazolódott. Eredmények: Az anamnesztikus adatok, a jellegzetes klinikai kép, a pozitív laboratóriumi vizsgálatok és a terápiára adott kedvező válasz alapján első esetünkben ocularis szifilisz, második esetünkben ocularis tuberkulózis diagnózisát állapítottuk meg. Mindkét esetben az adekvát terápia hatására a gyulladásos tünetek csökkentek, és a betegek látóélessége javult. Következtetés: A szemfenéki placoid laesiók szisztémás fertőzések első tünetei lehetnek, így a szemészeti panaszok is fontos anamnesztikus adatként szolgálhatnak. A placoid chorioretinopathiák differenciáldiagnosztikája szempontjából döntő a fertőző szisztémás betegségek kimutatása vagy kizárása a betegségek eltérő terápiája miatt, amihez nélkülözhetetlen a szemészek szoros együttműködése a társszakmák orvosaival. Orv Hetil. 2018; 159(22): 863–869.

Open access
Authors: Victoria Wittmann, Melinda Látos, Zoltán Horváth, Zsolt Simonka, Attila Paszt, György Lázár and Márta Csabai

Absztrakt:

Bevezetés: Interdiszciplináris kutatásokkal igazolták, hogy a daganatos betegség diagnózisa és a diagnózist követő hosszú terápiás folyamat olyan negatív és megterhelő érzelmi állapotot hozhat létre, amely hátráltathatja a páciens fizikai és pszichés felépülését. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy komplex pszichológiai intervenciós program kidolgozása emlődaganatos nőbetegek számára és az előzetes eredmények bemutatása. Módszer: 6 hetes vizsgálatunkban 50, sebészeti műtétre váró emlődaganatos páciens került a mintába. A páciensek közül 20 fő az intervenciós csoportba került, 30 fő pedig a kontrollcsoportba. Mérőeszközként szolgált a Beck Depresszió Kérdőív (BDI), a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív (STAI), a Sebészeti Beavatkozástól Való Félelem Kérdőív (SFQ), a Vizuális Analóg Skála (VAS), az Emlődaganatos Betegekre Kifejlesztett Életminőség Skála (FACT-B) és az Emlőrákkezelés Hatását Mérő Skála (BITS). Terápiás eszközként két újszerű eljárás, a PRISM-D rajzteszt és a Testképszobor Teszt került alkalmazásra. Eredmények: A kapott eredmények szerint az intervenció ígéretesnek mutatkozik, a programba bevont személyek a műtéttel kapcsolatos alacsonyabb félelmekről és állapotszorongásról számoltak be 6 héttel a műtét után, mint a kontrollcsoport tagjai. A műtét típusa jelentősen befolyásolta a testkép változásával kapcsolatos stressz mértékét. Következtetés: A kutatás a műtét előtti és a műtét utáni pszichológiai intervenció fontosságára hívja fel a figyelmet emlődaganatos nőbetegek körében. Orv Hetil. 2019; 160(18): 700–709.

Open access
Authors: Cecília Czakó, Gábor Sándor, Hajnalka Horváth, Zsuzsanna Szepessy, Zoltán Zsolt Nagy and Illés Kovács

Absztrakt:

A különböző szerveket érintő betegségek gyógyításában szisztémásan alkalmazott gyógyszerek szemészeti mellékhatásai lehetnek tünetmentes elváltozások, azonban látást veszélyeztető kórképek is, mint a toxikus retinopathia vagy az opticus neuropathia. A szemészeti szűrővizsgálatok során a mellékhatások korai felismerésével a további progresszió és a maradandó látáskárosodás az esetek többségében megelőzhető. Összefoglaló közleményünkben a klinikai gyakorlatban széles körben használt gyógyszerek leggyakoribb és legjelentősebb szemészeti mellékhatásait ismertetjük. Célunk a gyógyszereket felíró orvosok tájékoztatása a terápia lehetséges szemészeti szövődményeiről, a szemészeti vizsgálatok fontosságáról és rendszerességéről. Orv Hetil. 2020; 161(23): 951–961.

Open access