Search Results

You are looking at 1 - 10 of 22 items for :

  • Author or Editor: Zsuzsanna Molnár x
  • Medical and Health Sciences x
Clear All Modify Search
Authors: Anna Kulcsár, Gábor Mátis, Andor Molnár, Janka Petrilla, Ferenc Husvéth, Korinna Huber, Károly Dublecz and Zsuzsanna Neogrády

The aim of the present study was to investigate the effects of butyrate as a feed supplement on the expression of insulin signalling proteins as potent regulators of metabolism and growth in Ross 308 broiler chickens fed maize- or wheat-based diets. Both diets were supplemented with non-protected butyrate (1.5 and 3.0 g/kg of diet, respectively) or with protected butyrate (0.2 g/kg of diet); the diet of the control groups was prepared without any additives (control). On day 42 of life, systemic blood samples were drawn for analyses of glucose and insulin concentrations, and tissue samples (liver, gastrocnemius muscle and subcutaneous adipose tissue) were taken for Western blotting examinations. The expression of key insulin signalling proteins (IRβ, PKCζ and mTOR) was assessed by semiquantitative Western blotting from the tissues mentioned. The type of diet had a remarkable influence on the insulin homeostasis of chickens. The wheat-based diet significantly increased IRβ and mTOR expression in the liver as well as mTOR and PKCζ expression in the adipose tissue when compared to animals kept on a maize-based diet. IRβ expression in the liver was stimulated by the lower dose of non-protected butyrate as well, suggesting the potential of butyrate as a feed additive to affect insulin sensitivity. Based on the results obtained, the present study shows new aspects of nutritional factors by comparing the special effects of butyrate as a feed additive and those of the cereal type, presumably in association with dietary non-starch polysaccharide- (NSP-) driven enteric shortchain fatty acid release including butyrate, influencing insulin homeostasis in chickens. As the tissues of chickens have physiologically lower insulin sensitivity compared to mammals, diet-associated induction of the insulin signalling pathway can be of special importance in improving growth and metabolic health.

Restricted access
Authors: Zsuzsanna Varga, Boglárka Sellyei, Petra Paulus, Melitta Papp, Kálmán Molnár and Csaba Székely

The objective of this study was to survey the incidence of Flavobacterium columnare in wild and cultured freshwater fish species in Hungary. This bacterium usually causes disease in waters of more than 25 °C temperature. However, with the introduction of intensive fish farming systems, infected fish exposed to stress develop disease signs also at lower temperatures; in addition, the temperature of natural waters rises to the critical level due to global warming. Twenty-five isolates from wild and cultured freshwater fishes were identified as F. columnare by specific PCR, although both the fragment lengths and the results of PCRRFLP genotyping with BsuRI (HaeIII) and RsaI restriction enzymes raised doubts regarding this species classification. Sequencing of the 16S ribosomal RNA gene revealed that 23 isolates belonged to the species F. johnsoniae and two represented Chryseobacterium spp. The isolates were found to have high-level multidrug resistance: all were resistant to ampicillin and polymyxin B, the 23 F. johnsoniae strains to cotrimoxazole, 88% of them to gentamicin, and 72% to chloramphenicol. The majority of the 25 isolates were sensitive to erythromycin (88%), furazolidone (76%), and florfenicol (68%).

Restricted access
Authors: Regina Molnár, Zoltán Sági, Zsuzsanna Fejes, Kálmán Törőcsik, Béla Köves and Edit Paulik

Absztrakt:

Bevezetés: Az orvos és betege közötti konzultáció napjainkban már nem korlátozódik a szóbeli, személyes találkozóra; számos új technikai lehetőség kínálkozik a kapcsolattartásra. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt megvizsgálni, hogy két személyes konzultáció között milyen módon kommunikál egymással orvos és betege, valamint hogyan szeretnék a betegek szükség esetén orvosukat elérni. Módszer: Egy budapesti szakrendelőben várakozó potenciális betegek körében kérdőíves felmérést végeztünk, amely az alábbi kérdéscsoportokra épült: orvoshoz fordulási szokások, szakorvossal való kommunikáció módja, technikai eszközök használata és szociodemográfiai adatok. Statisztikai analízis: Egyszerű leíró jellegű elemzéseket, khi-négyzet-próbát és bináris logisztikus regressziót alkalmaztunk. Eredmények: A résztvevők (260 fő) 36,2%-a férfi, 63,8%-a nő volt. Minden negyedik betegre jellemző volt, hogy két személyes konzultáció között egyáltalán nem lépett kapcsolatba az orvosával. A többiek – tekintettel a különböző szociodemográfiai csoportokra, jelentősebb különbség nélkül – szükség esetén vonalas telefonon elérték az asszisztenst vagy közvetlenül orvosukat is; esetleg mobiltelefonon is. A betegek kétharmada több személyes konzultációt szeretne orvosával, fele szívesen írna e-mailt neki, harmada mobilon is hívná orvosát, ha lehetősége lenne rá. Több személyes konzultációt szeretnének dominánsan a férfiak, kisebb arányban az elváltak, az özvegyek, a szakmunkás-végzettségűek. Minden második beteg szívesen váltana e-mailt orvosával, főleg a fiatalok és a magasabb iskolai végzettségűek. Következtetés: A betegeknek az orvossal való szükséges konzultációra vonatkozó preferenciái szociodemográfiai csoportok szerint különböznek. Figyelembe véve eredményeinket, a feltételek megteremtésével a járóbeteg-rendelések hatékonyságát növelni lehetne. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2136–2143.

Restricted access
Authors: László Jakab, Zalán Szántó, István Benkő, Zsuzsanna Szalai, László Pótó and F. Tamás Molnár

Absztrakt

Háttér: Az alapadatok hiánya az egyik fő oka annak, hogy ellentmondásosak a marihuána és a krónikus tüdősérülés közötti kapcsolat megítélése. Anekdotikus esetbeszámolók szerint a fiatal marihuánaszívók körében a spontán primer pneumothorax (SPP) gyakorisága nagyobb, s ez oki kapcsolatot vet fel. Betegek és módszer: Retrospektíve dolgoztuk fel az SPP miatt az elmúlt két évben klinikánkon kezelt 20 beteg adatait. Vizsgáltuk a demográfia és a kezelési mód szerinti információkat, figyeltük a kimenetelt. Khi-négyzet-próbát, Mann–Whitney-tesztet és Fisher-tesztet használtunk statisztikai analízisre. Nem szerinti megoszlás: 16 férfi, 4 nő, átlagéletkor 23,95 ± 4,57 év: min. 18 év, max. 32 év. Önbevallás szerint 13/20 rendszeres cannabishasználó (CH), fogyasztó volt, közülük 11 férfi, 2 nő, átlagéletkor 24,54 ± 4,77 év. Összesen 7/20 betegnek volt már korábban pneumothoraxa. Eredmények: A nem cannabishasználó (NCH) csoportban 3/7 beteg csupán mellűri drainage-ra is gyógyult. 4/7 NCH betegnél „nagy” műtétre volt szükség, mind a négy betegnél VATS-ot végeztünk. A CH csoportban 4/13 beteg csak mellkasi drainage-ra szorult. 9/13 páciens mellkasnyitást igényelt (8 VATS, 1 nyitott műtét). Rövidebb drainage-hosszot észleltünk a NCH csoportban (4,00 ± 1,00 nap NCH vs. 4,5 ± 1,73 nap CH, p = 0,651). Nagyobb volt a nem megfelelő tüdőtágulás vagy tartós áteresztés miatti operatív esetek aránya a cannabishasználó csoportban (69,23% vs. NCH 57,14%, p = 0,651). Mellkasi drainage után 2 betegnél észleltünk recidívát, egy CH, egy NCH betegnél, mindkettő VATS műtétet követően szövődménymentesen gyógyult. A CH csoportban magasabb a recidív légmell aránya (odds ratio 1,56). A szövettani vizsgálat során nem találtunk lényeges eltérést a két csoportban, az operatív esetekből 11/13 betegnél igazolódott emphysaema pulmonum. A megyei demográfiai és klinikai adatokkal egybevetve a klinikai előfordulást, a marihuánahasználók közt magasabb a légmell kockázata (odds ratio 3,86). Következtetések: A kis mintaméret ellenére úgy látszik, van kapcsolat a marihuánahasználat és a SPP közt. Azt nem tudjuk, hogy a cannabis közvetlen oka-e a légmell kialakulásának, vagy csak súlyosbít egy alapvetően meglévő gyenge tüdőparenchyma-állapotot. A fiatalok e kockázatos csoportjában agresszívebb sebészi kezelést ajánlunk, figyelembe véve a mögöttes tüdőparenchyma-károsodást és a magasabb recidívaarányt.

Restricted access
Authors: Zsuzsanna Molnár, Mátyás Benyó, Zsuzsa Bazsáné Kassai, Írisz Lévai, Attila Varga and Attila Jakab

Bevezetés: A fiatalkori malignus megbetegedések kezelésére alkalmazott kemoterápia, illetve sugárkezelés jó hosszú távú túlélést biztosít a betegeknek, de sajnos a késői gonadotoxikus hatással is számolni kell. Ismert, hogy maga a tumoros betegség is negatívan befolyásolja a spermiogenezist. Célkitűzés: A szerzők a reproduktív életkorban jelentkező leggyakoribb daganatok spermiogezeisre kifejtett hatásának vizsgálatát tűzték ki célul. Módszer: A szerzők Andrológiai és Spermium Krioprezervációs Laboratóriumában spermiumfagyasztásra jelentkező heretumoros (n = 68), Hodgkin-kóros (n = 37) és non-Hodgkin-kóros (n = 14) betegek spermiogramját elemezték. Eredmények: A betegek 11,8%-a (n = 14) azoospermiás, 58,8%-a (n = 70) oligozoospermiás volt a tumorellenes kezelés megkezdése előtt. A heretumoros betegek spermiumkoncentrációja szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a lymphomás betegeké (32,8 M/ml vs. 24,9 M/ml; p = 0,03). Következetések: A fertilitás megőrzésére a spermiumkrioprezervációt minden reproduktív korú daganatos férfinak, de különösen a heretumoros betegeknek, fel kell ajánlani a kezelés megkezdése előtt. Orv. Hetil., 2014, 155(33), 1306–1311.

Restricted access
Authors: Attila Mokánszki, Anikó Ujfalusi, Erzsébet Balogh, Zsuzsanna Molnár, Tamás Sápy, Attila Jakab, Attila Varga and Éva Oláh

Bevezetés: A fejlett országokban az infertilitás gyakorisága 10–15%. Az esetek felének hátterében genetikai eltérés állhat. Cél: Az infertilitáshoz vezető genetikai eltérések kimutatása hazai populációban. Módszerek: 195 infertilis nő és 305 infertilis férfi citogenetikai, 17 nő FMR1 gén, 150 férfi Y-kromoszóma-microdeletio-vizsgálatát, 28 esetben a spermiumok számbeli kromoszómaaberrációinak meghatározását végeztük. Egy kiegyensúlyozott transzlokációt hordozó esetében tanulmányoztuk a spermiumkromoszómák szegregációját. Eredmények: Nőkben a leggyakoribb kromoszómaeltérés az X-kromoszóma aneuploidia és a 9-es kromoszóma inverziója (3,6%), férfiakban a Klinefelter-szindróma (3,3%) és az autoszómák transzlokációja (2%) volt. Két nőben az FMR1 gén premutációját igazoltuk. Infertilis férfiakban Y-kromoszóma-microdeletiót csak azoospermiás és súlyos oligozoospermiás esetekben találtunk, parciális microdeletio normozoospermiásokban is megfigyelhető volt. Gyakoribb volt a kromoszómaaberráció, ha a spermiumszám és -mozgás egyaránt kóros volt. Egy 46,XY,t(3;6)(q21;q23) férfi spermiumainak 53,2%-a hordozott kiegyensúlyozatlan kromoszómakészletet. Következtetések: A genetikai eltérés ismerete segít a genetikai tanácsadásban, az utód kockázatának megítélésében és az asszisztált reprodukció legcélravezetőbb módjának kiválasztásában. Orv. Hetil., 2013, 154, 52–61.

Restricted access
Authors: Zsuzsanna Pál, Judit Boczán, Benjamin Bereznai, Gábor Lovas and Mária Judit Molnár

A szerzők egy 27 éves fiatal nő esetét ismertetik, aki döntően ocularis-bulbaris tüneteket okozó izomspecifikus kinázellenes antitest pozitív myasthenia gravisban szenvedett. Mind az intravénás edrophonium, mind a szájon át alkalmazott kis dózisú (4×30 mg/nap) pyridostigmin kolinerg mellékhatásokat, a mimikai és nyakizmok kellemetlen fasciculatióját, hypersalivatiót okozott. A beteg tartós, viszonylag nagy dózisú kortikoszteroidkezelésre (64 mg/nap metilprednisolon) jól reagált, azonban a napi adag 16 mg alá csökkentésekor a klinikai tünetek gyorsan kiújultak. Az azathioprinnel és methotrexattal történő immunszuppresszió hatása nem volt látványos. A plazmaferézis azonban minden alkalommal gyors javulást, csaknem teljes tünetmentességet váltott ki. A szerzők közleményükkel arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy az izomspecifikus kinázellenes antitest pozitív myastheniás betegek kezelési protokollja eltér az izomspecifikus kinázellenes antitest negatív és acetilkolin receptor ellenes antitest pozitív betegek kezelésétől. A kórkép etiológiájában szerepet játszó antitest azonosítása már a betegség korai stádiumában lehetővé teszi a myastheniás betegek individuális optimális kezelési stratégiájának felállítását, a súlyos mellékhatások, mint például a kolinergiás krízisek megelőzését és a tünetek gyors javulását. Orv. Hetil., 2011, 152, 1586–1589.

Open access
Authors: Erzsébet Schreiberné Molnár, Zsuzsanna Nagy-Lőrincz, Barbara Nagy, Márta Bakacs, Orsolya Kis, Eszter Sarkadi Nagy and Éva Martos

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az Országos Táplálkozás- és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2014 az előző vizsgálathoz hasonlóan az Európai Lakossági Egészségfelmérés egy kisebb almintáján valósult meg. A szerzők a jelen közleményben a magyar lakosság vitaminbevitelének adatait ismertetik. Módszer: A felmérés a Magyarországon 2013. december 31-ig a 18. életévét betöltött, nem intézményben élő lakosság vitaminbevitelét reprezentálja. Eredmények: A férfiak és a nők vitaminbevitele között jelentős eltérés állapítható meg. Férfiaknál a C-vitamin kivételével valamennyi vízben oldható vitamin bevitele nagyobb, mint a nőknél, a D- és E-vitamin esetében a különbség szignifikáns. Pozitívumnak tekinthető a lakosság ajánlásoknak megfelelő B1-, B2-, B6-, B12-, C-vitamin- és niacinbevitele, a férfiaknál azonban az előző vizsgálathoz képest csökkent az A-vitamin- és β-karotin-bevitel. Továbbra is alacsony a D-vitamin- és folsavbevitel, főleg az idősek D-vitamin-bevitele kritikusan alacsony. A biotin- és pantoténsav-bevitel sem érte el az ajánlott értéket. Következtetés: A megfelelő vitaminellátottság eléréséhez a lakosság tájékoztatása mellett nélkülözhetetlen az egészséges élelmiszer-választék elérhetővé tétele is. Orv Hetil. 2017; 158(33): 1302–1313.

Restricted access
Authors: Judit Müller, Zsuzsanna Molnár, Árpád Illés, Monika Csóka, Zsuzsanna Jakab, Beáta Deák, Tamás Schneider, Erika Várady, András Rosta, Zsófia Simon, Katalin Keresztes, Lajos Gergely and Gábor Kovács

Az adolescenskorú Hodgkin-lymphomás betegek egy része felnőtt-, más része pedig gyerekosztályokon kerül ellátásra. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a 14–21 év közötti Hodgkin-lymphomás betegek kezelési és túlélési eredményeinek összehasonlítása két, felnőtteket (F) kezelő intézet és a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat (GY) tíz központjának adatai alapján. Módszerek: 1990 januárja és 2004 decembere között 138 Hodgkin-lymphomás, 14–21 év közötti beteget diagnosztizáltunk és kezeltünk két felnőttintézményben (95: OOI és 43: DEOEC), míg 107-et a gyermekonkológiai központokban. Eredmények: A férfi-nő arány 1:1,51 (F) és 1:1,38 (GY), az átlagéletkor 18,6 (F), illetve 15,7 (GY) év volt. A klinikai stádiumok szerinti megoszlás a két csoportban csak kis eltérést mutatott. A szövettani megoszlás a két csoportban (F és GY): nodularis sclerosis 47% és 59%, kevert sejtes 45% és 25%, lymphocytagazdag klasszikus 1,5% és 10%, lymphocytaszegény 4% és 1%, nodularislymphocyta-túlsúlyos 1,5% és 3%, nem volt besorolható 1% és 2%. A betegek döntő többsége ABVD (F), illetve OPPA/OEPA ± COPP kezelést (GY) kapott. A betegek 80%-a (F) és 91%-a (GY) részesült irradiációs kezelésben. A betegek 14%-ánál (F) és 13%-ánál (GY) észleltük az alapbetegség relapsusát. Az F-csoport betegei közül 16-ot veszítettünk el, a GY-csoportból 7-et. A betegek 5 és 10 éves teljes túlélése (OS) a két csoportban nem különbözött szignifikánsan. Az eseménymentes túlélés (EFS) 5 és 10 évnél az F-csoportban 76,5 ± 4% és 72,5 ± 4%, míg a GY-csoportban mindkét időpontban 85,3 ± 3% volt ( p = 0,0452). Következtetés: A Hodgkin-lymphoma jól kezelhető adolescenskorban, a betegek 80-90%-a véglegesen meggyógyul. Adataink szerint a gyermekintézményekben kezeltek eseménymentes túlélése jobb, mint a felnőttintéz­ményben kezelteké. Ennek alapján javasoljuk, hogy a 14–18 év közötti fiatalok gyermekonkológiai központokban vagy az ott alkalmazott protokoll szerint részesüljenek kezelésben.

Restricted access
Authors: Renáta Bor, Klaudia Farkas, Anita Bálint, Tamás Molnár, Ferenc Nagy, Zsuzsanna Valkusz, Krisztián Sepp, László Tiszlavicz, Sándor Hamar and Zoltán Szepes

Az endoszkópos ultrahangvizsgálat a legérzékenyebb képalkotó eljárás a pancreastumorok diagnosztikájában, a finomtű-injekciós technikának köszönhetően lehetőséget ad a palliatív kezelésre is. A pancreasinsulinomák terápiájának arany standardja a sebészi reszekció, gyógyszeres kezelés csak inoperábilis esetekben jön szóba. Az endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio eredményességéről több esettanulmányban számoltak be, de mind ez idáig erre Magyarországon nem került sor. A szerzők egy 83 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a hypoglykaemiás rosszullétek hátterében a laboratóriumi eredmények (emelkedett inzulin és kromogranin A) és az endoszkópos ultrahangkép alapján pancreasinsulinomát igazoltak. A beteg életkorára és súlyos társbetegségeire tekintettel műtéti beavatkozás nem jött szóba. Endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio mellett döntöttek, amely során összesen 3 ml 96%-os etanolt injektáltak a tumorszövetbe. A beavatkozás után a diazoxidterápia elhagyása ellenére a hypoglykaemiás rosszullétek nem ismétlődtek. A bemutatott eset azt bizonyítja, hogy minimálisan invazív jellege miatt az endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio az inoperábilis vagy a magas műtéti kockázatú pancreas neuroendokrin tumorok kezelésében új alternatívát jelenthet. Orv. Hetil., 2014, 155(41), 1647–1651.

Restricted access