Bevezetés: Daganatos betegeknél az izomtömeg csökkenése számos esetben és daganattípusnál megfigyelhető. Ennek hatására a beteg életminősége drasztikusan romolhat, képtelenné válhat az önellátásra. Napjainkban a daganat primer kezelése mellett előtérbe került a betegek fizikális edzése is, hogy életminőségüket fenntarthassák. Ehhez egy kulcs lehet a hirtelen izomvesztést megelőzni képes ellenállásos edzés, amelyet a primer kezelés mellett képes végezni a beteg, s erre egy lehetőség lehet az izometriás edzés. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy mérjük a biceps brachii izom aktivációs frekvenciájának karakterisztikáit alanyainkban egy fárasztási protokoll során, miközben állandó kontrollált izometriás feszülést hozunk létre az izomban. Módszer: Vizsgálatunkban 19 egészséges egyetemi hallgató vett részt. A domináns oldal meghatározása után felmértük az alanyok egyismétléses maximumát a GymAware RS eszközzel, majd ennek kiszámítottuk a 65%-át és a 85%-át. Elektródákat helyeztünk a biceps brachii izomra, és a hallgatóknak teljes kifáradásig kellett tartaniuk 65%-on és 85%-on a súlyt. Közvetlenül ezután izometriás maximális kontrakciót (Imax) hajtottak végre az alanyok. A mért elektromiográfiás regisztrátumot 3 egyenlő részre osztottuk, s az első, a középső és az utolsó 3 mp-et (W1, W2, W3) elemeztük. Eredmények: Eredményeink azt mutatják, hogy a fáradással összhangban mind 1RM 65%-os, mind 1RM 85%-os terhelésnél nő az alacsony frekvenciájú motoros egységek aktivitása, míg a magas frekvenciájú motoros egységek aktivációja csökken. Megbeszélés: A jelen kutatás összhangban van korábbi vizsgálatunkkal. Következtetés: Vizsgálati protokollunk nem alkalmas a magas frekvenciájú motoros egységek hosszan tartó aktivációjára, mert az idő múlásával csökken a nagy motoros egységek aktivitása. Orv Hetil. 2023; 164(10): 376–382.

Despite the current therapeutic options, filamentous fungal infections are associated with high mortality rate especially in immunocompromised patients. In order to find a new potential therapeutic approach, the in vitro inhibitory effect of two antiarrhythmic agents, diltiazem and verapamil hydrochloride were tested against different clinical isolates of ascomycetous and mucoralean filamentous fungi. The in vitro combinations of these non-antifungal drugs with azole and polyene antifungal agents were also examined. Susceptibility tests were carried out using the broth microdilution method according to the instructions of the Clinical and Laboratory Standards Institute document M38-A2. Checkerboard microdilution assay was used to assess the interactions between antifungal and non-antifungal drugs. Compared to antifungal agents, diltiazem and verapamil hydrochloride exerted a relatively low antifungal activity with high minimal inhibitory concentration values (853–2731 μg/ml). Although in combination they could increase the antifungal activity of amphotericin B, itraconazole and voriconazole. Indifferent and synergistic interactions were registered in 33 and 17 cases, respectively. Antagonistic interactions were not revealed between the investigated compounds. However, the observed high MICs suggest that these agents could not be considered as alternative systemic antifungal agents.