Search Results
You are looking at 1 - 10 of 11 items for
- Author or Editor: Ádám Jóna x
- Refine by Access: All Content x
Hazai szereplések az EBMT és EHA kongresszusokon
Our participations in the EBMT and EHA congresses
11th International Symposium on Hodgkin Lymphoma – beszámoló Kölnből
Report on ISHL 11 – Cologne, 27–29 October 2018
Absztrakt
A Hodgkin-lymphoma kezelése a hematológia sikertörténetei közé tartozik. A korszerű kombinált kemo- és radioterápiának köszönhetően a betegek jelentős része túlél, így előtérbe kerülnek a kezelések mellékhatásai, amelyek a betegek későbbi életminőségét és élettartamát befolyásolhatják. A szerzők a Hodgkin-lymphoma tüdőben előforduló megjelenési formáit és a kezelés következtében kialakuló pulmonalis eltéréseket, szövődményeket elemzik – saját eseteik példáján. A Hodgkin-lymphoma tüdőérintettsége gyakrabban másodlagos, primer pulmonalis érintettség igen ritkán fordul elő. A szerzők saját betegeik vizsgálata során tüdőérintettséget összesen az esetek 8–12%-ában észleltek. A kezelés rövid és hosszú távú pulmonalis mellékhatásait egyrészt az immunszuppresszióval összefüggésben lévő infekciók, másrészt a jelenleg első vonalbeli standard kezelés részét képező bleomycin, illetve a mellkasi irradiáció okozta pneumonitis és fibrosis jelentik. A Hodgkin-lymphoma pulmonalis megjelenése egyrészt diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai nehézségeket jelenthet, stádiumot és ennek következtében kezelést módosíthat, másrészt a kialakuló mellékhatások a későbbi élettartamot és életminőséget jelentősen meghatározzák, így felismerésük döntő fontosságú. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 163–173.
Absztrakt
Bevezetés: A Hodgkin-lymphoma 80–90%-ban gyógyítható, azonban a betegek körülbelül 30%-a relabál, és csak ezeknek a betegeknek a felében érhető el gyógyulás autológ őssejt-transzplantáció alkalmazásával. Célkitűzés: 1980. január 1. és 2014. december 31. között kezelt és gondozott Hodgkin-lymphomás betegek túlélési adatainak, a relapsusok gyakoriságának elemzése, az új terápiás lehetőségek bemutatása. Módszer: A betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 715 beteget kezeltek (382 férfi és 333 nő, átlagéletkoruk a betegség diagnosztizálásakor 38 év). A relabáló betegek aránya a legutolsó időszakban 24,87%-ról 8,04%-ra csökkent. Az elvégzett autológ haemopoeticus transzplantációk száma a relabáló/refrakter betegek között nőtt, 2000-től kezdve 75%-ot ért el. A teljes túlélés szignifikánsan javult; az 5 éves teljes túlélés 1980–1989 között 64,4%, 1990–1999 között 82,4%, 2000–2009 között 88,4%, 2010–2014 között 87,1% volt. A relapsusmentes túlélés nem mutatott szignifikáns változást. Következtetések: A kezelési eredmények javultak. A relabáló és refrakter betegeknek az utóbbi évek új kezelési lehetőségei nyújthatnak még több esélyt a gyógyulásra. Orv. Hetil., 2015, 156(45), 1824–1833.
Primer központi idegrendszeri diffúz nagy B-sejtes lymphoma relapszus sikeres kezelése
Successful treatment of relapsed primary diffuse large B-cell lymphoma of the central nervous system
Absztrakt:
Bevezetés: A primer központi idegrendszeri diffúz nagy B-sejtes lymphoma ritka betegség. Az első vonalbeli autológ transzplantációval elért bíztató eredmények ellenére a relabáló betegek prognózisa kedvezőtlen. Esetismertetés: A negyven éves férfi bal felső végtagi zsibbadás és konvulziók miatt jelentkezett 2013 végén. A beteg kivizsgálása során primer központi idegrendszeri multilokuláris diffúz nagy B-sejtes lymphoma igazolódott. Először 4 ciklus rituximab, metotrexát, cytarabin tartalmú kezelést kapott, majd további progresszió miatt összesen 27 Gy teljes agyi irradiációban is részesült. Tizenhat hónap remissziót követően súlyos neurológiai tünetekkel jelentkezett 2015 novemberében. Koponya-MRI az alapbetegség relapszusát igazolta. Dehidrációt követően rituximab, metotrexát, vincristin, procarbazin tartalmú kezelést kezdtünk. Prompt javulást követően összesen 5 ciklus kezelést kapott. Az őssejtgyűjtéssel kapcsolatos nehézségek miatt plerixafort kapott és egy második mobilizálásra is szükség volt cytarabin és cyclophosphamid segítségével. A beteg autológ őssejt-transzplantációjára közel komplett remisszióban került sor 2016 márciusában. Tiotepa, busulfan és cyclophophamid tartalmú kondicionálásban részesült. A korábbi mobilizációs nehézségek miatt a legyűjtött őssejteket két egymást követő napon kapta meg. A cytopénia időszaka elfogadható toxicitás mellett telt. Azóta a beteget rendszeresen követjük, továbbra is komplett remisszióban van. Megbeszélés: A primer központi idegrendszeri diffúz nagy B‑sejtes lymphoma relapszusának kezelése nehéz. A rituximab, metotrexát, vincristin, procarbazin (R-MPV) protokoll sikeres elsővonalbeli kezelésnek tekinthető, azonban mentőkezelésként való alkalmazásáról nincs adat. Esetünk jól példázza, hogy az autológ transzplantáció előtt is sikeres mentőkezelésként való alkalmazása lehetséges.
Klinikai és biológiai prognosztikai tényezők vizsgálata follikuláris lymphomás betegek kezelése során
Examination of clinical and biological prognostic factors in the treatment of follicular lymphoma patients
Introduction
Follicular lymphoma is one of the most common B-cell lymphoproliferative diseases. It is a particularly heterogeneous disease, therefore we must strive to provide more options in the choice of therapy. Research towards the so-called "personalized" treatment is very important, and this was also the aim of our scientific work at the Department of Hematology of the University of Debrecen.
Patients and study methods
Data were collected retrospectively from 143 patients treated from May 2009 to June 2020, and data from patients who underwent autologous stem cell transplantation between 2004 and 2021 were also collected, in a total of 49 cases. In our summary, we report on currently known and possible new prognostic factors, and possible new factors that can be used in autologous stem cell therapy as well. We tried to determine the factors affecting PFS and OS using multivariate analyses and ROC curves.
Results
Staging PET/CT SUV max cut-off value of 9,85, (P = 0,0001, [HR]: 0,2535, 95% [CI]: 0, 1118–0, 4878) and Ly/Mo ratio of 3,41 (P = 0,0027, HR: 2,997, 95% CI: 1,463–6,142) significantly influenced patients' progression-free survival. Staging SUVmax >9.85 and Ly/Mo < cut-off values of 3,41 together identify a high-risk group. (P < 0,0001, HR: 0,0957, 95% CI: 0,03416–0,2685). We showed a similarly significant difference with the SUVmax cut-off value of 3,15 at interim PET/CT (P < 0,0001, HR: 0,1614, 95% CI: 0,06684–0,3897). Staging SUVmax above 9,85 and interim SUVmax >3,15 together also identify a high-risk group (P < 0,0001, HR: 0,1037, 95% CI: 0,03811–0,2824). In the latter case, the difference in PFS is also reflected in the difference in OS (P = 0,0506, HR: 0,1187, 95% CI: 0,01401–1,005). In the case of 49 patients who underwent ASCT, in terms of PFS, with values above 47 years and Ly/Mo ratio above the cut-off of 2,675 together define a group with a poor prognosis (P = 0,0019). Regarding OS, however, only age was found to be significant.
Conclusion
Biological prognostic factors such as Ly/Mo ratio may improve the prognostic power of PET/CT. The survival advantage observed in PFS is reflected in OS when the combination of staging and interim SUVmax is used. In the case of ASCT, in addition to age, the Ly/Mo ratio proved to be prognostic for PFS.
Az infiltráló tüdőfolyamatok ma is differenciáldiagnosztikai nehézséget jelenthetnek, ami az oki kezelés megkezdését is késleltetheti. Esetismertetés: A 30 éves férfi kivizsgálása tartós intermittens-remittens láz, mellkasröntgennel igazolt jobb felső lebenyi infiltráció miatt kezdődött, amely emelkedett CRP-, de élettani prokalcitoninszinttel járt. Leginkább atípusos pneumonia, tuberculosis, malignus folyamat vagy Wegener-granulomatosis lehetősége merült fel. Részletes kivizsgálása során infekciót igazolni nem sikerült, az ismételt CT-vezérelt transthoracalis tűbiopszia lelete malignus folyamatot valószínűsített. Nyílt sebészeti feltárás során az intraoperatív szövettan nem volt informatív, így a malignus folyamat gyanúja miatt a pneumonitisesen átalakult jobb tüdőt eltávolították. A végleges szövettani vizsgálat igazolta a lymphocytagazdag klasszikus Hodgkin-lymphomát, amely az elvégzett 18FDG-PET/CT alapján IV/B stádiumú volt, emiatt nyolc ciklus ABVD- (adriablastin, bleomycin, vinblastin, dacarbazin) kezelést kapott, sikeresen. A beteg jelenleg is (30 hónapja) komplett metabolikus remisszióban van. Következtetés: A primer pulmonalis Hodgkin-lymphoma ritka entitás (esetükben ez lehetett a kiindulási folyamat), amelyben a diagnózis gyakran nehézkes. Az ismeretlen eredetű láz kivizsgálásában a 18FDG-PET/CT hasznos, korai diagnosztikus modalitás lehet(ne). Orv. Hetil., 2012, 153, 1077–1081.
Absztrakt:
Az elsődleges kezelés után a Hodgkin-lymphomás betegek 10–30%-a relabál vagy refrakter. Jelenleg elsőként autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció javasolt ezekben az esetekben, bár ezt követően csak a betegek fele gyógyul meg, a medián teljes túlélés is mindössze 2–2,5 év. Számos prognosztikai tényező határozza meg az autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció sikerességét, amelyek figyelembevételével, szükség esetén konszolidációs kezelés alkalmazásával az eredmények javíthatók. Az autológ őssejt-transzplantáció után relabáló betegeknek még kedvezőtlenebb a túlélése, és ennek a betegcsoportnak a kezelése jelenti a legnagyobb kihívást a Hodgkin-lymphoma terápiája során. Szerencsére az utóbbi években számos új kezelési mód vált elérhetővé, így a brentuximab vedotin és az immuncheckpoint-gátlók, amelyektől a túlélési és gyógyulási eredmények javulását reméljük. Az allogén transzplantáció eredményei is javulhatnak a haploidentikus transzplantáció alkalmazásával. Összefoglalónkban ezeket az új lehetőségeket mutatjuk be. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1338–1345.
A Hodgkin-lymphoma jól ismerten jelentős földrajzi eltéréseket mutathat, de az utóbbi időben többen beszámoltak jellemzőinek időbeli változásairól is. Betegek és módszerek: A szerzők retrospektív módon vizsgálták 1980–2008 között elsődlegesen kezelt, összesen 439 Hodgkin-lymphomás beteg klinikopatológiai és kezelési jellemzőit évtizedenkénti bontásban. Eredmények: A fenti időszakokban 177, 147, illetve 115 beteget ismertek fel. A korábbi férfi túlsúly helyett ma kiegyenlítődött a különbség a nemek között. Korgörbéjük a klasszikus bimodális képet mutatja 2000 és 2008 között. A két csúcs 20–29 és 50–59 év között alakult ki, a korábbi évtizedek egycsúcsú korgörbéje helyett. A szövettani altípusok között a kevert sejtes szövettannal rendelkező betegek aránya fokozatosan csökken, a nodularis sclerosis növekvő tendenciát mutat. A legutóbbi vizsgált évtizedben a korai stádiumban (59,12%) felfedezett betegek száma meghaladja az előrehaladott stádiumét (40%). A 10 éves teljes túlélés 44,1%, 70,6% és 90,5% (prognosztizált túlélés az utolsó időszakban). Következtetések: A bekövetkezett változások hátterében a betegség megváltozott természetrajza, a változó szocioökonómiai viszonyok, a javuló diagnosztikai és terápiás módszerek állhatnak. Orv. Hetil., 2010, 49, 2011–2018.
Multirezisztens kórokozók előfordulása hematológiai betegeinkben – a rezisztenciatrendek változása
Multidrug-resistant bacteria in hematology patients – changes in antibiotic-resistance trends
Absztrakt:
A multirezisztens kórokozók jelenléte világszerte egyre nagyobb gondot jelent a kórházakban. A túlzott és indokolatlan, vagy helytelenül megválasztott antibiotikum-kezelések hatására a rezisztens törzsek kiszelektálódnak, és súlyos infekciókat okoznak, ami az immunszuprimált betegekben sokkal kifejezettebb. E probléma megoldására indult 2013-ban a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Belgyógyászati Intézet B épület Hematológiai Osztályán az antibiotikumok diverzifikálása. A monoton gyógyszerválasztás tudatos elkerülésének eredményeként egyes multirezisztens törzsek, így a kiterjedt spektrumú béta-laktamáz termelő Escherichia coli (2012-ben 16, 2016-ban 4 eset) és Klebsiella pneumoniae (2012-ben 27, 2016-ban 3 eset) előfordulása csökkent. Ugyanakkor új gond a vancomycinrezisztens Enterococcus spp. megjelenése (2012-ben 1, 2016-ban 6 pozitív tenyésztés), aminek hátterében valószínűleg a Clostridium difficile-infekció miatt kezelt esetek számának növekedése áll (2011-ben 2, 2015-ben 11 eset). A helytelen antibiotikum-felhasználás növeli az ápolási költségeket és rontja a fertőzések kimenetelét, ezért nagyon fontos az antibiotikumok tudatos és ésszerű alkalmazása mind egyéni, mind osztályos szinten. Ahhoz, hogy a multirezisztens kórokozók által okozott fertőzésekkel fel tudjuk venni a harcot, nem csak új antibiotikumokra van szükség, hanem új szemléletre is az infekciók kezelésében.
