Search Results
You are looking at 1 - 10 of 14 items for
- Author or Editor: Ádám László Nagy x
- Refine by Access: All Content x
Bevezetés: A dohányzási szokásokat környezeti tényezők (család, barátok) és pszichés tényezők is alakítják. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki az egy- és kétpetéjű ikrek dohányzási szokásait befolyásoló környezeti tényezők megismerését. Módszer: 45 egypetéjű és 23 kétpetéjű ikerpár (életkor 35±16 év) kérdőíves vizsgálatát végezték. Eredmények: Ha az anya nem dohányzik, az 53%-kal, ha az apa nem dohányzik, az 49%-kal csökkenti az esélyét annak, hogy ikergyermeke dohányossá váljon. A kétpetéjű ikreket a szülők nagyobb mértékben befolyásolják (70%), mint az egypetéjű ikreket (31–36%). Ha az ikertestvér vagy testvér nem dohányzik, az 86%-kal csökkenti az esélyét annak, hogy az egyén dohányozzon. Ez az összefüggés egy- és kétpetéjű ikrek körében is jelentős mértékű. Ha a baráti társaságban van olyan, aki dohányzik, és nem próbál leszokni, az 8,3-szeresére növeli az esélyét annak, hogy az egyén dohányozzon. A baráti társaság szerepe férfiak, illetve fiatalok esetében jelentősebb. Következtetések: A szülők és a testvérek példamutató magatartása segíti iker fiataloknál a dohányzásra való rászokás elkerülését. Orv. Hetil., 2013, 154, 978–984.
Motility is one of the most important characteristics associated with the fertilising ability of spermatozoa indicating their viability and structural integrity. Therefore, the examination of motility constitutes an integral part of semen analysis. Computer-assisted semen analysis (CASA) allows an accurate and objective assessment of different sperm motion characteristics with high repeatability. The aim of this study was to evaluate the different kinematic (velocity) parameters of frozen/thawed bull semen and determine if any of them could be correlated with their fertilising capability after insemination based on the achieved pregnancy rate. Ejaculates from 10 bulls were collected and frozen. The kinematic/velocity parameters of spermatozoa were measured by CASA and compared to the pregnancy results of almost 9,000 females artificially inseminated (AI) with frozen semen of any of the 10 tested bulls. The data of the experiments are summarised mainly with a focus on the effects of individual velocities (curvilinear velocity: VCL, straight-line velocity: VSL, average path velocity: VAP) on fertility rather than on the influence of progressive motility as a whole. We conclude that VAP is the most useful semen motility characteristic which has clinical relevance in the prediction of fertility.
A szerzők III/B stádiumban lévő méhnyak adenoid cysticus carcinomában szenvedő 35 éves nőbeteg esetét ismertetik. A kórkép ritka, kórjóslata is közismerten rossz. A beteg a teljes sugárkezelést követően gyógyult. Húsz évvel a felismerés és ellátás után jelenleg panasz- és tünetmentes. Orv. Hetil., 2012, 153, 435–437.
Az elektródasor visszatekeredésének kimutatása transzimpedanciamátrix (TIM)-vizsgálattal cochlearis implantátumban
Detection of “tip fold-over” of the cochlear implant electrode array with transimpedance matrix (TIM) measurement
Összefoglaló. Bevezetés: Az elmúlt években a cochlearis implantátum a súlyos halláskárosodás vagy a teljes siketség rutinszerű és hatékony kezelési eszközévé vált. Korunk egyik leggyakrabban használt és leghatékonyabb újítása a cochlearis implantációban a perimodiolaris vékony elektródasorok alkalmazása. A cochlea középtengelyét, a modiolust szorosan ölelő atraumatikus elektródasor igen meggyőző eredménnyel bizonyítja népszerűségét, mind az elektrofiziológiai mérések során, mind az akusztikus hallás megőrzése terén nyújtott teljesítményével. Ugyanakkor igen kevés publikáció írja le az elektródasor nem megfelelő helyzetének előfordulási gyakoriságát, pontosabban a visszatekeredését a csúcsi szakaszon. Célkitűzés: Tanulmányunk célja olyan szoftveres technika, a transzimpedancia-mátrix (TIM) beillesztése a rutin intraoperatív elektrofiziológiai mérési metodikák közé, amely képes objektív diagnosztikai lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy korán felismerhessük a cochlearis implantátum elektródasorán keletkezett hurkot. Módszer: Hároméves kisgyermek kétoldali cochlearis implantációját követően, posztoperatív röntgenfelvételen a bal oldalon az elektródasor megfelelő pozíciója figyelhető meg, míg a jobb oldalon az intracochlearis elektródasor végének visszatekeredése igazolódott. Képalkotó vizsgálatot követően elektrofiziológiai metódusként TIM-vizsgálatot végeztünk. Az eljárás során a mérőeszköz a kijelölt stimuláló elektródákon 1 V nagyságrendű feszültséget közöl állandó áramerősség mellett a cochlea közel eső struktúrái felé. Mérőelektródák segítségével regisztráljuk a szöveteken mérhető feszültséget, majd transzimpedancia-mátrixszá alakítjuk a mért értékeket. Eredmények: Az elektródasor visszatekeredése, amelyet korábban radiológiai vizsgálattal igazoltunk, az objektív elektrofiziológiai mérések segítségével is jól azonosítható, és a vizsgálatok szoros párhuzamot mutatnak. Következtetés: Az elektródák helyzetének megjelenítésére szolgáló standard radiológiai képalkotási technikák kiegészíthetők, illetve kiválthatók egyszerűen elvégezhető, hatékony, objektív elektrofiziológiai vizsgálatokkal. Intraoperatíven, még a sebzárás előtt kimutatható, ha az elektródasor nem megfelelő helyzetbe került, így csökkenthetjük a radiológiai vizsgálatokkal járó sugárterhelés és annak finanszírozási problémáját. Orv Hetil. 2021; 162(25): 988–996.
Summary. Introduction: In recent years, the cochlear implant has become a routine and effective treatment tool for severe hearing loss and total deafness. One of the commonly used and effective innovations of our time in cochlear implantation is the perimodiolar thin electrode array. The atraumatic electrode array, which closely embraces the central axis of the cochlea (modiolus), has served its popularity with very convincing results, with its performance in both electrophysiological measurements and acoustic hearing preservation. However, very few publications describe the frequency of improper positioning of the electrode array, which is known as ‘tip fold-over’. Objective: The aim of our study is to incorporate a software technique, the transimpedance matrix (TIM), into routine intraoperative electrophysiological measurement methodologies to provide a potential objective diagnostic opportunity for early detection of tip fold-over of the electrode array. Method: Following bilateral cochlear implantation of a three-year-old child, postoperative radiography showed the correct position of the electrode array on the left side, while tip fold-over of the intracochlear electrode array was detected on the right side. Following imaging, a TIM study was performed as an electrophysiological method. During the procedure, the measuring device transmits a voltage of the order of 1 V to the nearby structures of the cochlea at a constant current at the designated stimulus electrodes. Measuring electrodes were used to register the voltage measured on the tissues, and then converted into a TIM. Results: Electrode tip fold-over was previously diagnosed by radiological examination, while it can also be diagnosed by objective electrophysiological measurements now, and these two tests correlate well. Conclusion: Standard radiological imaging techniques for electrode positioning can be supplemented or replaced by easy-to-perform, effective objective electrophysiological studies. Tip fold-over can be detected intraoperatively, even before wound closure, if the electrode array is in the wrong position, thus reducing the radiation exposure associated with radiological examinations as well as reducing relevant costs. Orv Hetil. 2021; 162(25): 988–996.
Abstract
Bacteria can enhance their survival by attaching to inanimate surfaces or tissues, and presenting as multicellular communities encased in a protective extracellular matrix called biofilm. There has been pronounced interest in assessing the relationship between the antibiotic resistant phenotype and biofilm-production in clinically-relevant pathogens. The aim of the present paper was to provide additional experimental results on the topic, testing the biofilm-forming capacity of Escherichia coli isolates using in vitro methods in the context of their antibiotic resistance in the form of a laboratory case study, in addition to provide a comprehensive review of the subject. In our case study, a total of two hundred and fifty (n = 250) E. coli isolates, originating from either clean-catch urine samples (n = 125) or invasive samples (n = 125) were included. The colony morphology of isolates were recorded after 24h, while antimicrobial susceptibility testing was performed using the Kirby-Bauer disk diffusion method. Biofilm-formation of the isolates was assessed with the crystal violet tube-adherence method. Altogether 57 isolates (22.8%) isolates were multidrug resistant (MDR), 89 isolates (35.6%) produced large colonies (>3 mm), mucoid variant colonies were produced in 131 cases (52.4%), and 108 (43.2%) were positive for biofilm formation. Biofilm-producers were less common among isolates resistant to third-generation cephalosporins and trimethoprim-sulfamethoxazole (P = 0.043 and P = 0.023, respectively). Biofilms facilitate a protective growth strategy in bacteria, ensuring safety against environmental stressors, components of the immune system and noxious chemical agents. Being an integral part of bacterial physiology, biofilm-formation is interdependent with the expression of other virulence factors (especially adhesins) and quorum sensing signal molecules. More research is required to allow for the full understanding of the interplay between the MDR phenotype and biofilm-production, which will facilitate the development of novel therapeutic strategies.
Elméleti háttér: Az egyre javuló orvosi ellátás, a gyerekkori onkológiai betegek túlélési arányának növekedése ellenére a trauma következményei a kezelések befejezését követően is még éveken keresztül fennmaradhatnak, befolyásolva a mindennapi adaptációt, szociális kapcsolatok alakulását. A megterhelő életeseményre adott reakciókat, a hosszabb távú pszichoszociális alkalmazkodást a támogató társas környezeten túl nagymértékben befolyásolja a gyermek életkora és a kognitív érettsége. Cél: Vizsgálatunk célja a nyolcéves kor alatt és nyolcéves kor feletti életkorban elszenvedett onkológiai betegség felnőttkori társas kapcsolatokra és értelmező sémákra gyakorolt hatásainak elemzése. Vizsgálati mintánk gyermekkori onkológiai betegséget túlélő felnőttekből (N = 59), míg a kontrollcsoport (N = 53) gyermekkori krónikus betegségben nem szenvedő, a túlélőkhöz hasonló életkorú felnőttekből állt. Módszerek: A vizsgált személyek kognitív séma, megküzdési mód, társkapcsolati, szorongás, depresszió, valamint traumatizációs jellemzőinek felmérése az alábbi eszközökkel történt: Young-féle Séma Kérdőív, EMBU (Neveltetésem Emlékei Kérdőív), Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőív, COPE (Megküzdés Kérdőív), Kórházi Szorongás és Depresszió Skála, Poszttraumás Stressz Skála. Eredmények: Eredményeink szerint a nyolcévesnél idősebb korban diagnosztizált felnőtt túlélők és egészséges kontrollszemélyek között sem a nők, sem a férfiak vonatkozásában nincs a vizsgált paraméterekben különbség. A nyolcévesnél fiatalabb korban kezelt felnőtt nők gyakrabban folyamodnak passzív megküzdési stratégiához, továbbá olyan különféle maladaptív sémák alkalmazásához, mint a fokozott szeparációs érzés, korlátozott autonómia, függőség és aggodalmaskodás. Következtetések: Eredményeink hangsúlyozzák a kora gyermekkorban onkológiai betegségben szenvedő lányok esetén a pszichoszociális ellátás fontosságát, különösen a felnőttkori kapcsolati problémák megelőzésére való tekintettel. A későbbi gondozás során fokozott figyelmet kell fordítani a problémamegoldás aktív formáinak támogatására, az elszakítottságérzés csillapítására, az autonómia erősítésére, a független motivációkból származó cselekedetek támogatására és az aggodalmaskodás enyhítésére.
Absztrakt:
Bevezetés: A cochlearis implantátumok elektródái gyártótól és modelltől függően különböznek hosszukban, vastagságukban és implantációt követően a csiga tengelyéhez (modiolushoz) viszonyított elhelyezkedésükben. Az előre görbített elektródasorok közelebb kerülnek a stimulálandó ganglion spirale sejtekhez, mint az egyenes elektródasorok, ami a stimulációban tapasztalt elektrofiziológiai különbségek mellett előnyös lehet a hangélmény minőségének szempontjából. Célkitűzés: Előzetes elektrofiziológiai vizsgálataink eredménye szerint ugyanannak a termékcsaládnak (Cochlear™ Nucleus® Profile) a vastagabb (Contour Advance) és vékonyabb (Slim Modiolar) perimodioláris elektródasorai közül a vékonyabbnak az elektródái hasonló töltésmennyiség átadása mellett is képesek hasonló idegi választ kiváltani, mint a vastagabbnak az elektródái. Vizsgálatunkkal arra kerestük a választ, hogy milyen jelenség áll az elektrofiziológiai eredmények hátterében. Módszer: Betegcsoportonként 54, Contour Advance és Slim Modiolar típusú elektródasorral implantáltakat vontunk be. Az elektródasor bevezetése minden esetben a kerek ablakon keresztül történt, a kerek ablak elülső-alsó csontszélének elfúrását követően vagy a nélkül. A műtét másnapján készült, Stenvers-féle röntgenfelvételeken megmértük az elektródasorok által leírt hurok cochleán belüli legnagyobb átmérőjét. A beültetés után két hónappal megbecsültük a kétféle perimodioláris elektródasorral felszerelt implantátum energiafelhasználási mutatóit. Eredmények: A posztoperatív röntgenfelvételeken a vékonyabb perimodioláris elektródasorral implantált csoportban az elektródasorok által leírt hurok cochleán belüli átlagos átmérője 4,2 ± 0,5 mm, míg a vastagabb perimodioláris elektródasorral implantált csoportban 4,9 ± 1,1 mm értéknek adódott. Az ’Auto power’ a CI532-csoportban 44,81 ± 5,05%, a CI512-csoportban 50,85 ± 8,35% volt, tehát alacsonyabb energiafogyasztást tapasztaltunk a CI532-csoportban. Következtetés: Képi diagnosztikai módszerrel, viszonylag nagy esetszám bevonásával arra következtettünk, hogy a vékonyabb perimodioláris elektródasor még a vastagabbnál is szignifikánsan közelebb kerül a modiolushoz, ami elfogadható magyarázatot ad előzetes elektrofiziológiai mérési eredményeinkre. Orv Hetil. 2019; 160(31): 1216–1222.
A szerzők egy 36 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél 5 éve vénás keringési elégtelenség talaján a bal lábszár ventralis oldalán kialakult nagyméretű fekély kezelését extracorporalis lökéshullám-terápiával egészítették ki. A sebgyógyulás aktuális fázisához adaptált kötszerek használata mellett az extracorporalis lökéshullám-kezelést hetente kétszer alkalmazták. A szerzők által beállított kezelési eljárás mellett az ulcus mérete jelentősen csökkent, majd az elváltozás alkalmassá vált részvastag bőrrel való rácsplasztikára. A beteg jelenleg is panaszmentes. A szerzők kiemelik, hogy a lábszárfekélyben szenvedő betegek száma a fejlett országokban, így hazánkban is emelkedő tendenciát mutat. Gyakorisága a felnőtt lakosság körében 1% és 5% között van. Kialakulását az időskor és a civilizációs ártalmak (például elhízás, diabetes, mozgásszegény életmód) elősegítik. Valódi oka a keringés valamely elemének elégtelensége. Az esetek mintegy kétharmadában vénás elégtelenség áll a háttérben, 15%-ában artériás eredet, 15%-ában diabeteses angiopathia, kisebb számban infekció, anyagcsere-betegség és immunológiai eredet igazolható. A kiváltó okok gyakran együttesen fordulnak elő, ami megnehezíti az eredményes kezelést. Számos prevenciós és terápiás protokoll ellenére a kezelés hosszadalmas, nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményt és a betegek gyakran elveszítik hitüket mind a gyógyulásban, mind az orvoslásban. Orv. Hetil., 2014, 155(45), 1794–1799.
Absztrakt
A modern fül-orr-gégészetben a pontos diagnózis és a korrekt műtéti tervezés alapja a részletes vizualizációt eredményező képalkotás. A csontos keretbe zárt struktúrákat gyakran vizsgálják komputertomográfiával. Az ionizáló sugárzás veszélyeit figyelembe véve az ismételt vizsgálatok hatványozottan növelik a sugárérzékeny szövetek károsodásának kockázatát. A szerzők összehasonlítják a hagyományos és a cone-beam komputertomográfiát, és bemutatják a cone-beam komputertomográfia fül-orr-gégészeti képalkotásban betöltött helyét, előnyeit és korlátait. Összefoglalják a nemzetközi szakirodalomból és saját betegeik vizsgálatából származó tapasztalataikat. Eredményeik szerint a hagyományos komputertomográfia effektív sugárdózisának töredékével nagy térbeli felbontású vizsgálatok végezhetők tetszőleges síkú és térbeli rekonstrukciókkal. A cone-beam komputertomográfia megfelelő indikációban kiváló vizsgálómódszer a fül-orr-gégészeti diagnosztikában. Lényegesen alacsonyabb sugárterhelése miatt a hagyományos komputertomográfia alternatívája, valamint a per- és posztoperatív betegkövetés hatékony eszköze is lehet, különösen az ismételt komputertomográfiás vizsgálatot igénylő esetekben. Orv. Hetil., 2016, 157(2), 52–58.
Új műtéti képalkotó lehetőség a belsőfül-implantátum elektródasorának dinamikus helyzetmeghatározására
A novel intraoperative imaging tool to follow the cochlear implant electrode array insertion dynamics
Összefoglaló. Bevezetés: A cochlearis implantátum egy műtétileg behelyezett elektromos eszköz, amely az akusztikus hanghullámokat elektromos jelekké alakítja, közvetlenül a hallóideget stimulálja, így segíti a súlyos fokú hallássérüléssel vagy teljes hallásvesztéssel élők életét. Cochlearis implantációt követően a legjobb rehabilitációs eredmény elérésének technikai feltétele többek között az esetre szabott elektródaválasztás és az elektródasor teljes, kontrollált, szövődménymentes bejuttatása a scala tympaniba, miközben a cochlea belső struktúrája a lehető legkisebb mértékben sérül. A rutin intraoperatív elektrofiziológiai tesztek fontos információt adnak a készülék működőképességéről és a hallóideg stimulációjáról, azonban nem hagyatkozhatunk rájuk az elektródasor cochleán belüli helyzetének igazolásában. Mivel előfordulhat, hogy a rendelkezésre álló elektrofiziológiai vizsgálatok eredménye megfelelő, és mégis rendellenes helyzetbe kerül az elektróda, az arany standardot a képalkotó vizsgálatok jelentik. Módszer: Közleményünkben egy modern, hibrid műtő által nyújtott technológiai háttér új alkalmazási területét mutatjuk be. Szimultán kétoldali cochlearis implantációt végeztünk Cochlear Nucleus Slim Modiolar típusú perimodiolaris elektródasorral, a belső fül fejlődési rendellenességével rendelkező betegen. Az intraoperatív képalkotást Siemens Artis pheno C-karos robot digitális szubtrakciós angiográfiás rendszer biztosította valós idejű átvilágító és volumentomográfiás funkcióval. Eredmények: Az intraoperatív képalkotás által dinamikusan követhető az elektródasor bevezetésének folyamata, ellenőrizhető az elektródasor statikus helyzete, így kiváltható a rutinnak számító posztoperatív képalkotó vizsgálat. A rendellenes helyzetbe kerülő elektródasor pozíciója egy ülésben korrigálható, az újból bevezethető, így elkerülhető az újabb altatással járó, bizonytalan kimenetelű revíziós műtét. Következtetés: A hibrid műtő jól kontrollált, minimálisan invazív eljárások elvégzését biztosítja. Különösen a hallószerv fejlődési rendellenessége vagy egyéb, az elektródának a cochleába vezetését nehezítő rendellenesség esetén javasolt a műtői képalkotó diagnosztika. Orv Hetil. 2021; 162(22): 878–883.
Summary. Introduction: The cochlear implant is a surgically inserted electrical device that converts acoustic sound waves into electrical signals to stimulate the cochlear nerve, thus helps the rehabilitation of people with severe to total hearing loss. One of the most important technical conditions for achieving the best rehabilitation result after cochlear implantation is the personalized choice of electrodes. Additionally, it is vital that there is a complete, controlled, uncomplicated delivery of the electrode array to the scala tympani while minimizing damage to the inner structures of the cochlea. Routine electrophysiological tests provide important information about device functionality and auditory nerve stimulation. However, they probably do not show an abnormal position of the electrode array within the cochlea. Thus, imaging studies remain the gold standard. Method: In our paper, we present a novel application field of the modern technological background provided by a hybrid operating room. Simultaneous bilateral cochlear implantation was performed with cochlear implants with perimodiolar electrode array (Nucleus Slim Modiolar) in a patient with cochlear malformation. Intraoperative imaging was provided by a Siemens Artis pheno C-arm robot digital subtraction angiography system with real-time fluoroscopy and volume tomography function. Results: Intraoperative imaging ensures dynamic follow-up of the introduction and static determination of the position of the electrode array and replaces routine postoperative imaging. If the electrode array was inserted in an abnormal position, the revision can be performed in the same sitting. Also, the revision surgery with a potential risk of uncertain outcome, alongside additional anaesthesia, can be prevented. Conclusion: The hybrid operating room ensures that well-controlled, minimally invasive procedures are performed. Intraoperative imaging can be imperative in malformed cochleae and conditions that may complicate electrode insertion. Orv Hetil. 2021; 162(22): 878–883.