Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for

  • Author or Editor: Ádám Tóth x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A szívműtét utáni pacemaker-terápiát igénylő ritmuszavarok kérdésköre jól ismert és tanulmányozott, problematikája komoly kihívások elé állítja a szakmát. Írásunk célja összefoglalni a jelenleg érvényes nemzetközi ajánlásokat és a jelentős tanulmányok eredményeit, valamint ismertetni kórházunk ez irányú tapasztalatait. Bemutatjuk a lényeges európai és amerikai iránymutatásokat és az eddigi meghatározó tanulmányok főbb eredményeit. Közreadjuk a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban 2014. 01. 01. és 2018. 12. 31. között operált 2735 beteg közül a műtét utáni egy hónapon belül végleges pacemaker-implantáción átesettek adatait, és összevetjük azokat a nemzetközi eredményekkel. A nemzetközi irodalom adatai alapján a korai posztoperatív időszakban a végleges pacemaker-beültetés aránya átlagosan 1,5–5% körül mozog a szívsebészetben, és ez az arány a későbbiekben tovább nő. Az ingerületvezetési zavarok kialakulásáról részletes információkkal rendelkezünk, számos prediktív tényező került azonosításra, az aktuális guideline-ok mégis csak hozzávetőleges iránymutatást kínálnak a kérdésben. A korai perioperatív időszak (1 hónap) során osztályunkon 15 esetben (0,55%) volt szükség végleges pacemaker implantációjára, és a késői utánkövetés során 6 beteg bírt továbbra is pacemakerdependens ritmuszavarral. A perioperatív ritmuszavarok gyakori és komoly következményekkel járó szövődmények a szívsebészetben, nehezítik a betegek gyors felépülését, terhet rónak a betegellátásra, és költségtöbbletet jelentenek. A végleges pacemaker-beültetés aránya a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban alacsonynak mondható. A késői utánkövetés alapján a betegeknek így is csak töredéke pacemakerdependens. Az eddig rendelkezésre álló információk és egy hazai, nagy esetszámú, prospektív vizsgálat segítségével szükséges lenne standardizált protokoll kialakítása a témában, mely mérvadó lenne a szakma számára. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1271–1280.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Sámuel Nagy, Zoltán Tóth, Péter Gőcze and László Ádám

A szerzők III/B stádiumban lévő méhnyak adenoid cysticus carcinomában szenvedő 35 éves nőbeteg esetét ismertetik. A kórkép ritka, kórjóslata is közismerten rossz. A beteg a teljes sugárkezelést követően gyógyult. Húsz évvel a felismerés és ellátás után jelenleg panasz- és tünetmentes. Orv. Hetil., 2012, 153, 435–437.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Ákos Thuma, Ádám Dán, Éva Kaszanyitzky, Béla Fazekas, Ádám Tóth and Róbert Glávits

Two groups of one-day-old Peking ducklings (Groups I and II, 12 birds/group) were inoculated orally with Brachyspira pilosicoli and two groups with B. alvinipulli (Groups III and IV, 12 birds/group). T-2 toxin was added to the feed of Groups II and IV in a dose of 1 mg/kg of feed. Groups V and VI served as uninfected control groups (ducks of Group VI received T-2 toxin). The body weight gain of the ducks was measured and clinical signs were monitored continuously. The birds were sacrificed and necropsied on days 7, 14, 21, and 28 post infection (PI). The liver, spleen, kidney, thymus, bursa of Fabricius, ileum, caecum and colon were examined histologically. Culturing of Brachyspira spp. and immunohistochemistry were performed from the sampled parts of the intestines as well. No gross pathological or histological lesions that could be associated with B. pilosicoli or B. alvinipulli were detectable in the intestinal mucous membrane including the colonised intestinal glands. Mortality did not occur during the experimental period. Decrease in body weight gain was significant in the T-2-toxin-treated groups, and it was slight (not significant) in the Brachyspira-infected groups. Crust on the beaks, necrosis, crusting and ulceration in the mucous membrane of the oral cavity and on the skin of the feet, atrophy of the thymus and bursa of Fabricius due to the effect of T-2 toxin, accompanied by lymphocyte depletion, were observed. These lesions were most prominent on days 14 and 21 PI but were seen on day 28 PI as well. Immunohistochemical detection and reisolation of B. pilosicoli and B. alvinipulli were successful on days 7, 14, 21 and 28 days from different segments of the intestine of certain birds, but no significant difference was observed in the colonisation rate between the T-2-toxin-treated and the untreated groups.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Enikő Fehér, Szilvia Marton, Ádám György Tóth, Krisztina Ursu, Kerstin Wernike, Martin Beer, Ádám Dán and Krisztián Bányai

Since its emergence near the German–Dutch border in 2011, Schmallenberg virus (SBV) has been identified in many European countries. In this study, we determined the complete coding sequence of seven Hungarian SBV genomes to expand our knowledge about the genetic diversity of circulating field strains. The samples originated from the first case, an aborted cattle fetus without malformation collected in 2012, and from the blood samples of six adult cattle in 2014. The Hungarian SBV sequences shared ≥99.3% nucleotide (nt) and ≥97.8% amino acid (aa) identity with each other, and ≥98.9 nt and ≥96.7% aa identity with reference strains. Although phylogenetic analyses showed low resolution in general, the M sequences of cattle and sheep origin SBV strains seemed to cluster on different branches. Both common and unique mutation sites were observed in different groups of sequences that might help understanding the evolution of emerging SBV strains.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Ádám Bálint, István Kiss, Krisztián Bányai, Imre Biksi, Katalin Szentpáli-Gavallér, Tibor Magyar, István Jankovics, Mónika Rózsa, Bálint Szalai, Mária Takács, Ádám Tóth and Ádám Dán

In 2010, two novel porcine H1N1 influenza viruses were isolated from pigs with influenza-like illness in Hungarian swine herds. Sequence and phylogenetic analysis of these strains revealed that they shared molecular features with the pandemic H1N1 influenza virus strains, which emerged globally during 2009. The PB2, HA and NA genes contained unique amino acid changes compared to the available new H1N1 influenza virus sequences of pig origin. Furthermore, the investigated strains could be separated with respect to parallel amino acid substitutions affecting the polymerase genes (PB2, PB1 and PA) and the nucleoprotein (NP) gene, supporting the proposed complementarities between these proteins, all required for the viral fitness. Molecular characterisation of two Hungarian human pandemic H1N1 isolates was also performed, so that we could compare contemporaneous strains of different host species origins. Shared molecular motifs in various genes of animal and human influenza strains suggested that the Hungarian porcine strains could have originated from humans through direct interspecies transmission. This study is among the few that support the natural human-to-pig transmission of the pandemic H1N1 influenza virus.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Erika Michéli, Márta Fuchs, József Attila Tóth, Ádám Csorba and Tamás Szegi

A szerves talajok összetétele, képződési körülményei, és földrajzi, ill. domborzati elterjedése jelentősen eltér az ásványi talajokétól. A tömegükben megőrzött hatalmas mennyiségű szerves szén és környezetük biológiai sokfélesége (biodiverzitása) kapcsán a klímaváltozás által leginkább érintett talajok, ezért megkülönböztetett figyelem irányul e talajokra. Kiterjedésükre, lebomlottsági fokukra, szerves szénkészletükre igen eltérő irodalmi és térképi adatok állnak rendelkezésre. Ugyanakkor éppen a klímaváltozás vonatkozásában óriási a globális és helyi megbízható adatigény az említett kérdésekben. Hazai láptalajaink osztályozási, felvételezési és mintavételi módszereinek megújítására teszünk javaslatot a nemzetközi standardok figyelembe vételével. A megújított Láptalaj meghatározásban a legfontosabb követelmények a 20% szerves széntartalomra, a 40 cm vastagságra és az alacsony térfogattömegre vonatkoznak. Az altípus és változati tulajdonságok a lebomlottság fokát, a mélységi, kémhatás viszonyokat, ill. sók jelenlétét adják meg. A szervesanyag meghatározásra az izzítási veszteség módszerét, a térfogattömeg meghatározás mintavételezésére a rostosság függvényében a lápfúró alkalmazását vagy feltárt szelvényből nagytérfogatú bolygatatlan mintákat javasolunk.

Restricted access

Összefoglalás

A gyümölcstermesztésben a megfelelő termésbiztonság elérésében és fenntartásában kulcsszerepe van a rendszeres és szakszerű tápanyag-utánpótlásnak. Munkánk során nitrogén, foszfor, kálium és magnézium műtrágyakészítmények (Kontrol, NP, NPK, NPKMg) hatását vizsgáltuk a fák vegetatív és generatív teljesítményére intenzív almaültetvényben ’Golden Reinders’ fajtán hároméves kísérletben (2016-2018). Eredményeink alapján a vizsgált időszakban a legnagyobb mértékű (80%) törzsgyarapodást a NPKMg kezelésben rögzítettük. 2016-ban és 2018-ban a fák optimális termésmennyiséget produkáltak (0,83-1,25 kg cm−2, valamint 0,78-1,15 kg cm−2) míg 2017-ben a kisugárzási fagyok miatt alacsonyabb hozamokat kaptunk (0,21-0,60 kg cm−2). Valamennyi évben és kezelésben a gyümölcsök mérete elérte az étkezési piac által támasztott követelményeket (75 mm átmérő), de azok alakulásában tendenciózus kezeléshatást nem tapasztaltunk. A levelek méretében ugyanakkor 6-10% körüli gyarapodás jelentkezett és azok relatív klorofill-tartalma, azaz a SPAD értéke, 2-5% körüli mértékben növekedett a vizsgálatok 2. és 3. évében az alkalmazott műtrágya kezelésekben.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dániel Wettstein, Mátyás Hamar, Orsolya Cseprekál, Szabolcs József Tóth, Balázs Rózsa, Ádám Remport and Zoltán Máthé

Absztrakt:

A modern transzplantációban a marginális szervek gépi perfúziója jelenthet egy lehetséges választ a várólistán lévő betegek növekvő halálozása és morbiditása miatt világszerte fokozódó szervigényre. A szervek beültetését megelőző aktív szervkonzerválás, a tárolás körülményeinek optimalizálása az utóbbi évek transzplantációs kutatásainak középpontjába került. A gépi perfúzió lehetőséget teremthet a szervek prezervációs károsodásának csökkentésére, rekondicionálására, a funkcionális paraméterek és biomarkerek beültetést megelőző értékelésére, a konzerválás időtartamának növelésére, valamint további terápiás eljárások egyidejű alkalmazására. Az új technológiák célja a transzplantációt követő szervfunkció javítása és a biztonsággal beültethető donorszervek számának növelése. A gépi perfúzió rövid és hosszú távú eredményeit multicentrikus vizsgálatok kutatják, a különböző módszerek előnyeiről számos kérdés maradt még megválaszolatlan. Közleményünkben összegezzük a gépi szervkonzerválás eddigi vívmányait, a közelmúlt legfontosabb preklinikai és klinikai kutatási eredményeit, melyek alapján a gépi perfúziót a transzplantáció újabb mérföldkövének tekinthetjük. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1882–1890.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Róbert Langer, András Tóth, Zsolt Máthé, Ádám Remport, Jenő Járay and Barry D. Kahan

Veseátültetést követően kialakuló speciális szövődmény a lymphokele. A szerzők a klinikailag szignifikáns perinephricus folyadékgyülemek kialakulásával összefüggő faktorokat szirolimusszal kezelt vesetranszplantált betegeken vizsgálták. Célkitűzés: A hagyományos immunszuppresszív terápia és egy újabb kombináció előnyeit és hátrányait hasonlították össze a lymphokele szempontjából. Módszer: A Texasi Egyetem Houstoni Transzplantációs Központjában retrospektív tanulmány keretében az incidenciát, a prediszponáló faktorokat és a folyadékgyülemek kezelését hasonlították össze két különböző kombinációval kezelt betegcsoportban: szirolimusz-ciklosporin-prednizolon ( n = 354, I. csoport) és ciklosporin-prednizolon-azatioprin ( n = 136, II. csoport). Eredmények: Több I. csoportbeli betegnél (135/354; 38,1%) találtak perinephricus folyadékgyülemet, mint a II. csoport betegeinél (24/136; 17,6%; p < 0,001). Mindkét alcsoportban a szérumkreatinin-értékek a diagnóziskor megemelkedtek a nadirértékhez képest 179,5 ± 141,7-ről 359,9 ± 259,6 mmol/l-re (III. csoport, szirolimusszal kezelt) és 222,6 ± 205,9-ről 383,7 ± 255,2 mmol/l-re (IV. csoport, szirolimuszmentes). Szignifikánsan magasabb számú beteg igényelt kezelést az I. csoportból (15,8%; 56/354), mint a II. csoportból (4,4%; 6/136; p < 0,001). Egyszeri vagy ismételt perkután drenázs 35 I. csoportbeli betegnél és 6 II. csoportbeli betegnél hozott sikert ( p = 0,033). A II. csoportban senkinél nem volt szükség sebészi beavatkozásra, szemben az I. csoport 21 betegével ( p < 0,001). Szignifikánsan magasabb arányban és magasabb szövettani fokozatú akut rejekciós epizódokat szenvedtek el részben a lymphokele megjelenéséhez közeli időpontban a IV. csoport betegei, szemben a III. csoporttal 54,2% (13/24) versus 21,4% (29/135) ( p < 0,001). Egy 29 éves beteg esetét ismertetjük végül, aki lymphokele fenestratióban részesült omentoplasticával 8 évvel a transzplantációt követően. Az Influenza-A + Chlamydia pneumóniáját követő akut rejectio, majd gastrointestinalis vérzés miatti gyomorreszekcióból is teljesen kilábaló beteg egy évvel az események után panaszmentes, jó vesefunkcióval. Következtetések: A szirolimusz ciklosporin-prednizolon kombinációhoz adása a perinephricus folyadékgyülemek és lymphokelék magasabb incidenciájához és ezek agresszívabb kezelési igényéhez vezetett jóval alacsonyabb akut rejectiós ráta mellett.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Péter Csébi, Tibor Németh, Csaba Jakab, Attila Patonai, Rita Garamvölgyi, Ferenc Manczur, Ádám Spitzner, Attila Arany-Tóth and László Kóbori

Autologous vascular patch grafts developed from the internal rectus sheath were implanted onto the bilateral common iliac vein and jugular vein of 4 experimental beagle dogs. During the development and implanting of the grafts no technical difficulties or perioperative complications were encountered. The follow-up lasted 6 months and 3 months in the case of the common iliac vein grafts and the jugular grafts, respectively. In the postoperative period, the morphological and functional characteristics of the implanted venous sections were examined by Doppler ultrasonography and CT angiography. Normal patency was detected, and none of these check-ups showed obturation or stenosis. The histological survey showed no mesothelial cell layer, but the insides of the grafts showed total restructuring and were covered by a normal endothelial layer. No difference could be detected between samples harvested 3 and 6 months after implanting. The immunohistochemical examinations using anti-claudin-5 and anti-CD31 antibodies confirmed the preliminary results of the histological examinations that the luminal surfaces of the implanted grafts developed a differentiated monolayer endothelium which was free of degenerative and inflammatory signs. The control examinations show the suitability of the internal rectus sheath as a venous wall donor.

Restricted access