Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Ádám Varga x
Clear All Modify Search

Location and tissue preference of filamental-type myxosporean plasmodia in histological slides of the gills can be properly identified only in cross sections of the gill filaments. The authors selected three myxosporeans (Myxobolus rutili, M. dispar and Henneguya psorospermica, parasites of the roach, the common carp and the pike, respectively) for studying the problem. The plasmodia of these species studied in longitudinal sections were earlier regarded as developing inside the filamental arteries. Cross sections of the filaments showed that all the three species developed plasmodia in the dense connective tissue constituting the adventitia of gill arteries and covering the cartilaginous gill rays. Myxobolus rutili started its development close to the afferent branchial artery but attached to the cartilaginous gill ray. More developed plasmodia of this species surrounded the rays. Plasmodia of M. dispar were formed on the inner side of the afferent branchial artery, while those of H. psorospermica were located at the external side of the efferent branchial artery.

Full access

Absztrakt:

A szervátültetések utáni immunszuppressziós kombinációs terápia fontos eleme a takrolimusz. A kalcineurininhibitor-csoportba tartozó gyógyszer terápiás tartománya szűk. A vérkoncentráció beállítása esetenként igen bonyolult, a mellékhatások elkerülése, valamint a megfelelő immunszuppresszió elérése érdekében azonban elkerülhetetlen. A cikkben a takrolimusz farmakokinetikai, farmakogenetikai és röviden a farmakodinámiai tulajdonságait foglaltuk össze. Részletesebben a citokróm enzimek egyéni variációit tekintjük át. Az irodalmi adatok áttekintése után egy új, a rizikócsoportba tartozó betegek kiszűrésére alkalmas módszer ismertetése következik. A koncentráció/dózis arány meghatározásával a kutatók megkülönböztetnek gyors és lassú metabolizáló betegcsoportokat. A gyors metabolizálókról általánosságban elmondható, hogy magasabb dózisokat igényelnek, és a szövődmények előfordulása körükben gyakoribb. Hosszabb távon eredményeik elmaradnak a lassú metabolizáló csoportéitól. A vesetranszplantációk hosszú távú jó eredményeihez ma már sokkal inkább hozzájárul a gondozási időszak problémáinak megoldása, mint maga a műtét. Ebbe a csoportba beletartozik az alapbetegségek megfelelő kezelése (magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, endokrinológiai problémák), a szövődmények (például infekciók, malignus betegségek) időben történő felismerése, kezelése, valamint az immunszuppresszió pontos beállítása. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1178–1183.

Open access

In a cultured pikeperch (Sander lucioperca) stock the monopisthocotylean monogenean gill parasite Ancyrocephalus paradoxus caused heavy infection and mortalities. The gills of the affected fish specimens were infected by 50 to 800 monogenean parasites. Severe pathological changes were found in areas where the worms attached to the gills. At the attachment sites the haptoral discs of the worms formed a deep depression in the epithelium of the filaments, and the anchors pierced into and fixed themselves to the connective tissue of the cartilaginous gill rays. At these attachment sites red blood cells released from injured capillaries were found among the damaged epithelial cells. Around the hooks, anchors and body sections coming into contact with the gill filaments a proliferative tissue developed in which only a remnant of the damaged lamellae was found. Due to the damage caused by the worms the tips of the heavily infected gill filaments fused, formed clubs and were composed of epitheloid-type regeneration tissue lacking respiratory lamellae. In the basal parts of the filaments, where most of the worms attached to the gill, only denuded filaments deprived of lamellae were observed among the cross-sectioned worms in histological sections.

Full access
Authors: Ian O’Sullivan, Ádám Tibor Schlégl, Péter Varga, Kamilla Kerekes, Csaba Vermes and Péter Than

Absztrakt:

Bevezetés: Az EOS 2D/3D rendszerrel készült felvételeken nem ábrázolódik megfelelően a csontkor megállapítására leggyakrabban használt kéz és csukló. Célkitűzés: Kutatásunk célja, hogy alternatív csontkormérési lehetőségeket keressünk EOS-felvételeken való alkalmazásra. Módszer: 9 mérési módszer bevonásával pilotvizsgálatot végeztünk, amely alapján 5 módszert válogattunk be: nyaki csigolyát (Hassel–Farman), csípőlapátot (Risser ’plus’), térdet (O’Connor), sarokcsontot (Nicholson), csípőt (Oxford) értékelve. 114 egészséges, 2–21 éves eset EOS-felvételein intra- és interobszerver megbízhatósági vizsgálatot végeztünk, valamint Spearman-korrelációval összevetettük a csont- és kronológiai kort. Eredmények: A megbízhatósági vizsgálatok minden módszer esetében kiváló eredményt adtak (csoporton belüli korreláció >0,9), kivéve az O’Connor-módszert (0,865 – jó). A Nicholson- és a Hassel–Farman-módszer bizonyult a leggyorsabbnak (átlag: 17,5 mp és 33,4 mp), viszont a sarokcsontok 14%-a nem volt vizsgálható (a cervicalis esetén 1%). Minden módszer szignifikáns összefüggést mutatott a korral (korrelációs koefficiens >0,829). Az értékelésnél nehézséget jelentettek a nem ábrázolódó (12%) vagy egymásra vetülő (23%) csontrészek. Következtetés: Csontkor-megállapítás mind az 5 módszer alkalmazásával lehetséges, de kiemelkedett a nagy megbízhatósággal, gyorsan, közel az összes felvételen alkalmazható Hassel–Farman-módszer. Orv Hetil. 2019; 160(16): 619–628.

Open access
Authors: Marina Varga, Ádám Remport, Krisztina Czebe, Antal Péter, Éva Toronyi, Enikő Sárváry, Imre Fehérvári, Beáta Sulyok and Jenő Járay

A humán populációban szélesen elterjedt cytomegalovírus által okozott infekció egyike a leggyakrabban előforduló szervátültetést követő virális eredetű fertőzéseknek, amely befolyásolja a transzplantált szerv és a beteg túlélését is. Leggyakrabban a súlyos tünetekkel járó fertőzés olyan transzplantáltaknál alakul ki, akik cytomegalovírus-szeronegatívak az átültetés idejében, és a szervet szeropozitív donortól kapják. A fertőzés előfordulását és súlyosságát egyéb rizikótényezők is befolyásolják: az immunszuppresszió intenzitása, a beültetett szerv típusa, a graftkilökődés és/vagy ennek kezelése, a donor és recipiens közötti „HLA-mismatch”, a recipiens egyes HLA-típusai, női nem stb. A már kialakult cytomegalovírus-infekciónak direkt (tünetek) és indirekt (szövetkárosító és immunmoduláló) hatásai vannak, mindkettő befolyásolja a beteg életminőségét és a további állapot alakulását. Ezért speciális kezelési sémákat és a megelőzésre irányuló intézkedéseket dolgoztak ki, amelyek segítségével a cytomegalovírus károsító hatása csökkenthető vagy elkerülhető. Számos preventív lehetőség közül a gyakorlatban két megelőzési stratégia alkalmazható hatékonyan: az univerzális profilaxis (részét képezi a szelektív profilaxis) és a preemptív terápia. A szerzők – saját és külföldi tapasztalatok alapján – összefoglalják a prevenciós lehetőségeket, összehasonlítják az alkalmazott protokollok előnyeit és hátrányait. Az Amerikai és Kanadai Transzplantációs Társaságok ajánlása alapján a legtöbb amerikai, de sok európai transzplantációs központban is a betegeket három csoportba sorolják: magas, közepes és alacsony rizikójú csoportok; a besorolásnak megfelelően választható a profilaxis. A magas rizikójú betegcsoportoknál (R–/D+ betegek és tüdőtranszplantáltak) nélkülözhetetlen az univerzális profilaxis. Azoknál a betegeknél, akik antilymphocyta-ellenanyagot (ATG, ALG vagy OKT3) kapnak, szükséges az ún. szelektív profilaxis alkalmazása. A közepes rizikójú betegcsoportoknál (R+/D+ vagy R+/D–) lehet választani az univerzális profilaxis és a preemptív terápia között a klinika adottságait figyelembe véve. A nagy forgalmú ambulanciákon, a szoros monitorozás nehézségei és a költséges laboratóriumi vizsgálatok miatt, továbbá a CMV-fertőzés indirekt hatásainak kiküszöbölése érdekében az ajánlások az univerzális profilaxis alkalmazását javasolják. Az alacsony rizikójú csoportban (R–/D–) vese-, máj-, hasnyálmirigy-, szívtranszplantáció esetén a megelőzés szükségességét a transzplantációs centrum dönti el.

Full access
Authors: Anna Valkó, Ervin Albert, Attila Cságola, Tünde Varga, Krisztián Kiss, Rózsa Farkas, Zsuzsanna Rónai, Imre Biksi and Ádám Dán

Porcine epidemic diarrhoea virus (PEDV) is an emerging enteropathogen, causing great economic losses in the pig industry. After many years of quiescence, PEDV was detected in Hungary in 2016 with a recombination in its S gene. In order to determine the extent of this change, an attempt was made to isolate the recombinant PEDV. This study was extended with a variety of samples collected from three separate farms with newly identified PEDV in 2018. The recombinant PEDV from 2016 was isolated successfully along with three viruses from 2018, and one isolate from the new cases was used for whole genome determination. Whole genome sequence alignment revealed the highest identity with recombinant Hungarian and Slovenian PEDV within the low-pathogenic European viruses. This suggests that these recombinant PEDV are circulating in this area and may spread to other parts of the continent.

Open access
Authors: Szilvia Marton, Krisztián Bányai, Barbara Forró, György Lengyel, Csaba Székely, Ádám Varga and Kálmán Molnár

Balantidium ctenopharyngodoni is a common ciliate in Hungary, infecting the hindgut of grass carp (Ctenopharyngodon idella), a cyprinid fish of Chinese origin. Although data have already been presented on its occasional pathogenic effect on the endothelium of the host, generally it is a harmless inhabitant of the gut. Phylogenetic analysis of the 18S rDNA and ITS fragments of this protozoan proved that it is in the closest phylogenetic relationship with endocommensalist and symbiont ciliates of mammals feeding on large volumes of green forage, in a similar way as Balantidium spp. known from algae-eating marine fishes.

Full access
Authors: Gábor Cech, Diána Sándor, Kálmán Molnár, Petra Paulus, Melitta Papp, Bálint Preiszner, Zoltán Vitál, Ádám Varga and Csaba Székely

Abstract

Two species of the genus Posthodiplostomum (Digenea: Diplostomatidae) (Posthodiplostomum brevicaudatum Nordmann, 1832 and Posthodiplostomum cuticola Nordmann, 1832) are known as parasites of Hungarian native fishes. Metacercariae of P. cuticola are widespread in Europe and cause black spot disease. Several species of Posthodiplostomum were described also from North America but none of them has been isolated in Hungary up to now. Posthodiplostomum centrarchi Hoffman, 1958 has been detected recently in pumpkinseeds (Lepomis gibbosus L., 1758) in several European countries. Posthodiplostomum centrarchi was isolated for the first time in Hungary from pumpkinseeds caught in the Maconka water reservoir in 2015. Thereafter, several natural waters (e.g. the River Danube, Lake Balaton and the Sió channel) were sampled in order to determine its presence and distribution. Only the native species P. cuticola was detected in Lake Balaton on cyprinids but a relatively high infection rate of P. centrarchi was observed in the Sió channel close to the lake. Pathological changes were absent, and metacercariae were mostly attached to the surface of the liver, kidney and heart. The phylogenetic analysis of the ITS and COI sequences of P. centrarchi and P. cuticola clustered into two distinct branches, which was in agreement with the morphological results.

Open access
Authors: Gábor Cech, Diána Sándor, Kálmán Molnár, Petra Paulus, Melitta Papp, Bálint Preiszner, Zoltán Vitál, Ádám Varga and Csaba Székely

Abstract

Two species of the genus Posthodiplostomum (Digenea: Diplostomatidae) (Posthodiplostomum brevicaudatum Nordmann, 1832 and Posthodiplostomum cuticola Nordmann, 1832) are known as parasites of Hungarian native fishes. Metacercariae of P. cuticola are widespread in Europe and cause black spot disease. Several species of Posthodiplostomum were described also from North America but none of them has been isolated in Hungary up to now. Posthodiplostomum centrarchi Hoffman, 1958 has been detected recently in pumpkinseeds (Lepomis gibbosus L., 1758) in several European countries. Posthodiplostomum centrarchi was isolated for the first time in Hungary from pumpkinseeds caught in the Maconka water reservoir in 2015. Thereafter, several natural waters (e.g. the River Danube, Lake Balaton and the Sió channel) were sampled in order to determine its presence and distribution. Only the native species P. cuticola was detected in Lake Balaton on cyprinids but a relatively high infection rate of P. centrarchi was observed in the Sió channel close to the lake. Pathological changes were absent, and metacercariae were mostly attached to the surface of the liver, kidney and heart. The phylogenetic analysis of the ITS and COI sequences of P. centrarchi and P. cuticola clustered into two distinct branches, which was in agreement with the morphological results.

Open access