Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Ágnes Bernáth x
Clear All Modify Search

A machiavellista személyek úgy mutatnak kiemelkedő interaktív hatékonyságot, hogy nincs kiemelkedő mentalizációs teljesítményük. Az ellentmondás magyarázatára a szakirodalom a mentalizációs teljesítmény mérésének jellegzetességével (az ösztönzők hiányával) kapcsolatos motivációs érvet, illetve a fejlettebb általános emberismeretre hivatkozó kognitív érvet kínálja.Saját fejlesztésű kérdőívvel végzett kutatásunk, amelyben 399 személy vett részt, a mentalizációval kapcsolatos igényeket, célokat, attitűdöket ragadja meg. A mentalizációval összefüggő önbeszámolóknak három háttértényezőjét azonosítottuk, a mások mentális állapotainak megismerésére irányuló igényt, a zökkenőmentes interakciók igényét és a mentalizáció műveletére irányuló attitűdöt. Eredményeink szerint a machiavellista személyek kevésbé szeretnék mások mentális állapotait megismerni, de a másik két tekintetben nem különböznek a machiavelliánus nézetekkel kevésbé egyetértő társaiktól. Tanulmányunkkal a motivációs magyarázathoz kapcsolódunk, kiterjesztve annak hatókörét, amennyiben bemutatjuk, hogy a machiavellistákat általában véve kevésbé érdekli mások mentális állapotainak megismerése. A kutatásnak a machiavellisták fejlettebb általános emberismeretének irányába mutató implikációi vannak.

Restricted access

A mentalizációra irányuló igény társas helyzetben a partner mentális állapotának (hiedelmeinek, érzéseinek, motívumainak) a megismerésére irányuló beszámolt törekvés. A mentalizációs jelenségkör vonatkozásában az eddigi kutatások a mentalizációs teljesítmény társas viselkedésben betöltött szerepére irányultak, jellemzően a proszociális viselkedésre.

A kutatás a mentalizációra irányuló igény szerepét vizsgálja több szempontos tárgyalások során. Elvárásaink szerint a mentalizációra irányuló erős igény segíti a személyeket abban, hogy feltérképezzék alkupartnerük övékétől eltérő prioritásait és az alkuhelyzet integratív potenciálját jól kihasználó egyezségeket kössenek.

A 75 tárgyalásból (N = 150) származó tapasztalataink szerint azok a párok, amelyekben a személyeknek átlagosan magas a mentalizációs igénye, valóban jobban kihasználják az integratív alkuteret, de nem a feladat szerkezetének jobb megragadása, hanem a partnerhez való erősebb alkalmazkodás miatt. A magasabb mentalizációs igény egyúttal az integratív alku viselkedéses stílusjegyeivel is együtt járt.

Restricted access

Az interperszonális konfliktusok gyakran eszkalálódnak: az egyik fél ellenséges gesztusát követi a másiké. A tét jellemzően emelkedik, az okozott és viszonzásképp kapott károk egyre nagyobbak. Ez a folyamat mindenkinek árt, s a felek gyakran élik meg azt, hogy szeretnének belőle kilépni, de a folyamatnak olyan sodrása van, ami ezt nem engedi megtenni. Kísérletes vizsgálatunkban, amelyben 90 fő vett részt, azt tanulmányoztuk, hogy az eszkalálódó konfliktusokból való kilépést bizonyos interaktív és személyi változók hogyan befolyásolják. Az interaktív tényezők közül a viszonzatlan békülési gesztus, a személyi változók közül pedig a mentalizációs képesség hatása állt érdeklődésünk középpontjában. Kérdéseink megválaszolására egy olyan kísérletes játékhoz fordultunk, amelyben jól értelmezhetőek voltak az eszkalálódó konfliktus, a békülési gesztus, a viszonzatlan békülési kezdeményezés és a bosszú jelenségei. A kísérletes játékot azért tartottuk megfelelő keretnek, mert a viszonzatlan békülési gesztus hatásának megragadása kontrollált környezetben lehetséges benne, másrészt a mentalizációs képesség feltételezett hatásai a stratégiai játékokban megfelelően kibontakozhatnak. A viszonzatlan békülési gesztus későbbi megegyezést befolyásoló hatásáról felállított hipotézisünk egyértelmű megerősítést nyert: ez az esemény nehezíti a későbbi megegyezést. Normát sért, a kezdeményező felet ezáltal presztízssérelem éri, ami az egyébként is jelenlevő anyagi veszteségekhez adódóan további megtorlásra ösztönöz. A mentalizációs képességgel kapcsolatban pedig sikerült megerősíteni azt a várakozásunkat, hogy konfliktusviselkedés esetén a jobb mentalizációval bíró személyek (esetünkben a Szemből olvasás tesztben jobb eredményt elérő személyek), valószínűleg az empátia közvetítésével, könnyebben békülnek, könnyebben tudnak megegyezésre jutván véget vetni a konfliktusoknak.

Restricted access

Absztrakt

A kölcsönösen eredményes együttműködések létrejöttét számos más tényezőn kívül bizonyosan meghatározza az is, hogy a potenciális partnerek mennyire ítélik egymás viselkedését együttműködőnek. A kutatás azt vizsgálja, hogy a nem érintett megítélők együttműködésről kialakított benyomásait hogyan befolyásolja a cselekvő partnere szempontjainak megismerésére irányuló figyelme és az együttműködés eredményessége. E hatásokon kívül a megítélő társas értékorientációjának a megítélést befolyásoló szerepe is tárgyalást nyer. A kérdőíves kutatásban a társas értékorientációs mérőeszközön kívül a vizsgálati személyek SD-skálákon fejezték ki benyomásukat a kapott szcenárióban megismert cselekvő viselkedéséről, személyéről. A leírásokban a fent nevezett változók (partner szempontjainak megismerésére irányuló figyelem, illetve az eredményesség) 2–2 értéke (van/nincs) szerepelt a különböző kombinációkban. Az eredmények szerint az együttműködési ítéletet mind az eredményesség, mind a másik szempontjainak megismerésére irányuló gesztus, mind a közös érdeket az egyéni elé helyező társas értékorientáció pozitívan befolyásolja. A másik szempontjainak megismerésére irányuló gesztus az egyéni érdeket a közös érdek elé helyező társas értékorientációjú személyek számára különösen fontos jelzés. A diszkusszió az eredmények megvitatásán túl elemzi a „közös–egyéni” szembeállítása gondolat helyét.

Restricted access