Search Results
You are looking at 1 - 10 of 13 items for :
- Author or Editor: Ágnes Cornides x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt
A WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége a közelmúltban adta közre az Európai Rákellenes Kódex negyedik, átdolgozott kiadását. Ebben a rosszindulatú daganatos betegségek előfordulásának mérséklésére szolgáló, személyre szóló tanácsokat 12 pontban foglalja össze. A tanácsok egy része a daganatkeletkezésben bizonyítottan szerephez jutó, többségükben a mindennapi életmóddal összefüggő kockázati tényezők kivédésére szolgál, más része pedig az egészségügyi ellátórendszer által nyújtott szolgáltatások elfogadására buzdít. A szerzők úgy vélik, a Rákellenes Kódex hazánkban ez ideig nem kapott érdeme szerinti nyilvánosságot az egészségügyi szolgáltatók körében. Minthogy az idő előtti halálozásért legnagyobb mértékben okolható nem fertőző idült betegségek nagy hányadának kialakulásában közös kockázati tényezők is részt vesznek, a kódex tanácsai egyszerre szolgálják a keringési rendszer betegségeinek és a daganatos betegségek megelőzésének ügyét. Orv. Hetil., 2016, 157(12), 451–460.
A „nőgyógyászati szűrés” − a nőgyógyászati gyakorlat, majd később a nőgyógyászati protokoll szerint is − klinikai nőgyógyászati vizsgálatot jelent, kiegészítve kolposzkópos vizsgálattal, valamint kenetvétellel sejtvizsgálat céljára. Ez a gyakorlat az elmúlt évtizedek során rögzült a köztudatban. Ezzel szemben bizonyítékok csak a sejtvizsgálaton alapuló szűrés hatásosságát támasztják alá. A „hagyományos” nőgyógyászati gyakorlat a bizonyítottan hatásos sejtvizsgálathoz szükséges kenetvételt szakorvosi vizsgálathoz köti, ezáltal a népegészségügyi lakosságszűrést ellehetetleníti. A méhnyakszűrés módszertanát a hatályos nemzetközi népegészségügyi gyakorlathoz igazítandó, a szerzők „szakdolgozói szűrés”-t kezdeményeztek, amelyben a méhnyakszűrés csak citológiai vizsgálatra korlátozódik, a kenetet megfelelően képzett védőnők veszik, és a citológiai lelet eredményétől függően a védőnő nőgyógyászati szakrendelésre irányítja a rászorulókat. Orv. Hetil., 2012, 153, 1302–1313.
Magyarországon a tüdőrák a vezető daganatos halálok, amely a nők között mind gyakoribb. A hagyományosan mellkasi röntgenvizsgálaton és a köpet citológiai vizsgálatán alapuló szűrővizsgálata a szakma mai állása szerint nem ajánlott, mert a szűrővizsgálat nem csökkenti a tüdőrákból eredő halálozást. Az alacsony dózisú spirál-komputertomográfia (LDCT) ígéretes, mert érzékenyen mutatja ki a tüdőbeli apró gócokat, a módszer azonban nem fajlagos. A folyamatban lévő randomizált, ellenőrzött tanulmányoktól (RTC) évek múlva várható eredmény, addig tömeges vizsgálatokra nem ajánlható. Hazánkban a tüdőrákok mintegy harmadát ernyőkép-szűrővizsgálat alkalmával fedezik fel, többségüket még operálható állapotban, ez azonban a népességbeli halálozást nem befolyásolja. A szerzők álláspontja szerint a rosszindulatú tüdődaganatok felismerése – különösen a magasan veszélyeztetett 40 éven felüli dohányzó férfiak esetében – a tuberkulózis leküzdésére létrehozott ernyőkép-szűrőrendszer hasznos mellékterméke lehet, népegészségügyi szűrőtevékenységet kezdeményezni azonban nem indokolt. Jelenleg a tüdőrák-epidémia megfékezésére hathatós dohányzásellenes intézkedések ajánlhatók.
A prosztatarák Magyarországon is jelentős népegészségügyi probléma, ezért a halálozás mérséklése céljából szűrővizsgálata indokolt lenne. Szűrővizsgálati módszerek, úgymint a prosztataspecifikus antigén (PSA) kimutatása és a rectalis digitális vizsgálat rendelkezésre állnak, ám érzékenységük, fajlagosságuk, pozitív jósló értékük kívánnivalókat hagy maguk után. Nem randomizált vizsgálatokból származó bizonyítékok a szűrés lehetséges haszna mellett szólnak, azonban randomizált, ellenőrzött vizsgálatok még nem szolgáltattak meggyőző bizonyítékot. A szűrővizsgálat – a fajlagosság korlátozott volta miatt – túldiagnosztizálás és túlkezelés révén jelentős kárt is okozhat. A szerzők népegészségügyi szempontból megalapozott álláspontja szerint a szűrővizsgálati módszerek alkalomszerű felhasználása a szakorvosi diagnosztika keretében nem ütközik akadályba, azonban népegészségügyi lakosságszűrés nem kezdhető el mindaddig, amíg a folyamatban lévő randomizált, ellenőrzött vizsgálatok meg nem hozzák a várt bizonyítékokat.
Az Európai Unió Tanácsának ajánlása nyomán csaknem minden országban született kormányzati szándéknyilatkozat a citológiai vizsgálatot alkalmazó méhnyakszűrés bevezetéséről, a végrehajtásban azonban jelentős különbségek vannak. A fejlett országok többsége a nemzetközi szakmai szervezetek által ajánlott szervezett szűrési modellt országosan alkalmazza. Némely országban az alkalomszerű szűrést végzik. A szűrési stratégia (életkor, szűrések közötti intervallum), valamint a céllakosság lefedettsége és a részvétel mutatói országonként változóak. Számos kesvésbé fejlett kelet-közép- és dél-európai osrszágban a szűrőtevékenység a tervezés szakaszában van. Magyarországon az átmenet a hagyományos „nőgyógyászati rákszűrésből” az ajánlott szervezett méhnyakszűrésbe folyamatos. A védőnők bevonásától további javulás várható. Orv. Hetil., 2014, 155(50), 1975–1988.
A vastagbélszűrésben a lakossági részvétel alatta marad a kívánatosnak. A részvételt a demográfiai és társadalmi-gazdasági tényezők, valamint a szűrést szolgáltató egészségügyi ellátórendszer mellett a szűrésre meghívottak szűrési magatartása befolyásolja, amelyet lélektani, kognitív és magatartás-tudományi tényezők határoznak meg. A részvétel célszerű intervenciós stratégiával kedvezően befolyásolható. Orv. Hetil., 2014, 155(27), 1051–1056.
A rosszindulatú daganatos megbetegedések súlyos népegészségügyi problémát jelentenek Magyarországon. A daganatos halálozás mérséklésére a tünet- és panaszmentes személyek szervezett szűrővizsgálata a legígéretesebb stratégia. A szakterület mai állása szerint a népegészségügyi szűrővizsgálat kritériumait a mammográfiás emlőszűrés, a citológiai vizsgálatot alkalmazó méhnyakszűrés és a székletbeli rejtett vér immunkémiai kimutatásán alapuló vastagbélszűrés elégíti ki. A szájüregi daganatok és a prosztatarák korai felismerésére szolgáló epidemiológiai módszerek hatásossága máig nem bizonyított, ezért csak az orvosi gyakorlat részeként, alkalomszerűen alkalmazhatók. A korai tüdőrák felismerésére még nem rendelkezünk hatásos módszerrel, ezért nem szerepel a népegészségügy napirendjén. – A szervezett, azaz személyes meghívást, visszahívást és követést alkalmazó szűrővizsgálatok helyt kaptak a Nemzeti Népegészségügyi Programban. A népegészségügyi szűrés koncepciója összhangban van az Európai Unió irányelveivel. A szűrővizsgálati programok megszervezése, koordinálása és értékelése az Országos Tisztifőorvosi Hivatal feladata. Az elmúlt években kiépült a feladat ellátására alkalmas adminisztratív és információs rendszer, beleértve az országos szűrési nyilvántartást, az ÁNTSZ intézeteire alapozott szűrési koordinációs rendszer, valamint az országos igényeket kielégíteni képes mammográfiás és citológiai hálózat. A vastagbélszűrés feltételeinek megteremtése folyamatban van. A közlemény összefoglalja a megoldásra váró feladatokat és a szervezett szűrés várható eredményeit.
A szűrővizsgálat elutasításának okai között szerepelnek a szűrés nemkívánatos lélektani mellékhatásai. Ennek lehetséges okai három csoportba sorolhatók: 1. Általános okok, mint például az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét meghatározó emberi magatartás. Különösen azoknak a szolgáltatásoknak az elutasítása gyakori, amelyek nem a jelenben is kínzó tünetek és panaszok orvoslását célozzák, hanem a jövőben majd esetleg fellépő betegségek megelőzését szolgálják; ilyen „jövőre irányuló” szolgáltatás a szűrővizsgálat is. 2. A rákbetegségnek a közfelfogásban rögzült negatív képe és a gyógyíthatóságát illető kételyek. Szóba jönnek továbbá 3. a szűrővizsgálat szubjektív megtapasztalásával közvetlenül összefüggő okok. A szolgáltatóknak törekedniük kell az okok kiküszöbölésére: a) a különböző korú, társadalmi helyzetű és műveltségi szintű rétegekhez szóló egészségnevelés feladata, hogy kialakítsa a betegségmegelőzés szükségességét elfogadó magatartást, és változtasson az embereknek a rákkal szemben eltúlzottan negatív, a vereséget előre elkönyvelő szemléletén; b) a szűrővizsgálatot szolgáltató szakemberek kötelessége, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek a szűrővizsgálattól visszatartó tényezők mérséklése érdekében. Ennek módja a jó munkaszervezés és a szakmai munka minőségének optimalizálása, valamint a jó kommunikáció: a szűrővizsgálat előtti, alatti és utáni felvilágosítás, információszolgáltatás és tanácsadás.
A citológiai vizsgálatra alapozott szűrővizsgálat – elméletileg – a méhnyak rák teljes eradikációját ígéri: számos országban jelentősen csökkent a méhnyakrák miatti betegségteher. Magyarországon a komplex nőgyógyászati vizsgálatot és kolposzkópiát alkalmazó szűrővizsgálatnak vannak nagy hagyományai, a több évtizedes erőfeszítések azonban nem tükröződnek a halálozásai mutatókban: évente mintegy 500 asszony hal meg méhnyakrák következtében. A magyarországi protokoll a hagyományos „nőgyógyászati szűrés” és a korszerű szervezett szűrővizsgálat közötti kompromisszum: a nőgyógyászati vizsgálat elengedhetetlen eleme a citológiai vizsgálat. A Nemzeti Népegészségügyi Program megteremtette a szervezett szűrés szakmai és szervezeti feltételeit. A 2003 végén megindult személyes meghíváson alapuló szűrőprogram kezdeti tapasztalatai kedvezőtlenek, mert a lakossági részvétel alacsony. Az asszonyok többsége a hagyományos módon, a szervezett szűrőprogramon kívül él a szűréssel, más része pedig figyelmen kívül hagyja a meghívást, és nem fogadja el a felkínált szűrővizsgálatot. A helyzet javítására – a nemzetközi ajánlások figyelembevételével – kísérletek folynak az alapellátás szerepének növelésére. Szükség van a jelenlegi finanszírozási szerződések felülvizsgálatát elősegítő egészségpolitikai döntésekre. Javítani kell a szűrővizsgálatok elérhetőségét és hozzáférhetőségét. Szükség van szakmai szemléletváltásra és hathatósabb lakossági kommunikációra is.
Magyarországon az emlőrák jelentős népegészségügyi probléma. A halálozás mérséklésére a tünetmentes asszonyok szervezett, azaz személyes behíváson, visszahíváson és utánkövetésen alapuló szűrővizsgálata a legígéretesebb módszer. A tapintásos emlővizsgálattal kiegészített mammográfiás szűrés az 50–65 éves korcsoportban bizonyítottan hatásos; praemenopausalis asszonyok esetében a hatásosság még nem bizonyított, ennek ellenére a közvélemény és a szakmai döntéshozókra nehezedő nyomás miatt a perimenopausalis korban levő (45 év feletti) asszonyokat nem rekesztik ki a szűrőprogramból. Magyarországon a Nemzeti Népegészségügyi Program megteremtette a szervezett emlőszűrés szervezeti, adminisztratív, jogszabályi és pénzügyi feltételeit, így a szűrőprogram 2002 óta működik. A két szűrési ciklus adatai szerint a szervezett szűrésen a meghívottak mintegy 40%-a vesz részt. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár észrevételei szerint a meghívásos szűrés hatására jelentősen megemelkedett a diagnosztikus mammográfiás vizsgálatok száma; ez arra utal, hogy számosan a szervezett szűrés keretein kívül keresik a szűrés lehetőségét. A szűrővizsgálattal felfedezett emlőrákok száma, ezen belül a kis rákok aránya a nemzetközi standard értékeknek megfelelő. Az ún. intervallumrákok gyakoriságának megállapítására a szűrési nyilvántartással együttműködő patológiai adatbank létesítése folyamatban van. A szervezett emlőszűrés egészség-gazdaságtani elemzés szerint elfogadható a finanszírozó számára.
