Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Ágnes Csikós x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Hospice-betegek körében a depresszió gyakori jelenség. Az utóbbi években a nemzetközi szakirodalom új jelenséggel, a demoralizációval is foglalkozik. Klinikai vizsgálatok szerint a depressziónál jobban jellemzi a palliatív ellátásban lévő betegek állapotát. Magyarországon a demoralizációval kapcsolatban még nem történtek vizsgálatok. Célkitűzés: A demoralizációs skála magyarországi bevezetése, gyakorlati hasznosíthatóságának megismerése. A demoralizáció és a depresszió vizsgálata, összehasonlítása. Módszer: A demoralizációs skála magyarra fordítása és felvétele a Beck-féle rövidített depressziós skálával együtt Pécsen az intézeti és otthoni hospice-ellátású betegek körében. Eredmények: A súlyosan demoralizált, ugyanakkor nem depressziós betegek aránya 10,5–21%. A demoralizáció súlyosságát tekintve 37–53% a súlyosan demoralizáltak aránya. Jelentősen demoralizáltabbak és depressziósabbak azok a betegek, akik fájdalomtól vagy súlyos fizikális panasztól szenvednek. Következtetés: Hospice-betegek körében a demoralizáció magasabb arányban jelenik meg, mint a depresszió. A demoralizációs skála alkalmas a betegeket foglalkoztató érzések, gondolatok megismerésére. A fizikai tünetek enyhítése befolyásolja az érzelmi állapotukat. A demoralizációs kérdőív hazai bevezetésével nyert eredmények alapján a módszer jó eszköze lehet a pszichés vezetésnek a palliatív ellátásban. Orv. Hetil., 2012, 153, 737–743.

Restricted access

Absztrakt:

Súlyos betegségek előrehaladott stádiumában szükség van az élet utolsó szakaszára vonatkozó döntések meghozatalára. Az ellátás előzetes tervezése a beteg számára biztosítja a döntés lehetőségét arra az esetre, ha az önálló döntéshozatal már nem lehetséges. A komplex – kezelésekre, a gondozás körülményeire, az értékpreferenciákra kiterjedő – tervezés a leghatékonyabb. Az ellátás előzetes tervezése javítja az életvégi ellátás minőségét, növeli az ellátással való elégedettséget, és csökkenti a hozzátartozók pszichés terhelését. A célok és preferenciák keretet adnak a professzionális ellátásnak, és az ellátás költségei is mérsékelhetők ezáltal. A tervezés pozitív hozadékait kutatások igazolják, és már számos szakmai irányelvben szerepel. Az élet végét övező kommunikációs tabu, a betegek és a hozzátartozók elutasító hozzáállása, illetve az ellátók részéről a szakértelem és a feltételek hiánya azonban nehezíti a gyakorlati megvalósulást. Magyarországon az ellátás előzetes tervezése szinte ismeretlen, pedig törvényi lehetőség van a kezelések visszautasítására, akár előzetesen is. Az ellátás előzetes tervezésének hazai bevezetéséhez szükség van valamennyi szereplő együttműködésére, a téma graduális és posztgraduális képzésbe való beemelésére, a gyakorlati alkalmazást segítő körülmények megteremtésére, valamint a társadalmi tudatosság növelésére. Orv Hetil. 2018; 159(4): 131–140.

Restricted access

A tumorasszociált hypercalcaemia az egyik leggyakrabban előforduló, életet veszélyeztető anyagcsere-rendellenesség daganatos betegekben, amelynek prevalenciája 20–30% a tumor típusától függően. Két fő formája a humorális és a lokális osteolyticus hypercalcaemia. A malignitáshoz társuló hypercalcaemia kialakulásában a tumorsejtek által szekretált számos mediátor vesz részt, amelyek elsősorban az osteoclast mediálta csontreszorpciót, másodsorban a renalis kalciumreabszorpciót serkentve játszanak szerepet a szérumkalciumszint emelésében. A hypercalcaemia felismerése gyakran jelent nehézséget, a nem specifikus tünetek jelenléte, valamint a tumoros alapbetegség és palliatív gyógyszeres kezelés okozta hasonló tünetek miatt. Mindezek okán a malignus daganatban szenvedők hypercalcaemiája gyakran aluldiagnosztizált. A malignitáshoz társult hypercalcaemia fel nem ismert esetei a mai napig a beteg halálát okozhatják. Manapság az esetek legalább 90%-a sikeresen kezelhető parenteralis folyadékpótlással és biszfoszfonátok adásával. Irodalmi adatok alapján a hypercalcaemiában szenvedő hospitalizált daganatos betegek kevesebb mint 40%-a kap megfelelő kezelést, amelynek oka a diagnosztikai és terápiás hibákban rejlik. Orv. Hetil., 2013, 154, 1367–1373.

Restricted access

Szteroidok gyakorlati alkalmazása a palliatív terápiában

Practical application of steroids in palliative therapy

Orvosi Hetilap
Authors:
Nóra Frank
and
Ágnes Csikós

Összefoglaló. A palliatív ellátás célja a beteg és családja életminőségének javítása egy életet megrövidítő betegség során. A palliatív betegpopuláció 32–80%-a kap szisztémás szteroidot kínzó tünetek enyhítésére. Az alkalmazási irányelvek, a szteroidhasználat a palliatív betegek körében nagyon változó az egyes országok, de az országon belüli ellátók között is. A palliatív betegellátásban szteroidokat – elsősorban szisztémás glükokortikoidokat (dexametazon, betametazon, prednizolon, metilprednizolon) – főleg antiinflammatorikus és a vascularis permeabilitást csökkentő hatásuk miatt alkalmazunk. A palliatív ellátás során glükokortikoid adása számos specifikus indikáció esetén javasolható, mint idegi kompresszió, neuropathiás fájdalom, csontfájdalom és metastasis, májtokfeszülés okozta fájdalom, malignus bélobstrukció, agynyomás-fokozódás, malignus gerincvelő-kompresszió, vena cava superior szindróma, lymphangitis carcinomatosa, nagy légúti obstrukció. Sokszor párhuzamosan jelentkező, nem specifikus tünetek – mint anorexia-cachexia szindróma, hányinger, hányás, fáradtság, gyengeség, nehézlégzés – szintén szükségessé tehetik szteroid adását. A palliatív betegek prognózisát figyelembe véve a szteroidok késői mellékhatásai nem korlátozzák adásukat, az elsődleges terápiás előny felülmúlja a lehetséges kockázatokat. A nemzetközi gyakorlatban a dexametazon a leggyakrabban alkalmazott glükokortikoid, kifejezett gyulladáscsökkentő hatása és kevesebb mineralokortikoid-mellékhatása miatt. Fontos, elengedhetetlen része a biztonságos szteroidterápiának a mellékhatások gondos monitorozása, erről a beteget és a hozzátartozókat is fel kell világosítani. A megfelelő indikációban, dózisban és megfelelő kezelési terv alapján adagolt szteroid hasznos része a palliatív tünetkontrollnak, a beteg életminőség-javításának. Orv Hetil. 2022; 163(8): 294–300.

Summary. Palliative care aims to improve the quality of life of patients and their families during a life-shortening illness. 32–80% of the palliative patient population receive systemic steroids to relieve torturous symptoms during end-of-life care. Guidelines for steroid use among palliative patients vary widely from country to country, but also within providers. In palliative care, steroids – mainly systemic glucocorticoids (dexamethasone, betamethasone, prednisolone, methylprednisolone) – are used especially for their anti-inflammatory and vascular permeability-reducing effects. Glucocorticoid administration during palliative care is recommended for a number of specific indications, such as neural compression, neuropathic pain, bone pain and metastasis, liver capsule pain, malignant intestinal obstruction, increased cerebral pressure, malignant spinal cord compression, superior vena cava syndrome, carcinomatous lymphangitis, and large airway compression. Often concomitant non-specific symptoms such as anorexia-cachexia syndrome, nausea, vomiting, fatigue, weakness, dyspnoea may also necessitate steroid administration. Considering the prognosis of palliative patients, the late side effects of steroids do not limit their administration, the primary therapeutic benefit outweighs the potential risks. Internationally, dexamethasone is the most commonly used glucocorticoid due to its pronounced anti-inflammatory effect and fewer mineralocorticoid side effects. Careful monitoring of side effects is an important and essential part of safe steroid therapy and should be made clear to the patient and their relatives. Steroids administered in the right indication and dose as well as according to an appropriate treatment plan are useful parts of palliative symptom control and improve patients’ quality of life. Orv Hetil. 2022; 163(8): 294–300.

Open access

A halál és haldoklás témája napjainkban is a tabuk között szerepel Magyarországon. A végső stádiumba került betegek ellátása, tüneteinek kezelése, a család és a beteg pszichés támogatása nem megoldott. Célkitűzések: A szerzők kutatásukkal adatokat kívántak kapni a hazai felnőtt lakosság halállal, haldoklással kapcsolatos érzelmeiről, gondolatairól, valamint elvárásairól életük utolsó időszakára vonatkozóan. Módszer: Véletlenszerű kiválasztás mellett, 29 felnőtt-háziorvosi praxist vontak be a vizsgálatba. Összesen 845, rendelőben várakozó beteg töltött ki kérdőívet. Eredmények: A betegek több mint kétharmada (69%) súlyos, halálos betegsége esetén is otthon szeretne maradni és ott szakszerű ápolásban, gondozásban részesülni. A válaszolók mindössze 19%-a nyilatkozott úgy, hogy amennyiben a betegsége úgy hozza, kórházban szeretné tölteni az utolsó napjait. A megkérdezettek legnagyobb félelemként a kiszolgáltatottságot (55%) és a fájdalmat (38%) jelölték meg. A válaszadók 93%-a súlyos betegsége esetén is nagyon fontosnak tartja az őszinte tájékoztatást. Következtetések: A terminális állapotú betegek Magyarországon is otthonukban kívánnak ellátást kapni. A kutatási eredmények három fő területre hívják fel a figyelmet: a fájdalomcsillapítás és tüneti kezelés, az orvosok kommunikációs készségének, valamint az otthoni hospice-ellátás további fejlesztésének szükségességére. Orv. Hetil., 2011, 152, 1082–1092.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Hegedűs
,
Miklós Lukács
,
Judit Schaffer
, and
Ágnes Csikós

A hospice-palliatív ellátás több mint 20 éve létezik Magyarországon, de az orvosok még keveset tudnak róla. A tanulmány célja gyakorlati információk nyújtása a hospice-ellátás lehetőségeiről, az ellátás indokoltságáról, az igénybevétel folyamatáról. A szerzők a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület adatbázisának használatával áttekintik és elemzik az aktuális országos statisztikai adatokat és bemutatják a hospice-palliatív ellátás jogi, finanszírozási és képzési hátterét. Kiemelik, hogy Magyarországon 90 hospice-ellátó működik, ahol évente több mint 8000 végstádiumú daganatos beteget látnak el. A WHO-ajánlások szerint sokkal több szolgáltatóra, illetve intézményi betegellátóra, ágyra lenne szükség. A fejlesztést szemléleti problémák is nehezítik: későn kerülnek a betegek hospice-ellátásba, és nagy a tájékozatlanság a hospice-ellátás elrendeléséről. Sokan még mindig összetévesztik a krónikus, illetve ápolási ellátással. A palliatív orvosi licenc lehetősége és a rezidensek számára kötelező 40 órás palliatív továbbképzés javíthat ezen a helyzeten. A szerzők véleménye szerint az adatok minél szélesebb körben történő közzététele segíthet a hospice-ellátással kapcsolatos tévhitek lebontásában és a halállal, haldoklással kapcsolatos szemlélet formálásában. Orv. Hetil., 2014, 155(38), 1504–1509.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ágnes Csikós
,
Mónika Menyhért
,
Ildikó Radványi
, and
Csilla Busa

Absztrakt

A gyász az élet természetes része, és mindig egyedi formát ölt. A kutatók mégis megpróbáltak és megpróbálnak különböző teóriákat kidolgozni, hogy értelmezzék, magyarázzák és emberközelivé tegyék ezt a különleges jelenséget. A szerzők célja napjaink gyászelméleti irodalmának áttekintése és a külföldön már bemutatásra került gyászelméletek megismertetése a hazai szakemberekkel. A XX. század első fele óta a gyászelméletek jelentős változáson mentek keresztül. Az újabb gyászelméletek több ponton is szakítanak a korábbi elméletek elgondolásaival. A gyász szakaszokra osztása helyett a rugalmas, megküzdésorientált kettős folyamatmodell, a jelentésalkotási folyamatot középpontba helyező jelentéskonstrukció-elmélet, valamint a veszteséget követő, fejlődésre fokuszáló modellek a meghatározóak. A szerzők fontosnak tartják, hogy a klinikumban tevékenykedő kollégák megismerjék a legújabb gyászelméleteket, hiszen munkájuk során gyakran találkoznak veszteséggel és veszteséget megélő emberekkel. A bemutatott modellek hozzájárulnak a hatékony munkavégzéshez, a gyászfolyamat jobb megértéséhez és a gyászolók megfelelőbb támogatásához. Orv. Hetil., 2015, 156(39), 1569–1576.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Mónika Menyhért
,
Ágnes Csikós
,
Ildikó Radványi
, and
Csilla Busa

Bevezetés: A pszichoszociális ellátás elősegíti a distressz csökkentését, javítja a betegek életminőségét, hatással van a kezelés sikerességére és a betegség lefolyására. Elősegíti, hogy a család meg tudjon birkózni a betegséggel, beszélni tudjanak róla, kezelni tudják a nehéz helyzeteket és felkészüljenek a jövőbeli kihívásokra. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki az otthoni hospice-gondozást végző Pécs-Baranyai Hospice Alapítványnál a pszichoszociális ellátás elemzését, a támogatásban részesülők számának vizsgálatát. Módszer: Vizsgálatukban retrospektív adatelemzést végeztek. Eredmények: A Pécs-Baranyai Hospice Alapítványnál 8 év alatt az ellátott összes beteg 36%-a (273 fő) kért vagy ajánlottak számára pszichoszociális támogatást. A 273 esetből azonban csak 49% esetén valósult meg ténylegesen a kliens és a szakember találkozása, azaz a betegek 18%-a részesült pszichoszociális támogatásban. Következtetések: A Pécs-Baranyai Hospice Alapítvány betegei közül kevesebben részesülnek pszichoszociális támogatásban, mint ahányan valószínűleg rászorulnának. A pszichoszociális gondozás a gyakorlatban még nem szerves része a hospice-ellátásnak. Orv. Hetil., 2014, 155(37), 1485–1492.

Restricted access

Absztrakt

A közelmúltban a magyar gyógyszerpiac nagy hiányosságát pótolták: ismét törzskönyvi engedélyt kapott a szájon át adható rövid hatástartamú morfin. A rövid hatású morfinnak két indikációs területe van: a major analgetikus kezelés bevezetésekor a megfelelő dózis titrálása, valamint a fenntartó major analgetikus kezelés mellett jelentkező áttöréses fájdalmak kezelése. A cikk bemutatja a szájon át adható rövid hatástartamú morfin klinikai alkalmazásának alapjait. Orv. Hetil., 2015, 156(25), 1003–1006.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ildikó Radványi
,
Lajos Nagy
,
Sándor Balogh
, and
Ágnes Csikós

Absztrakt

Európában évente 2,5 millió ember halálát daganatos és egyéb előrehaladott stádiumú krónikus betegség okozza. Ez a szám várhatóan növekedni fog az európai népesség elöregedése miatt. A krónikus progresszív betegségben szenvedők jelentős hányadának halálát elnyújtott életvégi stádium előzi meg. Ebben a szakaszban a betegeknek súlyos tünetei, fájdalmai vannak, amelyek szükségessé teszik tüneti kezelésüket, palliatív ellátásukat. Sokszor nehézségekbe ütközik a betegek életkilátásainak megítélése, a betegség prognózisának becslése, és emiatt a fokozott palliatív ellátási igényű betegek korai meghatározása, kiválasztása. Az alábbi közlemény a „jó palliatív ellátás” alapelemeinek ismertetése során a leggyakrabban előforduló krónikusbetegség-lefolyási modelleket és azokat a faktorokat is bemutatja, amelyek használata segíti a gyakorló orvosokat abban, hogy könnyebben felismerjék a fokozott palliatív ellátási igényű betegeket és ezáltal már a betegség korábbi szakaszában is a betegek igényeinek megfelelőbb ellátást nyújthassanak. Orv. Hetil., 2015, 156(42), 1703–1709.

Restricted access