Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Ágnes Devecsery x
Clear All Modify Search

Elméleti háttér: Kevéssé kutatott terület, hogy hogyan függ össze a nagyfokú érzelmi distresszt átélő pácienssel folytatott kommunikáció, illetve az orvos érzelemszabályozási kapacitása. Milyen mintázat esetén jön létre kiégés, és mely védőfaktorokkal előzhető meg az érzelmi kimerülés kialakulása. Cél: Az empátia és a kiégés ok-okozati kapcsolatainak vizsgálata, a fokozott érzelmi bevonódás segítő szakemberre gyakorolt hatásainak feltárása. Módszer: Feltáró/leíró keresztmetszeti vizsgálat, kérdőíves eljárással, a 4 hazai orvosegyetemen 67 pszichiáter rezidens részvételével. Maslach Kiégés Kérdőívet; az empátia mérésére Interperszonális Reaktivitás Indexet; a páciensekkel kapcsolatos attitűd mérésére a Páciens–orvos-fókuszú Attitűd Skálát (Patient–Practitioner Orientation Scale) használtunk. Statisztikai próbák: Spearman-korreláció, Kruskal–Wallis-teszt, lineárisregresszió-analízis. Eredmények: Magas fokú emocionális kimerülés a rezidensek 32,8%-ánál, deperszonalizáció magas fokban 29,9%-nál, a személyes hatékonyság csökkenése a minta 52,2%-ánál volt tapasztalható. A férfiaknál szignifikánsan magasabb (p<0,05) a deperszonalizáció. Az Interperszonális Reaktivitás Index alskálái közül az empátiás distressz mutat összefüggést a kiégés két komponensével: az érzelmi kimerüléssel (p<0,001) és a személyes hatékonyság csökkenésével (p<0,001). A páciens-fókuszú attitűd (PPOS) összefügg az empátia három komponenesével. Fordított együttjárás tapasztalható a páciens-fókuszú attitűd és a deperszonalizáció között (MBI). A distressz érzése az érzelmi kimerüléssel és a személyes hatékonysággal is összefügg. A személyes hatékonyság érzését meghatározó változók: a megélt distressz, a nézőpontváltás képessége és a személytelen bánásmód. A deperszonalizációt a páciensekkel kapcsolatos attitűdök közül a törődés, az emocionális törődés és az érzelmi kimerülés dimenziói befolyásolják. Következtetések: A páciens negatív érzéseinek átvétele a szakember emocionális kimerüléséhez, illetve a személyes hatékonyság érzésének csökkenéséhez vezethet. Az empátiás törődés és decentrálási képesség azonban meghatároz egy olyan kapcsolati attitűdöt, mely növeli a személyes hatékonyság érzését és csökkenti a személytelen bánásmód megjelenésének esélyét.

Restricted access

A tanulmány az allergiás tünetektől szenvedő személyek önbeszámolóiban fellelhető betegségreprezentációk feltárására, valamint a reprezentációk közötti mintázatok megfigyelésére irányul. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a reprezentációknak interjúk tartalomelemzése segítségével történő vizsgálata alapján elkülöníthető-e valamilyen, a magukat allergiásnak valló személyekre jellemző „identitásprofil”. A nemzetközi szakirodalom szerint az allergiás tünetekkel kapcsolatos laikus nézetrendszerek nem hasonlíthatók más betegségek reprezentációs modelljeihez. Kutatásunkban is bizonyítást nyert az a szakirodalomból ismert megállapítás, hogy az allergiás betegek életminőségét a tünetek súlyosságán és a beteg ismeretein túl az észlelt kontroll is meghatározza. Összefüggéseket tárhattunk fel továbbá az allergiával kapcsolatos reprezentációs dimenziók és a kontroll-észlelés módozatai között. Vizsgálataink eredményeképpen valószínűsíthető, hogy a betegséggel kapcsolatos vélekedések főbb csomópontjait az allergia identitáskonstrukciókban elfoglalt helyének azonosítása, a kontroll, a hangulati változások hatása, az allergia kialakulásának körülményei és a tüneteket befolyásoló gondolati stratégiák alkotják. Kutatásunk eredményei azt sugallják, hogy az allergiával kapcsolatos reprezentációk sajátos profilokba rendeződnek, melyek a tüneteknek identitásképző szerepet kölcsönözhetnek. Ennek jelentősége lehet a tünetekkel rendelkező személyek betegként való öndefiníciójában és a betegségmagatartásban is.

Restricted access

A betegségekkel kapcsolatos szakmai és laikus vélemények alakulása nem független a kulturális és társas hatások közvetítette nézetrendszerektől, sztereotípiáktól. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy a nemi sztereotípiák miként jelennek meg a tünetértelmezésben orvos- és pszichológushallgatóknál. Mivel a reprezentációk nem közvetlenül fejtik ki hatásukat, direkt módszerekkel kevéssé vizsgálhatók, feltárásukra így projektív technikát alkalmaztunk. Egy szépirodalmi betegség-elbeszélést használtunk projekciós felületként, melynek az eredeti, női főszereplővel (nőbeteggel) játszódó változatát létrehoztuk férfi protagonistával is. A kétféle verzió értékeléséhez kérdőívet szerkesztettünk, melyet 313 pszichológus- és orvostanhallgatóval vettünk fel, és a szöveges válaszok tartalmi kategóriáinak kvantitatív és kvalitatív elemzésével értékeltünk. Megállapítottuk, hogy a hiányos tünetbemutatást tartalmazó történet intenzívebben mozgósította a nőbeteggel kapcsolatos reprezentációkat. A tünetre és a női történetre szomatizációs mechanizmusokat vetítettek a válaszadók. A férfi beteget egysíkúbban jellemezték, tüneteit stresszel és rizikóviselkedésekkel magyarázták. A válaszadók neme sokkal jelentősebb tényező volt, mint a válaszadók szakja. Kutatásunk felhívja a figyelmet arra, hogy a nemi sztereotípiák a diagnózisalkotást is befolyásolhatják, és ezt a hatást erősítheti a tünetek hiányos vagy diffúz prezentációja.

Restricted access
Pszichológia
Authors: Zoltán Kőváry, Ágnes Devecsery, Krisztina Jakab, Barbara Pusztai, Laura Agócs, Réka Kómár and Gábor Orosz

Tanulmányunkban az Averill és Thomas-Knowles (1991) által kidolgozott Érzelmi Kreativitás Index (ECI) hazai adaptációját mutatjuk be. Az érzelmi kreativitás koncepciója számos oknál fogva jelentős: kitágította az empirikus kreativitáskutatás fókuszát, közelebb hozta egymáshoz az akadémiai és személyiségpszichológiai paradigmákat, és gyakorlati jelentősége is van; az érzelmi kreativitás magas szintje fordítottan korrelál az alexitímiával, ami számos klinikai jelenség rizikótényezője. Az Érzelmi Kreativitás Index egy 30 itemes önkitöltős skála, Averill és Thomas-Knowles a konstrukció szerkezetének és az egyéni különbségeknek a felmérése céljából alakította ki. Három alskálát tartalmaz: érzelmi készültség, újdonság és hatékonyság/autentikusság. Jelenlegi kutatásunk célja az volt, hogy megteremtsünk egy érvényes és megbízható magyar változatot az érzelmi kreativitás mérésére James Averill munkái alapján és az ő személyes engedélyével. A tesztet három vizsgálatban alkalmaztuk. Az elsőben 905 személy (561 nő és 344 férfi) vett részt, amely alapján felülvizsgáltuk az eredeti faktorstruktúrát. Az eredmények és a konfirmációs faktoranalízis egyaránt megerősítették a háromfaktoros struktúrát, a skálák megfelelő belső konzisztenciát mutattak. Második vizsgálatunkban négy pszichológiai skálát alkalmaztunk (IRI, CISS 48, Tóth-féle Kreativitás Skála, Kreatív Tevékenység Kérdőív) a konvergens és divergens validitás megállapítására. Az eredmények kapcsolatai igazolták a három konstrukció érvényességét. A harmadik vizsgálatban a vonások időbeli stabilitását néztük meg teszt-reteszt módszerrel. Ezen vizsgálatok eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a lefordított, adaptált, lerövidített kérdőív pszichometriai jellemzői megfelelőek, és megbízhatóan méri a nevezett pszichológiai konstruktumokat.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Melinda Látos, Ágnes Devecsery, György Lázár, Zoltán Horváth, Pál Szenohradszky, Edit Szederkényi and Márta Csabai

Háttér és célok

Az utóbbi évek interdiszciplináris kutatásai felhívják a figyelmet, hogy a szervátültetés következtében megváltozhat a test szubjektíven észlelt egysége, sérülhet a testkép integritása, komplexitása (CALIA és mtsai, 2011; PASQUALE és mtsai, 2010). Kutatásunkban elsődleges célként tűztük ki a transzplantáció utáni testkép-jellegzetességek feltérképezését és azok hatását az új szerv optimális, hosszú távú működésére.

Módszer

50, vese-transzplantáción átesett személlyel a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőívet, a Beck Depresszió Skálát és egy saját tervezésű projektív rajztesztet (sajátalak- és veserajz) vettünk fel. A páciensek felépülését három évig követtük nyomon, negyedévente rögzítve a vesefunkciós értékeket és a kilökődési epizódokat.

Eredmények és következtetések

A szorongóbb és depresszívebb pácienseknél a projektív rajztesztben a transzplantált szerv nagyobb méretben jelent meg, ami az átültetett vese intrapszichés integrációjának a zavarára utalhat. Logisztikus regressziós modellben a hazabocsátáskor mért szérum kreatinin érték és a testkép komplexitása prediktív a beültetett vese hosszú távú működésében. Kutatási eredményeink szerint a transzplantációt követő testképváltozások negatív hatással lehetnek a páciens egészségi állapotára és hosszú távon hozzájárulhatnak a beültetett szerv kilökődéséhez.

Restricted access