Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Ágnes Füst x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Bevezetés: A herpes simplex vírus által okozott szaruhártya-gyulladás a leggyakoribb oka a cornea centrumában kialakuló hegnek, amely látásvesztést okozhat. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a perforáló keratoplasztika eredményességének felmérését a szisztémás antiherpeses és immunszuppresszív terápia alkalmazásának tükrében. Módszer: Perforáló keratoplasztikán átesett 12 betegen végezték a retrospektív randomizált vizsgálatot. A műtéti beavatkozásig eltelt idő az első keratitis megjelenésétől számítva átlag 18 év volt (5–40 év). A műtéti indikáció 9 esetben a látás javítása, 3 esetben a cornea perforációjának megelőzése volt. Szisztémás kezelésként 9 beteg herpeszvírus elleni (acyclovir) és immunszuppresszív (mycophenolat mofetil), 2 beteg csak herpeszvírus elleni kezelést kapott, egy betegnél nem alkalmaztak szisztémás terápiát. Az átlagos követési idő 53,1 hónap volt (16–84 hó). Eredmények: A látásjavító célú 9 műtét közül 8 esetben a transzplantátum átlátszóan, ereződés nélkül gyógyult. Mind a 8 beteg acyclovir és mycophenolat mofetil kezelésben részesült. Egy esetben – amikor a beteg szisztémás kezelést nem kapott – recidíva és rejectio is fellépett. Az akut gyulladásos tünetekben végzett műtétek közül egyben gyógyult a transzplantátum átlátszóan, recidíva- és rejectiomentesen; a beteg acyclovir és mycophenolat mofetil terápiában részesült. Két esetben recidíva és rejectio is fellépett. Ezek közül egyben a beteg acyclovir és mycophenolat mofetil, egyben csak acyclovirkezelést kapott. A látóélesség minden esetben javult, 3 esetben a látást egyéb tényezők befolyásolták. Következtetések: A szisztémás acyclovir és mycophenolat mofetil terápia sikerrel alkalmazható herpes simplex keratitisben végzett perforáló keratoplasztikák után. Az acyclovir csökkenti a recidívák számát, a mycophenolat mofetil a transzplantátum rejectióját. A műtét időpontjának megválasztása döntő; a gyulladásmentes, heges állapotban végzett műtétek jobb eredménnyel kecsegtetnek. Orv. Hetil., 2013, 154(52), 2065–2070.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Fodor, Pálma Silló, Andrea Lukács, Sarolta Kárpáti, Zoltán Zsolt Nagy, and Ágnes Füst

Összefoglaló. A nyálkahártya-pemphigoid különleges formája a paraneoplasiás pemphigoid, amely primer malignus betegséghez társul; lefolyása szokatlanul gyors, és a klasszikus immunszuppresszív terápiákkal szemben rezisztens lehet. Közleményünkben három eseten keresztül mutatjuk be a paraneoplasiás pemphigoid megjelenését, diagnosztikáját és a terápiás kihívásokat. A diagnózist a kórelőzményi adatok és az immunfluoreszcens vizsgálatok segítik. A terápiás célkitűzés a progresszió lassítása immunszuppresszív kezeléssel, amely a zajló onkológiai kezelés mellett kontraindikált lehet. Tekintettel arra, hogy jelenleg nincs konszenzus ennek a ritka kórképnek a diagnosztikájában és kezelésében, különösen fontos, hogy a társszakmák (szemészet, bőrgyógyászat, fogászat, fül-orr-gégészet, onkológia, immunológia) együttműködésével a betegség minél hamarabb felismerhető legyen, és a kezelést ezáltal minél korábban el lehessen kezdeni. Orv Hetil. 2022; 163(18): 720–725.

Summary. Paraneoplastic mucous membrane pemphigoid, a rare pemphigoid variant is associated with primary malignancy, and characterised by fulminant progression and frequent ineffectivity of classical systemic immunosuppression. In this paper, the clinical features, diagnostic and therapeutical challenges are presented through three cases. Detailed history and analysis of the immunofluorescent samples help the diagnosis. The therapeutic goal is to prevent the progression with systemic immunosuppressive treatment, which can be contraindicated during the ongoing oncological therapy. In absence of consent in the exact diagnostic criteria and management protocol of this rare condition, consultation with other specialists (ophthalmologist, dermatologist, dentist, ear-nose-throat specialist, immunologist) has high importance in early diagnosis and treatment. Orv Hetil. 2022; 163(18): 720–725.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Szentmáry, László Módis, László Imre, Ágnes Füst, Loay Daas, Lenke Laurik, Berthold Seitz, and Zoltán Zsolt Nagy

Absztrakt:

Munkánkban irodalmi adatok és néhány saját eset bemutatásán keresztül foglaljuk össze a fertőzéses keratitisek aktuális javasolt diagnosztikáját és kezelését. Bakteriális, herpeszes, gombás, valamint Acanthamoeba-keratitissel találkozunk a leggyakrabban a klinikai gyakorlatban. A diagnosztikában használatos réslámpás vizsgálat mellett végezzük még a szaruhártya érzékenységének vizsgálatát, in vivo konfokális mikroszkópiát, polimeráz láncreakciót (PCR), in vitro tenyésztést, valamint a szaruhártyaminta szövettani elemzését. Konzervatív kezelésként primeren lokális moxifloxacint vagy cefazolint erősített tobramycinnel vagy gentamycinnel alkalmazunk bakteriális, lokális (esetenként szisztémás), vírusellenes szert szükség szerint kortikoszteroidos cseppel kombinálva herpeszes, lokális voriconazolt vagy amphotericin-B-t gombás, valamint hármas terápiát (diamidin, biguanid és antibiotikum) Acanthamoeba-keratitisben. Korai diagnózis felállításával és a megfelelő konzervatív kezelés mellett a fertőzéses keratitisek többsége sikeresen gyógyítható. A konzervatív kezelés mellett azonban szükség lehet még perforáló keratoplasztikára, amnionmembrán-transzplantációra vagy crosslinking kezelésre. A crosslinking kezelés egyedül herpeszes keratitisben kontraindikált. Orv Hetil. 2017; 158(31): 1203–1212.

Open access

Cadaverből és multiorgan donorból származó szaruhártyák túlélése 2008 és 2017 között klinikánkon

Graft survival using cadaver and multiorgan donors between 2008 and 2017 in our department

Orvosi Hetilap
Authors: Klaudia Kovács, Nóra Szentmáry, Milán Tamás Pluzsik, Achim Langenbucher, Huba Kiss, Ágnes Füst, Dorottya Kriskó, Gergely Rácz, András Matolcsy, and Zoltán Zsolt Nagy

Összefoglaló. Bevezetés: Az első szaruhártya-bank 1944-es alapítása óta jelentős változásokon ment át. A szaruhártya túlélését számos tényező befolyásolja, így a tárolási mód, melynek a szövet lejárati ideje szerint rövid, közép és hosszú távú módszereit fejlesztették ki. Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk célja a 2008. január 1. és 2017. december 31. között perforáló és lamelláris keratoplasztika során felhasznált cadaverből és multiorgan donorból származó szaruhártyák túlélésének vizsgálata volt a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján. Módszer: Feljegyeztük a recipiens nemét, életkorát, a műtétet indikáló klinikai diagnózist, a műtét időpontját, a szövettani vizsgálat eredményét, valamint, hogy a beültetett szaruhártya cadaverből vagy multiorgan donorból származott. Meghatároztuk, hogy a recipiens életkora korrelált-e a rekeratoplasztikáig eltelt idővel. Eredmények: 1451 szaruhártya-átültetés történt 1088 beteg (44,6% férfi) 1159 szemén (életkor 62,8 ± 18,5 év), melyek között 938 (64,6%) cadaver és 262 (18,0%) multiorgan donor került felhasználásra, 251 esetben (17,2%) nem állt rendelkezésre adat. A leggyakoribb primer diagnózis a szaruhártya-dekompenzáció volt (325 eset, 28%). A primer keratoplasztikák során felhasznált szaruhártyák 740 esetben (63,8%) cadaverből, 212 esetben (18,2%) multiorgan donorból származtak, 207 esetben (17,8%) nem állt rendelkezésre adat. Első rekeratoplasztika a primer keratoplasztikák közül 217 esetben (18,7%) történt. A leggyakoribb szövettani diagnózis az endothelsejt-degeneráció volt (130 esetben, 60,4%). 146 esetben (67,2%) korábban cadaver, 31 esetben (14,2%) multiorgan donor esetén került sor ismételt műtétre, 40 esetben (18,4%) nem állt rendelkezésre adat. Következtetés: Klinikánkon elsősorban cadaverből származó donorok biztosítják a szaruhártya átültetésekhez szükséges szövetet. Cadaverből vagy multiorgan donorból származó szaruhártyák esetén nem kerül gyakrabban sor rekeratoplasztikára. A szaruhártya-banki tevékenység további fejlesztésével növelhető a donorok túlélése hazánkban. Orv Hetil. 2021; 162(13): 488–496.

Summary. Introduction: Corneal banking methods have been changing since the foundation of the first corneal bank in 1944. Corneal graft survival may be affected by several factors, among others the storage method, which may be short-, middle- and long-term storage. Objective: To investigate corneal graft survival at the Department of Ophthalmology, Semmelweis University between 1 January 2008 and 31 December 2017, using cadaver and multiorgan donors for penetrating and lamellar keratoplasty, retrospectively. Method: Recipient sex, age, clinical diagnosis, date of surgery, histological examination results and origin of donors (cadaver or multiorgan donor) were recorded. Correlation between recipient age and time to repeat keratoplasty was also analyzed. Results: There were 1451 keratoplasties in 1159 eyes (age 62.8 ± 18.5 years) of 1088 patients (44.6% male) using 938 (64.6%) cadaver and 262 (18.0%) multiorgan donors, data was not available in 251 (17.2%) cases. There was repeat keratoplasty in 217 patients (18.7% of first keratoplasties). The most common histological diagnosis was endothelial decompensation (130 cases, 60.4%) in these cases. In patients with a first repeat keratoplasty, in 146 cases (67.2%) the first donor originated from cadavers, in 31 cases (14.2%) from multiorgan donors and in 40 cases (18.4%) data were not available. Conclusion: Corneal donors mainly originate from cadavers at our Department. The necessity of repeat keratoplasties does not differ using cadaver or multiorgan donors. With further development of corneal banking, donor survival may be increased in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(13): 488–496.

Open access