Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Ágnes Ferencz x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Dániel Ferencz, Klára Marton, Ágnes Lukács, Csaba Pléh, and Bálint Forgács
Restricted access

The expression pattern of two metallothionein (MT) genes in response to temperature shock and exposure to Cd 2+ was investigated in the brain of common carp ( Cyprinus carpio ), in whole-animal experiments. The changes in the levels of MT-1 and MT-2 mRNA in the olfactory lobe, midbrain and cerebellum were followed by semiquantitative RT-PCR. The inducibility of the two MT genes was brain regionand stressor-specific. Cd 2+ affected mostly the expression of MT-2, while the level of the MT-1 transcript did not change significantly in any of the brain regions examined. Moreover, the MT-2 expression was regulated spatially; MT-2 was induced significantly more strongly in the olfactory lobe than in the cerebellum or midbrain. A sudden temperature drop mainly affected the expression of the MT-1 gene; after 5 h of cold shock, the MT-1 mRNA level was about 25% of the basal value in the cerebellum and the midbrain region. The MT-2 expression did not change significantly during this treatment.

Restricted access

Heat shock proteins (HSPs) and metallothioneins (MTs) play important roles in protection against environmental stressors. The present study analyzes and compares the regulation of heat shock ( hsp70, hsc70-1 and hsp90α ) and metallothionein (MT-1 and MT-2) genes in the heart of common carp, in response to elevated temperature, cold shock and exposure to several heavy metal ions (As 3+ , Cd 2+ and Cu 2+ ), in whole-animal experiments. Among these metals, arsenate proved to be the most potent inducer of the examined stress genes; the hsp90α and MT-1 mRNA levels were elevated 11- and 10-fold, respectively, after a 24-h exposure. In contrast, Cd 2+ at 10 mg/L had no impact on the expression of hsp90α , and the MT genes also proved to be rather insensitive to Cd 2+ treatment in the heart: only a 2–2.5-fold induction was observed in response to 10 mg/L Cd 2+ . Heat shock resulted in a transient induction of hsp70 (19-fold) and hsp90α (15-fold), while elevated temperature had no effect on the expression of the MTs. Direct cold shock induced hsp70 expression (14-fold), while the hsp90α (26-fold) and MT-2 (2-fold) expressions peaked after the recovery period following a direct cold shock. The five stress genes examined in this study exhibited a unique, tissue-specific basal expression pattern and a characteristic sensitivity to metal treatments and temperature shocks.

Restricted access

Heat shock proteins are chaperones that play a pivotal role in controling multiple regulatory pathways such as stress defense, hormone signaling, cell cycle control, cell proliferation and differentiation, and apoptosis. In this study, the expression patterns of four well-known heat shock genes (hsp70, hsc70-1, hsc70-2 and hsp90α) were characterized in the skin, spleen and blood cells of the common carp, under unstressed conditions and after Cd2+ treatment or hypothermia. The examined genes were expressed in a tissue-specific manner: hsc70-2 was expressed constitutively, and was at best only slightly inducible; hsp90α exhibited a high basic expression in all three tissues, whereas hsc70-1 did so only in the blood cells, the expression of hsp70 proved to be below the level of detection in unstressed fish. Cold shock induced the expression of hsp genes in the spleen (hsp90α) and blood cells (hsp70, hsc70-1 and hsp90α), while Cd2+ treatment has no effect on the expression pattern. The highest inducibilities were detected in the skin: for hsp70 an induction of at least 20-fold after cadmium exposure, for hsc70-1 of at least 30-fold and for hsp90α of 3-fold after hypothermia.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Klára Nedvig, Györgyi Szabó, Domokos Csukás, József Sándor, József Németh, Krisztina Kovács, Dóra Reglődi, Ágnes Kemény, György Wéber, and Andrea Ferencz

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemia-reperfusióval szembeni fokozott érzékenysége a szerv transzplantációjakor is jelen lévő probléma. Ismert a hypophysis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) sejtvédő hatása. Munkánkban azt vizsgáltuk, hogy PACAP-38-at tartalmazó University of Wisconsin (UW) oldatban történő konzerválás hogyan befolyásolja a szöveti PACAP- és citokinszinteket. Anyag és módszer: Wistar-patkányokon (n = 56) vékonybél-autotranszplantációt végeztünk. A graftokat 4 °C-os UW oldatban tároltuk 1 (I. csoport), 3 (II.) és 6 órán (III.), illetve 100 μg PACAP-38-at tartalmazó UW oldatban 1 (IV.), 3 (V.) és 6 órán (VI.) át. A reperfusio 3 óra volt. Bélmintákból a PACAP-38- és PACAP-27-szinteket radioimmunassayjel határoztuk meg, míg a citokinexpressiót kemilumineszcens módszerrel és Luminex Multiplex Immunoassayjel mértük. Eredmények: A szöveti PACAP-38-szint a kontrollhoz (57,32 ± 3,5 fmol/mg) képest a konzerválás idejével csökkent, és 6 óra után szignifikáns volt (III.: 32,6 ± 3,9 fmol/mg, p < 0,05), míg a IV–VI. csoportoknál szignifikánsan nőtt. A PACAP-27 szöveti értéke is hasonló tendenciával változott. Az sICAM-1, L-selectin és a metalloproteáz-1 szöveti inhibitorának emelkedett expressióját mértük a III. csoportban, és jelentős csökkenés volt a VI. csoportban. Következtetés: UW oldathoz adott PACAP-38 növelte a szöveti PACAP-38- és PACAP-27-szinteket, és csökkentette a citokinexpressiót. Mindez a PACAP-38 citoprotektív és anti-inflammatórikus hatását jelzi bél-autotranszplantációs modellben. Támogatta: OTKA (PD77474, 104984, CNK78480), MTA Bolyai-ösztöndíj és Lendület program.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Mangel, Miklós Lukács, András Hajnal, Henrik Sárkány, Mónika Forgács-Menyhért, Zsuzsanna Varga, Eszter Herendi, Emőke Papp, Zsuzsanna Jéglné Illés, Nóra Szigeti, Róbert Almási, Sándor Ferencz, Péter Kanizsai, Andor Sebestyén, and Ágnes Csikós

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az előrehaladott, áttétes daganatos betegek megfelelő tüneti és életvégi ellátása, illetve ennek elérése komoly kihívás minden egészségügyi ellátó számára. A palliatív onkoteamrendszer kialakításával célunk a betegek időbeni palliatív ellátásba vonása és a konzekvencia nélküli sürgősségi kivizsgálások és ellátások számának lehetőség szerinti csökkentése volt. Módszer és eredmények: A palliatív onkoteam megbeszéléseit kéthetente tartottuk meg; a team állandó tagjai palliatív szakorvos, onkológus, belgyógyász, pszichiáter, szakápoló, pszichológus voltak, de időszakosan más szakemberek is csatlakoztak. 2019 májusa és 2020 januárja között 93, előrehaladott stádiumú daganatos betegnél 97 eseti megbeszélést tartottunk, egy-egy ülésen 6–10 beteg esetét tárgyaltuk végig. Minden esetben meghatároztuk a beteg további palliatív ellátásának formáját (szakrendelésen jelentkezés, otthoni szakellátás, intézeti elhelyezés) és azt, hogy adott esetben még szóba jön-e további aktív onkológiai ellátás. A megbeszélésre került betegek esetében pár hónap eltelte után a felesleges sürgősségi megjelenések számában egyértelmű csökkenés mutatkozott. Következtetés: A kezdeti, sokszor heves érzelmekkel is kísért megbeszélések rövid időn belül komoly operatív szakmai fórummá váltak. Úgy gondoljuk, hogy ez a rendszer is komolyan hozzájárulhat ahhoz, hogy az előrehaladott daganatos betegek időben palliatív szakellátáshoz jussanak, és ahhoz is, hogy a gyógyító onkológiai attitűd fokozatosan segítő orvosi hozzáállássá tudjon válni. Orv Hetil. 2020; 161(34): 1423–1430.

Open access