Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Ágnes Haris x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: A systemás lupus erythematosus (SLE) legsúlyosabb manifesztációja a lupus nephritis, melynek kialakulása és az immunszuppresszív kezelés eredményessége alapvetően meghatározza a betegek életkilátását és életminőségét. Célkitűzés: Retrospektív obszervációs vizsgálatunk célja a Szent Margit Kórház Immunonephrologiai Ambulanciáján lupus nephritis miatt tartósan gondozott betegeink hosszú távú kezelésének értékelése volt. Eredmények: Vizsgálatunkban az 1997. december 1. és 2019. április 30. között gondozott lupus nephritises betegek adatait elemeztük. A 73 betegnél (akik 33,7 ± 15 évesek, 82% nő, 18% férfi, a megfigyelési idő középértéke 119 hó [szélsőértékek 3–264]) a lupus nephritis diagnosztizálásakor a betegek nagy részében jelentősen beszűkült vesefunkciót észleltünk, az eGFR 68 [7–120] ml/min, a proteinuria 2800 [23–16812] mg/nap volt; 10 fő akutan hemodialízis-kezelésre szorult. A 68 főnél elvégzett vesebiopszia eredménye 55 főnél proliferatív, 6 betegnél membranosus lupus nephritist igazolt. Kombinált immunszuppresszió alkalmazásával 50 esetben komplett, 21 betegnél részleges remissziót sikerült elérni; 28 főnél egy vagy több alkalommal relapsus jelentkezett. Ketten már a gondozásba kerülésükkor krónikus dialízisre szorultak, emellett 3 betegnél a vesefunkció hosszú távon végstádiumú veseelégtelenségig progrediált. A többiek veseműködése stabilizálódott, közel normálissá váltak a SLE aktivitását jelző SLEDAI-pontszám, a komplement- és immunleletek. Következtetések: A lupus nephritis kombinált indukciós és elhúzódóan alkalmazott fenntartó immunszuppresszióval megfelelően kezelhető, a betegség progressziójának megakadályozásához azonban tartós gondozás szükséges, nephrologus-immunológus együttműködésével. Az alapbetegség többszervi manifesztációjának és az immunszuppresszió potenciális szövődményeinek kivédésére az ellátó teamnek magában kell foglalnia mindazon szakembereket, akik hozzájárulhatnak a komplex ellátást igénylő betegek állapotának javulásához. Célszerű, hogy a lupus nephritises beteg gondozását és az együttműködő team vezetését nephrologus irányítsa. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1293–1301.

Open access
Authors: Ágnes Haris, Pál Demeter, Ignác Tóth and Kálmán Polner

A szerzők egy 83 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinél kolonoszkópiás előkészítés során, de a nátrium-foszfát ozmotikus hashajtó bevételét megelőzően, hirtelen eszméletvesztés és epileptiform görcsök jelentkeztek. A laboratóriumi vizsgálat súlyos hyponatraemiát igazolt. Hypertoniás sóinfúzió hatására az elektrolitzavar rendeződött, az eszméletzavar lassan oldódott, és a beteg mentális állapota fokozatosan javulni kezdett. A hyponatraemia hátterében az előkészítéstől és a vizsgálattól való félelem, stressz indukálta ADH-szekréció és a beteg által „félreértett”, túlzott folyadékbevitel állt. Az esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a kolonoszkópiás vizsgálati előkészítés veszélyére, ami az orvos utasítását „túlzottan” betartó beteget fenyegeti, továbbá, hogy bemutassa az akut hyponatraemia ellátását.

Restricted access
Authors: Ágnes Haris, József Arányi, Henrik Braunitzer, Éva Kálmán, Zoltán Merán, Mariann Soltész and Kálmán Polner

A plazmaferézis-kezelés számos immunológiai eredetű vesebetegség terápiájában eredményesen alkalmazható. Indikációt képeznek bizonyos neurológiai és hematológiai megbetegedések és néhány egyéb speciális rendellenesség is. Célok: A szerzők közleményükben az elmúlt 12 évben intézetük plazmaferézis-részlegében elvégzett kezelések indikációit és eredményeit foglalják össze, és összevetik azokat a nemzetközi terápiás eredményekkel. Röviden ismertetik a beavatkozás technikáját, terápiás mechanizmusát és a lehetséges komplikációkat. Módszerek: 1999–2010 között 195 betegnél 1050 alkalommal, átlagosan 5,4-szer (1–20) végeztek plazmacserét. A 78 férfi és 117 nő (57±16 évesek) esetében az indikációt 47%-ban antineutrophil citoplazmikus antitest-asszociált vasculitis, 4%-ban antiglomerulus bazálmembrán betegség, 3%-ban rapidan progresszív immunkomplex glomerulonephritis, 11%-ban szisztémás lupus erythematosus súlyos szövődménye, 1%-ban terápiarezisztens fokális szegmentális glomerulosclerosis, 5%-ban hemolyticus uremiás szindróma-thromboticus thrombocytopeniás purpura, 13%-ban myeloma multiplex szövődménye, 4%-ban HELLP-szindróma, 10%-ban neurológiai, 2%-ban egyéb kórképek képezték. Eredmények: A kombinált immunszuppresszív terápia részeként alkalmazott plazmaferézis jelentős javulást eredményezett az antineutrophil citoplazmikus antitest-asszociált vasculitises betegek állapotában. A 91 beteg közül felvételkor 54-en szorultak akut dialízisre, a vesepótló kezelés 44%-uknál elhagyhatóvá vált. Jelentősen javult a dialízisre nem szorulók vesefunkciója is, és minden érintett beteg tüdővérzése megszűnt. Százszázalékos betegtúlélést sikerült elérni az antiglomerulus bazálmembrán betegségben szenvedőkben, jelentősen javult a rapidan progresszív lupus nephritisesek veseműködése, és meggyógyult az öt lupus cerebritis. Szerényebb eredményeket tapasztaltak terápiarezisztens fokális szegmentális glomerulosclerosisban és rapidan progresszív immunkomplex glomerulonephritisben szenvedő betegeknél. A plazmacsere igen hatékonynak bizonyult a primer haemolyticus uremiás szindróma-thromboticus thrombocytopeniás purpurás állapot rendezésében, és teljes gyógyulást értek el a HELLP miatt kezelteknél. A myeloma multiplex terápiás kimenetele szerénynek mondható, bár a hiperviszkozitást a kezelés azonnal szüntette. A neurológiai indikációval kezeltek állapota a legtöbb esetben jelentős mértékben javult. Következtetések: Tapasztalataik alapján a megfelelő indikációval elvégzett plazmaferézis-kezelés hatékonyan elősegíti számos betegség kimenetelének javulását. Lényeges a kórképek korai felismerése és a plazmacsere – az alapbetegség egyéb terápiájával kiegészített – mielőbbi elvégzése. Orv. Hetil., 2011, 152, 1110–1119.

Restricted access