Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Ágnes Laczkó x
Clear All Modify Search
Authors: Gábor Bognár, István Sugár, Ágnes Laczkó, Pál Ondrejka and György Ledniczky

Absztrakt

Egy 62 éves beteg esetét ismertetjük, aki acut rectalis vérzés miatt került felvételre. A beteg korábban aortobifemoralis bypassműtéten esett át. A kivizsgálás kapcsán a sigmabelet usuráló graftot észleltünk, mely körül kialakult abscedáló folyamat a bőrfelszín felé törő komponenssel is bírt. Exploratív laparotomia után sigmabél-resectio, az entero-grafto-cutan fistula exstirpatiója, a graft jobb szárának részleges eltávolítása, valamint extraanatomikus crossover bypass beültetése történt. Egy ritka, szekunder, a sigmabélbe törő aortoenteralis fistuláról számolunk be, melynél egy grafto-entero-cutan komponens is kialakult, ami alternatív műtéti megoldást kívánt.

Restricted access
Authors: László Entz, Ágnes Laczkó, Gábor Bíró, Katalin Széphelyi, Árpád Simonffy and Zsuzsanna Járányi

Absztrakt

Az akut alsóvégtagi artériás thrombosis nem csak a végtagot, hanem gyakran az életet is veszélyeztető kórkép. Ezért fontos a műtéti rizikót csökkentő egyéb terápiás eljárások alkalmazása, mint amilyen a katéteres artériás thrombolysis. A manapság használatban lévő thrombolyticumok kivétel nélkül plasmino-gén aktivátorok.

A különböző tanulmányok szerint a legalkalmasabb szerek az urokináz és a szöveti plasminogén aktivátorok, illetve recombináns változataik. Két nagyobb tanulmány foglalkozott az egyes szerek alkalmazásával szerzett tapasztalatok, illetve a random módon párhuzamosan végzett műtétek eredményeinek összevetésével. Mindkét vizsgálat (STILE és TOPAS) megállapította, hogy a fentebb említett szerek alkalmazása a műtétekhez hasonló eredményt ad (70% körüli egy éves amputációmentes túlélés). Különbség az occludált artéria, illetve műér vonatkozásában mutatkozott: a natív artéria elzáródás esetén a műtét adott jobb eredményt, míg graft occlusió esetén a thrombolysis. Megjegyzendő, hogy csak thrombolysis esetén a későbbiek során vagy endovascularis, vagy műtéti beavatkozásra is szükség van.

Saját tapasztalatok és az irodalmi adatok alapján akut artériás thrombosis esetén egyéni mérlegelés alapján graft elzáródás esetén inkább a lysis, míg natív artériás occlusió esetén inkább primer műtét mellett foglalhatunk állást.

Restricted access
Authors: Gábor Viktor Szabó, Zoltán Szeberin, Gábor Bíró, Ágnes Laczkó, Csaba Dzsinich and György Acsády

Absztrakt

A szerzők ismertetik kétoldali carotis aneurysma miatt kezelt öt betegük esetét, áttekintik a vonatkozó irodalmi adatokat és ajánlásokat. A betegek kivizsgálásakor duplex scan, angiographia és CT készült. Az aneurysmák átmérője 9–40 mm volt. Sok tényező mérlegelése, egyedi döntések alapján két betegen kétoldali, további kettőn egyoldali rekonstrukciós műtéteket végeztek end-to-end anastomosissal, egy esetben a konzervatív kezelést választották. Egy betegen multiplex aneurysmatosis miatt több ülésben végeztek műtéteket. Posztoperatív szövődményként egy esetben reverzibilis stroke alakult ki. Az operált és a nem operált betegeket éveken át (3–14 év), folyamatosan, félévenként duplex scan vizsgálattal ellenőrzik. A carotis aneurysma magas kockázatú szövődményeinek megelőzésére (kompresszió, ruptura, embolisatio) a 15 mm-es legnagyobb átmérő felett, növekedés, thromboticusfelrakódás vagy neurológiai tünetek esetén műtéti megoldást javasolnak.

Restricted access
Authors: Zsuzsa Nagy, Zoltán Oláh, Judit Kókai, Anna Barbara Molnár, Ágnes Laczkó, Gábor Viktor Szabó, Viktória Juhász, Dávid Garbaisz, Márton Berczeli, Zsófia Sztupinszky and Zoltán Szeberin

Absztrakt

Bevezetés: Az érhomograftokat korábbi érrekonstrukció után kialakult graftinfekció vagy saját véna hiányában, végtagmentő érműtétek esetén alkalmazzuk. Többszervi donáció során a thoracalis aortaszegmens, aortabifurcatio, arteria iliaca, arteria femoralis és poplitea, illetve vena saphena magna és a vena femoralis kerülhet eltávolításra. Célunk, hogy az elvégzett beavatkozások eredményeit elemezve optimalizáljuk a homograftok alkalmazását. Módszerek: A betegek anyagát retrospektíven dolgoztuk fel a kórházi számítógépes nyilvántartás segítségével. 2007 és 2014 között 162, homografttal végzett műtét történt 144 betegen. A rövid és hosszú távú nyitva maradási időt, a vascularis szövődmény gyakoriságát, az amputációs arányt és mortalitást vizsgáltuk. Értékeléseink kapcsán figyelembe vettük a graft felhasználási lokalizációját, a graft típusát és a mélyhűtött tárolás időtartamát. Aorta iliofemoralis, femoropoplitealis régióba ültetett artériás és vénás homograftokat vizsgáltunk. Eredmények: Az átlagéletkor 63,6 ± 10,7 év, a betegek átlagos utánkövetési ideje 36 ± 28 hónap. A graftok primer nyitva maradási aránya egy, három és hat hónappal a műtét után 83,7%, 75,0% és 63,4% volt. Saját anyagunkban a felhasznált erek közül az artériák/mélyvénák nyitva maradási aránya jobb volt a vénás graftokkal összehasonlítva: artériás felhasználás esetén egy, három, hat hónappal a műtét után 85,6%, 78,6%, 74,3% a primer nyitva maradás, míg vena saphena magna felhasználásával 81,4%, 70,4%, 47,7% ugyanezen intervallumokban. Összefoglalás: A szeptikus környezetben végzett érsebészeti beavatkozások komoly kihívást jelentenek az érsebész számára. Az AB0 vércsoport-kompatibilis graftok beültetése hosszú távon nem járt jobb eredménnyel, mint a nem AB0 vércsoport-kompatibilis graftoké. Az ideális homológ érpótlásnak, vizsgálataink alapján, a fél évnél rövidebb ideig tárolt artériás homograft bizonyult.

Restricted access