Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Ágnes Vincze x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: A cukorbetegség világméretű problémája hazánkban is egyre súlyosabb népegészségügyi kérdéseket vet fel. Az elsődleges okaként megjelölt elhízásról az utóbbi években a civilizációs ártalmak komplex megértésére terelődött a hangsúly: felmerült és igazolódott az alvásproblémák és a stressz szerepe a betegség kialakulásában és az állapot súlyosbodásában. Célkitűzés: A vizsgálat célja a stressz, az alvásproblémák és a diabetes összefüggéseinek vizsgálata a reprezentatív Hungarostudy 2013 kutatás mintáján. Módszer: A keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatban 2000 felnőtt vett részt. Átlagéletkor: 46,9 (SD = 18,24) év. BMI-átlag: 26,0 (SD = 4,97) kg/m2. Mérőeszközök: szociodemográfiai adatok, a kezelt cukorbetegség jelenlétére vonatkozó kérdés, tünetlista, Észlelt Stressz Kérdőív. Eredmények: Az adatfelvétel időpontját megelőző egy évben kezelt cukorbetegség előfordulási gyakorisága 8,2%. A diabetesszel kezeltek észlelt stressz-szintje szignifikánsan magasabb, mint a cukorbetegséggel nem kezelteké (t(1944) = –2,586; p = 0,010). Az észlelt stressz a potenciális háttérváltozók kontrollja mellett tendenciaszintű kapcsolatot mutat a diabetesszel (OR = 1,03; p = 0,052). Az elmúlt hónapra vonatkozóan alvással kapcsolatos problémák jelenlétéről a válaszadók 26,0%-a, míg fáradtságról és energiahiányról a válaszadók 40,2%-a számolt be. Az alvással kapcsolatos problémák jelenléte (χ2(2) = 61,108; p<0,001), és a fáradtság, illetve energiahiány érzése (χ2(2) = 51,061; p<0,001) egyaránt szignifikánsan gyakoribb a cukorbetegséggel élőknél. A kezelt cukorbetegség a potenciális háttérváltozók kontrollja mellett is előre jelzi az alvásproblémák (OR = 1,77; p = 0,003), valamint a fáradtság és energiahiány (OR = 1,88; p = 0,004) jelenlétét. Következtetés: Eredményeink rámutatnak arra, hogy a világ más részein érvényesülő tendenciáknak megfelelően mind az alvásproblémáknak, mind a stressznek jelentős szerepe van a cukorbetegség alakulásában Magyarországon is. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzetközi protokolloknak megfelelően szükség lenne mind a cukorbetegség megelőzése, mind ellátása során ezen tényezők hatékony szűrésére és kezelésére. Orv Hetil. 2019; 160(47): 1872–1880.

Open access

Absztrakt:

Számos kemoterápiás készítmény dózislimitáló mellékhatása a kemoterápia indukálta perifériás neuropathia, azonban nemcsak a klasszikus kemoterápiás kezelés kapcsán léphet fel idegkárosodás, hanem az új típusú daganatellenes gyógyszerek (pl. proteaszómagátlók, immunmodulánsok, molekulárison célzott kezelések) esetében is számolni kell ezzel a szövődménnyel. Ez a mellékhatás a kezelés alatt és hosszú távon is kedvezőtlenül befolyásolja a beteg életminőségét és a gyógyszer dózisának csökkentésére, esetleg felfüggesztésére kényszerítheti a kezelőorvost, ami viszont a beteg gyógyulási esélyeit ronthatja. Mivel jelenleg nem áll rendelkezésre bizonyítottan hatékony kezelés ezen mellékhatás megelőzésére/kezelésére, ezért a szövődmény prevenciója, korai felismerése és a daganatellenes terápia időben történő módosítása különösen nagy jelentőségű. A daganatellenes kezelés következtében létrejött neuropathia diagnosztikájának egységesítésével, megelőzésével és kezelésével kapcsolatos klinikai vizsgálatok mellett a károsodás patomechanizmusának, genetikai hátterének feltárását célzó alapkutatások folytatása is szükséges.

Munkánk során áttekintjük a daganatellenes kezelés indukálta neuropathia pathomechanizmusát, diagnosztikáját és javaslatot teszünk egy új, (a már meglevő kérdőívek elemeit felhasználó) egyszerű kérdőív használatára, mely hangvillavizsgálattal kiegészítve segíti a neuropathia diagnózisának gyors, betegágy melletti felállítását. Ezen túlmenően kitérünk a szövődmény megelőzésének és kezelésének új lehetőségeire és rámutatunk a jelenlegi kutatási irányokra. Ezek eredményeképpen a jövőben a kemoterápia indukálta neuropathiával szembeni (gyógyszeres és nem gyógyszeres) fegyvertárunk bővülése várható.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Szabolcs Vigvári, Áron Vincze, Jenő Solt, Dávid Sipos, Zsófia Feiszt, Beáta Kovács, Ágnes Kappéter and Zoltán Péterfi

Dramatic changes in the epidemiology of Clostridium difficile infections have been reported from the western world in the past decade. The proportion of severe cases is significantly elevating and clinicians now have to contend with the problem of additional and more frequent episodes of recurrences including an upward trend in the mortality rate. This situation led us to investigate the possibility of the fecal microbiota transplantation (FMT). An amount of 100 ml of fecal microbiota solution was instilled into a nasojejunal (NJ) tube in 16 cases and into a nasogastric (NG) tube in 44 cases. In all of the cases, where the solution was instilled via nasojejunal tubes, the symptoms resolved within 24 h. We did not note any recurrences in this group. When the material was flushed in through nasogastric tubes, the symptoms resolved in 39 (88.64%) cases within 24 h. In this group, we have experienced a recurrent episode of C. difficile infection in five (11.36%) cases. Three of them were cured with a second transplantation. We have found that in our practice the upper gastrointestinal tract methods had the primary cure rate of 91.67%, whereas the secondary cure rate is 96.67%. When we compared the NJ and NG methods, we have found that the differences in the outcomes are not significant statistically (p = 0.3113 using Fisher’s exact probability test). In conclusion, FMT proved to be very effective, particularly in recurrent infections and in cases where conventional treatment had failed.

Restricted access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Ágnes Vincze, Andrea Megyeri, Antónia Losonczi, Éva Pintér, Zsolt Nagy and Judit Demeter

Absztrakt:

Bevezetés: A betegségnek jelentést adó reprezentációs keret azonosítása alapvető ahhoz, hogy megértsük a betegek eltérő viselkedését; csoportos felmérése azonban számos kihívást tartogat. Megbízható, betegségspecifikus mérőeszközök hiányában a betegségreprezentációról a betegségnarratíva központi metaforája mentén is képet kaphatunk. Célkitűzés: Pilotvizsgálatunk célja lyphomával élő betegek betegségnarratíváinak feldolgozása, az ezekben fellelhető metaforák csoportosítása, illetve annak felmérése, hogy az egyes metaforák megjelenése mellett milyen érzelmi állapot azonosítható. Módszer: Kvalitatív adatgyűjtésünk félig strukturált interjúhelyzetben történt. A metaforák, illetve más értelemadó keret megjelenését és csoportosítását 2 független megítélő végezte. A betegek emellett 10 fokú vizuális-analóg skálán értékelték azt, hogy a beszámolójuk mennyire volt érzelmi szempontból felkavaró. Statisztikai analízis: A kvantifikált adatokat egyszempontos varianciaanalízis segítségével elemeztük. Eredmények: Vizsgálatunkban 27 lymphomával élő beteg vett részt. A beszámolók 40,7%-ában volt metafora azonosítható, amelyből 29,6% „harc”, 11,1% „út” metafora kategóriába sorolható. A „harc” metafora mellett olyan mértékben jelentek meg intenzív érzelmek, mint abban az esetben, amikor a személy számára nem volt előhívható semmilyen értelemadó keret, amire a helyzete értelmezésében támaszkodhatna. Következtetések: A vizsgált lyphomás betegeknél a daganatos betegségekben jellemző metaforák jelentek meg. A „harc”-cal kapcsolatos metaforák a biológiai működés leírásában is alapvetők, meghatározzák a közgondolkodást. Krónikus betegségekben a „harc”-os metaforák a betegséggel való szembesülés kezdeti időszakát követően kevésbé kidolgozott betegségreprezentációra utalhatnak, ami intenzívebb érzelmi állapottal jár. Vizsgálatunk megerősíti a feltevést, miszerint a reprezentáció befolyásolásával lehetőség nyílhat a betegséggel együtt járó érzelmi állapot módosítására. A fogalomkör meghatározott betegcsoporton belüli pontosabb megértése elvezethet specifikus, betegségreprezentációt mérő eszköz kidolgozásához.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Szabolcs Vigvári, Dávid Sipos, Jenő Solt, Áron Vincze, Béla Kocsis, Zsuzsanna Nemes, Ágnes Kappéter, Zsófia Feiszt, Beáta Kovács and Zoltán Péterfi

Faecal microbiota transplantation (FMT) has been reported to be effective in treating relapsing of refractory Clostridium difficile infections, although some practical barriers are limiting its widespread use. In this study, our objective was to evaluate the rate of resolution of diarrhea following administration of lyophilized and resolved FMT via a nasogastric (NG) tube. We recruited 19 patients suffered from laboratory-confirmed C. difficile infection. Each of them was treated by lyophilized and resolved inoculum through a NG tube. One participant succumbed following the procedure due to unrelated diseases. Out of 18 cases, 15 patients reportedly experienced a resolution of the symptoms. One patient was treated with another course of antibiotics, and two of the non-responders were successfully retreated with another course of FMT utilizing a lyophilized inoculum. Notably, no significant adverse activities were observed. In accordance to our clinical experiences, a patient will likely benefit from FMT treatment including lyophilized inoculum.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Szabolcs Vigvári, Zsuzsanna Nemes, Áron Vincze, Jenő Solt, Dávid Sipos, Zsófia Feiszt, Ágnes Kappéter, Beáta Kovács and Zoltán Péterfi

Bevezetés: Az elmúlt évtizedben drámai változásokat tapasztalhattunk a Clostridium difficile-fertőzések epidemiológiájában. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, van-e különbség a két, felső gastrointestinalis bejuttatási módszer eredményessége között. Módszer: 100 ml szűrletet 15 esetben nasoduodenalis szondán keresztül adtak be, 15 esetben pedig nasogastricus szondán keresztül. Az elsődleges gyógyulási ráta alatt az esetek azon hányadát értették, ahol a tünetek megszűntek a széklettranszplantáció után és nem tapasztaltak recidívát sem. Másodlagos gyógyulási ráta alatt pedig a betegek azon arányát értelmezték, akiknél egy ismételt beavatkozás után szűntek meg a panaszok és nem tapasztaltak recidívát a következő hat hétben sem. Eredmények: Nasojejunalis szondát használva az elsődleges sikerráta 100%-os volt. Nasogastricus szondát használva az elsődleges sikerráta 80%-os, a másodlagos sikerráta 93,3%-os volt. Összességében a felső gastrointestinalis rendszeren keresztül végzett széklettranszplantáció elsődleges gyógyulási rátája 90,0%, a másodlagos gyógyulási ráta 96,7% volt. Következtetések: A széklettranszplantáció igen hatásos módszer, különösen a terápiarefrakter esetekben Orv. Hetil., 2014, 155(44), 1758–1762.

Restricted access

Abstract

Background: Although liver biopsy (LB) is the gold standard for the morphological diagnosis of diseases of the liver, recent noninvasive tests may also help in the evaluation of liver fibrosis. We have studied blood fibrosis markers and liver stiffness (LS) measurement to assess fibrosis in different forms of chronic hepatitis C virus (HCV) infection. Patients and methods: Out of 119 HCV-infected patients, 75 had biopsy-proven chronic hepatitis C, 24 had HCV cirrhosis, 20 individuals were symptom-free HCV carriers with persistently normal alanine aminotransferase (PNA), and 30 healthy blood donors served as controls. Wai's aspartate-aminotransferase (AST) to platelet ratio index (APRI) was calculated from serum AST and blood platelet number. Serum HCV-RNA (hepatitis C virus ribonucleic acid), procollagen-III-peptide (P-III-P) and hyaluronic acid (HA), plasma transforming growth factor β-1 (TGFβ-1), Knodell's histological activity index (HAI), and METAVIR fibrosis score were determined, and for LS measurement transient elastography (TE) (FibroScan) was applied. Results: In chronic hepatitis C patients, all fibrosis markers were significantly elevated compared to normal controls. HA, APRI, and LS values were highest in HCV cirrhosis and nonresponders to PEG-IFN + ribavirin (P/R) therapy. High P-III-P values occurred only in advanced fibrosis. Serum HA correlated with the fibrosis stage. Plasma TGFβ-1 was significantly higher in patients with chronic hepatitis C than in symptom-free HCV carriers, and it correlated with HAI. After 3–6 months of P/R therapy, both HA and TGFβ-1 levels significantly decreased even in virological nonresponders. APRI was 0.21 ± 0.05 in normal controls, 0.20 ± 0.08 in symptom-free HCV carriers, 0.70 ± 0.40 in patients with chronic hepatitis C, and 3.21 ± 2.3 in HCV cirrhosis cases. LS values were 5.10 ± 1.19 kPa in controls, 5.38 ± 1.37 kPa in HCV carriers with PNA, 9.67 ± 4.11 kPa in chronic hepatitis C patients, 6.56 ± 2.61 kPa in patients with sustained virological response, 18.55 ± 11.65 kPa in nonresponders to P/R, and 37.40 ± 16.85 kPa in HCV cirrhosis cases. On the basis of a novel sequential algorithm that comprises APRI and LS for assessment of fibrosis, 47% of our HCV patients did not need biopsy for diagnosing significant (F ≥ 2) fibrosis. Conclusion: Both blood fibrosis markers and LS, particularly in combination, represent an advance in the noninvasive assessment of fibrosis in HCV infection. P/R treatment may inhibit fibrosis progression even independently of virological response.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mariann Rutka, Anita Bálint, Klaudia Farkas, Károly Palatka, Lilla Lakner, Pál Miheller, István Rácz, Gábor Hegede, Áron Vincze, Gábor Horváth, Andrea Szabó, Ferenc Nagy, Zoltán Szepes, Zoltán Gábor, Ferenc Zsigmond, Ágnes Zsóri, Márk Juhász, Ágnes Csontos, Mónika Szűcs, Renáta Bor, Ágnes Milassin and Tamás Molnár

Absztrakt

Bevezetés: Európában 2012 óta engedélyezett adalimumab alkalmazása terápiarefrakter colitis ulcerosa kezelésére. Célkitűzés: A szerzők célja volt, hogy colitis ulcerosás betegek körében országos szinten felmérjék az adalimumab hatásosságát és biztonságosságát. Módszer: Prospektív tanulmányban felmérték a tartós klinikai válasz, a teljes remisszió, illetve elsődleges vagy másodlagos hatásvesztés arányát a kezelés 12., 30. és 52. hetében. Értékelték az 52. héten a nyálkahártya-gyógyulás megoszlását. Eredmények: A vizsgálatba 73 aktív colitis ulcerosás beteget vontak be. Rövid távú klinikai válasz a betegek 75,3%-ában alakult ki a 12. hétre. Az adalimumabkezelés fenntarthatóságának valószínűsége az 52. hétig 48,6% volt, amelyet tartós klinikai válasz kísért a betegek 92%-ánál. Nyálkahártya-gyógyulás a betegek 48,1%-ában volt kimutatható az 52. héten. A betegek 17,6%-ánál terápiamódosításra, 5,4%-ánál colectomia elvégzésére került sor az egyéves időszak alatt. Következtetések: A colitis ulcerosa a kezdetektől hatékony kezelést igényel, ezzel megelőzve a szövődményeket. Az eredmények alapján az adalimumab kedvező rövid és hosszú távú hatást mutat colitis ulcerosás betegeknél. Orv. Hetil., 2016, 157(18), 706–711.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Sándor Kiss, Tamás Szamosi, Tamás Molnár, Pál Miheller, László Lakatos, Áron Vincze, Károly Palatka, Zsolt Bartha, Beáta Gasztonyi, Ágnes Salamon, Gábor Horváth, Gábor Tamás Tóth, Klaudia Farkas, János Banai, Zsolt Tulassay, Ferenc Nagy, Mária Szenes, Gábor Veres, Barbara Dorottya Lovász, Zsuzsanna Végh, Petra Anna Golovics, Miklós Szathmári, Mária Papp and Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access