Search Results
You are looking at 1 - 10 of 11 items for
- Author or Editor: Ágnes Zana x
- Refine by Access: All Content x
Abstract
The aim of our research is to examine the sociological, anthropological, and psychological aspects of attitudes towards death, respectively reviewing the various approaches as a complex system; presenting the altered death image, respectively the change tendency, analysing and interpreting the most significant anxiety generating factors according to gender, age, and occupation; validating the fear of death and attitudes towards death scales in the Hungarian population; reviewing the possibilities for interventions designed to reduce anxiety generating fear of death. According to the hypotheses of our quantitative research, women are characterised by a marked fear of death and anxiety; young people are more afraid of death; health care workers have a higher level death anxiety in comparison to other professionals due to the fact that they face the suddenness and inevitability of death on a daily basis, and this in itself is an anxiety generating factor. For the psychometric measurement of fear of death and attitudes toward death we validated, adapted and calibrated two scales measuring fear of death and attitudes towards death. According to our findings both the Neimeyer and Moore Multidimensional Fear of Death Scale and the Lester Attitude Toward Death Scale proved valid and suitable for measuring fear of death and attitudes towards death. The Hungarian version of the scales proved reliable. In accordance with our hypothesis, youth and women are characterised by higher levels of fear of death and anxiety. Our hypothesis, namely that fear of death among health care workers is higher than among the normal population, was not confirmed. Yet, contrary to a segment of preceding measurements, lower level of fear, respectively anxiety was found.
“Tell me what you really think about something you really don't want to think about”
(Hayslip and Peveto, 2005)
A dolgozat célja a halálhoz való viszonyulás szociológiai, antropológiai és pszichológiai aspektusainak elemzése, a különböző megközelítésmódok rendszerben való áttekintése, a megváltozott halálkép, illetve a változás tendenciájának bemutatása, a leginkább félelmet keltő faktorok vizsgálata és értelmezése a különböző nemi, kor- és foglalkozási csoportok tekintetében; halálfélelem és halál iránti attitűd kérdőívek validálása magyar populáción és a szorongást generáló halálfélelem oldása érdekében alkalmazott intervenciós lehetőségek áttekintése. Hipotézisünk szerint a nőkre erősebb halálfélelem és szorongás jellemző; a fiatalok jobban félnek a haláltól; az egészségügyi dolgozók halálfélelme magasabb a más foglalkozású személyekénél, munkájukból adódóan naponta szembesülnek a halál váratlan, bárkit utolérő voltával, és ez szorongáskeltő faktor. A halálfélelem és a halálhoz való viszonyulás pszichometriai méréséhez két, halálfélelmet, illetve halál iránti attitűdöt mérő skálát adaptáltunk és mértünk be magyar nyelven. Eredményeink alapján a Neimeyer- és Moore-féle Multidimenzionális Halálfélelem Skála és Lester Halál iránti Attitűd Skálája egyaránt validnak bizonyult, mindkét skála alkalmas a halálfélelem, illetve a halál iránti attitűd mérésére. Feltételezésünknek megfelelően a nőkre és a fiatal korosztályra nagyobb halálfélelem és szorongás jellemző. Az egészségügyi dolgozók csoportjánál a korábbi mérésekkel ellentétben alacsonyabb félelem-, illetve szorongásszintet tapasztaltunk.
A halál és haldoklás témája még most is tabunak számít a társadalomban. A tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy — a már kialakított és működő modellekkel együtt — milyen intervenciós stratégiák alkalmazása járulhat hozzá a félelem és a szorongás redukálásához, az egészségesebb, elfogadóbb halálszemlélet kialakulásához. Áttekintjük az intervenció célzott területeit, a család, a közoktatás, az orvostanhallgatók és a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók csoportjaira fókuszálva. A már működő intervenciós stratégiák hatásvizsgálatán túl javaslatot teszünk új módszerek alkalmazására is.
Bevezetés: Az állatasszisztált programok interdiszciplináris megközelítést képviselnek, komplementer módszerként integrálhatók a preventív, a terápiás és a rehabilitációs folyamatokba. Célkitűzés: A vizsgálat célkitűzése a gerincvelősérültek pszichés adaptációjának, szociális reintegrációjának segítése, valamint a hosszú hospitalizáció által okozott elszigeteltségérzés és depresszió csökkentése volt. A szerzők hipotézise szerint az állatasszisztált intervenció komplementer terápiaként hatékonyan beilleszthető a gerincvelősérült személyek rehabilitációs folyamatába. Módszer: A programban 15 felnőttkorú, gerincvelősérült személy vett rész 5 héten keresztül, hetente két alkalommal. A résztvevők először szociodemográfiai kérdőívet töltöttek ki, majd a program lezárását követően rövid nyílt kérdéses, irányított interjún vettek részt. A terepmunka során, a foglalkozásokon részt vevők megfigyelését követően, kvalitatív adatelemzést végeztek. Eredmények: A terápiás állat hatására érzelmi állapotot érintő pozitív változások következtek be. A résztvevők új ismereteket, készségeket sajátítottak el. A szocializáció és a csoportkohézió javult. Következtetések: Az állatasszisztált aktivitás terápiás elemekkel kiegészítve jótékony hatású lehet a gerincvelősérültek rehabilitációjában. A vizsgálat során szerzett tapasztalatok segítségül szolgálhatnak egy későbbi állatasszisztált terápiás program kidolgozásához gerincvelősérült betegek részére. Orv. Hetil., 2014, 155(39), 1549–1557.
Kutatásunk célja a halálról alkotott elképzelések generációs értékítélet-különbségeinek összehasonlító vizsgálata a magyar társadalomban. A halállal kapcsolatos, leginkább félelmet keltő dimenziók mérésére kérdőíves vizsgálatot végeztünk, 178 fős célpopuláción. A felméréshez a Neimeyer és Moore-féle Multidimenzionális Halálfélelem Skálát (MFODS, 42 tétel, 8 faktorba rendezve) használtuk. A skálát Lester Halál Iránti Attitűd Skálájával, a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel és a STAI-T skálával validáltuk és bemértük. A statisztikai elemzés alapján a skála valid, jól mér a magyar populáción, a skálák egymással jól korrelálnak. Az MFODS eredeti faktorstruktúrája kirajzolódott a magyar mintán, az 5. faktor kivételével. A kapott eredmények - mint a fiatalok és a nők magasabb halálfélelme és szorongása - alátámasztják a szakirodalomban korábban közölt kutatási eredményeket.
Abstract
Background
The aim of this study was to investigate the relationship between the attitudes displayed towards death by the youth and their mental health in the Hungarian population and to compare the results to data published in the literature. Our goal was to examine changes in the way youth conceived death, furthermore to examine the way youth perceived their own death within a small generational comparison study.
Methods
In order to measure the degree and possible dimensions of the fear of death in Hungarian young the Multidimensional Fear of Death Scale (MFODS) was used. The samples came from different socio-economic groups in Budapest, the capital of Hungary.
Results
The two highest anxiety factors were Fear for Significant Others and Fear of the Dying Process in all the examined groups. A significant difference in the overall fear of death was detected between the young and middle aged groups (p = 0.000) but the most characteristic difference was found between the young and older age groups.
Conclusions
This study confirmed previous observations in Western type societies being the first in Hungary to use the validated MFODS method. Improvement of communication within families, opening up channels of communication about death and dying together with the use and distribution of educational materials in schools may reduce fear of death and anxiety among young people.
Absztrakt
Bevezetés: A komplementer és alternatív medicina egészségügyi piacon történő térnyerése megkérdőjelezhetetlen, fontos kérdés tehát, hogy a betegek miért választják az ilyen gyógymódokat, ezzel gyakran megszakítva a nyugati medicina keretében zajló terápiás folyamatot. Célkitűzés: A szerzők célja azoknak a tényezőknek a feltérképezése és elemzése, amelyek miatt a betegek a különböző alternatív medicinák szolgáltatásait igénybe veszik. Módszer: A kvalitatív kutatás alapja egy hagyományos kínai orvoslást nyújtó rendelőben végzett orvosi antropológiai terepmunka: résztvevő megfigyelés (355 óra), strukturálatlan interjúk betegekkel (n = 93) és mélyinterjúk (n = 14). Eredmények: Az alternatív medicinát alkalmazó betegek gyakran nem kapnak a nyugati orvoslástól diagnózist, magyarázatot vagy gyógymódot betegségükre, illetve ezek valamelyike a beteg számára nem volt elfogadható. Máskor a betegek azért választják az alternatív medicinát, mert filozófiai kongruenciát mutat olyan világ-, ember- és betegségképbeli képzetekkel, amik eleve magyarázó modelljük részét képezik. Következtetések: Egy adott terápia mindig egy kulturális rendszer része, valamint egy specifikus pszichoszociális kontextusba ágyazott jelenség, így a terápiaválasztás is csak ennek fényében értelmezhető. Orv. Hetil., 2016, 157(15), 584–592.
Absztrakt
Bevezetés: A hospice-szolgálatok és az általuk ellátott végstádiumú betegek száma évről évre emelkedik, ugyanakkor az itt dolgozó szakemberek száma csökken. Testi és lelki megterhelésük fokozódik, ez pedig kiégéshez és a dolgozók fluktuációjához vezethet. Célkitűzés: A hospice-okban dolgozók testi és lelki állapotának, a kiégéssel kapcsolatos veszélyeztetettségüknek és megküzdési stratégiáiknak felmérése. Módszer: A Hungarostudy vizsgálatokra alapozott kérdőíves felmérés hospice-szakemberek és önkéntesek (n ≈ 1500) körében. Eredmények: A kérdőívet kitöltőknek (n = 195) átlagban 1,86 munkahelye van, és 45,8%-uk napi 12 vagy ennél több órát dolgozik. Leggyakrabban fáradtsággal, energiahiánnyal (65,1%), zavaró testi fájdalmakkal (46,9%), alvási (42,1%) és emésztési problémákkal (35%) küzdenek, túlsúlyosnak ítélik magukat (56,9%), és lefekvéskor is munkahelyi gondjaik foglalkoztatják őket (72,8%). Következtetések: A hospice-ban dolgozók túlterheltek, fizikai és lelki tüneteik vannak, körükben is jellemző az együttérzésből fakadó kifáradás (compassion fatique), ugyanakkor jelentősen hat az együttérzésből fakadó elégedettség (compassion satisfaction) is, mint a gondozásért kapott elismerés elfogadásának képessége. Orv. Hetil., 2016, 157(25), 1000–1006.
Absztrakt:
Bevezetés: A szakmai élet minőségét mérő (ProQOL) skálát a rendkívül stresszes eseményeken átesett emberekkel végzett munka pozitív és negatív hatásainak mérésére fejlesztették ki. A szenvedéssel, halállal, haldoklással, a másik ember traumájával való mindennapi találkozás fizikálisan és emocionálisan is befolyásolhatja a palliatív-hospice teamekben dolgozók életminőségét. Célkitűzés: A vizsgálat célja a ProQOL5 kérdőív magyar változata pszichometriai tulajdonságainak és faktorszerkezetének felmérése volt, ami lehetővé teszi az együttérzésből eredő kifáradás és elégedettség, a másodlagos traumatizáció és a kiégés mérését. Hosszú távú cél a hospice-dolgozók számára képzési és intervenciós módszerek kidolgozása, elégedettségük, fizikai és lelki jóllétük növelése, pályán maradásuk elősegítése. Módszer: A keresztmetszeti, kérdőíves felmérésbe hospice-dolgozókat vontunk be. A kérdőíveket anonim, nyomtatott formában tettük elérhetővé. A validáláshoz a Rövidített Maastricht Vitális Kimerültség Kérdőív, a Rövidített Beck Depresszió Kérdőív, a CES-D Depresszió Szűrő Kérdőív és a WHO Jóllét Kérdőív rövidített (WBI-5) magyar nyelvű változatait használtuk fel. Statisztikai analízis: Az elemzésekhez IBM SPSS 23.0© programcsomagot használtunk. A mérőeszköz faktorstruktúrájának feltárásához exploratív faktoranalízist (főkomponens-elemzés, Varimax rotáció) végeztünk, majd elkészítettük azt a 4 skálát, amely megfelelő Cronbach-alfa-értékekkel rendelkezett a további vizsgálatokhoz. Eredmények: Értékelhető kérdőíveket 188 főtől kaptunk vissza (nő 86,2%, férfi 13,8%). Többségük nővérként és az otthoni hospice-ellátásban dolgozik (94 fő). A megalkotott 4 skála belső konzisztenciája a Cronbach-alfa-értékek alapján elfogadható minőségű. A kiégést mérő kérdések belső konzisztenciája alacsony. Mérőeszközünk skáláinak együttjárása a külső validitást mérő, standardizált skálákkal megfelelő erősségű és irányú. Következtetések: Kérdőívünk a belső és a külső mutatók alapján megfelelő konzisztencia mellett, az elvárt értékek szerint méri az általunk vizsgálni kívánt jelenségeket. Orv Hetil. 2018; 159(35): 1441–1449.
A koronavírus-világjárvány hatása az intenzív ellátásban dolgozók mentális egészségére
The impact of the coronavirus pandemic on the mental health of critical care workers
Bevezetés: A koronavírus-világjárvány jelentős terhet rótt az intenzív terápiás osztályokra, és rávilágított az ellátást végző szakemberek hiányára. A megnövekedett munkaterhek és a magas halálozási arány miatt az intenzív ellátásban dolgozókat a korábbinál nagyobb fizikai és pszichés stressz érte a pandémia alatt. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt annak vizsgálata, hogy a koronavírus-járvány milyen hatást gyakorolt az intenzív ellátásban dolgozók érzelmi, mentális és morális állapotára. Módszer: Munkacsoportunk a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának dolgozói körében végzett papíralapú kérdőíves vizsgálatokat. Első felmérésünk a világjárvány kezdetekor, 2020-ban, a második a harmadik járványhullám után, 2021-ben történt. Validált kérdőíveket alkalmaztunk (Szakmai Életminőség Skála, Demoralizációs Skála, Észlelt Stressz Kérdőív, Események Hatása Kérdőív és Poszttraumás Növekedés Kérdőív), és a demográfiai adatokon túl az életmódról, a szabadidős tevékenységről, a táplálkozási szokásokról és a pszichés támogatás elfogadásáról gyűjtöttünk információkat. Eredmények: A két vizsgálat résztvevőinek létszáma és demográfiai összetétele eltér, tükrözve a személyi állománynak a járvány idejét jellemző változását. Az egyes dolgozói és a szociodemográfiai csoportok között a pandémia előtt nem mutatkozott különbség, ám egy évvel később az ápolók minden negatív skálán szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a többi csoporthoz képest. Kevesen vettek igénybe pszichológiai segítséget a vizsgált időszakokban (9,5–12,7%), ugyanakkor pszichológiai támogatás iránti igényt a válaszadók harmada megfogalmazta. Az új munkakörben dolgozók szignifikánsan nagyobb mértékű poszttraumás növekedést (2,91 ± 0,82 vs. 2,20 ± 1,06, p = 0,016) mutattak. Megbeszélés: Eredményeink alapján az ápolók képezik a leginkább leterhelt dolgozói csoportot egy bizonytalan és stresszes időszakban. A pandémia alatt rendelkezésre álló pszichés támogatás önmagában nem bizonyult elégségesnek. Következtetés: A dolgozók mentális egészségének javításához további lépések szükségesek. Orv Hetil. 2023; 164(42): 1646–1655.
