Search Results
You are looking at 1 - 10 of 10 items for
- Author or Editor: Ákos Csomós x
- Refine by Access: All Content x
A perifériás vénabiztosítás rutinbeavatkozás és az esetek többségében egyszerűen kivitelezhető, azonban alkalmanként nehézségekbe ütközik és kivitelezhetetlennek bizonyulhat. Ultrahang segítségével mélyen fekvő, szabad szemmel nem látható és nem tapintható vénák is azonosíthatók és vizuális kontroll mellett kanülálhatók. A szerzők rendszeresen használnak ultrahangot nehezen kanülálható betegek vénabiztosításához. A közleményben a szerzők három esetet ismertetnek és tárgyalják az ultrahangvezérelt perifériás vénabiztosítással kapcsolatos gyakorlati szempontokat. Röviden ismertetik a kar vénás keringésének anatómiáját, elemzik az ultrahangos módszereket és a sterilitás kérdését. Leírják továbbá azt az általuk alkalmazott új módszert, amivel magas sikerarányt értek el rossz perifériás vénákkal bíró betegek kanülálása során. Orv. Hetil., 2013, 154, 187–190.
Az intenzív osztályok forgalmának jelentős részét teszik ki a súlyos szepszissel felvett betegek, akiknek komplex kezelése magas költséggel és magas mortalitással párosul. Célkitűzés: A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a betegellátással összefüggő költségek szempontjából jelentkezik-e már az első ápolási napon különbség a gyógyult és a meghalt betegek között. Módszer: A tanulmányban 6 intenzív osztály vett részt, melyek összesen 70, súlyos szepszis miatt osztályukra felvett beteget vontak be a vizsgálatba. Az osztályok a bevont betegekről kigyűjtötték a betegellátással összefüggő intenzív osztályos anyag- és eszközfelhasználást a felvételt követő első 24 órában. Összesen 59, betegellátással összefüggő költségelem felhasználását gyűjtötték ki és csoportosították, úgymint radiológia, laboratóriumi vizsgálatok és egyszer használatos eszközök. A vérkészítmények és a gyógyszerek/infúziók esetében teljes, tételes adatgyűjtés történt. Az egységes költségmeghatározás érdekében a felhasznált költségelemekhez a szerzők adtak költségértékeket. Eredmények: A súlyos szepszis intenzív osztályos mortalitása ebben a mintában 64%-os volt, az átlag ápolási napok száma a gyógyult betegeknél 19,9 (SD ± 11,4), a meghaltaknál 13,0 (SD ± 8,5). A betegellátással összefüggő (direkt) első napi költség átlag 60 957 Ft-ot tett ki, a meghaltaknál szignifikánsan többet, mint a gyógyult betegeknél (70 835 Ft vs 40 108 Ft, p = 0,020). Költségcsoportokra bontva, a meghalt betegek magasabb direkt költségét a vérkészítmények ( p = 0,047) és a gyógyszerek/infúziók okozzák ( p = 0,003). A meghalt betegek magasabb gyógyszer- és/vagy infúzióköltségéért a kolloidok ( p = 0,016) és a költségesebb antibiotikumok használata ( p = 0,021) felelős. Következtetések: Nemzetközi összehasonlításban a súlyos szepszis mortalitása magasabb, a szepsziskezelés napi költsége alacsonyabb Magyarországon. A meghalt betegek közel kétszer magasabb első napi költsége alátámasztja a korai diagnózis és a hatékony kezelés szükségességét.
A Helsinki Deklaráció egy olyan dokumentum, amelyet közösen hozott létre a két legjelentősebb európai aneszteziológustársaság: a European Board of Anaesthesiology (EBA) és a European Society of Anaesthesiology (ESA). A kezdeményezést 2010 júniusában bocsátották útjára, és egy olyan európai konszenzust jelent, amelyben foglaltak használata igazoltan javítja a betegek biztonságát és a minőségi perioperatív ellátást. A program elemei közül a szerzők négy területet emelnek ki, amelyek kis ráfordítással bevezethetők és egyértelműen előnyösek: a műtéti ellenőrző lista, a műtétekhez társuló fertőzések megelőzése, a célorientált folyadékterápia és a perioperatív táplálás. Az irodalmi áttekintés hangsúlyozza, hogy a jól szervezett perioperatív ellátás kulcsfontosságú szerepet tölt be a betegbiztonság javításában. Orv. Hetil., 2012, 153, 1447–1455.
A nosocomialis infekciók gyakorisága és a kórokozók antibiotikum-rezisztenciája világszerte emelkedést mutat az intenzív osztályokon. A nem fermentáló Gram-negatív baktériumok által okozott véráramfertőzések nagyobb mortalitással hozhatók összefüggésbe. Cél és módszer: A szerzők célja a 2008-ban és 2010-ben sebészeti intenzív osztályon kezelt betegek hemokultúráiból izolált nosocomialis kórokozók antibiotikum-érzékenységi adatainak összehasonlítása volt. Eredmények: A methicillinrezisztens Staphylococcus aureus és a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázt termelő Klebsiella ssp. és Escherichia coli érzékenysége nem változott, az Acinetobacter baumannii és a Pseudomonas aeruginosa antibiotikum-rezisztenciája nagymértékben nőtt. Multirezisztens Acinetobacter 2008-ban hemokultúrában nem fordult elő, 2010-ben azonban az összes véráramból izolált Acinetobacter csak colistinre volt érzékeny. A Pseudomonas aeruginosa érzékenysége a vizsgált időszakban a karbapenemekre és a piperacillinre jelentősen csökkent. A multirezisztens Gram-negatív kórokozókkal fertőzött betegek mortalitását nagyobbnak találták az antibiotikum-érzékeny baktériummal fertőzött betegekhez képest. Következtetések: A vizsgálat eredményei hangsúlyozzák a hatékony infekciókontroll, az adekvát dózisban és időben kezdett empirikus antibiotikum-terápia és a megfelelő nővér:beteg arány jelentőségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1486–1491.
Absztrakt
Bevezetés: A véralvadási zavar korrekciója centrálisvéna-biztosítás előtt mindennapos gyakorlat. A rutinszerű korrekció értelme ultrahangvezérelt beavatkozások előtt kérdéses, mivel a mechanikai szövődmények nagyon ritkák. Célkitűzés: Véralvadási zavar jelenlétében végzett ultrahangvezérelt centrálisvéna-biztosítás biztonságosságának vizsgálata intenzív osztályon. Módszer: A szerzők retrospektív vizsgálatukba 2011. február és 2013. január között intenzív osztályukon végzett ultrahangvezérelt centrálisvéna-biztosításokat válogatták be. Véralvadási zavarnak tekintették az 1,5 feletti INR-értéket vagy APTI-rátát, a 100 G/l alatti thrombocytaszámot, illetve az antikoaguláns vagy clopidogrelhatást. Adatgyűjtésüket a prospektíven vezetett ultrahangos regiszterre alapozták, emellett felhasználták a kórházi betegdokumentációt is. Eredmények: Két év alatt intenzív osztályukon összesen 310 ultrahangvezérelt centrálisvéna-biztosítás történt. 134 esetben (43,2%) észleltek véralvadási zavart, a kanülálás előtt 10 alkalommal történt korrekció. Vérzéses szövődményt nem észleltek (szövődménygyakoriság korrigálatlan coagulopathiában: 0%, 95%-os konfidenciaintervallum: 0–3,0%). Következtetések: A véralvadási zavar intenzív osztályon gyakori, ennek rutinszerű korrekciója ultrahangvezérelt centrálisvéna-kanülálás előtt szükségtelen lehet. Orv. Hetil., 2015, 156(27), 1085–1090.
Célkitűzés: Vizsgálatunkban felmértük az intenzív osztályos nővérek ismeretét a CVC (centrális vénás kanül) okozta fertőzések megelőzésének evidencia alapú ajánlásairól. Módszer: A vizsgálatban részt vevő intenzív osztályok nővérei önkéntes részvétellel validált, többszörös választásos kérdőívet töltöttek ki 2006. október és december között. A kérdőív válaszai mellett demográfiai adatokat is gyűjtöttünk: a válaszadó neme, intenzív osztályos (ITO) gyakorlati évek száma, ágyszám, intenzíves szakápolói, illetve főiskolai diploma megléte. Eredmények: 11 intenzív osztályról 178 kérdőívet elemeztünk. A 10 kérdésre adott helyes válaszok átlaga 36,6% volt. A válaszadók közül csak kevesen (18%) tudták, hogy a CVC-k rutinszerű cseréje nem ajánlott, a többség (61,2%) viszont helyesen választotta, hogy a kanülcsere vezetődróton áthúzva nem megfelelő. A nyomásmérő szerelék cseréjét 47,8% végezné minden 4. napon, az antibiotikummal impregnált kanül használatának előnyét pedig 66,3% ismerte. A CVC fedőkötését csak 15,2% végezné el hetente, és csak 34,8% tudta, hogy mind a poliuretán, mind a géz alapú fedőkötés használható. A bőrfertőtlenítésre a 2%-os klór-hexidin ajánlott, ezt 19,8% jelölte meg helyesen; az antibiotikumos kenőcs rezisztenciaokozó hatását 13,6% tudta. Zsíroldatok adásakor 24 óránként cserélné a szereléket a válaszadók 86,4%-a, de csak 4,5% cserélné a tiszta infúziós szereléket 96 óránként. Az intenzív osztályos gyakorlati évek és az ITO-ágyszám nem mutatott korrelációt az eredményekkel. Megbeszélés: Vizsgálatunk alapján az intenzív osztályos nővérek ismerete a CVC okozta fertőzések megelőzéséről nem megfelelő. A nemzetközi ajánlások ismertetése a nővérek graduális és posztgraduális képzésében szükséges volna.
Az akut pancreatitis dinamikusan változó, gyakran progresszív kórkép, amelynek 14–20%-a az intenzív terápiás ellátást igénylő súlyos heveny hasnyálmirigy-gyulladás csoportjába tartozik, az akutan vagy több fázisban, elhúzódóan kialakuló többszervi elégtelenség, illetve többszervi diszfunkció miatt. Szisztémás irodalomkereséssel áttekintettük az elmúlt öt évben e tárgykörben megjelent közleményeket. A prognózis felállításában elsősorban a szisztémás gyulladásos válaszreakciónak, a többszervi elégtelenségnek és a többszervi diszfunkciónak van szerepe, amelyre az állapotfelmérő skálák alkalmasak (Acute Physiology and Chronic Health Evaluation, Glasgow Prognostic Index, Sepsis-related Organ Failure Assessment, Multi Organ Dysfunction Syndrome Scale, Ranson Scale). Ezek mellett a klinikai jeleknek [életkor, társbetegség(ek), tudatzavar, elhízás] és a laboratóriumi vizsgálatoknak (szérumamiláz, -lipáz, C-reaktív protein, -prokalcitonin, -kreatinin, karbamid-nitrogén, -kalcium) fontos kiegészítő prognosztikai jelentősége van. A korai szervi elégtelenség fennállásával növekszik a késői lokális szövődmények és a halálozás aránya. Az intenzív osztályos kezelés lehetővé teszi a megfelelő klinikai észlelés és eszközös monitorozás mellett a szövődmények korai felismerését és ennek alapján a célzott terápia bevezetését. A kezelés célja a szisztémás gyulladásos válaszreakció, a többszervi elégtelenség és diszfunkció progressziójának gátlása és a szervezet kompenzatorikus gyulladásellenes válaszreakciójának beindítása. A pancreas exokrin működésének csökkentése a teljes per os táplálás 24–48 órás megszüntetésével javasolt, a proteázgátlók hatásossága vitatott. Lényeges a szervi elégtelenségek korai felismerése és kezelése, valamint az intravascularis volumen rendezése, fenntartása, a folyadékresuscitatio, ezzel a stabil hemodinamika biztosítása és a mikrocirkuláció javítása. Alapvető az adekvát oxigenizáció fenntartása, korai oxigénadagolás, szükség esetén korai intenzív lélegeztetés bevezetése, emellett az elektrolit- (szérumkalcium) és sav-bázis, valamint cukorháztartás szoros kontrollja, illetve a megfelelő fájdalomcsillapítás (szisztémás, epiduralis). A mesterséges táplálás kulcspontja a korai enteralis táplálás és immunonutríció. Az inflammációs mediátor etiológiai szerepének ismeretében a kezelésben szerepet kap a gyulladásos reakció csökkentése és a koagulációs kaszkád modulációja (aktivált protein C). A komplex terápia lényeges része megfelelő javallat alapján az aktivált enzimek és toxinok eltávolítása (hemofiltráció, plazmaferézis) és az antimikrobás profilaxis, illetve kezelés, valamint a thromboembolia-profilaxis. Az akut fázisban szükségessé válhat a megnövekedett intraabdominalis nyomás csökkentése. Intenzív protokoll alkalmazásával és interdiszciplináris együttműködéssel a súlyos heveny hasnyálmirigy mortalitása 30%-ról 10%-ra csökkenthető.
Absztrakt
Bevezetés: Az Enterococcusok növekvő antibiotikum-rezisztenciájukkal jelentős kórokozók az intenzív osztályokon; a törzsek új kihívást jelentenek. Célkitűzés: A szerzők célja a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikájának intenzív osztályán a vancomycinrezisztens törzsek halmozott előfordulása kapcsán szerzett tapasztalok ismertetése. Módszer: Eset-kontroll tanulmányban 2013. január 1. és június 30. közötti időszakban vizsgálták az Enterococcus-incidenciát mikrobiológiai mintákban és a vancomycinrezisztens Enterococcusszal kezelt betegek demográfiai, kórházi tartózkodási, mortalitási adatait. Eredmények: 114 betegnél azonosítottak Enterococcust, közülük 14-nél vancomycinrezisztens törzset. Az Enterococcus-incidencia a vancomycinrezisztens izolátumok megjelenése előtti és utáni időszakok között nem változott. A demográfiai adatokban sem találtak különbséget a két csoport között. A vancomycinrezisztens Enterococcusokat hordozó betegek halálozása meghaladta a vancomycinérzékeny Enterococcusok jelenlétében észleltet (42,9% vs. 30,0%; p = 0,005), a kórházi tartózkodás ideje azonban nem különbözött. A vancomycinrezisztens csoportban a társbetegségek, valamint az akut műtétek gyakoribbak voltak. Következtetések: A vancomycinrezisztens Enterococcusok jelenlétében észlelhető magasabb halálozás felhívja a figyelmet a megelőzés és infekciókontroll jelentőségére, de a vancomycinrezisztencia oki szerepe kérdéses a nagyobb mortalitásban. Orv. Hetil., 2015, 156(19), 779–784.
Béta-laktám antibiotikumok terápiás gyógyszerszint-monitorozása kritikus állapotú felnőtt betegekben: egycentrumos, prospektív, obszervációs pilotvizsgálat
Therapeutic drug monitoring of beta-lactam antibiotics in critically ill adult patients.
A single-center prospective observational pilot study
Introduction: Beta-lactams are among the most commonly used antibiotics. Their efficacy is time-dependent, thus the European Society of Clinical Microbiology and Infectious Diseases (ESCMID) recommends that their plasma concentrations should remain above the minimal inhibitory concentration (MIC) of the pathogenic bacteria throughout the dosing period (100%fT>MIC). However, according to several studies, it appears that the plasma concentrations of beta-lactam antibiotics can be suboptimal in critically ill patients. Objective: The aim of our study was to determine the pharmacodynamic target achievement of beta-lactam antibiotics (meropenem, piperacillin/tazobactam, and ceftriaxone) among critically ill adult patients admitted to an intensive care unit. Method: We conducted a prospective, observational single-centre study in a teaching hospital. Critically ill patients who were prescribed meropenem, piperacillin or ceftriaxone were enrolled. Trough antibiotic plasma concentration was measured using high-performance liquid chromatography (HPLC) and liquid chromatography–tandem mass spectrometry (LC–MS/MS) to assess the achievement of the pharmacodynamic target of 100%fT>MIC. The target concentration was determined based on the definitions of the European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST), depending on the pathogen. The primary endpoint was the proportion of patients not achieving therapeutic plasma concentrations. Results: A total of 60 antibiotic level measurements were performed in 28 patients. The median age of the patients was 64.5 ± 28,7 years, 80% (n = 22 patients) were male. The reason for admission was medical in 35.7% (n = 10), surgical/trauma in 53.5% (n = 15) and burns in 10.7% (n = 3) of patients. The therapeutic target was not achieved in 39.3% (n = 11) of patients, 66.6% (n = 6) in the meropenem group, 41.6% (n = 5) in the piperacillin group and 12.5% (n = 1) in the ceftriaxone group. Discussion: A significant proportion of critically ill patients receiving beta-lactam antibiotics did not achieve their target concentration, particularly piperacillin and meropenem. Conclusion: Our pilot study confirms the importance of therapeutic drug monitoring in critically ill patients receiving beta-lactam therapy. Orv Hetil. 2023; 164(48): 1904–1911.
Absztrakt:
Az alacsony perctérfogat szindróma jelentősen emeli a szívműtétek szövődményeit és a halálozást, megnyújtja az intenzív osztályos és kórházi tartózkodási időt. A kezelésére alkalmazott katecholaminterápiának nemkívánatos szisztémás és kardiális mellékhatásai lehetnek. A levoszimendán érzékenyebbé teszi a szívizom kalciumcsatornáit kalciumra, és megnyitja az adenozin-trifoszfát (ATP)-szenzitív káliumcsatornákat (KATP) is. Ennek köszönhetően javítja a szív teljesítményét, nem növeli a szívizom oxigénigényét, valamint védőhatást fejt ki a szívre és számos egyéb szervre is. A korábbiakban megjelent irodalom és szakértői vélemények alapján 2015-ben publikálták a szakértői véleményeket tartalmazó európai dokumentumot a levoszimendán szívsebészeti perioperatív alkalmazásáról. Ennek figyelembevételével, továbbá a hét magyar szívcentrum és a gyermekszívcentrum (szívsebész, aneszteziológus és kardiológus képviselőinek) bevonásával kidolgoztuk a magyar ajánlást, melynek két meghatározó pillére van: az irodalmi evidenciák és a magyar centrumok képviselőinek tapasztalatai. Az áttekintett területek: koszorúérműtétek, billentyűműtétek, keringéstámogató eszközök és szívtranszplantáció, mind felnőtt, mind gyermek szívsebészeti beavatkozások vonatkozásában. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870–877.
