Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Ákos Kenéz x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A Cikolai-vízrendszer vízgyűjtőterülete — szórványos neolitikus (vonaldíszes) megtelepedés után — először a bronzkorban (kb. 2600-900/800 cal BC) népesült be intenzíven, amikor a löszvonulat meredek peremén megjelentek a vatyai kultúra (kb. 2000/1900-1500 cal BC) lelőhelyei. A vizsgálatba vont lelőhely (Forrás-dűlő) a vatyai kultúra eddig ismert több mint 50 erődített telepe közé sorolható (Kovács, 1984). Ellentétben a ma már intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló nagy kiterjedésű teleptől, az övárokkal mesterségesen elszigetelt ún. kisvár rész talajtani és geoarchaeológiai jellegzetességei máig érintetlenek, ezáltal alkalmas a terület arra, hogy régészetileg releváns, de környezettörténetileg is fontos talajtani kérdésekre adjunk választ. A földvár ún. kisvár részét térképező talajtani/sekélyföldtani fúrásokkal tártuk fel. A PK07-es fúróponton felvett sekélyföldtani szelvény folyamatos mintasorozatán laboratóriumi méréseket (összes szerves-szén, TOC%; összes foszfortartalom, Pösszes; pH [H2O, KCl], CaCO3%, KA), valamint radiokarbon kormeghatározást (AMS 14C) végeztünk.A térképező talajfúrásokkal sikerült mind vertikálisan, mind horizontálisan meghatározni a bronzkori megtelepedési kultúrréteg kiterjedését, valamint a felszíni talajképződmények alapján recens felszíni bolygatásra következtetnünk. A kiszerkesztett kereszt- és hossz-szelvények segítségével láthatóvá vált, hogy a terület külső, kitettebb, és a központi térrésznél meredekebb, kerületén a felhagyás utáni felszínfejlődési folyamatok erodálták az egykori járószintet, illetve az arra települő kultúrréteget. A kisvár központi területén ugyanakkor bolygatatlan állapotban tudtuk feltárni a bronzkori megtelepedési réteget. A földvár rétegrendje négy jól elkülönülő egységre osztható: a recens talajtakaró, illetve annak talajképző alapkőzete; a megtelepedési kultúrréteg; valamint az eredeti alapkőzet. A PK07-es fúróponton 350 cm mély fúrómagján végzett laboratóriumi mérésekkel pontosítottuk a felszíni talajképződmény besorolását, valamint megadtuk a teljes rétegrend talajtani alapadatait. Ennek fényében a felszíni talajtakarót kilúgzott mezőségi talajként határoztuk meg. Az eltemetett megtelepedési kultúrréteg morfológiai és talajfizikai, valamint -kémiai adatai egyértelműen alátámasztották az egykori intenzív bolygatással járó felszínhasználatot. A kultúrréteg anyagán végzett főkomponens elemzés eredményei arra engedtek következtetni, hogy az egységes képet mutató kultúrréteg 190 és 250 cm közötti rétege kevésbé erős, míg a felső 130 és 190 cm közötti rétege intenzívebb emberi bolygatásnak lehetett kitéve.A kultúrrétegből feltárt szervesanyag-maradványokon végzett radiokarbon kormeghatározással a bronzkori megtelepedés és intenzív területhasználat időpontját 1920-1530 cal BC-re lehetett keltezni.A lelőhelyen végzett vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy a hasonló típusú lelőhelyeket — amelyeket a kutatás stratigráfiai adatok hiányában korábban „pszeudó-tellként” értelmezett (KOVÁCS, 1969; BÓNA, 1975) — nemcsak gazdasági és társadalmi szerepük alapján (Gogâltan, 2002; P. Fischl & Reményi, 2013; Reményi, 2013), de rétegsoruk alapján is valódi, többrétegű tell településként értékelhetjük.

Restricted access

A történeti korokban élt emberek mindennapi élettevékenységét a háztartásrégészet egy adott emberi populáció hátrahagyott anyagi és építési kultúráján keresztül ítéli meg. A talajtanban alkalmazott talajkémiai és -fizikai paraméterek térhasználat elemzésben történő felhasználása ugyanezt a célt szolgálja, de természeténél fogva eltérő tevékenységek detektálására (is) alkalmas. A bemutatott vizsgálat két épületobjektum, talajtani alapokra helyezett, belső térhasználat elemzésének módszertani megfontolásait, illetve eredményeit foglalja össze. Győr–Ménfőcsanak-Széles-földek lelőhelyen feltárt kelta (La Tène kultúra, Kr.e. III. század második fele), illetve római kori bennszülött (Kr.u. I. század vége) épületobjektum belső terében, a teljes régészeti jelenségre reprezentatív horizontális mintavételi módszert alkalmaztunk, amelynek keretében 50×50 cm-es rácshálóból gyűjtöttünk antropogén üledékmintákat a két objektum belső teréből. A vizsgálat tárgyát képező objektumok méretben és felépítményben azonosságokat mutatnak. Az egyenként két ágasfás, félig földbe mélyített épületekből összesen 68 db mintán végeztünk talajtani méréseket [összes szervesszén-tartalom (TOC%), összes foszfortartalom (Pösszes), pH (H2O, KCl), CaCO3%, Arany-féle kötöttség (KA)]. Annak érdekében, hogy a régészeti jelenségekben megmutatkozó emberi hatást elkülöníthessük a környezeti háttérértékektől, a lelőhely négy pontján vettünk fel kontroll talajszelvényt. A régészeti környezetből származó mérési adatok kiértékelése kettős. Mennyiségi szempontból a lelőhely környezeti viszonyaihoz, illetve a kimért háttérértékekhez kell kalibrálni az adatokat. Minőségi szempontból ugyanakkor egy-egy paraméter mintasorozatában mért szórás, értékintervallum, illetve horizontális heterogenitása árulkodik az épület belsejének eltérő használatáról. Az alkalmazott paraméterek közül az összes foszfortartalom és az összes szervesszéntartalom adatai bizonyultak a leginformatívabbnak annak eldöntésében, hogy a vizsgált belső terek mely pontját, milyen mértékben érhette emberi tevékenységből származó behatás. Eredményeink alapján az Arany-féle kötöttségi szám, illetve a szénsavas mésztartalom eloszlásmintázatait – Győr–Ménfőcsanak-Széles-földek lelőhely esetében – csak részlegesen lehetett az egykori emberi tevékenységhez kötni. Ez a lelőhely szedimentológiai és talajtani viszonyaival magyarázható. A két objektum belső térhasználata, az antropogén üledékeken végzett talajtani mérések tanúsága szerint nem tekinthető azonosnak. A római kori bennszülött épület belső terében markáns különbséget lehet feltételezni a belső térhasználatban. Ezzel ellentétben a kelta épületobjektumnál egyenletes eloszlásmintázatról beszélhetünk, amely olyan emberi tevékenység egykori meglétére utal, amely nem szelektíven használta az épület belső terét.

Restricted access

The present state of our landscapes is not only the result of various natural processes, but of the anthropogenic effect that humankind had since its occurrence within the landscape. These processes reach back as far as the beginning of the known archaeological eras. One of the major problems in the reconstruction of landscape evolution is bridging the gap between the archaeologically well-defined periods and the extensively documented last three centuries. Remains of the various archaeological periods are conserved in the soil and form part of the soil’s memory function; but soils develop and might get destroyed over time. However, soils also bridge the heritage of once lived cultures with those events of the last few centuries that are reconstructable, based on written and map sources. It must be noted that the possibility of human-induced soil destruction is significantly higher within the mentioned centuries, therefore the understanding of land-use changes, land-use trajectories are essential in assessing the possible degradation of soils, archaeological sites and heritage.The present contribution attempts to integrate the tools of geoarchaeology, soil science and landscape ecology with the archaeological knowledge of the Cikola valley (Mezőföld, Hungary). The historic land-use changes within the target area of the valley were detected and quantified with the trajectory tracking method. This was compared to soil conditions, geoarchaeological data and to information collected through on-site archaeological field walking. The comparisons of archaeological sites that have been less or more intensively used in the past, differ both in soil conditions, and in the condition of the archaeological phenomena they preserve. The trajectory values gave a good estimate on the possible and predictable disturbance of the archaeological phenomena preserved at the examined sites.

Restricted access

Changes in the mortality of acute myocardial infarction in the area of Zalaegerszeg

Effects of the first 24-hour ST-elevation acute myocardial infarction intervention service in Hungary

Clinical and Experimental Medical Journal
Authors:
Géza Lupkovics
,
Ákos Motyovszki
,
Zoltán Németh
,
István Takács
,
András Kenéz
,
Bernadett Burkali
, and
Ildikó Menyhárt

Abstract

Introduction

Morbidity and mortality data of acute myocardial infarction highlight the significance of this patient population worldwide. Rapid and accurate diagnosis and timely initiation of an appropriate therapy are of crucial importance in this group of patients. Invasive cardiology, i.e. primary percutaneous coronary intervention is already a basic requirement of up-to-date medical care for acute myocardial infarction. However, American and European guidelines of 1999 positioned primary percutaneous coronary intervention as Class I recommendation, only as an alternative to thrombolysis and for the treatment of patients with a complicated cardiogenic shock. In Hungary, we organized a 24 h intervention service for acute myocardial infarction at the Department of Cardiology in the Zala County Hospital, Zalaegerszeg for the first time in 1998.

Objectives

Our study was aimed at demonstrating that the timely intervention therapy of acute myocardial infarction reduced the mortality rate of the disease in our region to a more significant extent as compared to the national average, and the effects of this can be experienced even now.

Methods

The Western Transdanubian Regional Institute of the Hungarian National Public Health and Medical Officer Service (ÁNTSZ) processed the mortality data of the period between 1997 and 2005 in the Western Transdanubian Region and in the Zalaegerszeg area, and compared them with each other and with the national average published by the Hungarian Central Statistical Office. With the help of our own computerised data base, we studied the changes in the number of invasive interventions during this period, and correlated them with mortality statistics.

Results

During the first “complete” year, in 1998, we performed 82 primary and 283 “elective” primary percutaneous coronary interventions; by 2005 these numbers increased to 318 and 1,265, respectively. In parallel with this, early and total mortality rate due to myocardial infarction among male patients decreased in the Zalaegerszeg area to a significantly (p < 0.001) greater extent than the national average.

Conclusion

Our 24-h intervention care for acute infarction, launched as the first of its kind in Hungary, improved mortality statistics in the area to a significant degree as compared to the national average. The results of these experiments by the team, which has gained considerable experience, represent an advantage for the patients of the Zalaegerszeg area.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Géza Lupkovics
,
Ákos Motyovszki
,
Zoltán Németh
,
István Takács
,
András Kenéz
,
Bernadett Burkali
, and
Ildikó Menyhárt

A heveny szívinfarktus morbiditási és mortalitási adatai világszerte rámutatnak ezen betegcsoport kiemelt jelentőségére. A gyors és korrekt diagnózis, az adekvát terápia időben történő indítása kulcsfontosságú ezen betegcsoportnál. Ma már a heveny szívinfarktus korszerű ellátásának alapkövetelménye az invazív kardiológiai beavatkozás, a primer percutan coronariaintervenció. Az 1999-es amerikai és európai ajánlások azonban a primer percutan coronariaintervenciót I. osztályú ajánlásként csak mint a thrombolysis alternatíváját, illetve a kardiogén sokkal szövődött betegcsoport kezelését javasolták. A Zala Megyei Kórház Kardiológiai Osztályán 1998-ban Magyarországon elsőként szerveztük meg a heveny szívinfarktus 24 órás intervenciós ügyeletét. Cél: Vizsgálatunk célja annak igazolása, hogy a heveny infarktus korán elkezdett intervenciós kezelése az országos átlagnál jelentősebb mértékben csökkentette térségünkben a kórkép mortalitását, és ennek hatásai a mai napig érezhetőek. Módszerek: Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Nyugat-dunántúli Regionális Intézete feldolgozta a nyugat-dunántúli régió és a zalaegerszegi kistérség 1996–2005 közötti időszak halálozási adatait, és egymással, valamint a statisztikai hivatal által közölt országos átlaggal hasonlította össze. Saját számítógépes adatbázisunk segítségével vizsgáltuk ezen időszakban végzett invazív beavatkozások számának változását, és összevetettük a mortalitási statisztikákkal. Eredmények: Az első „teljes” évben, 1998-ban 82 primer és 283 „elektív” percutan coronariaintervenciót végeztünk, ezek a számok 2005-re 318-ra és 1265-re emelkedtek. Ezzel párhuzamosan a szívinfarktus miatti korai, illetve teljes halálozás a férfiak körében a zalaegerszegi kistérségben szignifikánsan (p<0,001) nagyobb mértékben csökkent, mint az országos átlag. Következtetés: A Magyarországon elsőként elindított 24 órás akut infarktus intervenciós ellátás a térség mortalitási statisztikáit jelentős mértékben javította az országos átlaghoz képest. A gyakorlott, nagy tapasztalatot szerzett team munkájának eredményei napjainkig előnyt jelentenek a zalaegerszegi kistérség betegei számára.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Gábor Mátis
,
Zsuzsanna Neogrády
,
György Csikó
,
Péter Gálfi
,
Hedvig Fébel
,
Katalin Jemnitz
,
Zsuzsanna Veres
,
Anna Kulcsár
,
Ákos Kenéz
, and
Korinna Huber

The aim of the study was to investigate the in vivo epigenetic influences of dietary butyrate supplementation on the acetylation state of core histones and the activity of drug-metabolising microsomal cytochrome P450 (CYP) enzymes in the liver of broiler chickens in the starter period. One-day-old Ross 308 broilers were fed a starter diet without or with sodium butyrate (1.5 g/kg feed) for 21 days. After slaughtering, nucleus and microsome fractions were isolated from the exsanguinated liver by multi-step differential centrifugation. Histone acetylation level was detected from hepatocyte nuclei by Western blotting, while microsomal CYP activity was examined by specific enzyme assays. Hyperacetylation of hepatic histone H2A at lysine 5 was observed after butyrate supplementation, providing modifications in the epigenetic regulation of cell function. No significant changes could be found in the acetylation state of the other core histones at the acetylation sites examined. Furthermore, butyrate did not cause any changes in the drugmetabolising activity of hepatic microsomal CYP2H and CYP3A37 enzymes, which are mainly involved in the biotransformation of most xenobiotics in chicken. These data indicate that supplementation of the diet with butyrate probably does not have any pharmacokinetic interactions with simultaneously applied xenobiotics.

Restricted access