Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for

  • Author or Editor: Ákos Kiss x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Erdélyi
,
János Kiss
, and
Ákos Zahár

Hazánkban az elmúlt években évente átlagosan 2000–2500 új tbc-s beteget regisztráltak. A betegség gyakorisága az utóbbi 10 évben folyamatosan csökkent: incidenciája 2000-ben 36/100 000 volt, 2005-ben mindössze 20, 2006-ban 18,8 megbetegedés jutott 100 000 lakosra. Az extrapulmonalis esetek rendkívül alacsony gyakorisága, a lassan induló, szegényes tünettan miatt a specifikus ízületi gyulladás diagnosztikája nem képezi a mozgásszervi betegekkel foglalkozó szakrendeléseken a mindennapi rutin részét. A pontos diagnózis felállításához és a sikeres kezeléshez számos szakma – esetünkben ortopéd sebész, radiológus, infektológus, pulmonológus, mikrobiológus, urológus – együttműködésére van szükség. A szerzők cikkükben bemutatják egy 19 éves férfi beteg két éve fennálló csípőízületi panaszai hátterében talált tuberkulózis diagnosztikai és kezelési lépéseit.

Restricted access

Abstract

Porosity and water absorption of different binder/aggregate ratios of repair mortar and porous limestone were studied that were used in many Hungarian monuments. Different types of mortars were analyzed by using mercury intrusion porosimetry (MIP) and the water saturation method (WSM). Test results showed that there was a strong correlation between the absorption mechanism and the porosimetric characteristics. Mechanical properties of the tested mortars were observed earlier. Pore size distribution confirms that the total porosity increases with increasing aggregate content. Natural stones mainly have medium and large pore radii (1–100 μm) while repair mortars, even with increased aggregate ratio, have smaller pore radii (0.01–0.1 μm). The comparison of different data allows us to state that pore characteristics such as pore volume, pore geometry, pore size distribution and network connectivity are the key control factors of stone and mortar deterioration.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Ságodi
,
Ákos Kiss
,
Emőke Kiss-Tóth
, and
László Barkai

A hypospadiasis a férfi külső genitáliák leggyakoribb veleszületett rendellenessége. A szív- és keringési rendszer fejlődési rendellenessége után férfiakban a második leggyakoribb. Az anomália a férfi húgycső középvonali fúziós hibája, ami a húgycsőnyílás rossz elhelyezkedését eredményezi. Ennek következtében a hypospadiasis lehet distalis, medialis és proximalis. Előfordulhat izoláltan vagy más genitális rendellenességgel együtt (egy- vagy kétoldali here deszcenzus zavar, micropenis kettéhasadt herezacskóval) vagy más szervek malformációjával társulva. Néha szindróma részeként jelentkezik. A korai fejlődési hiba kialakulásában genetikai tényezők játszanak döntő szerepet, de a hypospadiasis etiológiájában endokrinológiai és környezeti tényezők szerepe is számottevő. Számos nemi és autoszomális kromoszóma-rendellenességgel is összefüggésbe hozható. A hypospadiasis monogénes vagy kromoszomális okait az esetek mintegy 30%-ában sikerül azonosítani, a genetikai tényezők 70%-ban ismeretlenek maradnak. A szerzők irodalmi adatok alapján összefoglalják a férfi külső nemi szervek fejlődését, valamint a hypospadiasis prevalenciáját és lehetséges okait. Úgy gondolják, hogy a betegség patogenezisének jobb megértése hozzájárulhat a rendellenesség megelőzéséhez és az előfordulásának csökkenéséhez Orv. Hetil., 2014, 155(25), 978–985.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Ságodi
,
Ákos Kiss
,
Emőke Kiss-Tóth
, and
László Barkai

A hypospadiasis a férfiak második leggyakoribb veleszületett fejlődési rendellenessége. Etiológiája az esetek mintegy 70%-ában ismeretlen. A distalis hypospadiasis férfiakban a húgycső születési rendellenességén kívül a 46,XY karyotypussal járó szexuális fejlődési zavar enyhe formáját is jelentheti. A legtöbb urológus és endokrinológus szükségesnek tartja a részletes kivizsgálást azoknál a gyermekeknél, akiknél a proximális hypospadiasishoz kis phallus vagy gyengén fejlett herezacskó és le nem szállt herék társulnak. Jelenleg nincs egységes kivizsgálási ajánlás a hypospadiasisesetekre, így gyakran kivizsgálás nélkül végeznek maszkulinizáló műtétet. A szerzők az irodalmi adatok és a saját tapasztalataik alapján összefoglalják a hypospadiasis ellátásában, kezelésében felmerülő kérdéseket, így a preoperatív kivizsgálással, a maszkulinizáló sebészeti kiegészítő műtétekkel és a felnevelési nem eldöntésével kapcsolatos problémákat. Vizsgálati és kezelési tervet mutatnak be a proximális hypospadiasisesetek számára. Orv. Hetil., 2014, 155(28), 1097–1101.

Restricted access

Absztrakt:

Az invaginatio az egyik leggyakoribb gyermekkori akut hasi kórkép, melynek értelmezése, kezelése lényegesen változott az elmúlt évtizedekben. Patogenezisében korábban a hypertrophiás Peyer-plakkok és polipok tehetetlenségének tulajdonítottak elsődleges szerepet. A lipopoliszacharid indukálta invaginatio állatmodelljének megjelenésével, a rotavírus-vakcina bevezetésével, a szezonalitással és az enteralis idegrendszer postnatalis változásaival nyert újabb ismeretek nyilvánvalóvá tették, hogy a bélmotilitasnak is szerepe van az etiológiában. A kezelésben alapvetően a konzervatív eljárások váltak dominánssá, melyek hatékonysága egyre növekedett. A korábban röntgen-képerősítő alatt végzett hidrosztatikus desinvaginatiót kiváltotta a biztonságosabbnak és hatékonyabbnak tartott pneumatikus desinvaginatio, majd a sugárterhelés kiváltása céljából az ultrahangkontroll alatt végzett hidrosztatikus módszerhez tértek vissza. A kórházi felvétel helyett egyre több intézetben az ambuláns ellátást preferálják. Vitatott a desinvaginatiós manőver alatt alkalmazott gyógyszerek – például a glükagon és a ciklooxigenázgátlók – szerepe a hatékonyság növelésében és a recidíva kivédésében. A műtéti kezelésben a nyílt műtét helyett a minimálinvazív laparoszkópos eljárás tör előre. A szerzők az irodalmi adatok áttekintésével elemzik az invaginatio értelmezésében és kezelésében történt változásokat és az aktuális trendet. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1331–1338.

Open access

Új molekuláris klasszifikációs rendszerek diffúz nagy B-sejtes limfómában

New molecular classification systems in diffuse large B-cell lymphoma

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Laura Kiss
,
Bence Bátai
,
Csaba Bödör
, and
Ákos Nagy

Összefoglaló. A diffúz nagy B-sejtes limfóma (DLBCL) a leggyakoribb non-Hodgkin-limfóma (NHL), az összes NHL-es eset mintegy 40%-a tartozik ide. A betegek kétharmada az első vonalbeli kemoimmunterápia hatására meggyógyul, azonban harmaduknál rendkívül agresszív DLBCL alakul ki. A rendelkezésre álló új terápiás lehetőségek ellenére a kemoimmunterápiára rosszul reagáló csoportban a terápiás siker egyelőre várat magára, aminek hátterében a betegség rendkívüli heterogenitása és ebből következően a klinikai vizsgálatokba történő nem megfelelő betegszelekció állhat. A jelenleg alkalmazott DLBCL besorolás a génexpresszió alapján meghatározott sejteredetnek megfelelően három csoportot különít el: a csíracentrum-eredetű (GCB), az aktivált B-sejt-eredetű (ABC) és a nem klasszifikálható DLBCL-es eseteket. Bár a GCB csoportba tartozó eseteknek jellemzően kedvezőbb a kórlefolyása, mint az ABC csoportba tartozóké, az egyes csoportokon belül továbbra is rendkívül sokszínű a várható kórlefolyás. A molekuláris diagnosztikai módszerek utóbbi évtizedekben látott fejlődésének köszönhetően olyan molekuláris eltérésekre derült fény, melyek egy új klasszifikációs rendszer alapköveiként szolgálhatnak. Az új, molekuláris genetikai klasszifikáción alapuló modellek célja olyan prognosztikus és prediktív biomarkerek azonosítása, amelyek elősegíthetik a betegek személyre szabott rizikóstratifikációját, valamint potenciális terápiás célpontként szolgálhatnak. Jelen összefoglaló közleményünkben a DLBCL-lel kapcsolatos legfrissebb molekuláris genetikai eredményeket tekintjük át.

Summary. Diffuse large B-cell lymphoma is considered to be the most common non-Hodgkin lymphoma, representing 40% of all cases. While almost two third of DLBCL patients can be cured using first line chemoimmunotherapy, the remaining patients develop refractory or relapsed disease with poor outcomes. Despite the wide range of therapeutic options, the success rate in patients poorly responding to chemoimmunotherapy has not met the expectations, potentially resulting from the molecular heterogeneity of the disease. The DLBCL classification used in current diagnostic routine distinguishes three groups based on cell of origin: germinal center B-cell-like, activated B-cell-like and unclassified cases. Even though the GCB subgroup generally has a favorable outcome, compared to the ABC group, there is still a remarkable heterogeneity in each group regarding individual prognosis. Owing to the advances of molecular diagnostic methods, the recently described molecular alterations may serve as cornerstones of a new classification system. Current research focuses on incorporating alterations harboring prognostic or predictive significance into molecular genetic classification systems moving one step closer to paradigm shift in lymphoma management: integrating personalized precision medicine into clinical practice. Hereby, we review the most recent genetic studies, and we provide an overview and comparison of the novel molecular-based DLBCL classification systems published in the past few years.

Open access

Malignus emlőtumor? Gyulladásos emlőelváltozás? Ritka benignus kórkép?

A Rosai–Dorfman-betegség megjelenése az emlőben

Malignant breast cancer? Mastitis? Rare benign disease?

Rosai-Dorfman disease of the breas
Magyar Sebészet
Authors:
Edina Zita Kiss
,
Ákos Botos
,
Zoltán Szöllősi
, and
Erika Tóth

Esetismertetés

A Rosai–Dorfman-betegség egy ritka, benignus, non-Langerhans sejtes histiocytosis, melyet masszív lymphadenoptahiaval járó sinus histiocytosisként is neveznek. Klasszikus formája a noduláris, azonban extranodalis manifesztáció is előfordul. Esetünkben egy 58 éves nőbeteget a bal emlő belső-felső quadránsának megfelelően kialakult többszörös, livid kután csomó, valamint ugyanezen quadránsban tapintható rezisztencia miatt vizsgáltunk. A klinikai megjelenés alapján emlőcarcinoma kután metasztázisára gondoltunk. A bőrelváltozások egyikéből vett excisionalis biopszia és az emlőben tapintható csomóból vett core biopszia vizsgálati eredményei ellenére a Rosai–Dorfman-betegség diagnózisát csak a sebészi excisiót követően a végleges szövettani vizsgálat adta.

Megbeszélés

A Rosai–Dorfman-betegség ritka extranodalis megjelenési formája az emlőben kialakuló forma. Ismerete differenciáldiagnosztikai szempontból fontos.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Alfred Blalock 80 éve közölt első műtéte óta a thymectomia a myasthenia gravis kezelésének fontos részévé vált. A külföldön már elfogadott többféle műtéti eljárás ellenére itthon 2006-ig a szegycsonti feltárás szinte kizárólagos módszer volt a csecsemőmirigy eltávolításában. Közleményünkben ennek a módszernek a közvetlen sebészi következményeit, szövődményeit elemezzük. Módszerek: A Budai MÁV Kórház Sebészeti Osztályán 34 év alatt 1002 transsternalis thymectomia történt myasthenia gravis (MG) diagnózisú betegeken. A műtéteket neurológiai javallatra végeztük el, alapos kivizsgálás és ideggyógyászati-belgyógyászati előkészítés után. A thymomával társult betegségben a thymus és a tumor eltávolítása kettős indikációjú volt. A 34 év alatt egyaránt jelentősen módosult a neurológiai javallat és az előkészítés, a perioperatív kezelés és a műtéti technika is. Az eredményeket a legjellemzőbb műtéti technika (egyszerű és kiterjesztett thymectomia) alapján két korszakra tagolva, a thymomás és a reoperáción átesett betegek adatait pedig elkülönítve jelenítjük meg, elsősorban a légzéssel összefüggő szövődményekre koncentrálva. Eredmények: A betegek életkora 8 és 73 év között volt, átlagosan 32 év. Nő/férfi arány: 3,5:1. Az MG thymomával társult a betegek 12,7%-ában. Tizenegy betegnél rethymectomia, további két betegnél pedig szívműtét után resternotomia történt. Az első, 19 éves periódus először operált, csak myastheniás 525 betegéből 21,3%-ban következett be légzési elégtelenség a műtét után, sürgős reintubáció 12,8%-ban, tracheostomia 11,2%-ban történt. A második, 15 éves periódus 338 betegénél 12,7%-ban volt posztoperatív légzési elégtelenség, 7,1%-ban sürgős reintubációval, mindössze 1,2%‑ban légcsőmetszéssel kiegészítve. A 126 thymomás betegnél 19,1%-ban következett be légzési elégtelenség, 12,8%-os reintubációval és 20,6%-os tracheostomia aránnyal. A 13 reoperált betegnél 46,1%-ban lépett fel légzési elégtelenség, 15,4%-os reintubációval és 46,1%-os tracheostomia aránnyal. Súlyos sebészi szövődmény a teljes anyagban is kevés volt: 2 szegycsonti vérzés reoperációt igényelve, 1 további reoperáció drénbeszakadás miatt, 4 mediastinitis az első periódusban, két szívsérülés és egy szegycsont szétválás a második időszakban. A teljes műtéti halálozás 1,4% volt: első periódus (1,3%), második periódus (0,3%), thymomás csoport (4%) és a reoperációk után (7,7%). Következtetések: Történeti áttekintésben jelentősen csökkent a transsternalis thymectomia súlyos légzési és légúti szövődményeinek, valamint halálozásának aránya, de a műtétet követő légzési elégtelenség és a szegycsontátvágás sebészi kockázata továbbra is reális veszélynek tekinthető.

Restricted access

Grapefruit (Citrus paradisi) seeds are increasingly applied for medicinal purposes, especially due to their antimicrobial and immunostimulant features, to treat or prevent common cold. However, the scientific background of these uses has not been established. To date, only in vitro studies support the antimicrobial effect of the seeds, and there are no data on the systemic antibiotic or other clinical effects. Moreover, recent data refer to the adulteration of grapefruit seed products with synthetic antiseptics which may be an explanation for the antimicrobial efficacy of some formulations. The aim of our study was to develop a simple thin-layer chromatography- based method for the quality control of grapefruit seed extracts. Besides the analytical procedure, we report a quick and simple method for the isolation of limonoids from grapefruit seeds. Limonoids are characteristic compounds of the seeds; hence, the detection of these marker compounds may be the basis of grapefruit identification. Further, a thin-layer chromatographic screening for synthetic antiseptics (quaternary ammonium salts) is also part of the quality control procedure.

Restricted access