Search Results

You are looking at 1 - 10 of 21 items for

  • Author or Editor: Ákos Kocsis x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A trachearuptura ritka szövődménye az endotrachealis intubációnak. A sérülés leggyakoribb oka, hogy a tubus mandzsettáját túlfújják. A szerzők egy 45 éves férfi beteg esetéről számolnak be, akinél mesohypopharynx-tumor miatt végzett műtét során intubáció okozta 6 cm hosszú tracheasérülést észleltek. Primer ellátással sikeres rekonstrukciót és teljes gyógyulást értek el. Az eset jól szemlélteti az azonnali diagnózis és a szakszerű ellátás jelentőségét, amellyel feltehetően egy életen át tartó komplikációt vagy halált sikerült megelőzni.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Nagy Attila, Kerekes György, Erényi Ákos, and Kocsis József

Absztrakt

A primer vékonybélrák ritka, gyakran jellegtelen tüneteket okozó, nehezen kimutatható részét képezi az emésztőszervi daganatoknak. A rendszerint késői diagnózis idején az esetek felében már távoli áttétek vannak. A női nemben az emésztőszervi daganatok áttétei a máj és tüdő mellett sorrendben harmadikként az ovariumban alakulnak ki. Sokszor az eltávolított petefészek szövettani vizsgálata során derül fény a szekunder eredetre, tünetmentes primer daganat mellett. Az ovariumon talált daganat esetén a preoperatív kivizsgálás során gondolni kell arra, hogy a folyamat hátterében primer emésztőszervi daganat állhat.

Restricted access

A fejet, orr területét frontális irányból érő drasztikus erőbehatás következtében létrejött nasoethmoid-orbitalis (NEO) törések gyakran kombinálódnak az arcközép és a frontobázis töréseivel, szemsérülésekkel. A diszlokált orrképletek az intraorbitalis régióba nyomódnak és súlyos szövődményeket (nasalis liquorrhoea, nervus opticus laesio, diplopia, telecanthus, anosmia) okoznak. Műtéti ellátásuk speciális team (arc-, állcsontsebész, idegsebész, szemész, fül-orr-gégész) összehangolt munkáját igénylő feladat. Az ellátás kulcsa a minden esetben érintett nasoethmoid-orbitalis csontstruktúra. A nasalis liquorrhoea megszüntetésének alapvető feltétele a mobilis nasoethmoid fragmentumok, arcközép stabilizálása és durasérülések vízmentes zárása vagy plasztikája. Gyakorlatunkban a törések repozícióját és titán minilemezes osteosynthesisét alkalmazzuk, csonthiány esetén autológ csont beültetésével kiegészítve. Az 1995–2000 közötti években 50, NEO-törést szenvedett sérültet kezeltünk kórházunk arc-, állcsontsebészeti osztályán. Közleményünkben beszámolunk a lehetséges sérüléskombinációkról, műtéti módszereinkről, ellátási taktikánkról és tapasztalatainkról. Az arc- és koponyacsontok többszörös és defekttörései maradandó deformitást, rágási és táplálkozási zavart okozhatnak. Munkánk során törekedtünk a sérültek korai, primer, definitív ellátására, esztétikai szempontok figyelembevételével, korszerű csontrögzítő és csontpótló műtéti módszerek alkalmazásával. Alapvető célunk a betegek műtéti megterhelésének, ápolási idejének csökkentése, műtéti eredményeink javítása.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az örökletes emlőrák szűrése, megelőzése és kezelése összetett, multidiszciplináris feladat. A familiáris emlőrák ellátására új ajánlásokat publikáltak az Egyesült Királyságban. Célkitűzés: A szerzők az angliai és skóciai ajánlásokat, azok evidenciáit és az ezzel kapcsolatos magyarországi helyzetet foglalják össze. Módszer: A National Institute for Health and Care Excellence és a Familial Breast Cancer Report (NHS Scotland) ajánlásai és a hazai gyakorlat elemzése. Eredmények: Az új ajánlások jelentősen növelik a genetikai tesztek és az ezzel kapcsolatos genetikai tanácsadások számát. Az új ajánlások alapján lényegesen több mágneses rezonanciás vizsgálat javasolt az emlőszűrésben. Az érintett egyéneknek közepes kockázattól felfelé kemoprevenció ajánlható. Az örökletes emlőrák szisztémás kezelésében új utakat nyithatnak az egyes platinaszármazékokkal és a poli-ADP-ribóz polimeráz inhibitorokkal végzett klinikai vizsgálatok. Az egészségügyi költségvetést számottevően megterhelhetik a jelentősen megnövekedett genetikai tesztvizsgálatok, a genetikai tanácsadások, az emlő mágneses rezonanciás vizsgálatai. Következtetések: A fenti ajánlások bizonyos területeken meg fogják változtatni a familiáris emlőrák ellátásának jelenlegi klinikai gyakorlatát. Orv. Hetil., 2016, 157(28), 1117–1125.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A megnagyobbodott, akár a tracheát is komprimáló pajzsmirigy műtéti kezelése legtöbb esetben a totális thyreoidectomia, amely mind a fej-nyak sebészek, mind az általános sebészek körében ismert eljárás. A megnagyobbodott pajzsmirigy az esetek körülbelül 1–10%-ában a szegycsont mögé ér, ezáltal eltérő műtéti technikát igényel az eltávolítása. Betegek és módszerek: Munkacsoportunk 2000–2014-ig 182 substernalis struma miatt végzett műtétet. Substernalisnak azon pajzsmirigylebenyeket tekintettük, amelyek legalább a jugulum szintje alá értek. Retrospektíve vizsgáltuk a 182 esetet, amelyek substernalisan elhelyezkedő pajzsmirigylebenyek miatt kerültek műtétre az elmúlt 14évben. Eredmények: Minden beteg panaszokkal érkezett, amelyek közül a fulladás és nehézlégzés volt a leggyakoribb. A műtétet minden esetben megelőzte képalkotó vizsgálat. 31 esetben praeoperativ nyaki ultrahang készült, 13 esetben MR- és 138 esetben CT-vizsgálat jelentette a képalkotó eljárást. 15 beteg esetében történt korábban részleges vagy teljes pajzsmirigylebeny-eltávolítás. Nyaki metszésből 175 esetben sikerült eltávolítani a megnagyobbodott lebenyeket, median sternotomiára hét esetben kényszerültünk. Átmeneti nervus laryngeus recurrens bénulás egy esetben, végleges pedig három esetben fordult elő. Kilenc esetben igazolódott rosszindulatú pajzsmirigy-megbetegedés a specimenből, 173 esetben benignus megnagyobbodásról volt szó. Következtetés: Fulladás és nehézlégzés a leggyakoribb panasz a nagymértékben megnövekedett, sternum mögé is érő, úgynevezett substernalis vagy retrosternalis struma kórképében. A CT-vizsgálat alapvető a diagnosztikában, hiszen a pontos kiterjedés meghatározása egyik alapfeltétele a megfelelő sebészi kezelésnek, illetve az operáló team összeállításának. A megfelelő kezelés a műtét, azonban sok esetben a műtét során más technika alkalmazása válik szükségessé, mint a hagyományos, nyakról is könnyen kivehető kisebb méretű pajzsmirigylebenyek eltávolításakor. Ezért fontos a mellkassebészeti háttér vagy aktív részvétel ezen beavatkozásokban. A hazai irodalmat áttekintve nem találtunk ekkora betegcsoportot vizsgáló összefoglaló közleményt.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Béla Kádár, Béla Kocsis, Ákos Tóth, Katalin Kristóf, Péter Felső, Béla Kocsis, Katalin Böddi, and Dóra Szabó

In this study, outer membrane proteins (OMPs) of colistin-resistant Klebsiella pneumoniae and Enterobacter asburiae were analyzed. One colistin-susceptible and three colistin-resistant K. pneumoniae sequence type 258 strains as well as one colistin-susceptible E. asburiae and its colistin-heteroresistant counterpart strain were involved in the study. OMP analysis of each strain was performed by microchip method. Matrix-assisted laser desorption ionization time of flight/mass spectrometry (MALDI-TOF/MS) investigation was carried out after separation of OMPs by two-dimensional gel electrophoresis and in-gel digestion. The MALDI-TOF/MS analysis of OMPs in the colistin-susceptible K. pneumoniae found 16 kDa proteins belonging to the LysM domain/BON superfamily, as well as DNA starvation proteins, whereas OmpX and OmpW were detected in the colistin-resistant counterpart strains. OmpC and OmpW were detected in the colistin-susceptible E. asburiae, whereas OmpA and OmpX were identified in the colistin-resistant counterpart. This study demonstrated that OMP differences were between colistin-susceptible and -resistant counterpart strains. The altered Gram-negative cell wall may contribute to acquired colistin resistance in Enterobacteriaceae.

Restricted access

In this study susceptibility to different antimicrobial peptides was investigated on colistin-susceptible and colistin-resistant identical pulsotype strains of KPC-2 producing Klebsiella pneumoniae ST258 as well as colistin-susceptible and colistin-resistant Enterobacter asburiae strains isolated from clinical samples. In our test, bacteria were exposed to 50 mg/ml lactoferrin, lysozyme and protamine — cationic antimicrobial peptides belonging to innate immune system and having structural similarity to polymyxins — in separate reactions. After 18 hours incubation of colonies were counted. 40% of colistin-resistant K. pneumoniae strains and 97% of colistin-susceptible counterpart strains were lysed by protamine whereas 87% and 100% colony forming unit decrease by lysozyme was seen, respectively. In the case of colistin-resistant E. asburiae strains 1 log10 cell count increase were observed after treatment with lysozyme and 1.56 log10 after lactoferrin exposure compared to the initial number whereas the colistin-susceptible showed no relevant cell count increase. Our findings suggest that acquired colistin-resistance in Enterobacteriaceae is associated with tolerance against antimicrobial peptides.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Béla Kádár, Béla Kocsis, Ákos Tóth, Ivelina Damjanova, Máté Szász, Katalin Kristóf, Károly Nagy, and Dóra Szabó

In this study antibiotic combinations for multidrug-resistant Klebsiella pneumoniae strains were investigated. The study included a colistin-susceptible and a colistin-resistant KPC-2 producing K. pneumoniae ST258 strains isolated in 2008 and 2009 during an outbreak in Hungary. Antibiotic combinations were analyzed by checkerboard technique and fractional inhibitory concentration indices were calculated. The following antibiotics were tested: ceftazidime, cefotaxime, ceftriaxone, ampicillin, imipenem, ertapenem, amikacin, tobramycin, ciprofloxacin, levofloxacin, moxifloxacin, rifampicin, polymyxin B and colistin. Combinations including 0.25 μg/ml colistin plus 1 μg/ml rifampicin, 0.25 μg/ml polymyxin B plus 1 μg/ml rifampicin, 1 μg/ml imipenem plus 2 μg/ml tobramycin, were found synergistic.These in vitro synergistic combinations suggest potential therapeutical options against infections caused by KPC-2 producing, multidrug-resistant K. pneumoniae ST258.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Ákos Kocsis, Zsolt Markóczy, László Agócs, Miklós Molnár, János Fillinger, Bernadett Lévay, and Pál Vadász

Absztrakt

Bevezetés: A pseudomyxoma peritonei (PMP) egy nagyon ritkán előforduló sebészeti kórkép, amely a hasüreget vagy mellüreget érinti. Jellemzője a mucinosus ascites, valamint a leggyakrabban a vastagbélből vagy a féregnyúlványból kiinduló low-grade carcinoma. Pleuralis érintettség többnyire akkor jelentkezik, ha a hasi sebészeti beavatkozáskor a rekeszizmon lyuk keletkezik, vagy a tumor progrediál, vagy fejlődési rendellenesség kapcsán a has- és mellüreg között összeköttetés van. Esetismertetés: 44 éves nőbetegnél kezelt peritonealis érintettség után bal oldali pleuralis manifesztáció jelentkezett. Tekintettel a pulmo és pleura érintettségének kiterjedtségére, a radikális műtét esélyét elvetettük, cytoreductióra törekedtünk, és intraoperatív kemoterápiát alkalmaztunk. Megbeszélés: A pleuralis érintettség extrém ritkaságnak számít, kedvezőtlen prognózisú. Kezelése megegyezik az intraabdominalis kezeléssel, amennyiben arra lehetőség van, kiterjesztett cytoreductio, valamint helyi vagy szisztémás kemoterápia javasolt. Következtetés: A PMP egy nagyon ritka és rossz prognózisú kórkép. Extraabdominalis manifesztációja ritkán fordul elő. Kezelésében sokat segíthet a korai felismerés.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A modern mellkassebészeti műtétek nagy része féloldali tüdőlélegeztetéssel és az operált oldal nyugalomba helyezésével történik úgy, hogy a sebészi feltárás és a beteg oxigenizációja egyaránt megfelelő legyen. A beavatkozás technikai korlátja, ha az intraoperatív gázcsere nem biztosítható: nincs elérhető légút, vagy nincsen elegendő gázcserét biztosító tüdőparenchyma. A lélegeztetés alternatíváját kezdetben a cardiopulmonalis bypass jelentette, napjainkban az extrakorporális membránoxigenizáció (ECMO) használata került előtérbe. Célkitűzés: Az elektív, intraoperatív, venovenosus (VV-) ECMO-val végzett mellkassebészeti műtéteink indikációinak, biztonságosságának, a perioperatív morbiditásra és mortalitásra gyakorolt hatásának retrospektív vizsgálata. Betegek és módszer: A 2014. 04. 28. és a 2018. 04. 30. közötti időszakra vonatkozóan az Országos Onkológiai Intézet számítógépes adatbázisából megállapítottuk, hogy 12 beteg műtéténél használtunk intraoperatív VV-ECMO-t. Eredmények: A betegek átlagéletkora 45 év volt, alapbetegségük 2 esetben benignus, 10 esetben malignus daganat. Az ECMO indikációját 3 esetben extrém súlyos légcsőszűkület jelentette, 4 betegnél korábbi tüdőreszekció miatt az intraoperatív gázcseréhez elégtelen tüdőállomány. 5 beteg esetében mind a légút, mind a parenchyma hiánya képezte az ECMO indikációját. Az apnoe (átlagosan 142 perc) megszakítására nem volt szükség. A VV-ECMO-kezeléssel összefüggő szövődményt nem észleltünk. Intraoperatív halálozás nem történt, a 30 napos perioperatív halálozás 8,33% volt. Következtetés: Technikai inoperabilitás esetén, ha nincs az intraoperatív lélegeztetéshez használható légút, vagy nem áll rendelkezésre elegendő tüdőparenchyma a gázcseréhez, és a kis vérköri vérkeringés fenntartásához elegendő a pulmonalis érmeder, valamint nincs szükség a nagyerek reszekciójára, a VV-ECMO biztonságosan, a vérzésveszély fokozódása nélkül, több órán keresztül pótolja a teljes pulmonalis gázcserefunkciót. A VV-ECMO alkalmazása nem növelte a perioperatív morbiditást és mortalitást. A VV-ECMO alkalmazásával inoperábilis betegek válnak operálhatóvá. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1655–1662.

Restricted access