Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Ákos Pataki x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: A rosszindulatú májdaganatok kezelésében az intervenciós radiológiai eljárások egyre szélesebb körben játszanak meghatározó szerepet. Cikkünkben a cone-beam CT (CBCT) fontosságát mutatjuk be eseteink kapcsán, a transarterialis chemoembolisatiós (TACE) kezelések folyamán. Betegek és módszerek: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban 2013. június 1. és 2016. július 31. között 64 betegnél összesen 130 TACE-kezelést végeztünk. 44 beteg esetében a kezelés folyamán CBCT-felvételeket is készítettünk. Eredmények: Valamennyi CBCT technikailag sikeres volt, és 22,7%-ban addig nem ismert, a terápiát befolyásoló eredményt adott. Az intraoperatív CBCT-felvételek új és hasznos információkat szolgáltattak a daganat pontos lokalizálásában, számának és méretének meghatározásában, a tumort ellátó ér azonosításában, a terápia tervezésében, illetve a kezelésünk hatékonyságának megítélésében. Megbeszélés: Az intermedier stádiumú hepatocellularis carcinomák (HCC-k) gold standard kezelési módja a TACE. Ezenfelül mind a korai, mind az előrehaladott stádiumú HCC-k, illetve egyéb malignus májdaganatok kezelésében is eredményesen alkalmazható. A cone-beam CT egy dinamikus CT, amelynek segítségével a műtőasztalon, a beteg forgatása nélkül, intraoperatíve háromdimenziós, CT-szerű képalkotás lehetséges. Irodalmi adatok jobb túlélési adatokat mutatnak a CBCT alkalmazásával kezelt betegeken. Következtetés: A rosszindulatú májdaganatok TACE-kezelése során, a műtőasztalon végzett CBCT-vizsgálat a kezelés eredményét alapvetően befolyásoló információkkal szolgálhat, így javasolt e képalkotó opció rutinszerű használata a minél eredményesebb TACE-kezelések érdekében.

Restricted access

Akut, kritikus alsó végtagi ischaemia kezelése katéteres thrombolysissel

Catheter-directed thrombolysis in acute critical limb ischemia

Orvosi Hetilap
Authors:
Dóra Zoé Zatykó
,
Enikő Pomozi
,
Ákos Pataki
, and
Zoltán Szeberin

Összefoglaló. Bevezetés: Az akut alsó végtagi ischaemia nagy klinikai jelentőségét gyakori előfordulása és súlyos szövődményei (amputáció, halálozás) okozzák. A műtéti megoldás mellett a katéterrel végzett thrombolysis jelent terápiás lehetőséget, használata azonban nem terjedt el széles körben hazánkban. Célkitűzés: A katéterrel végzett thrombolysis hatékonyságának és biztonságosságának megállapítása akut alsó végtagi ischaemia esetén. Módszer: A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 2012. 03. 01. és 2019. 12. 31. között akut alsó végtagi ischaemia miatt katéteres thrombolysisen átesett 40 beteg (átlagéletkor: 64 év, SD: ±11,79; 25 férfi, 62,5%) adatait elemeztük retrospektív vizsgálat során. Eredmények: 40 páciens esetében 42 katéteres lysist hajtottunk végre. A medián alteplázbolus 5 mg (IQR: 5), a medián folyamatos dózis 2 mg/h (IQR: 0,8) volt. A lysisek közül 23 (54,76%) volt sikeres, ebből 16 (69,57%) esetben végeztünk kiegészítő percutan beavatkozást. Vérzés miatt 5 (11,9%), elzáródás miatt 3 (7,14%) betegen végeztünk sürgős beavatkozást. A leggyakoribb posztoperatív szövődmény az amputáció (17,5%), a haematoma (11,9%) és a distalis embolisatio (7,14%) volt. 16 (40%) esetben végeztünk a lizált érszakaszon később beavatkozást. 11 (27,5%) betegnél történt major amputáció. A posztoperatív 30 napon belüli mortalitás 2,5% volt. Az átlagos beavatkozásmentes időszak 1626 nap (SD: ±1710), az átlagos amputációmentes túlélés 2038 nap (SD: ±1665) volt. A lysis alatt adott intravénás heparin nem befolyásolta a nyitva maradást és az amputációt. Következtetés: A katéterrel végzett thrombolysis terápiás lehetőség akut alsó végtagi ischaemia esetén. Sikeres lysis esetén is gyakran kell endovascularis intervenciót végezni. Katéteres thrombolysis alkalmazásakor számolni kell a gyakori korai szövődmény és a késői reintervenció veszélyével. A pontos terápiás protokoll kialakításához további vizsgálatokra van szükség. Orv Hetil. 2022; 163(11): 424–430.

Summary. Introduction: Acute limb ischemia has great clinical significance due to its common occurrence and serious complications. Besides open surgical intervention, catheter-directed thrombolysis is a proven treatment alternative, however, it is not widely used in Hungary. Objective: To evaluate the efficacy and safety of catheter-directed thrombolysis in acute limb ischemia. Methods: In a retrospective single-center study, we analyzed the data of 40 patients (mean age: 64, SD: ±11.79; 25 men, 69.57%) who underwent catheter-directed thrombolysis due to acute limb ischemia at Semmelweis University Heart and Vascular Centre between 01. 03. 2012 and 31. 12. 2019. Results: 42 thrombolysis were performed on 40 patients. The median alteplase dose was 5 mg (IQR: 5), the median continuous dose was 2 mg/h (IQR: 0.8). 23 (54.76%) procedures were successful and 16 (69.57%) cases required further percutaneous interventions. Hemorrhage led to 5 and occlusion to 3 emergency interventions. The most common postoperative complications were amputation (17.5%), hematoma (11.9%) and distal embolisation (7.14%). 16 (40%) cases required late reintervention at the surgical site. 11 (27.5%) cases needed major amputation. 30 day postoperative mortality was 2.5%. Average intervention-free survival was 1626 days (SD: ±1710), while average amputation-free survival was 2038 days (SD: ±1665). Additional intravenous heparin given during thrombolysis did not affect reocclusion rate and amputation-free survival. Conclusion: Catheter-directed thrombolysis is a therapeutic option in acute limb ischemia. Successful thrombolysis often requires endovascular intervention at the same time. Frequent early complications and late reinterventions have to be considered. Further studies are needed for developing specific therapeutic protocol. Orv Hetil. 2022; 163(11): 424–430.

Open access

Krónikus aortadissectio talaján kialakult tartott ruptura endovascularis műtéte elágazó grafttal

Branched endovascular aortic repair of a contained rupture in chronic aortic dissection

Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Csobay-Novák
,
Ákos Pataki
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Sarolta Borzsák
,
Péter Banga
, and
Péter Sótonyi

Az aortadissectio késői szövődménye a meggyengült érfal tágulata. Ennek megoldására sürgető helyzetben a nagy kockázatú nyitott műtét endovascularis alternatívájaként csak elágazó graft implantációja (branched endovascular aortic repair – BEVAR) jön szóba, melynek beültetését azonban extrém mértékben megnehezíti az aorta lumenében elhelyezkedő intimamembrán, illetve a valódi lumen jellemzően nagyfokú kompressziója. Közleményünkben a BEVAR aortadissectio esetén történő első hazai alkalmazását mutatjuk be. 76 éves férfi betegünk 13 évvel korábban szenvedett el B-típusú aortadissectiót, mely miatt supraaorticus debranching műtétet követően thoracalis sztentgraft-implantációt végeztek. Jelen felvételére heveny mellkasi fájdalom miatt került sor, melynek hátterében a thoracoabdominalis aorta tíz centiméteres tágulatának „tartott” (a haematomát a retroperitoneum tartja) rupturája állt. A bal a. subclavia proximalis szakaszának szelektív embolisatióját követően komplex aortaintervenciót végeztünk. Az in situ thoracalis graftból indított újabb thoracalis sztentgraftot, majd elágazó thoracoabdominalis graftot ültettünk be, melynek négy ágát a truncus coeliacusra, az a. mesenterica superiorra, valamint a két veseartériára vezettük. Az elágazó graft alá bifurkációs graftot, a bal a. iliaca rendszer komplex dissectiója miatt bal oldalra iliacabifurkációs graftot is implantáltunk. Szövődménymentes beavatkozást követően a beteget a 4. posztoperatív napon otthonába bocsátottuk. Orv Hetil. 2022; 163(22): 886–890.

Open access

A kontrasztanyag nélküli mágnesesrezonancia-angiográfia diagnosztikus teljesítménye alsó végtagi verőérbetegekben

Diagnostic performance of non-contrast magnetic resonance angiography in patients with lower extremity arterial disease

Orvosi Hetilap
Authors:
Georgina Juhász
,
Judit Csőre
,
Ferenc Imre Suhai
,
Marcell Gyánó
,
Ákos Pataki
,
Milán Vecsey-Nagy
,
Dániel Pál
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Ákos Bérczi
, and
Csaba Csobay-Novák

Bevezetés: Az alsó végtagi verőérbetegség (lower extremity arterial disease, LEAD) gyakran szövődik krónikus veseelégtelenséggel, így az érintett betegeknél kiemelten fontos a nephroprotectiv képalkotó eljárások alkalmazása. Célkitűzés: Célunk a kontrasztanyag nélküli „quiescent-interval single-shot” mágnesesrezonancia-angiográfia (QISS MRA) és digitális szubtrakciós angiográfia (DSA) diagnosztikus teljesítményének összehasonlítása volt. Módszerek: A LEAD-betegeknél az elektív, diagnosztikai célú DSA napján QISS MRA vizsgálatot is végeztünk. Egy 19 szegmentumból álló modell alapján értékeltük a szűkület mértékét (nincs szűkület, <50%, 50–70%, >70%) és a képminőséget (5 pontos Likert-skála, 1: nem diagnosztikus, 5: kiváló képminőség). A QISS MRA diagnosztikus teljesítményét az obstruktív (>70%) lumenszűkületre vonatkoztatva határoztuk meg, a DSA-t tekintve referenciastandardként. A szűkületek megítélhetőségének interobszerver reprodukálhatóságát az ’intraclass’ korrelációs koefficiens (ICC) kiszámításával osztályoztuk. Eredmények: 34 betegnél 623 szegmentumot értékeltünk a fenti szempontok szerint (10 nő, átlagéletkor: 67 ± 9 év). A QISS MRA minden régióban legalább a DSA-val megegyező, jó képminőséget eredményezett (minden régió: 4 [4–5] vs. 4 [3–5]; aortoiliacalis: 4 [4–4] vs. 4 [4–5]; femoropoplitealis: 4 [4–4] vs. 4 [4–5]; tibioperonealis: 4 [4–5] vs. 3,5 [3–4]; minden esetben p≤0,01). A QISS MRA értékelhetősége az összes régióban felülmúlta a DSA-t (99,0% vs. 96,1%, p<0,001). A diagnosztikusan értékelhetetlen szegmentumok száma négyszer több volt a DSA esetében, mint a QISS MRA-nál (n = 24 vs. n = 6). A QISS MRA diagnosztikus pontossága 91,3%, szenzitivitása 84,8%, specificitása 93,0%, pozitív prediktív értéke 76,3%, negatív prediktív értéke 95,8% volt. A szűkület mértékének interobszerver variabilitása az összes régióra vonatkoztatva 0,94 volt a QISS MRA és 0,88 a DSA esetében. Következtetés: A QISS MRA megbízható alternatívának bizonyult a DSA-val összehasonlítva az alsó végtagi verőérbetegség diagnosztikájában. Orv Hetil. 2022; 163(45): 1782–1788.

Open access

Jobb oldali videoasszisztált thoracoscopos thymectomia a thymoma nélküli, felnőttkori myasthenia gravis sebészi kezelésében

Application of video-assisted thoracoscopy in the surgical treatment of myasthenia gravis in adults without thymoma

Magyar Sebészet
Authors:
József Kas
,
Levente Bogyó
,
Attila Farkas
,
Csaba Fehér
,
Áron Ghimessy
,
Balázs Gieszer
,
Luca Karskó
,
Lóránt Kecskés
,
Viktor Lungu
,
László Mészáros
,
Miklós Molnár
,
Petra Németh
,
Ágoston Pataki
,
Péter Radeczky
,
Róbert Szegedi
,
Bernadett Tallósy
,
Klára Török
,
Attila Vágvölgyi
,
Csilla Rózsa
,
Katalin Török
,
Sámuel Komoly
,
Jenő Elek
,
János Fillinger
,
László Agócs
,
Ferenc Rényi-Vámos
, and
Ákos Kocsis

Összefoglaló. Bevezetés: A myasthenia gravis javallatával végzett csecsemőmirigy-eltávolítás sebésztechnikai szempontból lényegesen megváltozott az elmúlt közel 30 évben. A standard műtétnek számító transsternalis és transcervicalis thymectomia mellett elterjedt a videoasszisztált thoracoscopos sebészeti (VATS), később pedig a robot sebészeti megoldás is. Két intézetünkben 2011–2012-ben vezettük be a VATS thymectomiát. Módszer: A többféle technikai megoldás közül a mediastinumot a jobb mellüreg felől megközelítő utat választottuk. Eleinte 3, később 2 pontos perimammaris portot készítettünk a thymus elérésére a beteg háton fekvő helyzetében. Minden esetben ultrahangos vágóeszközt alkalmaztunk. Kiterjesztett thymectomiára törekedve a perithymikus zsírszövetet is eltávolítottuk, szélesen megnyitva a bal oldali mellüreget is. A betegek kiválasztásában az átlagos testsúlyú vagy soványabb betegeket részesítettük előnyben. Eredmények: 8 év és 4 hónap alatt 92 beteget műtöttünk a fenti módszerrel thymoma nélküli myasthenia gravis alapbetegséggel. 20 férfi és 72 nő. Átlagéletkor 33,1 év (19–75 év). A műtéti idő 35–160 percig terjedt, átlagosan 82,3 perc volt. A tömegesebb mediastinalis zsírszövet néhány betegnél nehezítette a tájékozódást és a maradéktalan eltávolítást. Műtét alatt 4 esetben érsérülés és 3 ellenoldali tüdősérülés következett be. Két konverziót végeztünk (1-1 sternotomia és thoracotomia). Idegsérülés nem történt. Tíz beteg igényelt néhány órás művi lélegeztetést a műtét után, a többi beteget a műtőasztalon extubáltuk. Reintubáció, tracheostomia, légzési elégtelenség, műtéti halálozás nem volt. Az intenzív ápolási idő átlaga: 1,1 (0–11) nap. A teljes kórházi ápolási idő átlaga: 4,8 (3–15) nap. A drenázsidő 1–4 nap, átlagosan 1,16 nap. Két beteg (2,41%) halt meg a műtétet követően 1 és 5 éven belül. További 81 beteg 12–108 (átlag: 48) hónapos követése során a myastheniás állapotban 21 (25,3%) betegnél komplett, 4 (4,82%) betegnél gyógyszeres remisszió, 20 (24,1%) betegnél minimális manifesztáció, 28 (33,73%) betegnél egyéb javulás volt megállapítható. 4 (4,82%) beteg állapota változatlan maradt, 4 (4,82%) betegé pedig romlott. Következtetés: A VATS thymectomia teljesen új utat jelent a transsternalis módszerben járatos sebészek számára. A tömegesebb mediastinalis zsírszövet nagyon megnehezíti a műtétet. A perioperatív szak nagyon kedvező a betegek számára, és a késői eredmények is elfogadhatóak. Kérdéses, hogy a thymus minden esetben maradéktalanul eltávolítható-e ezzel a módszerrel.

Summary. Introduction: Surgical technique of thymectomy performed for treatment of myasthenia gravis has considerably changed in the last almost 30 years. In addition to standard interventions – transsternal and transcervical thymectomy –, video-assisted thoracoscopic interventions (VATS), later on robotic surgery came into general use. In our two institutions, we apply VATS thymectomy since 2011. Methods: There are several different surgical techniques for this purpose; we approached the mediastinum through the right thoracic cavity. We prepared initially 3, later on 2 perimammal ports for the access of the thymus; the patients were in supine position during surgery. We used an ultrasonic cutting device in all cases. In order to perform extended thymectomy, we removed the fatty tissue around the thymus and opened widely the left thoracic cavity, too. During patient enrollment, we preferred patients with normal or lower body weight. Results: During 8 years and 4 months, we operated on 92 patients using this method for myasthenia gravis without thymoma; there were 20 male and 72 female patients at the age of 33 years on average (19–75 years). Duration of surgery was 35–160 minutes, 82.3 minutes on average. The bulky fatty tissue around the thymus made the orientation and the complete removal more difficult in a few patients. We experienced vascular injury in 4 cases and injury of the contralateral lung in 3 cases. Conversion was necessary in 2 cases (1 sternotomy and 1 thoracotomy), there were no nerve injuries. Assisted ventilation was necessary in case of ten patients in the postoperative period for a few hours; all other patients were extubated on the operating table. There was no need for repeated intubation and tracheostomy; there was no respiratory insufficiency and perioperative mortality. Duration of ICU care was 1.1 days on the average (0–11 days), that of the total hospital care 4.8 days on average (3–15 days). Duration of thoracic drainage was 1.16 days on average (1–4 days). Two patients (2.41%) died within one and five years after surgery. During 12–108 months (48 months on average) follow-up of 81 patients, 21 patients (25.3%) suffering from myasthenia total recovery was observed, pharmacologic remission was achieved in 4 patients (5.3%), minimal manifestation remained in 23 patients (24.1%), while in 28 patients (33.73%) other improvement was observed. The status of 4 patients (4.82%) remained unchanged and that of 4 patients (5.3%) worsened. Conclusion: VATS thymectomy represents a completely new surgical method for surgeons having experience in transsternal surgical technique. Bulky mediastinal fatty tissue makes surgery very difficult. The perioperative period is advantageous for the patients and also the long term follow-up results are acceptable. It is questionable that the thymus can be completely removed with this method in all cases.

Restricted access

Az unilateralis videoasszisztált torakoszkópos thymomaeltávolítás javallata, korai és középtávú eredményei

Unilateral video-assisted thoracoscopic thymoma resection – Indications, early and mid-term results

Magyar Sebészet
Authors:
József Kas
,
Levente Bogyó
,
Csaba Fehér
,
Áron Ghimessy
,
Balázs Gieszer
,
Luca Karskó
,
Lóránt Kecskés
,
Viktor Lungu
,
László Mészáros
,
Ágoston Pataki
,
Péter Radetzky
,
Róbert Szegedi
,
Bernadett Tallósy
,
Klári Török
,
Attila Vágvölgyi
,
János Fillinger
,
Tünde Harkó
,
Ibolya Soltész
,
Erika Tóth
,
Csilla Rózsa
,
Jenő Elek
,
Erna Ganovszky
,
László Agócs
,
Ferenc Rényi-Vámos
, and
Ákos Kocsis

Introduction

Thymoma is the most common tumour of the anterior mediastinum. Video-Assisted Thoracic Surgery technique of thymoma resection is spreading world-wide, but the thoracoscopic method is still contentious in many ways. Authors evaluate the early and mid-term results of a 17 years period of VATS unilateral approach at 2 Hungarian thoracic surgical centers.

Method

Depending on the anatomical situation of the thymoma, we performed thymectomy, or partial thymectomy (thymomectomy) for the Masaoka–Koga I–II–III stage thymoma from the right or left side through 2 or 3 intercostal ports. We managed the operations with ultrasonic dissector and electrocauter. By using international standards we evaluated perioperative morbidity, mid-term oncological results and clinical symptoms of myasthenia.

Results

23 of the 54 patients were man, 31 were woman, the average age was 58 (26–79) years, 23 of them had myasthenia. The conversion rate was 11,5% (7/61). The average operation time was 84 (39–150) minutes. The average hospitalisation time was 5.5 (3–19) days. The average size of the thymomas was 46 (18–90) mm. The histology resulted thymoma type A in 2 cases, AB in 19 cases, B1/2/3 in 11/11/1 cases, mixed B in 10 cases. The examination of the resection line was R0/1/2 in 42/11/1 cases. The Masaoka–Koga stages were: I (17), IIA (28), IIB (2), III (7). There was 25 thymomectomies, and 29 thymectomies. In seven cases there were extension of the operation to the pericardium (2), to the lung (2), to the phrenic nerve (6), and to innominate vein (1). The in-hospital mortality over 30 day was in 1 case (1.85%). The morbidity was 11/54 (20.4%). The average follow-up time was 62.56 (5–198) months. In the group with myasthenia the effectivity of the operation was 18/21 (85.7%), including complete remission of 5/21 (23.8%). Post-thymectomy myasthenia gravis developed in 2/31 cases (6.5%). The average 5 years survival was 100%, tumour-free 5 years survival was 96%.

Conclusions

The higher proportion of the thymomectomy in the early results, higher conversion rate and lower R0 proportion might be in connection with the attitude of the surgeons, with the learning curve and with the limitations of the unilateral method. After a longer follow-up time late results may become more real and comparable. Instead of unilateral VATS technique we have changed to the subxyphoideal approach of VATS because of its better visualisation.

Restricted access