Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: Ákos Sávolt x
Clear All Modify Search
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, Csaba Kunos, Ákos Sávolt, Emil Farkas, András Szollár and Miklós Kásler

Az orvostudomány és az ipari technológiák fejlődésével az emlő jó- és rosszindulatú daganatainak sebészetében is megjelentek a minimálisan invazív eljárások. Az ilyen beavatkozásokról általánosságban elmondható, hogy jelentősen csökkentik az emlő és a mellkasfal hegeit, rövidebb hospitalizációval, kisebb fájdalommal járnak, de speciális, drága eszközigénnyel bírnak, a nyitott műtétekhez képest hosszabb műtéti időt igényelnek és jelenleg még pontos indikációs körük, onkológiai megbízhatóságuk nem igazolt. Az biztos, hogy a minimálisan invazív műtétek – akárcsak az egyéb sebészi szakterületeken – a „high-tech” eszközök révén fokozatosan elterjednek és idővel a rutin emlősebészet részét fogják képezni. A vákuumasszisztált hengerbiopszia terápiás indikációval képes az általában fiatalokat érintő benignus fibroadenomák szinte látható heg nélküli eltávolítására, míg az endoszkóposan asszisztált emlőműtétek során a bőrtakarékos, illetve emlőbimbó-megtartó mastectomia, az axillaris staging és a latissimus dorsi izomlebennyel történő rekonstrukció egyazon rövid hónalji behatolásból valósítható meg. Az egyre gyakoribb implantátumalapú emlő-helyreállító műtétek intrakapszuláris szövődményeinek (implantátum körüli folyadék, ruptura, kapszuláris kontraktúra) diagnosztikájára és kezelésére, valamint a bizonytalan szövettanú intrakapszuláris növedékek biopsziájára kiválóan alkalmasak az endoszkópos technikák. A rádiófrekvenciás tumorablatio szerepének megítélése az emlőben további tapasztalatszerzést szükségeltet, de a funkcionális képalkotó diagnosztika, valamint a tumorellenes gyógyszerek fejlődésével valószínű, hogy a jövőben a primer tumorok egy részénél a sebészi tumoreltávolítás kiváltására szolgálhat. A duktoszkópok árának csökkenésével a ductalis ágrendszer rutinszerű vizsgálata, az irányított microdochectomia, valamint a daganatos terminális ductolobularis egységek, illetve a „beteg lebeny” anatómiai egységként való célzott sebészi eltávolítása válhat kivihetővé. Jelen közleményükben a szerzők saját tapasztalataik ismertetése mellett a téma irodalmi áttekintését végzik, először magyar nyelven. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 162–169.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Ferenc Bánhidy, Melinda Téglás, Eszter Kovács, Ákos Sávolt, Nóra Udvarhelyi, Alexandra Bartal and Miklós Kásler

A terhességi emlőrák incidenciája növekszik. Klinikailag nyirokcsomó-negatív esetekben az őrszemnyirokcsomó-biopszia lenne az indikált minimál-invazív regionális staging eljárás. A nyirokelvezetés leképezéséhez szükséges radioizotóp, valamint kék festék teratogén hatásáról a múltban számos vélt és valós megállapítás vált általános érvényűvé, ami a közelmúltig az eljárás kontraindikációját képezte. Napjainkra az irodalomban az alacsony dózisú 99mTc-jelölt humán albumin nanokolloid alkalmazásával sikeres beavatkozásokról számolnak be, a dozimetriamodellezések által igazolt, a magzatot érő elhanyagolható sugárexpozíció alapján. Az eredményeknek köszönhetően mára az őrszemnyirokcsomó-biopszia terhességben biztonságosan és eredményesen végezhetőnek látszik, bár az axillaris lymphadenectomia általános érvényű kiváltására, biztos bizonyítékok hiányában, még nem képes. Az őrszemnyirokcsomó-biopszia lehetőségét korai emlőrákban szenvedő, klinikailag negatív axillával bíró kismamák számára fel kell ajánlani, és átfogó felvilágosítást követően a betegeket szükséges bevonni a döntésbe. Jelen közleményben a szerzők két terhesség során alacsony dózisú tracerrel sikeresen végzett őrszemnyirokcsomó-biopszia esetét mutatják be, és magyar nyelven elsőként tekintik át a téma szakirodalmát. Orv. Hetil., 2013, 154(50), 1991–1997.

Open access
Authors: Zoltán Mátrai, Csaba Kunos, Dávid Pukancsik, Ákos Sávolt, Gusztáv Gulyás and Miklós Kásler

A bőrtakarékos és emlőbimbó-megtartó mastectomiák az onkológiai emlősebészetben lehetővé tették a rendszerszintű azonnali emlő-helyreállítást. A nők leggyakoribb daganatos megbetegedése okán jelentkező tömeges rekonstrukciós igényt az implantátumalapú technikák képesek kielégíteni, kiváló kozmetikai eredményt és magas szintű betegelégedettséget garantálva. Ezen postmastectomiás rekonstrukciók számára a kihívást már nem a bőrpótlás, hanem az implantátum jól vascularizált, megfelelő minőségű lágy szövettel történő fedése jelenti. Az onkoplasztikus emlősebészet napjainkra képes arra, hogy a hónaljárokban ejtett 6–10 cm-es bőrmetszésből onkológiailag radikális komplett mirigyeltávolítást végezzen, az emlő természetes bőrpalástjának hegmentes, illetve minimális heggel történő megtartásával, emellett adekvát axillaris staginget (őrszemnyirokcsomó-biopszia/axillaris lymphadenectomia) folytasson, majd ugyanebből a feltárásból egy- vagy többlépéses emlő-helyreállítást végezzen. Az ilyen komplex beavatkozásoknál kis térfogatú emlők teljes autológ rekonstrukciójára, a megkímélt bőrpalást alá az implantátumok komplett izomfedésére, a korábbi gyenge minőségű, elvékonyodott vagy sugársérült emlőbőr revitalizálására jól alkalmazható az endoszkópos technikával asszisztáltan kialakított – háti heg nélkül – és a hátról az elülső mellkasfalra rotált latissimus dorsi izomlebeny. Jelen közleményben a szerzők – először hazánkban – 4, endoszkóposan asszisztált széles hátizomlebennyel történt emlőrekonstrukciós eset bemutatása mellett részletesen ismertetik a műtéti technikát és irodalmi áttekintést folytatnak. Orv. Hetil., 2014, 155(3), 106–113.

Restricted access
Authors: Péter Kelemen, Mihály Újhelyi, Dávid Pukancsik, Ákos Sávolt, Eszter Kovács, Zoltán Zaka, Zsuzsa Sándor and Zoltán Mátrai

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a Regnault „B” típusú emlőfelvarrás sebészi technikájának módosításával végzett onkoplasztikus műtéti technikát és az új emlősebészeti módszer alkalmazásához kapcsolódó retrospektív klinikopatológiai vizsgálat eredményeit mutatják be. Módszer: 2012. április és 2018. október között, emlőrák miatt, módosított Regnault „B” technikával operált 215 nőbeteg klinikopatológiai adatait prospektíven vezetett adatbázis alapján retrospektív módon vizsgáltuk. A betegek életminőségét validált kérdőív segítségével mértük fel, míg a műtétek esztétikai eredményét a szintén validált Breast Cancer Conservative Treatment (BCCT.core) számítógépes program és az 5 pontos Likert-skála alapján értékeltük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 53 év (szórás: 29–81 év) volt. A medián utánkövetési idő 47 hónap (szórás: 7–85 hónap) volt. Az átlag műtéti idő 47 perc (szórás: 35–85 perc) volt, míg a patológiai tumorméret átlagosan 33 mm-nek (szórás: 18–58 mm) bizonyult. Pozitív sebészi szél miatt 13 (6%) esetben irányított reexcisióra, míg 3 (1,4%) esetben mastectomiára kényszerültünk. Az összesített szövődményarány 7,4% (n = 16) volt. Az esztétikai eredmények Likert-skála szerinti átlagértéke 4,2 (szórás: 2–5), míg a BCCT.core program alapján 1,3 pont (szórás: 1–4 pont) volt. Az életminőséggel kapcsolatos kérdőívek eredményei magas betegelégedettséget igazoltak. Következtetés: A módosított Regnault „B” emlőmegtartó technika biztonságos és hatékony standard ’level II.’ onkoplasztikus emlősebészeti technika. A műtét magas betegelégedettséggel, illetve kozmetikai eredménnyel képes a közepes vagy nagyobb térfogatú emlők külső, illetve külső-felső negyedeinek T1–T3-as tumorai miatt az emlők akár 20–50%-ának eltávolítására, majd egyidejű parenchymaáthelyezéssel történő rekonstrukciójára. A módszer előnye, hogy nem igényel ellenoldali szimmetrizációs műtétet, míg hátránya, hogy az emlő bőrpalástján vezetett metszések komplettáló mastectomia esetén az azonnali rekonstrukciót nehezítik. Orv Hetil. 2020; 161(24): 1002–1011.

Restricted access
Authors: Dávid Pukancsik, Péter Kelemen, Ákos Sávolt, Mihály Újhelyi, Eszter Kovács, Zoltán Zaka, Miklós Kásler and Zoltán Mátrai

Absztrakt

Bevezetés: Az azonnali emlőhelyreállító műtétek – biztosítva az onkológiai radikalitást és a megfelelő kozmetikai értéket – nem késleltetik az adjuváns kezeléseket, lehetővé teszik a képalkotó kontrollt, hosszabb műtéti időt igényelve. Célkitűzés: Hazai betegek körében először, az azonnali, postmastectomiás emlőhelyreállító műtétek eredményeinek felmérése és összehasonlítása a nemzetközi irodalom adataival. Módszer: A szerzők 2011. május és 2014. szeptember között 100 betegen végzett 121 terápiás és kockázatcsökkentő profilaktikus, postmastectomiás, azonnali emlőhelyreállító műtét klinikopatológiai adatainak retrospektív feldolgozását végezték. A műtétek onkológiai, műtéttechnikai és kozmetikai adatait statisztikai módszerekkel elemezték. Eredmények: A betegek átlagéletkora 42,6 év, az utánkövetési idő 29,4 hónap, a műtéti idő 132 perc volt. Leggyakrabban bőrtakarékos mastectomiát végeztek (64%). Az emlőhelyreállítás 70%-ban submuscularis szöveti expanderrel történt. Korai posztoperatív szövődményt 18 esetben, lokoregionális kiújulást egy betegnél észleltek. Az adjuváns kezelések megkezdésének átlagideje 4,8 hét volt. A kozmetikai végeredménnyel a betegek 89%-a volt elégedett. Következtetések: Az azonnali emlőhelyreállítás technikái biztonságosan és eredményesen végezhetők, megfelelve a nemzetközi irodalom eredményeinek. Orv. Hetil., 2016, 157(46), 1830–1838.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Csaba Kunos, Pál Pesthy, Alexandra Bartal and Miklós Kásler

Napjainkban egyre több klinikai tapasztalat kerül ismertetésre az emlőbimbó-megtartó mastectomiákról. A műtét a tumorosan nem érintett bőr és emlőbimbó-areola komplex megőrzésével nagyban elősegíti az azonnali rekonstrukciót és az esztétikai eredményességet. A beavatkozás azonban komoly onkológiai aggályokat is felvet az emlőbimbóban és retroareolarisan visszamaradó parenchyma esetleges okkult vagy új primer tumoros rizikójával kapcsolatosan. A módszer egyre fokozódó népszerűsége ellenére nem áll rendelkezésre bizonyítékon alapuló igazolás. Az irodalmi adatok alapján az emlőbimbó-megtartó mastectomia onkológiai megbízhatóságáról egyértelmű következtetést nem lehet levonni, így az eljárás jelenleg általánosan nem képezi alternatíváját a standard mastectomiának. A kockázatcsökkentő indikációkban a beavatkozás létjogosultsága megalapozottnak tűnik és várhatóan elősegíti, hogy a nagy kockázatú betegek nagyobb arányban elfogadják a sebészi profilaxist. Az eljárás jól szelektált betegeknél, megfelelő pre- és intraoperatív vizsgálatokkal, precíz technikával a beteg adekvát felvilágosítása mellett, a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően, lehetőség szerint klinikai vizsgálatok kereteiben folytatandó. Az érdemi véleményalkotáshoz további hosszú távú eredmények szükségesek. A szerzők közleményükben magyar nyelven elsőként ismertetik részletesen a műtét technikáját és adnak széles körű irodalmi áttekintést. Orv. Hetil., 2011, 152, 1233–1249.

Restricted access
Authors: Bence Dorogi, Tamás Mátrai, Mihály Újhelyi, István Kenessey, Péter Kelemen, Ákos Sávolt, Orsolya Huszár, Orsolya Ping, Dávid Pukancsik and Zoltán Mátrai

Absztrakt:

Bevezetés: A korszerű onkoplasztikus emlősebészet következményeként megjelenő jelentős emlőrekonstrukciós igény számos rendszerszintű kérdést vet fel. Vizsgálatra és szabályozásra várnak az onkoterápiák hatására és az idő múlásával bekövetkező esztétikai változások, illetve hosszú távú szövődmények miatti korrekciós műtétek indikációi; meghatározandó a helyreállító beavatkozások optimális és maximális száma, az elérni kívánt esztétikai végcél és az ezekhez szükséges emlősebészeti kapacitások, valamint finanszírozás. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja, hogy kérdőíves vizsgálattal felmérje a magyar emlőrákos populáció korszerű emlőrekonstrukciós igényeit és véleményét. Anyag és módszer: A vizsgálatba 500, mastectomián és azonnali vagy halasztott-azonnali emlőrekonstrukción átesett nőbeteg került bevonásra. Tizenegy kérdésből álló kérdőív segítségével történt az emlő rekonstrukciójához való ismereteknek és személyes viszonyulásnak, az esztétikai végeredménnyel és az ellátás szakmai színvonalával kapcsolatos elvárásoknak, továbbá az ellátórendszerrel és a finanszírozással kapcsolatos igényeknek a felmérése, majd elvégeztük az eredmények biostatisztikai elemzését. Eredmények: A betegek medián életkora 47 év (min.–max.: 26–73) volt, döntő részük (59%; n = 294) házas volt, és 52% (n = 260) rendelkezett egyetemi végzettséggel. A betegek 70%-a (n = 348) az emlő-helyreállítás eredményeként mezítelenül is nagyjából egyforma emlőket szeretett volna. Ehhez 43%-uk (n = 217) maximum kettő, 37%-uk (n = 184) maximum három-négy műtétet vállalna. A felmérésben részt vettek 44%-a (n = 220) szerint az egészségbiztosítónak három-négy rekonstrukciós beavatkozást kellene támogatnia. A betegek 86%-a (n = 430) a daganatos emlő korszerű sebészi kezelését speciálisan képzett emlősebészre bízná. Következtetés: Az emlőrák modern onkoplasztikus sebészi ellátása összetett, rendszerszintű kérdéseket vet fel. Az emlőrákos betegek jól képzett emlősebészeket szeretnének, akik az emlőrák korszerű sebészi kezelésén túl mastectomia esetén az egészségbiztosító által támogatott formában, maximum két műtéttel képesek magas esztétikai eredménnyel az emlők helyreállítására. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1221–1228.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Csaba Kunos, Pál Pesthy, Alexandra Bartal, Éva Szabó and Miklós Kásler

Az implantátumbehelyezéssel történő emlőnagyobbítás évtizedek óta az egyik leggyakrabban végzett esztétikai plasztikai sebészeti beavatkozás. Az életkor előrehaladtával a több millió implantált egyre nagyobb arányban kerül az emlőrákra veszélyeztetett korcsoportba, így a jövőben az implantált emlőben kialakuló rosszindulatú daganat klinikai megjelenése gyakoribbá válik. Bár az implantátum nem áll összefüggésben a tumor kialakulásával, az ilyen esetek számos különleges megfontolást igényelnek a diagnosztikában, a terápiában és az utánkövetésben. Az implantátummal megnagyobbított emlő daganatainak szakszerű, a modern onkoplasztikus elveknek megfelelő multidiszciplináris ellátása csak a megfelelő onkológiai, emlő- és plasztikai sebészeti ismeretek alapján lehetséges. Közleményünkben a hazánkban is várhatóan gyakrabban előforduló speciális onkológiai és esztétikai állapot szakirodalmának széles körű áttekintését folytatjuk, először magyar nyelven. Orv. Hetil., 2011, 152, 1679–1691.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, László Tóth, Mária Bidlek, Éva Szabó, Emil Farkas, Ákos Sávolt, László Góbor, Alexandra Bartal and Miklós Kásler

Az emlőduktoszkópia modern, minimálisan invazív eljárás, amely lehetővé teszi a ductalis rendszer direkt, in vivo megfigyelését, elsősorban váladékozó emlőnél. A gyorsan fejlődő technika alkalmas a ductalis epithelium célzott mintavételére citológiai, valamint molekuláris vizsgálatok céljára. Egyes intraluminalis laesióknál a „high-tech” eszközök már a polypectomiát vagy a lézeres vaporizációt is lehetővé teszik, illetve fontos szerepet játszanak a ductus vagy az úgynevezett terminális ductolobularis egység irányított sebészi kimetszésében. A felsoroltak elősegíthetik a malignomák korai, még a képalkotó megjelenés előtti diagnózisát, illetve a nagy rizikójú betegcsoport kontrollját. Ductalis in situ tumoroknál a duktoszkópia anatómiai egységű sebészi eltávolítást és ezzel emlőmegtartó műtéteknél a radikalitás optimalizálását segítheti. A szerzők először magyar nyelven részletesen közlik az emlőduktoszkópia technikáját, valamint széles irodalmi áttekintést adnak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1284–1293.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Mária Bidlek, Éva Szabó, Pál Pesthy, Csaba Kunos, Alexandra Bartal and Miklós Kásler

Az összes emlőtumor 5–20%-a centrális elhelyezkedésű. Évtizedeken át, tradicionálisan ezen daganatok sebészi kezelése a mastectomiát jelentette. Az emlőbimbó nagy arányú tumoros érintettsége az emlőbimbó-komplexum radikális sebészi eltávolítását teszi szükségessé. Az onkoplasztikus sebészi technikák jól szelektált esetekben lehetővé teszik, hogy az emlőbimbóval együtt történő radikális centrális quadrantectomiát követően megfelelő esztétikai eredményt érjünk el. Közleményünkben összefoglaljuk a centrális tumorok emlőmegtartó műtéteinek indikációit, technikáit és eredményeit. Orv. Hetil., 151, 2105–2112.

Restricted access