Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Áron Altorjay x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Azonos típusú betegségek esetén ugyanolyan műtéti eljárást alkalmazva, anatómiailag ideálisnak mondható per primam sebgyógyulást követően a késői funkcionális eredmények sokszor mégsem azonosak. Ennek hátterét kutatva 637 nyelőcső- és gyomorműtét összesített adatait és a műtétek alatt nyert szövetminták biokémiai, hisztológiai és elektronmikroszkópos feldolgozásával nyert eredményeit értékeltük. Az antirefluxműtétek utáni panaszok egyik lehetséges okaként a refluxos LES izomban hypertrophiára jellemző anyagcsere-változást és enteralis ganglionitist találtunk. A Z-vonal endoscopos klippelésével, majd ezt követően kontrasztanyagos nyelésröntgennel és substractiós képelemzéssel sikerült a rövid oesophagus jelenlétét preoperative igazolni. Megállapítottuk, hogy refluxbetegségben a nyitott műtétre az ezredforduló után is szükség lehet, elsősorban az anamnaesisben szereplő felhasi műtétek, sikertelen nyitott vagy laparoscopos rekonstrukciók, illetve szövődményes reflux eseteiben. A cardia adenocarcinomáiban a daganatot határoló ép szövet és a daganat proteolyticus enzimaktivitásainak – AMAN, CB és DPP I – hányadosa prognosztikus értékkel bír, segítségével a neoadjuváns kemo-radioterápia indikációja felállítható. Az “Akiyama-gyomorban” az operációt követően jelentkező panaszok jól korrelálnak a myoelektromos paraméterekkel és a gyomor contractilis aktivitásával. Az elektromechanikus adaptáció folyamata a műtét utáni tünetek fokozatos regressziójában nyilvánul meg. A gastro-jejuno-duodenalis interpositio (GJDI) egy olyan “second best” műtéti megoldás, mely mind a korai Barrett-carcinomák, mind a pepticus stricturák miatt végzett limitált oesophagus resectiókat követően a jejunalis vagy colon-interpositiók technikai nehézségei estén kerül előtérbe.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Róbert Jaskó, Endre Horváth, Anna Szilágyi, and Áron Altorjay

A cutan lymphomák a non-Hodgkin-lymphomák közé tartozó megbetegedések. Időben felállított diagnózis és adekvát kezelés mellett a betegség prognózisa kifejezetten jónak mondható. A korrekt diagnózishoz azonban rögös út vezet, számos bőrgyógyászati kórkép jelent ugyanis differenciáldiagnosztikai problémát. Esetismertetés: A szerzők egy 53 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, aki válltájékon elhelyezkedő bőrelváltozás miatt került bőrgyógyászati kivizsgálásra. Mycosis gyanúja miatt konzervatív kezelést kezdtek. Ennek eredménytelenségét követően sebészi excisio történt. A posztoperatív szövettani vizsgálat cutan B-sejtes lymphomát igazolt. Megbeszélés: A cutan B-sejtes lymphomák a non-Hodgkin-lymphomák azon csoportjába tartoznak, ahol a malignus proliferatio primeren a bőrben keletkezik, és a betegség diagnózisát követő 6 hónapon belül nem lehet extracutan érintettséget kimutatni. A nemzetközi szakirodalomban számos tanulmánnyal találkozunk, mely a betegség tüneteinek észlelése és a diagnózis felállítása között eltelt hosszú időtartamról számol be. Ez a differenciáldiagnosztikai problémák jelentőségére hívja fel a figyelmet. A primer cutan lymphomák kezelése során meg kell határozni az elváltozás típusát, a betegség cutan kiterjedését, illetve az extracutan érintettséget. E vizsgálatok eredményeit elemezve állítható fel a terápiás terv. Esetünk az irodalmi adatokkal összhangban jól példázza, hogy az in toto sebészi kimetszés a korrekt diagnózis felállításán túl még napjainkban is terápiás alternatívát jelenthet.

Restricted access

A szerzők primer pajzsmirigy-angiosarcoma rendkívül ritka áttétét mutatják be egy 59 éves nőbeteg kapcsán, aki szurokszéklet és súlyos anaemia miatt jelentkezett kórházukban. Kórelőzményéből 15 éve ismert pajzsmirigy-hideggöb emelendő ki. A vérzésforrást sem a gasztroszkópia, sem a kolonoszkópia nem tudta pontosan kimutatni. A kapszulaendoszkópos vizsgálat a vékonybélben kettős lokalizációjú szövetszaporulatot talált, amelyből a distalis helyzetű aktív vérzés jeleit mutatta és a lument teljesen elzárta. A vérzés miatt a beteget explorálták és az ileumban talált kettős, vérző szövetszaporulatot eltávolították. Mikroszkóposan a vékonybél-nyálkahártyában vérrel telt űröket, valamint immunhisztokémiai reakcióval CD31-pozitív epitheloid sejteket találtak. A szövettan a bélfalban rendkívül szokatlan epitheloid angiosarcomát véleményezett és felvetette áttét gyanúját. A kemoterápia megkezdése előtt total thyreoidectomiát végeztek. Meglepő leletként a szövettan ugyanazt a bevérzésekkel tarkított epitheloid sejtproliferációt találta, mint a vékonybélben. Esetükben az áttét okozta bélvérzés és a következményes műtét kapcsán derült fény a primer pajzsmirigyfolyamatra. A primer pajzsmirigy-angiosarcoma vékonybéláttéte irodalmi ritkaságnak számít. Orv. Hetil., 2014, 155(23), 918–921.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Füredi, Anna Szilágyi, Zsuzsa Bencsik, and Áron Altorjay

A mellékvese adenomatoid tumora igen ritka, benignus, aszimptomatikus, általában véletlenül felfedezett elváltozás. A szerzők esetismertetésükben egy 32 éves férfi kórtörténetét mutatják be, akit láz és deréktáji fájdalmak miatt vizsgáltak. A kivizsgálás részét képező hasi UH-, majd az ezt követő hasi CT-vizsgálat igazolta a jobb mellékvese térfoglaló elváltozását. A betegnél adrenalectomiát végeztek, a szövettani vizsgálat a jobb mellékvese adenomatoid tumorát véleményezte. Az eset kapcsán áttekintik – az irodalmi adatok alapján – az adenomatoid tumorok előfordulási gyakoriságát, tünettanát, a diagnosztika-differenciáldiagnosztika buktatóit, a kezelési lehetőségeket és a prognózist.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők egy elhanyagolt cc. planocellulare ani esetét ismertetik, amely környezetét beszűrve székletinkontinenciát, kifejezett végbéltáji fájdalmat, kifekélyesedést, vérzést okozott. Az elváltozás neoadjuváns radioterápia hatására vált operálhatóvá. Abdominoperinealis rectum exstirpatiót végeztünk, a jelentős méretű végbél- és gáttáji lágyrész-hiányt kétoldali m. gluteus maximus musculocutan lebenyplasztikával, a kismedence izomzatának hiányát és a megmaradt gáttáji bőrhiányt jobb oldali m. gracilis musculocutan lebenyplasztikával pótoltuk. A beteget 36 napos ápolás után bocsátottuk otthonába. Lebenyelhalás nem következett be. A műtét során kialakult proximalis húgycsősérülés direkt varrattal gyógyult. A beteg a posztoperatív második hónaptól kezdve fekhetett rövid ideig a lebenyre, három hónapos rehabilitáció után tudott ülni rajta. Hat hónappal a műtét után a jobb lágyéktájékon környezetével kapaszkodó, majd kifekélyesedő nyirokcsomó-metastasis jelent meg, amely már inoperábilis volt. A beteg a műtét után 10 hónappal exitált. Az eset kapcsán úgy gondoljuk, hogy az olyan analis tumorok esetében, amelyek eltávolítása után direkt varrattal nem zárható lágyrész-hiány keletkezik, a tumor eltávolításával és a hiány jó vérellátású musculocutan lebennyel való fedésével jelentős életminőségbeli javulást érhetünk el.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mihály Mucs, Iván Székely, Iván Illés, Árpád Juhász, Balázs Paál, Ágnes Sárkány, László Madácsy, and Áron Altorjay

A krónikus, étkezéssel összefüggést nem mutató epigastrialis fájdalmak hátterében az esetek néhány százalékában a truncus coeliacus külső kompressziója áll. Esetismertetés: A szerzők egy 58 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a hasi szervek ischaemiája, a felhasi fájdalom hátterében a preoperatív kivizsgálás a truncus coeliacuson rövid szakaszú stenosist okozó, a rekeszizom-hiátus aorticusát övező inas-izmos ívet igazolt. Előkészítést követően műtétet végeztünk, a trifurcatio eredésétől számított 8–10 mm-re levő heges, gyűrűszerű leszorítást felhasítottuk, a ganglion coeliacum egy részét eltávolítottuk. A beteg a posztoperatív 6. napon gyógyultan, panaszmentesen otthonába távozott. Megbeszélés: A klasszikus értelemben vett angina abdominalis a hasi szervek relatív ischaemiájának következménye. Ennek oka legtöbbször az érintett ér betegsége. Az artéria külső kompressziója csupán az esetek pár százalékát jelenti. A truncus coeliacus esetében ezt betegünknél a rekeszizom-hiátus aorticusát övező inas megerősödés okozta. A kivizsgálás során az erre utaló első jel az ér felett hallható „surranás” volt, a poststenoticus turbulens áramlás miatt. Az erre alapozott részletes radiológiai vizsgálatok igazolták a tényleges kórokot. Ennek ismeretében a felszabadító műtét teljes tünet- és panaszmentességet eredményezett. Következtetés: Bizonytalan hasi panaszok esetén gondolnunk kell az arteria coeliaca stenosisának lehetőségére is. Esetismertetésünkkel kívánjuk felhívni a figyelmet a hasi auscultatio jelentőségére, amely elengedhetetlen része a gasztroenterológiai vizsgálatoknak. A diagnózis felállításában a Doppler-duplexvizsgálat mellett komoly segítséget jelentettek az érfestési eljárások. A műtét lényegét képező érfelszabadítást célszerű mielőbb elvégezni, még mielőtt a tartós külső kompresszió degeneratív érfalelváltozást okoz.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Müller, Ágnes Sárkány, Áron Altorjay, Anna Szilágyi, Tímea Tura, and Zsófia Ozsvár

A valeriána használata már a XX. század elején visszaszorult addiktív és egyéb mellékhatásai miatt. A kelet-európai származású, harmincnyolc éves nő, egy 20 hónapos kisded édesanyja első alkalommal vascularisan dekompenzált cirrhosis és máj parenchyma működési elégtelensége miatt került a szerzők látókörébe. Anamnézisében toxikus ágensként etil-alkohol-, valamint valeriánatartalmú gyógynövénykészítmény-abúzus szerepelt, amelyeket a májbetegség, illetve az akut májelégtelenség etiológiai ágensének tekintettek. Több alkalommal végzett plazmaferezis mellett állapota rendeződött, ambuláns követés alkalmával panaszmentes, kémiai laboratóriumi eredményei a referenciatartományban vannak. Fél év múlva külföldi tartózkodásakor intenzív osztályos kezelést igénylő gyomorvérzés lépett fel. A szerzők kórházában elvégzett endoszkópos vizsgálat szövettani eredménye gastricus sigillocellularis carcinomát igazolt. Totális gastrectomia, omentectomia, lymphadenectomia során a tumor eltávolításra került, majd a páciens citosztatikus kezelésben részesült. Felmerült a valeriána és az etil-alkohol potenciális szerepe a daganat kialakulásában, a toxicitás fokozódásában.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Füredi, István Varga, Csilla Máj, Anna Szilágyi, László Madácsy, Zoltán Paál, and Áron Altorjay

Absztrakt:

Bevezetés: A Gardner-syndroma a Familiaris Adenomatosus Polyposis klinikai altípusa, egy igen ritka autoszomálisan öröklődő betegség, amelyet a gastrointestinalis traktus polyposisa, valamint extraintestinalis elváltozásként multiplex osteomák, bőr- és lágyrésztumorok jellemeznek.

A szerzők egy férfi betegük kapcsán áttekintik a Gardner-syndroma diagnosztikáját, kezelését, gondozását, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a ritka betegségcsoportok ismerete az ellátás mindegyik szintjén fontos – kiváltképp a nagy forgalmú osztályokon történő korrekt betegellátás szempontjából.

Full access
Magyar Sebészet
Authors: Péter Halvax, András Légner, Balázs Paál, Rózsa Somogyi, Mária Ükös, and Áron Altorjay

A szerzők egy személygépkocsi-balesetben multiplex traumát szenvedett 63 éves beteg esetét ismertetik, akinél többszörös mellkasi és medencefractura mellett, a bal rekeszfél rupturája, következményes csepleszherniatio lépett fel. Urgens sebészi beavatkozásra nem volt szükség. A betegen állapotának stabilizálását követően, a tizedik napon electiven, laparoscopos úton, rekeszreconstructiót végeztek. A szerzők a laparoscopos megoldás helyét és jogosultságát elemzik a traumás rekeszsérv ellátásában.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Áron Altorjay, Mihály Mucs, Balázs Hamvas, Gábor Füredi, Balázs Botos, Róbert Jaskó, Zsuzsanna Bencsik, Miklós Rüll, Anna Szilágyi, and Géza Csáti

Előfordul, hogy még szubtotális pajzsmirigy-reszekciót követően is az indirekt laringoszkópia rekurrens paresist igazol. Szinte minden sebész kidolgozott már valamilyen egyéni technikát a nervus rekurrens védelmében. A szerzők arra kerestek választ, hogy az idegtapintási eljárás kellően hatékony-e a mindennapi, radikalitásra törekvő sebészi gyakorlatban. Anyag és módszer: 2001. január 1. és 2008. december 31. között 1228 nervus laryngeus rekurrenst preparáltak ki 702 pajzsmirigyműtét során. Minden betegnél megtalálták és a gégébe lépésig követték azokat. A golyva a betegek 38,6%-ában (271/702) substernalis terjedést mutatott, míg tracheakompressziót és diszlokációt 19,5%-ban (137/702) észleltek. 8,4%-ban recidív pajzsmirigy-elváltozás miatt történt a beavatkozás. Lobectomiára 82,2%-ban került sor (1009/1228), near totális reszekciót 15,5%-ban (191/1228), míg szubtotális reszekciót mindössze 2,3%-ban (28/1228) végeztek. Eredmények: Az idegtapintási eljárás 80,7%-ban segítette a rekurrens megtalálását (991/1228), 8,7%-ban azonban fals pozitívnak bizonyult (107/1228), míg 10,6%-ban (130/1228) egyáltalán nem segített helyének pontos tisztázásában. A módszer a jobb és bal oldal vonatkozásában markáns különbséget mutatott. Míg jobb oldalon mindössze 3,4%-ban észleltek fals pozitivitást, addig bal oldalon ez 14,3%-nak bizonyult. Ugyanakkor viszont, míg bal oldalon csak 4,8%-ban volt sikertelen a tapintási kísérlet, jobb oldalon ez 16,2%-nak adódott. Definitív rekurrens paresist 0,8%-ban észleltek (10/1228), míg tranziens paresissel 1,4%-ban (17/1228) szembesültek. Okkult malignitást 5,6%-ban találtak (39/702). Következtetések: Véleményük szerint napjainkban már nem maradt indikációja a szubtotális reszekciónak még benignus multiplex göbös golyva esetében sem, mivel klinikai és patofiziológiai evidenciák vannak arra vonatkozóan, hogy a maradék állomány a recidíva bölcsője, annak összes potenciális veszélyforrásával együtt. Az idegtapintási módszer hasznos eleme a radikális pajzsmirigyműtéteknek, de csak az orientáció szempontjából, a vizualizálást nem helyettesíti.

Restricted access