Search Results

You are looking at 1 - 10 of 45 items for

  • Author or Editor: Árpád Illés x
Clear All Modify Search
Restricted access

Absztrakt

A diffúz nagy B-sejtes lymphoma a leggyakoribb a non-Hodgkin-lymphomák között. A ciklofoszfamid-vincristin-adriablastin-prednisolon kemoterápiával a betegeknek már közel 50%-a meggyógyítható volt, majd a rituximab hozzáadásával a gyógyulási arány már 60% fölé emelkedett. Ez a javulás jelentős, de további növekedést kellene elérni a betegek gyógyulási arányában. Az utóbbi években elvégzett genetikai vizsgálatok számos új, a patogenezisben is szerepet játszó és terápiás célpontként is szolgáló mutációt azonosítottak a betegségben. A diagnosztika ma már rutinszerűen alkalmazza a 18-fluoro-deoxi-glükóz-pozitronemissziós komputertomográfiás vizsgálatokat a Lugano klasszifikációs rendszer részeként. Ezen adatok alapján egyre pontosabban meghatározható a betegek prognózisa, és kiválaszthatók azok a betegek, akik valamelyik új, szelektíven ható gyógyszerre esetleg reagálhatnak. Mindezeknek a kérdéseknek a megválaszolása, az újabb kezelések bevezetése várhatóan a közeli jövőben tovább fogja javítani a betegek túlélési esélyeit. Az összefoglaló közlemény áttekintést ad a közelmúlt újdonságairól, kiemeli a ma használatos és javasolt kezeléseket, továbbá áttekintést ad a jelenleg kipróbálás alatt álló és bevezetendő kezelésekről is. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1232–1241.

Restricted access
Authors: Árpád Illés and Csaba Bödör
Restricted access
Authors: Árpád Illés and Csaba Bödör
Restricted access
Authors: Árpád Illés and Csaba Bödör
Restricted access
Authors: Árpád Illés and Csaba Bödör
Restricted access
Authors: Árpád Illés and Csaba Bödör
Restricted access

Absztrakt:

Az essentialis thrombocythaemia Philadelphia-negatív krónikus myeloproliferatív neoplázia, amelyet emelkedett thrombocytaszám, megakaryocyta hyperplasia, fokozott thrombohaemorrhagiás és lassan progrediáló transzformációs hajlam jellemez. Ritka betegség, incidenciája 0,5–1,5/100 000 lakos/év, előfordulása női predominanciát és bimodalitást mutat: fiatal nőkben és az 50–70 évesekben gyakoribb. Az essentialis thrombocythaemia diagnózisa a 450·109/l feletti thrombocytaszámon, a normális erythroid sejttömegen és vasraktáron, valamint egyéb thrombocytosist okozó tényezők hiányán alapul, egyéb myeloproliferativ neoplasiák (a myelofibrosis, krónikus myeloid leukémia) kizárandóak. A Janus-2 pszeudokináz gén V617F-mutációja az essentialis thrombocythaemiás esetek közel 50%-ában fordul elő, a fennmaradókban a calreticulin gén (CALR) exon 9, néhányukban pedig thrombopoetin receptor gén (MPL) mutációja mutatható ki, de 10–15%-ban ezek egyike sincs jelen, ezeket tripla-negatív eseteknek nevezzük. A betegség tünetei a gyengeség, fejfájás, thrombohaemorrhagiás események mellett az erythromelalgia lehetnek. A splenomegalia általában mérsékelt fokú. A betegség prognózisa általában igen jó, a fő szövődményt a vascularis események jelentik. Az ET kezelésében elsődleges a thrombocyta aggregáció gátlás, de a 60 évnél idősebb és/vagy korábban már thromboembolián átesett betegek esetén cytoreduktív kezelés is javasolt. Az irodalmi adatok szerint a thrombosis kockázat nem függ össze a thrombocytosis mértékével.

Restricted access
Authors: Árpád Illés and Csaba Bödör
Restricted access
Authors: Árpád Illés and Csaba Bödör
Restricted access