Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Árpád Joób-Fancsaly x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés: A Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság és a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társasága által 2015-ben elfogadásra került „A gyógyszer indukálta vérzékeny betegek fogorvosi ellátása” szakmai ajánlás. Célkitűzés: A szerzők célja volt az ajánlásban leírt lokális vérzéscsillapítási módszerek hatékonyságának, megbízhatóságának ellenőrzése. Módszer: Az orális antithromboticus kezelésben részesülő betegeiknél vizsgálták a fogorvosi, szájsebészeti ellátásukat követő utóvérzések előfordulását, retrospektív módon. Eredmények: 263, vérzéssel járó beavatkozás történt (186 betegnél), amelyből 138 K-vitamin-antagonista, 97 thrombocytaaggregáció-gátló és 6, úgynevezett új típusú orális antikoaguláns kezelésben részesülő betegeknél. Összesen 6 (2,3%) esetben tapasztaltak utóvérzést az egyórás kontrollnál, míg ügyeletbe 1 beteg jött vissza utóvérzés miatt (0,5%). Ezzel szemben 86-an jelentkeztek ügyeletükön, akiknél az ajánlást nem vették figyelembe, közülük K-vitamin-antagonista gyógyszert szedett 3 beteg, alacsony molekulasúlyú heparinkezelésben részesült 24 beteg, thrombocytaaggregáció-gátló szert szedett 30 beteg és új típusú orális antikoaguláns kezelésben részesült 1 beteg. Következtetések: A hazai szakmai ajánlás az ambuláns gyakorlatban biztonságosan alkalmazható az antithromboticus terápiában részesülő páciensek vérzéssel járó fogorvosi/szájsebészeti beavatkozásakor, habár a körzetes fogorvos ellátók sok esetben nincsenek ilyen jellegű ellátásra felkészülve. Orv. Hetil., 2016, 157(43), 1722–1728.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Vizsgálatunkban az alsó bölcsességfog műtéti eltávolítását követő sebgyógyulással foglalkozunk. A posztoperatív antibiotikus terápia kiegészítéseként profilaktikusan alkalmazott antibiotikum és orális antiszeptikum hatásosságát hasonlítottuk össze. Módszer: A vizsgálatban a klinika 71 egészséges betege vett részt. A preoperatív terápiát illetően pácienseinket négy vizsgálati csoportba osztottuk: I. profilaxis amoxicillin-klavulánsavval; II. profilaxis clindamycinnel; III. profilaxis klórhexidinnel; IV. kontroll. Posztoperatívan a terápiát az I. és II. csoportban a profilaktikus antibiotikummal, a III. csoportban random választás szerint, a IV. csoportban clindamycinnel folytattuk. Vizsgáltuk az arcduzzanatot, a szájnyitási korlátozottságot, a seb gyógyulását és a posztoperatív életminőséget. Eredmények: A profilaxisban részesült betegek posztoperatív szakasza zavartalanabbnak bizonyult. Alveolitis csak a kontrollcsoportban alakult ki, két alkalommal. A kontrollcsoportban 22,2%-ban, a clindamycinprofilaxis-csoportban 14,2%-ban, amoxicillin-klavulánsav profilaxis esetén 10%-ban, klórhexidin alkalmazásakor pedig 5%-ban tapasztaltunk sebszétválást. Következtetés: Az alsó bölcsességfog műtéti eltávolítása kapcsán javasoljuk az indikált antibiotikus terápia profilaxissal való kiegészítését, amelyek közül a klórhexidin az antibiotikummal azonos hatékonyságúnak bizonyult. Orv. Hetil., 2017, 158(1), 13–19.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Kaposvári, Kinga Körmöczi, Ferenc Horváth, Alida Buglyó, Adrienn Réka Turai, and Árpád Joób-Fancsaly

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az alsó bölcsességfogak műtéti eltávolítását követő késői komplikációkról ritkán olvashatunk a szakirodalomban. A korábban már gyógyultnak hitt, nem várt gyulladással visszatérő páciensek arcduzzanattal, szájzárral, gyakran gennyképződéssel járó, 7 napon túl jelentkező sebfertőzésének előfordulását, hajlamosító tényezőit vizsgáljuk. Anyag és módszer: A vizsgálati anyagot a budapesti Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika két szakorvosának a 2013 januárjától 2017 augusztusáig terjedő időszakban, összesen 731 betegén végzett 851 bölcsességfog-eltávolítás alkotja. A 26 évnél fiatalabbak körében 150 fő bevonásával retrospektív, a szövődmény előfordulására vonatkozóan eset-kontroll módszerrel kutatjuk a komplikációra hajlamosító tényezőket. Eredmények: A szövődmény 10 páciensnél (az összes beteg 1,17%-ánál) lépett fel. Kialakulásáig átlagosan 30 nap telt el. Eset-kontroll vizsgálatunk szignifikánsan igazolta, hogy teljes nyálkahártya-fedettség, a második moláris és a ramus mandibulae közötti helyhiány (Pell–Gregory-féle III-as osztály), mélyebb impactio (Pell–Gregory szerinti B, C), mesioangularis tengelyállás, valamint nagyobb mértékű csontfedettség esetén gyakrabban fordul elő késői posztoperatív gyulladás (p<0,05). Hajlamosító tényezőnek tűnik a fiatalkor és a női nem. Következtetések: Ajánljuk a rizikópáciensek hosszabban tartó posztoperatív obszervációját, a fokozott szájhigiénia fenntartását. Hívjuk fel pácienseink figyelmét, hogy varratszedés után is fokozott figyelemmel tisztítsák a műtéti területet, panasz esetén pedig azonnal jelentkezzenek. Javasoljuk és tervezzük a téma további kutatását, annak klinikai jelentősége miatt. Orv Hetil. 2018; 159(31): 1278–1283.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ferenc Koppány, Árpád Joób-Fancsaly, Zsolt Németh, Andrea Alexandra Belik, Mihály Vaszilkó, Edvárd Márton Varmuzsa, and Krisztián Benedek Csomó

Absztrakt:

Bevezetés: A biszfoszfonátok által okozott állcsontnekrózis (BRONJ) az életminőséget jelentősen befolyásoló megbetegedés, mely mind általános, mind sebészeti vonatkozásaiban indokolja a korai diagnózis felállítását, illetve a kialakulás kockázatának felmérését. Célkitűzés: A BRONJ prognózisának becslése nem megoldott, számos radiológiai lehetőség közül a legkedvezőbbnek a fogászatban használatos képalkotó eljárások tűnnek, melyek közül a legígéretesebb lehet a ’cone-beam computed tomography’ (CBCT). Az oralisan alkalmazott biszfoszfonátterápia következtében kialakuló BRONJ kockázatbecslését nem hangsúlyozzák a vizsgálatok, a nagyobb kockázatot jelentő intravénás alkalmazásra fókuszálnak. Módszer: Méréseinket – az eddig publikált vizsgálatokkal ellentétben – preoperatív CBCT-felvételeken végeztük, ezáltal a kockázatbecslés lehetőségét közvetlenül vizsgáltuk. Vizsgálatainkat CBCT-felvételek értékelésével végeztük; reprezentatív területként a foramen mentale középvonalában elhelyezkedő frontális metszeteket választottuk ki, és több ponton mértünk denzitást, a corticalis csontállomány vastagságát, valamint a foramen mentale átmérőjét is megmértük. Az első vizsgálati csoportban olyan osteoporosisos betegeket vizsgáltunk, akiknél oralis biszfoszfonátterápiát követően alakult ki BRONJ. A második csoportban olyan betegeket néztünk, akik osteoporosis miatt oralis biszfoszfonátterápiában részesültek, és a szájsebészeti beavatkozást követően nem alakult ki BRONJ. A kontrollcsoportban olyan betegek voltak, akik nem kaptak a BRONJ etiológiájában szereplő gyógyszert. Eredmények: Eredményeink alapján elmondható, hogy a preoperatív CBCT-felvételeket értékelve nem tapasztalható jelentős különbség a BRONJ-elváltozástól szenvedők és az egészségesek csontdenzitási értékei között. Következtetés: Ezek alapján kijelenthető, hogy a sugárterheléssel járó CBCT-felvétel az osteoporosis miatt oralis biszfoszfonátot szedők esetében a BRONJ prognosztikai becslésére nem alkalmazható. Mindez fontos ahhoz, hogy a prognózisbecsléshez a pácienst érő sugárdózist ne emeljük szükségtelenül az ALARA (as low as reasonably achievable)-elv értelmében. Orv Hetil. 2020; 161(21): 867–872.

Open access

A gyógyszer okozta állcsontnekrózis és a vércukorszint kapcsolata.

Retrospektív epidemiológiai vizsgálat

Relation between medication-related jaw necrosis and blood glucose levels.

A retrospective epidemiological study
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Kammerhofer, Kata Sára Somogyi, Zita Biczó, Dániel Végh, Márta Ujpál, Mihály Tamás Vaszilkó, Dorottya Bányai, Attila Füzes, Ádám Végh, Árpád Joób-Fancsaly, and Zsolt Németh

Összefoglaló. Bevezetés: A diabetes mellitus és a különböző szájüregi elváltozások szoros kapcsolatát számos irodalmi adat bizonyítja. Munkacsoportunk az elsők között tárta fel az oralis malignus daganatok és a cukorbetegség epidemiológiai összefüggéseit. A nemzetközi szakirodalomban már megjelentek olyan publikációk, amelyek a cukorháztartás és a gyógyszer okozta állcsontnekrózis közötti kapcsolatot vizsgálták. Célkitűzés: Jelen tanulmányunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a hazai populációban a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedő betegek körében milyen gyakorisággal fordul elő diagnosztizált cukorbetegség és emelkedett éhomi vércukor. Megvizsgáltuk továbbá, hogy van-e összefüggés a rendellenes cukorháztartás és a betegek alapbetegsége, valamint az állcsontnekrózis lokalizációja, súlyossága között. Módszer: Az adatgyűjtés során a 2018. június 1. és 2020. december 31. közötti időszak betegdokumentációját tanulmányoztuk. A vizsgálatba 349 főt vontunk be, akik ezen időszak alatt a Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának Fekvőbeteg Osztályán kerültek ellátásra. A betegeket két csoportra osztottuk: biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedőkre, valamint kontrollcsoportra. Eredmények: A két vizsgált csoportot összehasonlítva megállapítottuk, hogy a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedő betegcsoportban szignifikánsan több a diabetes mellitusban szenvedő és az emelkedett éhomi vércukorral rendelkező beteg. Megbeszélés: Kutatásunk eredményei alapján felmerül, hogy a diabeteses vagy hyperglykaemiás betegek esetében a dysglykaemia microvascularis szövődményei miatt a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózis előfordulási valószínűsége szignifikánsan gyakoribb. Következtetés: Az emelkedett vércukorszint szignifikánsan növeli az állcsontnekrózis valószínűségét invazív fogorvosi, illetve szájsebészeti beavatkozások után. Orv Hetil. 2022; 163(15): 599–605.

Summary. Introduction: The close association between diabetes mellitus and various oral lesions is evidenced by several literature data. Our team was among the first to explore the epidemiological link between oral malignancies and diabetes mellitus. Publications have already been published in the international literature examining the relationship between glucose homeostasis and bisphosphonate-related jaw necrosis. Objective: In the present study, we sought to answer the question of the incidence of diagnosed diabetes mellitus and elevated fasting blood glucose in patients with bisphosphonate-related jaw necrosis in the Hungarian population. We also examined whether there is a correlation between abnormal diabetes mellitus and the patient’s underlying disease and the localization and severity of jaw necrosis. Method: During the data collection, we studied patient documentation from June 1, 2018 to December 31, 2020. The study included 349 people admitted during this period at the Department of Inpatient Care at the Department of Oromaxillofacial Surgery and Stomatology at Semmelweis University. Patients were divided into two groups, bisphosphonate-related jaw necrosis, and a control group. Results: Comparing the two groups, we found significantly more patients with diabetes mellitus and high fasting blood glucose in the bisphosphonate-related jaw necrosis group. Discussion: Based on the results of our research, we found that bisphosphonate-related jaw necrosis is significantly more likely to occur in diabetic or hyperglycemic patients due to microvascular complications of dysglycemia. Conclusion: Elevated blood glucose level significantly increases the likelihood of jaw necrosis after more invasive dental and oral surgery. Orv Hetil. 2022; 163(15): 599–605.

Open access