Search Results
You are looking at 1 - 10 of 23 items for
- Author or Editor: Éva Bányai x
- Refine by Access: All Content x
Interakciós szemléletű hipnóziskutatás: a hipnózis szociál-pszichobiológiai modelljének kísérleti háttere
Hypnosis research with an interactional perspective: the experimental background of the social-psychobiological model of hypnosis
A tanulmány a hipnózis interakciós szemléletű megközelítésének hátterében álló elméleti megfontolások öszszefoglalása után leírja azt a többdimenziós komplex vizsgálati paradigmát, amelyet munkacsoportunk 1982-től alkalmaz. Párhuzamosan vizsgáljuk a hipnózis-interakció mindkét résztvevőjének – a hipnotizőrnek is – a hipnózis kialakulásában fontos szerepet játszó élettani, magatartási, szubjektív élménybeli és kapcsolati jellemzőit, és elemezzük e tényezők kölcsönhatásait. A vizsgálatok legfontosabb eredményeinek ismertetése után a cikk összefoglalja az ezek alapján kialakított szociál-pszichobiológiai hipnózis modellt, majd kitér ennek gyakorlati, terápiás jelentőségére és nemzetközi fogadtatására.
Abstract
A fundamental segment of contemporary Hungarian prose literature has attempted to represent and textually portray the change in political regimes which took place in 1989. The dictatorship, the totalitarian system and the subsequent transition period proved to be excellent raw material; resulting in a very different kind of prose which, when compared to previous representations of Transylvania, elicits attention on the one hand by being distinctly separate from the assumption of an ideological role, and on the other hand by creating the given linguistic and fictional space through continuous transition(s), (inter-ethnic) in-betweenness and the relevance of otherness.
Számos személyiségjellemzőről bebizonyosodott már, hogy kapcsolatba hozható az álmokra való emlékezés képességével. Több kutatás irányult az alvásminőség és az álomfelidézés kapcsolatának feltárására is. Szintén sokakat inspirált az álom tartalmi jellemzői és az álmok felidézhetősége közti viszony megragadása. Mind ez idáig azonban nem került egy kutatás fókuszába sem az életminőség és az álomfelidézés közti összefüggések vizsgálata. Saját kutatásunk során egy viszonylag egységes mintán — közép- és időskorú nők körében — találtunk összecsengő eredményeket a személy aktuális életminőségének számos aspektusa és az általa felidézett álmok száma között. Az életminőség mérésére a WHOqol-100 kérdőívet használtuk, mely az életminőség 25 témakörét és az ezeket összefoglaló 6 tárgykört ragadja meg, míg az álomfelidézés kéthetes álomnapló-vezetés segítségével került mérésre. Eredményeink szerint az életminőség 6 tárgyköre közül egyedül a spiritualitás az — a Holm-Bonferroni korrekciót alkalmazva —, ami szignifikánsan korrelál az álomfelidézés képességével (r = 0,37; p = 0,003). A regressziós elemzés is azt mutatta, hogy a spiritualitás az a témakör, ami az álomfelidézés mértékének szignifikáns bejóslója (béta = 0,37; p = 0,003). A többi életminőség-tárgykör nem szolgáltat olyan plusz információt, ami a bejósló erőt tovább növelné. Az életminőség többi aspektusa közül ugyan a testi (r = 0,30; p = 0,019) és a lelki egészség (r = 0,30, p = 0,017) és a környezettel való elégedettség (r = 0,31; p = 0,017) is mutat szignifikáns együttjárást az álomemlékezettel, de a spiritualitás kontroll alatt tartásával ezen összefüggések eltűnnek. Tanulmányunk bemutatja az álomfelidézéssel kapcsolatos főbb elméleteket és az ezeket górcső alá vevő eddigi pró és kontra eredményekben bővelkedő kutatásokat, valamint kísérletet tesz a jelen vizsgálat során feltárt új eredmények ezek mentén való értelmezésére is.
Az álom- és éber világunk közötti kapcsok megtalálása számos kutatót inspirált már. Jelen cikkben egy olyan saját kutatásunkat ismertetjük, melynek célja az álmodás kontinuitás-elméletének empirikus vizsgálata és a teória pontosítása. A kontinuitás-elmélet szerint az álmok hű tükrei életünknek, személyiségünknek, gondolatainknak és a minket körülvevő környezetnek. A teória azonban meglehetősen általános szinten mozog, nem ad pontos predikciókat az éber és az álomvilág tartalmai között várható konkrét összefüggésekre vonatkozóan. Saját kutatásunk ezen hipotetikus kapcsolatok egy szeletének alapos feltérképezését tűzte ki célul: az életminőség és az álomtartalmak közti viszony megismerésére irányult. A vizsgálat során közép- és időskorú nők kéthetes álomnaplóinak tartalomelemzéséből nyert mutatókat vetettünk össze életminőségük számos dimenziójával. Ez utóbbi mérésére a WHOQOL-100 kérdőívet használtuk. Az álmok elemzése céljából a Hall és Van de Castle által speciálisan az álmokra kidolgozott tartalomelemző módszert alkalmaztuk. A korrelációs összefüggések feltárásán túl megvizsgáltuk azt is, hogy mely álomtartalmak képesek bejósolni az életminőség egyes tárgyköreit, valamint összehasonlításra kerültek az önmagukat betegnek valló nők álmai azokéval, akik egészségesként definiálták magukat. Az elemzésekből származó eredmények összecsengenek: az álombeli agresszív, barátságos, illetve szexuális interakciók mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya az éber életminőség érzékeny tükrének bizonyult. Továbbá az álmokban megjelenő kommunikációs eszközök száma és az ezekhez kapcsolódó cselekedetek mennyisége szintén az életminőség aktuális szintjének konzisztens álombeli jelzőjeként lépett fel. Eredményeink fő vonala támogatja az álmodás kontinuitás-elméletét, azonban az álombeli „pech” tartalma éppen ennek ellentmondó összefüggéseket mutat: ez a párkapcsolatban élők körében, valamint a magukat egészségesnek vallók körében bizonyult gyakoribbnak. A szerzők eredményeik értelmezése kapcsán saját feltételezéseiket is ismertetik.
Elméleti háttér: Számos klinikai megfigyelés és kutatási eredmény utal rá, hogy a hipnózis iránti fogékonyság és az alexitímia hátterében közös — részben azonos, részben ellentétes irányban ható — mechanizmusok működnek. Ennek ellenére csak néhány tanulmány található a szakirodalomban, ami közvetlenül a két konstruktum kapcsolatával foglalkozik. Úgy tűnik, hogy a disszociatív hajlam, a fantáziakészség, az empátia és a mások érzelmeinek azonosítására való képesség mind a hipnábilitás, mind az alexitímia szempontjából meghatározó jelentőségűek. Ezek a tulajdonságok (a disszociáció kivételével) egy tágabb kategória, a mentalizációs készség elemeinek tekinthetők. Neuroanatómiai, neurofiziológiai és pszichogenetikai kutatások eredményei pedig azt sugallják, hogy az alacsony hipnotikus válaszkészség és az alexitímia központi idegrendszeri és neuroendokrin korrelátumai átfednek egymással. Célkitűzés: A hipnotikus fogékonyság és az alexitímia közös tényezőinek azonosítása. Módszer: Releváns szakirodalmi tanulmányok áttekintése és elemzése. Eredmények: A hipnózis iránti fogékonyság és az alexitímia egyaránt kapcsolatban áll a disszociációval. A magasabb hipnábilitás erősebb, a magasabb alexitímia gyengébb képzeleti bevonódással és aktivitással függ össze. Úgy tűnik, a hipnábilis/”lexitímiás” (nem alexitímiás) személyek mind a saját, mind mások érzelmeit inkább képesek azonosítani és azokra reagálni, mint az alacsony hipnábilitású/alexitímiás személyek. A két konstruktum hátterében átfedő (legnagyobbrészt ellentétes) neuroendokrin, neurofiziológiai és pszichogenetikai mechanizmusok állnak. Következtetések: A szakirodalmi adatok alapján feltételezzük, hogy a hipnábilitás és az alexitímia egymással összefüggő jelenségek, de kapcsolatuk nem lineáris. Feltételezzük, hogy köztük a mentalizációra való képesség és a másodlagos, elhárító funkciójú disszociáció közvetít. Összefüggésük feltárása további empirikus vizsgálatot igényel. A hipnábilitás és az alexitímia viszonyának megértése elősegítheti egyes mentális és pszichoszomatikus betegségek hatékonyabb hipnoterápiás kezelését.
Az interakciós szinkronitásnak hipnózis-interakciókban is éppoly fontos szerepe lehet a kapcsolat alakulásában, az interakció szabályozásában, mint éber intera__
Kísérletünk célja a hipnózisbeli önkontroll változásainak vizsgálata a hipnózis iránt különböző mértékben fogékony személyeknél, a hipnózissal szembeni ellenállás élménybeli és viselkedéses jellemzőinek összevetésével. Kísérletünkben egy szokásos –standard tesztszuggesztiókat tartalmazó –csoportos együttműködő hipnózist követően –a hipnózisindukciót megelőzően –a résztvevőket a hipnotizőr tudta nélkül arra szólítottuk fel, hogy álljanak ellen a szuggesztióknak (amelyek az előzőekkel azonosak voltak). Mindkét hipnózis során mértük a szuggesztiók végrehaj_a
Kísérletünk célja a hipnózisbeli önkontroll változásainak vizsgálata a hipnózissal szembeni ellenállás élménybeli és viselkedéses jellemzőinek összevetésével. Jelen tanulmányunkban az önkontroll és a hipnotizőrhöz való regresszív, áttételes viszonyulás, az archaikus bevonódás összefüggését elemezzük. Kísérletünkben egy szokásos – standard tesztszuggesztiókat tartalmazó – csoportos együttműködő hipnózist követően egy másik alkalommal – a hipnózisindukciót megelőzően – a résztvevőket a hipnotizőr tudta nélkül arra szólítottuk fel, hogy álljanak ellen a szuggesztióknak (amelyek az előzőekkel azonosak voltak). Mindkét hipnózis során mértük a szuggesztiók végrehajtását a személyek saját megítélése szerint és külső megfigyelők pontozása alapján. Megvizsgáltuk, hogy hogyan függ össze az archaikus bevonódás mélysége az ellenállásra való motivációval és képességgel, az ellenállás élményével, valamint a hipnotikus viselkedés önkéntelenségével. Eredményeink szerint ellenálló helyzetben nagyon kevéssé alakult ki pozitív regresszív viszonyulás a hipnotizőrhöz; az áttétel negatív vonatkozásainak viszont az ellenállás helyzete kedvezett. Minél mélyebb volt a résztvevők pozitív archaikus bevonódása (elsősorban a hipnotizőrtől való függőség, valamint a hipnotizőr negatív megítélésétől való félelem), annál kevesebb erőfeszítést tettek a szuggesztiókkal szembeni ellenállás érdekében, és kevésbé is álltak ellen. Eközben többnyire úgy érezték, hogy viselkedésük önkéntelen, nem akarattal irányítják. A hipnózisra erősen fogékony személyek különösen hajlamosak lehetnek arra, hogy olyan mélyen újraéljék korai kapcsolataikat a hipnotizőrhöz való viszonyulásban, hogy minden mást figyelmen kívül hagyva, elsősorban a hipnotizőr által adott szuggesztióknak megfelelően viselkedjenek.
Hipnotizőrök archaikus bevonódásának vizsgálata
Investigating the hypnotists’ archaic involvement
Háttér és célkitűzések: Az alany hipnotizőrrel kapcsolatos áttételi érzelmi bevonódását az Archaikus Bevonódási Skálával – ABS(A) lehet vizsgálni. A hipnózis interaktív megközelítése azonban szükségessé teszi, hogy a hipnotizőr archaikus bevonódását is mérni lehessen. A jelen kutatásban az erre a célra általunk kialakított huszonkét tételes hipnotizőri Archaikus Bevonódási Skála – ABS(H) – megbízhatóságát, faktorszerkezetét és a bevonódás intenzitását vizsgáltuk.
Módszer: 22 hipnotizőr összesen 387 alannyal elvégzett kísérleti hipnózisa után az alanyok és hipnotizőreik egyaránt kitöltötték az ABS-t. Az alanyokra és hipnotizőrökre vonatkozó adatok leíró statisztikai elemzése mellett feltáró faktoranalízissel vizsgáltuk az ABS(H) kérdőív szerkezetét. Összevetettük a hipnotizőrök és alanyaik archaikus bevonódásának mértékét, illetve az egyes hipnotizőrök közötti különbségeket.
Eredmények: Az ABS(H) három faktorba szerveződik: Kötődés és pozitív kapcsolat, Gondoskodás és törődésigény, Kontrolligény és félelem a negatív megítéléstől. Az ABS(H) ugyanolyan jó megbízhatóságú, mint az ABS(A). Az alanyok és hipnotizőrök archaikus bevonódása között nem vagy csak alacsony hatásméretű különbséget találtunk. Az egyes hipnotizőrök archaikus bevonódása viszont szignifikáns különbségeket mutatott. Következtetések: Az ABS(H) alkalmas arra, hogy laboratóriumi helyzetben megbízhatóan mérje a hipnotizőrök alannyal kapcsolatos viszontáttételi érzelmeit. Eredményeink arra utalnak, hogy az alanyok hasonló erősségű archaikus bevonódást élnek át különböző hipnotizőrökkel, az egyes hipnotizőrök érzelmi viszonyulása azonban jelentősen eltérhet más-más alannyal végzett laboratóriumi hipnózisok során. Ez a megfigyelés fontos adalékokat szolgáltat a hipnoterápiás kapcsolat jobb megértéséhez is.
