Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Éva Farkas x
  • All content x
Clear All Modify Search

Az elmúlt évtizedek makroszintű változásai olyan társadalmi és gazdasági környezetet teremtettek, amelyben elkerülhetetlen volt egyebek mellett a felsőoktatási szektor átalakulása is. Maga a tudomány is megváltozott, a vizsgálható problémák köre bővült és átalakult, modernizálódtak az eszközök, módszerek; az akadémiai és a felsőoktatási kutatói világban strukturális változások következtek be. Tanulmányunk egy olyan vizsgálat tapasztalatait foglalja össze, amely a hazai felsőoktatási innováció sajátosságait, valamint a felsőoktatási kutatás és a gazdaság kapcsolatát hivatott feltárni, és mindezekből következően az innováció egyéni szintjét, a kutatókat és a kutatói érdeklődést kiemelt problémának tekinti. Dolgozatunkban elsősorban a társadalomtudományi területre összpontosítunk, arra keressük a választ, hogy milyen jellemzőkkel írható le ma, a projektek világában a tudomány, a kutatások gyakorlata és ebből adódóan a kutatói lét maga. A nemzetközi trendek szerint a tudomány az utóbbi évtizedekben autonómiáját vesztette, és a finanszírozók ellenőrzése alá került: a projektek váltak uralkodóvá, és megrendelések határozzák meg a kutatások (témáját és) jellegét. Ezt a helyzetet úgy lehetne jellemezni, hogy a „kis tudományt” (az egyéni érdeklődést és a tudós weberi ideáltípusát) felváltotta a „nagy tudomány” (és a projektmenedzser). Feltételeztük, hogy ez a jelenség még nem teljes mértékben figyelhető meg a hazai tudományos szférában, és mindemellett az átalakulási folyamat tudományáganként eltérő stádiumban van. Eredményeink szerint a „nagy tudománnyá” válás valóban elindult a vizsgált társadalomtudományi területen, ami vélhetően annak köszönhető, hogy a projektekben finanszírozott kutatási célok sok esetben olyan társadalmi, illetve társadalompolitikai problémák, amelyek egyébként a „kis társadalomtudomány” vizsgálati körébe tartoznak. A bekövetkező változások a kutatói létre és tevékenységre is hatással vannak. Tapasztalataink szerint egy kettős struktúra figyelhető meg az egyéni érdeklődés vezérelte kutatások és a projektek között, amelyek, bár tematikájukban ritkán egyeznek meg maradéktalanul, de egzisztenciális szempontból kiegészítik egymást. Összességében azt mondhatjuk, hogy bár „nagy tudományról” még nem beszélhetünk, a társadalomtudományi kutatási gyakorlatok egyértelműen átalakulni látszanak.

Restricted access

Summary

A szerzők által kidolgozott INDF eljárás egy olyan kísérleti helyzet kialakítását jelenti, ahol a kísérleti személynek egy tökéletesen információhiányos szituációban úgy kell döntést hoznia, hogy a szükséges információkat kötetlen kérdezősködés útján neki kell megszereznie. Jelen kísérlet azt tanulmányozza, hogy milyen hatást gyakorol a jártasság, az emocionális beállítódás és az öregedés az információgyűjtés stratégiájára ebben a szituációban. A kísérlet két döntési feladatot tartalmazott. Az egyikben 6 lakás közül kellett egyet kiválasztani egy színészmúzeum számára, a másikban, egy képzeletbeli ország 6 pártja közül kellett szavaznia valamelyikre_9

Restricted access

Absztrakt

Az alkoholizálásból és a dohányzásból eredő rákfogékonyság genetikai biomarkereinek alkalmazhatóságát számos tényező módosítja. Ezek között néhány új szempont: a különböző alkoholizáló betegcsoportok önbevallási készsége, az egészséges magyarok mutagénekkel szembeni hiperérzékenysége, vagy a citogenetikai biomarkerek vizsgálati objektumaként használt perifériás limfociták immunreakciókban is betöltött szerepe. Fentiek tisztázásához 432 alkoholizáló fej-nyaki daganatos (FNyD), 62 (még) nem malignus alkoholos májbeteget (ALKM), illetve 101, szubjektíven panaszmentes krónikus alkoholistát (ALK) vizsgáltunk. A klinikailag alátámasztott kórképek ellenére az FNyD és ALKM betegeknek csak 50%-a vallott be szeszesital-fogyasztást, teljes önbevallást csak az alkoholelvonóra önként jelentkező ALK-k adtak. A megfelelően illesztett eset-kontroll citogenetikai biomarker-vizsgálatok alapján az ALK-k és az absztinensek spontán kromoszómaaberrációi (KA) nem különböztek. FNyD-ben és ALKM-ben viszont a 40–50%-kal emelkedett KA-gyakoriságban megnyilvánuló genetikai instabilitás a gyulladás szisztémás immunválaszához is köthető. Az egyéni rákhajlam becslésére szolgáló bleomycinnel indukált kromatidtörés/sejt (break/cell; b/c) az eddig közöltekkel ellentétben nem FNyD-ben (1,06 b/c), hanem az egészséges ALK-kban (1,52 b/c) volt a leggyakoribb, ami inkább a lokális genotoxikus expozíciókból (alkohol, dohány, táplálkozás szinergizmusa) eredő, nyálkahártyával asszociált immunreakciót tükrözheti. A magyar egészséges populáció közel 50%-ának hiperérzékenysége, szemben a 10–20%-os várttal, valószínűleg ebből eredhet. Ugyancsak ezzel magyarázható, hogy a különböző lokalizációjú FNyD betegek között a szájüregi daganatosok b/c hányadosa a legmagasabb, vagyis ahol a lokális mutagénhatás a legintenzívebb. Az alkoholizmus genotoxikológiai markereinek vizsgálatakor az önbevallás szubjektivitása epidemiológiai, a limfocita-szubpopulációk aránya és gyulladásokban betöltött szerepe pedig immunológiai zavaró tényező lehet.

Restricted access

The utility of chemosensor array (EN) signals of head-space volatiles of aerobically stored pork cutlets as a non-invasive technique for monitoring their microbiological load was studied during storage at 4, 8 and 12 °C, respectively. The bacteriological quality of the meat samples was determined by standard total aerobic plate counts (TAPC) and colony count of selectively estimated Pseudomonas (PS) spp., the predominant aerobic spoilage bacteria. Statistical analysis of the electronic nose measurements were principal component analysis (PCA), and canonical discriminant analysis (CDA). Partial least squares (PLS) regression was used to model correlation between microbial loads and EN signal responses, the degree of bacteriological spoilage, independently of the temperature of the refrigerated storage. Sensor selection techniques were applied to reduce the dimensionality and more robust calibration models were computed by determining few individual sensors having the smallest cross correlations and highest correlations with the reference data. Correlations between the predicted and “real” values were given on cross-validated data from both data reduced models and for full calibrations using the 23 sensor elements. At the same time, sensorial quality of the raw cutlets was noted subjectively on faultiness of the odour and colour, and drip formation of the samples. These preliminary studies indicated that the electronic nose technique has a potential to detect bacteriological spoilage earlier or at the same time as olfactory quality deterioration.

Restricted access

Suspensions of a bioluminescent (luxAB) transformant of Listeria monocytogenes in pH 7.0 phosphate buffer were pressurised and the effect of the pressure treatment was monitored by plate counting. When the bacteria were suspended in NaCl- and nisin-free buffer the number of colony forming units (CFU) decreased by 3 and 6 log cycles after 300 MPA for 10 and 30 min, respectively. Supplementing the plating medium with 5% NaCl did not influence the colony forming capacity of non-pressurised cells, however, CFU of residual populations after respective treatments of 300 MPa for 10 and 30 min were reduced by a further 2 and 3.5 log cycles in case of salt containing plates. Nisin-addition to the plating medium caused less than one log unit decrease in the CFU of the non-pressurised population. However, the CFU of 10 min-pressurised sample was 4 log cycles less in the nisin-containing plates than in the nisin-free ones, whereas no colonies were formed in the nisin-containing plates even when 1 ml was inoculated from the originally 1010 CFU/ml population after 300 MPa for 30 min. The luciferase activities (bioluminescence intensities) decreased concomitant with the reduction of the viable cell counts, however, they were approx. 0.6-0.8 log units less in the presence of 5% NaCl in the pressurised suspension than those expected from the previously established linear correlation between the logarithmic light outputs and the logarithmic viable cell counts.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az ülő életmód nemcsak számos krónikus betegség, valamint a multimorbiditás kockázatát növeli, de az idős személyek hamarabb elveszítik funkcionális önállóságukat is. Az ülő életmód csökkentését célzó intézkedések megtervezéséhez fontos az ülő életmóddal kapcsolatos tényezők ismerete. Célkitűzés: Leírni az ülő tevékenységek formáit és időtartamát, továbbá az ülő életmóddal kapcsolatban álló szociodemográfiai, egészségi, valamint életmódbeli tényezőket a fővárosban és vonzáskörzetében lévő idősotthonokban élő, járásképes idős emberek körében. Módszer: A kutatásban részt vevő 248 személy körében kérdőívvel felvett adatainkat logisztikus regresszióval elemeztük. Eredmények: Az ülő életmód összesen 159 személyre, a minta 64,1%-ára volt jellemző. Mintánkban az ülő életmóddal a dohányzás, az időskorra jellemző krónikus betegségek száma, az intézményben élés időtartama és a járási segédeszköz használata mutatott összefüggést. Következtetés: Azokra az idősotthonban élő idős emberekre jellemző az ülő életmód, akik több krónikus betegségben szenvednek, régebben költöztek be az intézménybe, és dohányoznak. Ezért a vezető döntéshozó pozícióban dolgozó diplomás szakembereknek elsősorban az ő körükben kell erőfeszítéseket tenniük az ülő életmód megváltoztatására: tájékoztatással, felvilágosítással, érdeklődésüknek és állapotuknak megfelelő programok felkínálásával. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1175–1180.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Szili-Török, Csaba Földesi, Berthold Stegeman, Zsolt Török, Éva Sitkei, Tamás Farkas, and László Rudas

A szimpatikus aktivitás kamrai ritmuszavarokat serkentő hatása jól ismert. Kevésbé tudott, hogy hemodinamikailag destabilizáló kamrai ritmuszavarok idején a szimpatikus aktivitásfokozódás vérnyomás-stabilizáló (protektív) szerepet játszik. Súlyos balkamra-elégtelenségben szenvedő 62 esztendős betegünk szív-elektrofiziológiai vizsgálata során a szimpatikus izom idegaktivitásának direkt mérésével demonstráltuk az arrhythmiára adott szimpatikus választ. Az eset bemutatásával a ritmuszavarok és az autonóm idegrendszer komplex kapcsolatára hívjuk fel a figyelmet.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Zoltán Demeter, Elena Palade, Éva Balogh, Csaba Jakab, Róbert Farkas, Balázs Tánczos, and Sándor Hornok

Here we report a case of canine babesiosis with unusual morphology of the causative agent. A male, seven-week-old Labrador retriever puppy, exhibiting severe anaemia and haemoglobinuria, was presented at the Clinic of Internal Medicine in February 2011. The puppy was euthanised. The most relevant pathological changes were icterus, severe splenomegaly, generalised lymphadenopathy and haemoglobin nephrosis. Samples were collected from various organs for histology within one hour post mortem. Impression smears were also prepared from the spleen after overnight storage at 4 °C. Tissue sections and smears showed the presence of multiple, coccoid intraerythrocytic bodies that measured 1–2 μm and resembled small babesiae. No large piroplasms were seen. DNA was extracted from the spleen, and a conventional PCR was performed for the amplification of a 450-bp region of the 18S rRNA gene of piroplasms. The causative agent was identified as Babesia canis canis, with 99% sequence identity to other European isolates. Sequence identity to B. gibsoni was only 91%. This is the first account to verify that the morphology of the large canine piroplasm, B. canis, can be uniformly small babesia-like post mortem or following the storage of tissue samples.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Beáta Visy, Tamás Szilágyi, Kinga Viktória Kőhalmi, Nóra Veszeli, Lilian Varga, Éva Imreh, and Henriette Farkas

Absztrakt:

Bevezetés: Az elmúlt évtized során számos közlemény látott napvilágot a D3-vitamin szérumszintje és különböző, részben immunpatomechanizmusú kórképek előfordulási gyakorisága, aktivitása közötti összefüggések elemzéséről. Célkitűzés: Korrelációt kerestünk a C1-inhibitor deficientiájában kialakuló herediter angioödémában szenvedő betegeink angioödémás rohamainak száma, lokalizációja és a felhasznált C1-inhibitor-pótlás mennyisége, valamint D-vitamin-szintjük között. Módszer: Az Országos Angioödéma Referencia Központban 2013–2014-ben gondozott 175, C1-inhibitor-deficientia következtében kialakuló herediter angioödémában szenvedő beteg közül 118 beteg D3-vitamin-szintjét határoztuk meg a téli–tavaszi (111 fő) és a nyári–őszi időszakban (105 fő). A komplement laboratóriumi eredmények és klinikai adatok az Országos Angioödéma Regiszterből és a betegnaplókból származtak. Eredmények: Betegeink mintegy 59,5%-a a téli–tavaszi időszakban, 27,6%-a a nyári–őszi időszakban, 23,5%-a pedig mindkét szezonban a D3-vitamin-hiányos csoportba (D3-vitamin-szint <20 ng/ml) tartozott. A téli–tavaszi és nyári–őszi D3-vitamin-szintek között szignifikáns különbséget találtunk (p<0,0001). A két időszakban az angioödémás rohamok akut kezelésére felhasznált C1-inhibitor-koncentrátum-ampullák száma között szignifikáns különbséget észleltünk (p = 0,01). A D3-vitamin-szint, valamint az adott időperiódusban elszenvedett rohamszám és a felhasznált C1-inhibitor-koncentrátum-ampullák száma között korrelációt egyik szezonban sem találtunk. Következtetések: Bár eddigi eredményeink alapján a herediter angioödémás betegek D3-vitamin-szintje és az elszenvedett angioödémás rohamok gyakorisága, lokalizációja között összefüggést kimutatni nem lehetett, a téli–tavaszi időszakban mégis nagyobb igény mutatkozott a rohamok kezelésére (több ampulla fogyott). Mivel betegeink körében a vártnál is gyakoribb D3-vitamin-hiányt találtunk, ez mindenképpen vitaminpótlást indokol. Orv Hetil. 2019; 160(25): 987–993.

Open access
Magyar Onkológia
Authors: Edit Rápolti, András Szigeti, Róbert Farkas, Szabolcs Bellyei, Árpád Boronkai, András Papp, Éva Gömöri, Örs Péter Horváth, and László Mangel

Neoadjuváns, szimultán radiokemoterápiával elérhető terápiás választ és a kezelési mellékhatásokat vizsgáltuk lokoregionálisan előrehaladott rectumtumoros betegeknél. A pécsi Onkoterápiás Intézetben 2005 és 2007 között 112 klinikailag II–III. stádiumú rectumtumoros beteg részesült neoadjuváns radiokemoterápiában. A kezelést megelőző staging részeként hasi-kismedencei CT (112), transzrektális UH (49), kismedencei MR (10), és PET-CT (1) vizsgálat történt. A sugárkezelés hason fekvő pozícióban, belly-board vékonybél-védelemmel, 18 MV fotonenergiával, 3D-CRT technikával, 45 Gy összdózissal (napi 1,8 Gy) történt, az irradiáció 1. és 5. hetében 5-FU és Ca-folinát kezeléssel. A radiokemoterápiát követő negyedik héten készült CT-t a RECIST-kritériumok alapján értékeltük. A radiokemoterápia után 6–9 héttel sebészeti beavatkozás történt, és a szövettant a Mandard-féle regressziós beosztás szerint értékeltük. Mellékhatásokat CTCAE v 3,0 szerint rögzítettük. Akut grade 1, 2 és 3-as gasztrointesztinális mellékhatás a betegek 12%-ánál, hematológiai toxicitás 9,5%-ban jelentkezett. A kontroll CT-vizsgálatok 64,85%-os válaszrátát mutattak. A Mandard-féle grádus 15%-ban TRG1, 30,4%-ban TRG2, 28%-ban TRG3, 24%-ban TRG4 volt, míg TRG5 2,6%-ban fordult elő. Műtéti megoldásra 89 betegnél került sor, 72 esetben R0 reszekcióval. Szövettanilag 46%-ban T, 34,5%-ban N kategóriában tapasztaltunk downstaginget. Fokozott műtéti szövődményrátáról nincs tudomásunk. A neoadjuváns kezelést követően 86 beteg követését végeztük el. 2009 márciusáig követett betegeink közül 48-an jelenleg is progressziómentesek (55,8%). Lokális recidíva 3 esetben fordult elő, 25 esetben pedig távoli áttét miatt progrediált a betegség, bár a lokális kontroll megtartott volt. 10 esetben lokális recidívát és távoli áttétet is diagnosztizáltunk. A betegek közül 17 hunyt el. A II–III. stádiumú rectumtumoros betegek neoadjuváns radiokemoterápiája alacsony toxicitású kezelés, mely eredményes és magas R0 reszekciós arányt tesz lehetővé.

Restricted access