Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Éva Lakatos x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A decidualizáció klinikai vonatkozásai

Clinical aspects of decidualization

Orvosi Hetilap
Authors:
Vilmos Fülöp
,
Kornél Lakatos
,
János Demeter
,
György Végh
, and
Éva Pállinger

A sikeres fogantatás és terhesség elengedhetetlen összetevője a decidualizáció, amely az endometrium szerkezeti és funkcionális átalakulását jelenti. A folyamat magában foglalja a méhnyálkahártya szerkezeti változásait, a spirális arteriolák átalakulását, az endometriumban fellelhető, illetve később oda vándorló leukocyták számbeli és funkcionális adaptációját és a decidualis stromasejtek funkcionális és morfológiai változásait. A decidualizáció részeként az embrionális eredetű trophoblastsejtek szabályozott inváziót hajtanak végre az anyai eredetű szövetben, létrehozva a méhlepényt. A folyamat sikeréhez hozzájárul a trophoblastsejtek különleges antigenitása, illetve az immunológiai értelemben vett graft (magzat) és host (anya) között hormonok, citokinek és több receptor-ligand kapcsolat révén létrejövő kommunikáció. E folyamatok zavarai több, a fogamzást, beágyazódást és sikeres terhességet fenyegető kórkép alapját képezik, úgymint ismétlődő vetélés, praeeclampsia, méhen belüli sorvadás vagy koraszülés. Ebben a dolgozatunkban áttekintjük az élettani decidualizáció anatómiai, immunológiai és molekuláris alapjait, hogy aztán kitérjünk a szülészeti klinikumban előforduló gyakori kórképekre, melyek hátterében részben vagy egészen a decidualizáció valamely zavara állhat. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1823–1833.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Balázs Bánky
,
Miklós Lakatos
,
Krisztina Varga
,
Edit Hansági
,
Éva Horváth
, and
Géza Járay

Absztrakt:

Bevezetés: A colorectalis betegek perioperatív kezelésében mintegy 20 éve új multidiszciplináris gyakorlat jelent meg, az úgynevezett „gyorsított felépülést segítő program”, angol terminológiával az „Enhanced Recovery After Surgery (ERAS)”. Az ERAS evidencián alapuló tevékenységsor, amely a laparoscopos műtéti technikával összekapcsolva a posztoperatív morbiditási mutatók javulását, a kórházi tartózkodás csökkenését és költséghatékony ellátást tesz lehetővé. Célkitűzés: A tatabányai megyei kórház Sebészeti Osztályán 2013-tól vezettük be a laparoscopia mellett az ERAS protokollt. A 2015–2016-os két év vonatkozásában a „hagyományos” és az ERAS szerint vezetett colorectalis perioperatív kezelési módszert hasonlítottuk össze. Betegek és módszerek: Retrospektív, egy centrumban végzett klinikai vizsgálatban a két, demográfiai és betegségjellemzők szerinti homogén betegcsoport kórházi tartózkodási idejét, a posztoperatív morbiditást, mortalitást, valamint a korai funkcionális eredményeket elemeztük. Eredmények: 130 beteget kezeltünk hagyományos, 84 beteget ERAS protokoll szerint. Az átlagos kórházi tartózkodási idő 8 és 6 nap (median) volt. A korai osztályos visszavételi arány az ERAS csoportban nem mutatkozott magasabbnak (3,1% és 1,2%). Posztoperatív morbiditásban az ERAS protokollt találtuk kedvezőbbnek (27,4% hagyományos, 8,3% ERAS), hasonlóan a mortalitási mutatók is enyhe javulást mutattak. Következtetések: Az ERAS protokoll sikeres bevezetéséről számolunk be egy megyei kórház gyakorlatában. A kedvező tapasztalatok alapján a 2017-es évtől egységes protokollként az ERAS-t minden egyes elektív colorectalis műtétes beteg esetére kiterjesztettük.

Restricted access

Abstract

Widespread introduction of HIV integrase inhibitors into clinical care may result in appearance of drug resistance mutations affecting treatment outcome. The aim of our study was to monitor the resistance patterns of integrase inhibitors beside protease and reverse transcriptase inhibitors in newly diagnosed therapy-naive HIV-positive patients in Hungary between 2017 and 2019.

Genotype-based resistance testing of HIV integrase, protease and reverse transcriptase was performed by amplification and Sanger population sequencing from plasma samples. Drug resistance mutations were identified by the algorithm of Stanford HIV Drug Resistance Database.

Potentially transmitted, non-polymorphic integrase major mutation was detected in 1 out of 249 samples, while accessory mutations were observed in further 31 patients (12.4%). The overall prevalence of transmitted drug resistance (TDR) mutations related to protease and reverse transcriptase inhibitors was 5.8% (10/173) between the end of 2017 and 2019. Nucleoside reverse transcriptase inhibitor associated resistance mutations were the most frequent indicators of TDR (6/173; 3.5%), followed by resistance mutations associated with protease (3/173; 1.7%) and non-nucleoside reverse transcriptase inhibitors (2/173, 1.2%).

The first detection of integrase major mutation and the changing patterns of other resistance mutations in Hungarian untreated HIV-positive population indicate the necessity of continuous molecular surveillance of Hungarian HIV epidemic.

Open access

A szemnyomás változásának hatása a szaruhártya és a szem törőerejére a Liou–Brennan-modellszem alapján

The effect of intraocular pressure on refractive power of the cornea and the human eye, based on the Liou–Brennan model eye

Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Lakatos
,
Brigitta Krisztina Tóth
,
Zoltán Zsolt Nagy
, and
Nóra Szentmáry

Bevezetés: Klinikai tapasztalat, hogy jelentősen magasabb szemnyomás esetén a szemüvegrendelés pontatlan lehet, ezért célszerű azt a szemnyomás rendezése után elvégezni. Célkitűzés: A szemnyomásértékek hatásának vizsgálata a szaruhártya és a szem törőerejére, a Liou–Brennan-modellszem geometriai tulajdonságain alapuló numerikus modell felhasználásával. Módszerek: A Liou–Brennan-modellszem corneaparamétereinek felhasználásával elkészítettünk egy paraméteres geometriai modellt, majd a modellszem végeselemes modelljét az Ansys program használatával. A szaruhártya anyagának viselkedését Wollensak alapján trilineáris anyagmodellel, a peremfeltételeket Pandolfit követve írtuk le. A szemnyomásváltozás hatását vizsgáltuk a szaruhártya optikai szempontból lényeges geometriai adataira (az elülső és hátsó corneagörbület az optikai centrumban, valamint az elülső és hátsó corneafelszín tengelyirányú eltolódása az optikai centrumban). A kapott geometriai jellemzők alapján a paraxiális sugárkövetés módszerével számítottuk a szaruhártya és a szem optikai tulajdonságaiban bekövetkező változásokat. Eredmények: A növekvő szemnyomásterhelés hatására az elülső és hátulsó corneafelszínek középponti görbületi sugarai csökkentek, az elülső és hátsó szaruhártyafelszínek középpontjai előretolódtak, a szaruhártya vékonyodott. A szaruhártya pontjainak tengelyirányú eltolódásai valamennyi szemnyomásterhelés esetén a hátulsó felszín középpontjában vették fel maximális értéküket. A szaruhártya törőereje a szemnyomás fokozódásával csökkent, míg a szem teljes törőereje növekedett. Következtetés: A Liou–Brennan-modellszem geometriai tulajdonságain alapuló végeselemes numerikus modell felhasználásával igazoltuk, hogy a 10 és 30 Hgmm közötti szemnyomásváltozás 0,31–0,86 mm csökkenést okoz a szaruhártya görbületi sugarában, 1,5–4,8 D növekedést a keratometriás értékekben, valamint 1,2–3,9 D növekedést a szem törőerejében. A szaruhártya törőerejében 0,14–0,69 D csökkenés tapasztalható a vizsgált szemnyomástartományban. Orv Hetil. 2022; 163(47): 1872–1879.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Botond Lakatos
,
László Gopcsa
,
Enikő Gondos
,
Alexandra Riczu
,
Zsuzsa Várnai
,
Éva Nagy
,
Eszter Molnár
,
Gabriella Bekő
,
Ilona Bobek
,
Péter Reményi
,
János Szlávik
,
János Sinkó
, and
István Vályi-Nagy

Absztrakt:

Az elmúlt hónapokban pandémiához vezető, Kínából induló, új koronavírus okozta megbetegedés (COVID–19) rámutatott az emberiség kiszolgáltatottságára. Aktuálisan a COVID–19 kezelésére randomizált kontrollált vizsgálattal igazolt hatékonyságú, törzskönyvezett gyógyszer nem áll rendelkezésre. A súlyos akut légúti tünetegyüttest okozó koronavírus-2 (SARS-CoV-2) a jelen munka írásáig – a legóvatosabb becslések szerint is – közel 4 millió fertőzésért és megközelítőleg 300 000 halálesetért felelős. A patomechanizmus mélyebb megismerése fedte fel, hogy a fatális esetek hátterében az immunválasz diszregulációja, a citokinvihar-szindróma (CRS) áll. Eddigi ismereteink alapján a COVID–19-ben kialakuló citokinvihar sarkalatos szereplője az interleukin-6 (IL6). Esetleírások és kis betegcsoportokon végzett vizsgálatok eredményei alapján az IL6 monoklonális antitest gátló terápia (tocilizumab) eredményesnek mutatkozik a citokinvihar kezelésében. A szerzők egy eset leírása kapcsán foglalják össze a legfrissebb ismereteket a COVID–19 terápiájával kapcsolatosan. A jelen esetismertetés súlyos COVID–19-ben szenvedő betegben kialakult CRS sikeres terápiáját mutatja be, melynek során – a szerzők tudomása szerint – hazánkban elsőként került sor tocilizumab alkalmazására infektológiai osztályon. Orv Hetil. 2020; 161(26): 1070–1077.

Open access