Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Éva Toronyi x
Clear All Modify Search

A szervtranszplantáció klinikai megvalósulása a 20. század orvostudományának egyik legfontosabb vívmánya. Az ischaemiareperfúzió befolyást gyakorol a transzplantált szerv azonnali és hosszú távú működésére. A szervtranszplantáció az ischaemiareperfúzió klinikai modelljének tekinthető. Célkitűzés: Az ischaemiareperfúzió során létrejött károsodások megelőzési lehetőségeinek vizsgálata, melyben az apoptosis kulcsfontosságú szerepet játszik. Módszerek: Humán vesetranszplantációban vizsgálták az apoptosist. Állatkísérletben átmeneti ischaemiát követően elemezték az apoptosis kialakulását, és megkísérelték kalciumantagonisták: verapamil, nifedipin, bepridil, fendilin, valamint a B-típusú monoamino-oxidáz irreverzíbilis szelektív inhibitor (–)-deprenyl (MAO-B) adásával megelőzni kialakulását. Eredmények: Transzplantált humán vesében mind apoptoticus, mind necroticus sejtek előfordulnak, regenerációs sejtproliferációs jelekkel kísérve. Patkányvesében a kalciumantagonisták csökkentették az apoptosis előfordulását. A (–)-deprenylnek preventív hatása volt a renalis tubularis sejtek ischaemiareperfúziót követő apoptosisának kialakulásában. Következtetések: A tubulussejtek funkcionális kapacitása szignifikánsan hozzájárul az adekvát veseműködéshez. A tubularis sejtek apoptosisának csökkentése feltehetően javíthatná a transzplantált vese funkcióját.

Restricted access

2007. július 1-jén megalakult a vesetranszplantációs várólista-bizottság. A szerzők a várólista-bizottság működésének a transzplantáció előtti kivizsgálásra gyakorolt hatását kívánták felmérni. A szerzők ismeretei szerint a veseriadó során a szelekciós listán megjelenő betegek alkalmatlanságát elemző tanulmányt még nem közöltek. Módszerek: 2007. szeptember 1. és 2010. április 30. között elvégzett 354 veseátültetéshez 714 betegről kértünk telefoninformációt. Eredmények: Két 16 hónapos periódusban vizsgálva a veseriadókat, az elsőben 357 beteg közül 171 beteg (47,8%) nem volt alkalmas a vesetranszplantációra [telefoninformáció alapján 129 beteg (36,1%), behívás és klinikai vizsgálat alapján pedig 42 beteg (11,8%)]. A második időszakban 357 beteg közül 141 beteg (39,5%) volt alkalmatlan [80 beteg (22,4%) telefoninformáció és 61 beteg (17,1%)] a vizsgálatok alapján. A két vizsgálati időszakban a betegek 44%-a nem volt alkalmas a veseátültetésre; jelentős részük kardiológiai okok miatt volt alkalmatlan. A második periódusban több alkalmas beteg volt (60,5% vs. 52,1%) és kevesebb beteg volt telefoninformáció alapján alkalmatlan, mint az elsőben (22,4% vs. 36,1%). Az első időszakban a transzplantációra behívott, de alkalmatlannak bizonyult betegek száma 42 (11,7%), a másodikban pedig 61 (17,1%) volt. Következtetések: A szerzők a várólista-bizottságok munkáját hatékonynak ítélik. Orv. Hetil., 2011, 152, 190–195.

Open access
Authors: Éva Toronyi, Zsolt Máthé, Rita Chmel, Marina Varga, Veronika Kozma, Roland Trent, Gellért Tőzsér, Gergely Nagy and Róbert Langer

Absztrakt

Bevezetés: A végstádiumú veseelégtelenség optimális kezelése a veseátültetés. A korai posztoperatív periódusban az arteria és a vena renalis thrombosisa a leggyakoribb éreredetű szövődmény, mely általában az átültetett vese elvesztéséhez vezet. Klinikánkon egy 28 éves férfi esetében a transzplantációt 8 órával követően vena renalis thrombosist diagnosztizáltunk. Azonnali reoperációval sikerült a venát recanalisálni és a graftot megmenteni. Ez az eset késztetett minket arra, hogy áttekintsük a thrombophilia és a vesetranszplantációt követő thromboticus szövődmények irodalmát. Módszer: A Pubmed 2010. december 31-ig terjedő adatbázisában tekintettük át a humánvonatkozású, angol nyelvű közleményeket. Részletesen 27 publikációt elemeztünk. Beszámolunk a hypercoagulabilis állapotok és a vesegraftthrombosis előfordulásának gyakoriságáról, a Leiden-mutáció és a prothrombin G20210A mutáció venás thromboemboliában való prediktív értékéről. Eredmények: Az irodalom alapján nem egyértelmű az összefüggés a thrombophilia és a veseerek thrombosisa között, nincs egységes állásfoglalás a transzplantációra váró betegek thrombophilia-szűrésének prediktív és költség-haszon értékére vonatkozóan. Összefoglalás: Saját kedvezőtlen tapasztalataink alapján javasoljuk a transzplantációs várólistára kerülő betegek thrombophilia-szűrését és a veszélyeztetett betegeknél thrombosisprofilaxis alkalmazása helyett terápiás adagú anticoagulans-kezelés beállítását a poszttranszplantációs időszakban. Gazdasági költség-haszon elemzések is azt támasztják alá, hogy a sikeres transzplantációval a szűrés költsége megtérül. 3 éves időszakot vizsgálva a dialíziskezelés költsége lényegesen magasabb, mint a transzplantációé.

Restricted access
Authors: Marina Varga, Ádám Remport, Krisztina Czebe, Antal Péter, Éva Toronyi, Enikő Sárváry, Imre Fehérvári, Beáta Sulyok and Jenő Járay

A humán populációban szélesen elterjedt cytomegalovírus által okozott infekció egyike a leggyakrabban előforduló szervátültetést követő virális eredetű fertőzéseknek, amely befolyásolja a transzplantált szerv és a beteg túlélését is. Leggyakrabban a súlyos tünetekkel járó fertőzés olyan transzplantáltaknál alakul ki, akik cytomegalovírus-szeronegatívak az átültetés idejében, és a szervet szeropozitív donortól kapják. A fertőzés előfordulását és súlyosságát egyéb rizikótényezők is befolyásolják: az immunszuppresszió intenzitása, a beültetett szerv típusa, a graftkilökődés és/vagy ennek kezelése, a donor és recipiens közötti „HLA-mismatch”, a recipiens egyes HLA-típusai, női nem stb. A már kialakult cytomegalovírus-infekciónak direkt (tünetek) és indirekt (szövetkárosító és immunmoduláló) hatásai vannak, mindkettő befolyásolja a beteg életminőségét és a további állapot alakulását. Ezért speciális kezelési sémákat és a megelőzésre irányuló intézkedéseket dolgoztak ki, amelyek segítségével a cytomegalovírus károsító hatása csökkenthető vagy elkerülhető. Számos preventív lehetőség közül a gyakorlatban két megelőzési stratégia alkalmazható hatékonyan: az univerzális profilaxis (részét képezi a szelektív profilaxis) és a preemptív terápia. A szerzők – saját és külföldi tapasztalatok alapján – összefoglalják a prevenciós lehetőségeket, összehasonlítják az alkalmazott protokollok előnyeit és hátrányait. Az Amerikai és Kanadai Transzplantációs Társaságok ajánlása alapján a legtöbb amerikai, de sok európai transzplantációs központban is a betegeket három csoportba sorolják: magas, közepes és alacsony rizikójú csoportok; a besorolásnak megfelelően választható a profilaxis. A magas rizikójú betegcsoportoknál (R–/D+ betegek és tüdőtranszplantáltak) nélkülözhetetlen az univerzális profilaxis. Azoknál a betegeknél, akik antilymphocyta-ellenanyagot (ATG, ALG vagy OKT3) kapnak, szükséges az ún. szelektív profilaxis alkalmazása. A közepes rizikójú betegcsoportoknál (R+/D+ vagy R+/D–) lehet választani az univerzális profilaxis és a preemptív terápia között a klinika adottságait figyelembe véve. A nagy forgalmú ambulanciákon, a szoros monitorozás nehézségei és a költséges laboratóriumi vizsgálatok miatt, továbbá a CMV-fertőzés indirekt hatásainak kiküszöbölése érdekében az ajánlások az univerzális profilaxis alkalmazását javasolják. Az alacsony rizikójú csoportban (R–/D–) vese-, máj-, hasnyálmirigy-, szívtranszplantáció esetén a megelőzés szükségességét a transzplantációs centrum dönti el.

Restricted access
Authors: Anikó Smudla, Zsuzsanna Gerlei, Levente Gergely, Marina Varga, Éva Toronyi, Attila Doros, Tamás Mándli, Zsuzsanna Arányi, Enikő Bán, Enikő Sárváry, László Kóbori and János Fazakas

Abstract

The complications caused by the rarely viral infections are more frequently treated in ICU (intensive care unit). The world paid attention to the WNV (West Nile virus) infections only in 1999, when 62 meningoencephalitis were registered in New York State. Six cases of WNV occur annually in Hungary. The authors present the first transplanted Hungarian patient with WNV encephalitis. The patient was hospitalized with epigastric pain, diarrhea, continuous fever, and decreasing amount of urine. The first checkup of infectious diseases was without any result. Although using of empirical antimicrobal therapy, the multiorgan failure patient remained febrile. On the basis of clinical signs, meningitis or encephalitis was suspected despite negative results of repeated cultures. On the 8th day, WNV infection was confirmed by serological examinations. With intravenous immunoglobulin therapy used within confines of supportive treatment, the patient became afebrile. After 21 days in ICU with good graft function, the patient was moved to the ward and he left the hospital after two more weeks. Until now, no prophylactic or etiological treatment has been developed for WNV. The early treatment is done with immunoglobulin or interferon; otherwise therapy has only supportive function. The disease caused by virus is more aggressive in transplanted patients and could be caused death.

Restricted access
Authors: Balázs Pőcze, János Fazakas, Gergely Zádori, Dénes Görög, László Kóbori, Eszter Dabasi, Tamás Mándli, László Piros, Anikó Smudla, Tamás Szabó, Éva Toronyi, Szabolcs Tóth, Gellért Tőzsér, Gyula Végső, Attila Doros and Balázs Nemes

Abstract

Besides orthotopic liver transplantation (OLT) there is no long-term and effective replacement therapy for severe liver failure. Artificial extracorporeal liver supply devices are able to reduce blood toxin levels, but do not replace any synthetic function of the liver. Molecular adsorbent recirculating system (MARS) is one of the methods that can be used to treat fulminant acute liver failure (ALF) or acute on chronic liver failure (AoCLF). The primary non-function (PNF) of the newly transplanted liver manifests in the clinical settings exactly like acute liver failure. MARS treatment can reduce the severity of complications by eliminating blood toxins, so that it can help hepatic encephalopathy (HE), hepatorenal syndrome (HRS), and the high rate mortality of cerebral herniation. This might serve as a bridging therapy before orthotopic liver retransplantation (reOLT). Three patients after a first liver transplantation became candidate for urgent MARS treatment as a bridging solution prior to reOLT in our center. Authors report these three cases, focusing on indications, MARS sessions, clinical courses, and final outcomes.

Restricted access