Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Adrien Rigó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A lisztérzékenység — emelkedő gyakorisága és a lehetséges szövődmények miatt — az egészségügy kiemelt kérdései közé tartozik. Felismerése, kezelése biopszichoszociális attitűdöt kíván. A jelen tanulmány keretében azokat a területeket tekintjük át, amelyek pszichológiai kérdéseket is felvetnek: a betegséggel együtt járó komorbid pszichiátriai zavarokat (depresszió, szorongás, evészavarok, súlyos pszichiátriai állapotok), a neurológiai eltéréseket és ezek lehetséges háttérmechanizmusait, az életminőséget befolyásoló tényezőket és a diétához való adherencia nehézségeit. Kitérünk a betegség menedzselésének fő szempontjaira, az állapot személyiségfejlődésre és családi életre kifejtett lehetséges hatásaira, illetve a lisztérzékenység témakörében felmerült tovább kutatandó kérdésekre (mint például szűrés, prevenció).

Restricted access

Poszttraumás növekedés gyermekkorban daganatos betegségen átesett gyógyult fiatal felnőttek és daganatos betegségen átesett gyermekek szülei körében

Posttraumatic growth among young adult survivors of childhood cancer and parents of childhood cancer survivors

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Orsolya Zsigmond
and
Adrien Rigó

Theoretical background: Childhood cancer is a serious, traumatic experience for the child and for the parents of the child. However, in addition to negative psychological consequences, in a lot of cases positive changes, posttraumatic growth (PTG) can also occur in the experience of the child and the parents. Aim: The aim of this study was to explore the factors affecting posttraumatic growth in young adult survivors of childhood cancer and the parents of childhood cancer survivors. Methods: In our retrospective study, 53 young adult survivors of childhood cancer (17 male and 36 female, mean age = 27.5 years, SD = 5.4 years) and 112 parents (9 male and 103 female, mean age = 44.9 years, SD = 6.7 years) participated. We examined the relationship between PTG and demographic (gender, age, disease variables (time since diagnosis, age of diagnosis, risk of diagnosis) and psychosocial factors (social support, emotional regulation, well-being, posttraumatic stress symptoms) using descriptive, comparative, correlational and regression analysis. Results: The results confirmed that more than 90% of young adults and parents experienced PTG at least at minimal level at least in one dimension of growth. In the group of young adult survivors 50% of PTG variance was explained by social support, intrusive thoughts from posttraumatic stress symptoms, dampening of positive emotions, and well-being. In the group of parents hyperarousal, self-focused rumination and well-being explained 26.5% of PTG variance. Conclusions: The results confirm that in the explanation of PTG different variables are working in a complex relationship system. The results of our study show that in the planning of clinical psychological interventions, in addition to individual treatment of negative symptoms associated with the disease, the involvement of the family, the improvement of social factors and various cognitive therapeutic tools could be important for the integration of trauma.

Open access

Absztrakt:

Az irritábilisbél-szindróma a lakosság 7–21%-át érintő krónikus funkcionális gastrointestinalis megbetegedés. A betegcsoportot csökkent életminőség, munkahelyi teljesítményromlás és nagymértékű pszichológiai distressz jellemzi. Az érintettek a komorbid pszichiátriai zavarok, hangsúlyosan a depresszív és generalizált szorongásos zavarok megemelkedett prevalenciáját mutatják. Az irritábilisbél-szindróma biopszichoszociális megközelítése, illetve az agy-bél tengelynek a betegség patogenezisében betöltött központi szerepe a pszichológiai beavatkozási lehetőségek szükségességére hívja fel a figyelmet. Ezen intervenciók elsősorban központi idegrendszeri mechanizmusokra, a betegekre jellemző megemelkedett zsigeri érzékenységre, csökkent fájdalomtoleranciára, illetve a gastrointestinalis panaszokhoz kapcsolódó fokozott szorongásra fókuszálnak. Sikeresen csökkentik a betegséggel kapcsolatos negatív hiedelmeket, a maladaptív megküzdési stratégiák alkalmazását, a tünetek katasztrofizációját és a krónikus izomfeszültséget. Ennek következtében szignifikáns tünetjavulást eredményeznek, illetve pozitív hatást gyakorolnak a mentális egészségre és a mindennapi funkcionálásra. A pszichológiai kezelési lehetőségeknek az irritábilisbél-szindróma terápiájában történő alkalmazása, illetve a különböző szakmák dinamikus együttműködése jelentős támogatást jelenthet a családorvosi gyakorlatban, és összességében csökkentheti az egészségügyi ellátórendszer igénybevételét. A jelen áttekintő tanulmány az irritábilisbél-szindrómában megjelenő komorbid pszichiátriai zavarok, illetve a betegség terápiájában alkalmazható, tudományos eredményekkel alátámasztott pszichológiai kezelési eljárások kurrens szakirodalmán alapszik. A ScienceDirect, illetve a PubMed adatbázisok felhasználásával közel 60 tanulmány elemzésére került sor. A legtöbb kutatási eredmény a kognitív viselkedésterápia, illetve a hipnoterápia vonatkozásában jelent meg, mely területeken metaanalíziseket is publikáltak. A különböző stresszkezelési módszerek és relaxációs technikák kérdésköre ezzel szemben rendkívül alulreprezentált. A tudatos jelenlét elméletén alapuló, irritábilisbél-szindrómával élők számára tervezett intervenciók elterjedése pedig további metaelemzéseket sürget. Ennek következtében a testi folyamatok tudatosításán alapuló terápiák szisztematikus vizsgálata a jövőbeli kutatások kiemelt feladata. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2115–2121.

Restricted access

Absztrakt:

A művi abortusz olyan esemény, amelyet elsődlegesen a nők nézőpontjából vizsgálnak a kutatások, akár a döntés oka, akár annak következménye a kérdés. Pedig minden egyes terhességmegszakítás (éppúgy, ahogy a várandósság létrejötte) érint egy férfit is, ezért fontos volna, hogy minél több ismeretünk legyen a férfi partnerek művi abortusszal kapcsolatos megéléséről, saját igényeiről és szükségleteiről. Összefoglalónkban az abortuszellátás gyakorlata szempontjából vizsgáljuk a férfi partnerek helyzetét és szerepét. A rendelkezésre álló kutatási eredmények szerint a férfiak bevonása az abortuszellátásba részben a saját érzelmi egyensúlyuk, részben pedig a nő alkalmazkodásának elősegítése miatt fontos. A hangsúlyosabb szerepvállalás jelentheti egyrészt a részvételt az abortusz előtti tanácsadáson, a nő elkísérését a terhességmegszakításra, a férfi partner jelenlétét az abortusz megtörténtekor, illetve az abortusz utáni gondozásban való részvételt. A kutatások eredményei szerint a fentiek mindegyike pozitív kapcsolatban áll a nő kedvező abortusztapasztalataival (amennyiben a nő a férfi bevonását támogatja) és így gyorsabb felépülésével. A férfi partnerek fokozottabb jelenléte az abortuszellátás folyamatában a szolgáltatók oldaláról lehetőséget ad a megfelelő, saját igényekhez igazított tájékoztatásra is (magáról a beavatkozásról, a lehetséges következményekről vagy a fogamzásgátlás lehetőségeiről stb.). Az érintett férfiak bevonása az ellátás folyamatába, valamint az igényeikhez, elvárásaikhoz igazított információátadási, tanácsadási és intervenciós gyakorlatok alkalmazása támogatja a párok közös és informált döntését, a fogantatásért, illetve fogamzásgátlásért vállalt közös felelősségvállalást, és mindezen keresztül segítheti a művi terhességmegszakítások számának csökkenését is. Orv Hetil. 2019; 160(18): 694–699.

Open access

A daganatos betegségek Janus arca: a poszttraumás növekedés jelensége

The Janus faces of cancer: The phenomenon of posttraumatic growth

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Orsolya Zsigmond
,
Adrien Rigó
, and
Éva Bányai

Áttekintő tanulmányunk a daganatos betegségek szemszögéből veszi sorra a poszttraumás növekedéssel — mint traumát követő kedvező pszichológiai változással — kapcsolatos tényezőket. Ez a traumával való küzdelem során elért fejlődés jelentősen átrendezheti a személy hiedelemrendszerét, prioritásait, kapcsolatait, saját erejével kapcsolatos érzéseit, és új irányokat jelölhet ki a személy életében. Mivel a gyermekkorban és felnőtt korban átélt daganatos betegségeknek eltérő következményei lehetnek, fontosnak tartottuk mindkét csoport vizsgálatát. Az áttekintés a daganatos betegséget traumának tekinti, s a betegséggel kapcsolatos specifikus jellegzetességek mentén mutatja be a poszttraumás növekedés fogalmát, folyamatát és vizsgálati lehetőségeit. Fontos célkitűzésünk, hogy a poszttraumás növekedés folyamatjellegét megragadjuk, előrejelző tényezőinek áttekintésén majd integrálásán keresztül. Bemutatásra kerülnek a poszttraumás növekedést befolyásoló egyénen belüli és szociális faktorok, valamint a traumatikus stresszorral (betegség) kapcsolatos tényezők is. Fontos tehát, hogy a kedvező pszichológiai változásokat és a betegséggel kapcsolatos stressz tüneteket együtt vizsgáljuk. Kitérünk a gyermekkorban diagnosztizált daganatos betegséget átélő felnőttek vizsgálatára is, áttekintve a gyermekkori daganatos megbetegedéssel járó pszichológiai tényezőket mind a gyermek, mind a szülő szempontjából. Tárgyaljuk, hogy a jövőbeni kutatási irányokat tekintve, a tanulmányban áttekintett tényezők integrált vizsgálatára lenne szükség. A tanulmány célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy minél többet tudunk azon tényezőkről, amelyek a betegséghez való kedvező pszichológiai alkalmazkodást segítik, annál hatékonyabb pszichológiai intervenciók tervezhetőek.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Edit Czeglédi
,
Róbert Urbán
, and
Adrien Rigó

A tanulmány az elhízás és a testképpel való elégedetlenség kapcsolatát vizsgálja elhízott személyeknél. A testképpel való elégedetlenség kockázati tényezői között a nemet, az elhízás mértékét, az életkort és a karcsúságideál internalizálását vizsgáltuk. Módszertan: Kutatási elrendezés: keresztmetszeti elrendezést és elérhetőségi mintavételt alkalmaztunk. Mérőeszközök: Testi Attitűdök Tesztje, Emberalakrajzok Tesztje, Vonásszorongás skála. Vizsgálati személyek: a minta 189 főből (99 nő és 90 férfi) áll. Életkori átlag 36,4 év (szórás: 9,74, terjedelem: 19-50 év). Testtömeg-index átlag 30,6 kg/m 2 (szórás: 4,42; terjedelem: 25,0–46,7 kg/m2). Eredmények: A testképpel való elégedetlenség kockázati tényezőinek vizsgálata során alátámasztást nyert a nem szerepe: a nők az elhízás mértékétől függetlenül szignifikánsan és nagymértékben elégedetlenebbek a testképükkel, mint a férfiak. Az életkor csak a nők esetében mutatkozott a testképpel való elégedetlenség kockázati tényezőjének: a fiatalabb nők kedvezőtlenebb attitűddel viseltetnek a testük iránt, mint az idősebbek. Az elhízás mértéke ugyancsak a testképpel való elégedetlenség rizikófaktorának bizonyult: a súlyfelesleg mértéke szignifikáns kapcsolatot mutatott a testképpel való elégedetlenséggel az életkor, az iskolai végzettség és a vonásszorongás kontrollálása mellett. Az összefüggés a férfiak esetében erősebbnek mutatkozott. A megjelenés szociokulturális standardjának (karcsú testideál) felismerése és elfogadása (azaz internalizálása) mindkét nem esetében előre jelezte a testképpel való elégedetlenséget; továbbá a vonásszorongás, az iskolai végzettség és az életkor kontrollja mellett a testképpel való elégedetlenség jobb magyarázó változójának bizonyult, mint a testtömeg-index. Konklúzió: A nemzetközi szakirodalom eredményeivel összhangban az általunk vizsgált, elhízott személyekből álló mintában a nem, az elhízás mértéke, az életkor és a karcsúságideál internalizálása a testképpel való elégedetlenség kockázati tényezőinek bizonyultak.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Mihály Racsmány
,
Adrien Rigó
,
Ágnes Lukács
, and
Rozália Ivády

Túl az implicit emlékezeten [Bowers, J. S., Marsolek, C. J. (eds): Rethinking implicit memory] (Racsmány Mihály); Szokatlan, komplex, kölcsönhatás [Bárdos György: Pszichovegetatív kölcsön­hatások] (Rigó Adrien); Majdnem minden, amit mindig is tudni akartál a nyelvrol [Ray Jackendoff: Foundations of Language - Brain, Meaning, Grammar, Evolution] (Lukács Ágnes); A jól beszélo fogyatékos legendája [Susanne Bartke, Julia Siegmüller: Williams syndrome across languages] (Ivády Rozália);

Restricted access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Nikolett Pápay
,
Adrien Rigó
,
Olivér Nagybányai Nagy
, and
Adrienn Soltész

Elméleti háttér: Magyarország az egyik legalacsonyabb termékenységű ország, ezért fontos feladat a gyermekvállalási attitűdöket befolyásoló tényezők feltárása. A pszichoszociális változók szerepét eddig csak részben vizsgálták. Cél: Célunk az egyetemista nők anyasággal kapcsolatos belső reprezentációinak gyermekvállalási motivációra gyakorolt hatását feltárni. Ezenfelül demográfiai és személyiségváltozók (Big Five, optimizmus), valamint egészségmutatók hatását is vizsgáljuk a gyermekvállalási attitűdök oki hátterének komplexebb megismerése céljából. Módszer: „A nők reprodukciós egészségéért” elnevezésű kérdőíves kutatásunk 561 gyermektelen egyetemista hallgatónő részvételével zajlott. Vizsgálatunkban saját szerkesztésű skálákat (Anyaság-reprezentációk Kérdőív, Fertilitás-tudatosság Skála), valamint standardizált mérőeszközöket (Big Five Inventory, Life Orientation Test – Revised) használtunk. Az elővizsgálatokat követően a gyermekvállalás fontossága és időzítése csoportosító változóinkra diszkriminanciaanalízist végeztünk, lépésenkénti módszerrel. Eredmények: A gyermekvállalás fontossága változónk mentén történő csoportokba sorolást két változó határozta meg: az anyaságot a női identitással azonosító, valamint az anyaságot terhes szerepként meghatározó reprezentáció. A Wilks-féle lambda értéke 0,74 (p < 0,001) volt, prediktor-változóink a besorolások 26%-át magyarázták. A gyermekvállalás időzítése csoportosító változó esetében legjelentősebb diszkrimináló erővel az életkor, a párkapcsolat stabilitása és a tudatos készülés az anyaságra változóink rendelkeztek. Ez esetben a Wilks-féle lambda 0,82 (p < 0,001) volt, prediktor-változóink pedig a besorolások 18%-át magyarázták. Következtetések: Eredményeink alapján az anyaság belső reprezentációinak feltárása fontos lehet a gyermekvállalási szándék bejóslásában. Terápiás vonatkozásban távlati cél az anyaság-reprezentációk megértése és átkeretezése.

Restricted access

Ki adná a veséjét, és ki nem?

Az élő donoros vesetranszplantációt érintő hiedelmek, ismeretek és hozzáállás vizsgálata az egyéni értékrenddel összefüggésben

Who would and who would not become a living kidney donor?

Beliefs, knowledge and attitude about living kidney transplantation in relation to personal values
Orvosi Hetilap
Authors:
Zita Chrisztó
,
Róbert Urbán
, and
Adrien Rigó

Bevezetés: Napjainkban az élő donorral történő szervtranszplantáció egyre gyakrabban végzett egészségügyi beavatkozás. Az élő szervdonáció az egészségügyi kérdéseken túl számos pszichoszociális kérdést felvet az adományozókkal és motivációjukkal kapcsolatban. Célkitűzés: Az élő vesedonációhoz fűződő attitűd, ismeretek, hiedelmek feltárása és az élődonációs hajlandóságot meghatározó főbb tényezők – mint érintettség, személyiségvonások, egyéni értékrend, jóllét és életcél – feltárása. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatban 571 felnőtt, magyar, önkéntes résztvevő töltötte ki az online kérdőívcsomagot, amely attitűdre, hiedelmekre és ismeretekre vonatkozó kérdéseket tartalmazott, a Schwartz Értékrend Kérdőívet, a Nagy Ötök személyiségtesztet, a WHO-5 Jóllét kérdőívet és az Életcél kérdőívet. Eredmények: A válaszadók többsége családtagnak és barátoknak adományozná életében egyik veséjét, a legkevesebben nem adományoznának egyáltalán, míg a válaszadók 16,8%-a akár ismeretlennek is hajlandó lenne. A résztvevők többsége tudta (71,8%), hogy a vese a leggyakrabban átültetett szerv, valamint hogy élő donorból is e szervet transzplantálják a leggyakrabban. Szignifikáns, de gyenge összefüggést találtunk az élődonációs szándék tekintetében az érintettséggel (r = 0,187), az egyéni értékrenddel (Én-átalakulás) (r = 0,208) és a transzplantációról való ismeretszinttel (r = 0,104). Szignifikáns összefüggés volt az ismeretek (r = –0,352) és a donorokkal kapcsolatos hiedelmek között (r = 0,136). Többszörös lineáris regresszióelemzés alapján az élődonációs szándékot szignifikánsan magyarázta az értékrend (Én-átalakulás) (β = 0,218) és az a negatív hiedelem a donorokkal kapcsolatban, hogy az élődonációt követően rosszabb egészségügyi állapotba kerülnek (β = –0,207). Megbeszélés: Az élő szervadományozáshoz való hozzáállás összefüggésben áll a hiedelmekkel, melyek az egyén ismereteitől függenek, az ismereteket pedig befolyásolja az érintettség. A hozzáállás továbbá összefüggésben áll az egyén mások iránti jóindulatával és felelősségérzetével. Következtetés: Az élő szervadományozásról való ismeretek és az egyéni értékrend tényezői, mint jóindulat és szociális felelősségérzet, központi szerepet játszanak az egyén hozzáállásának alakulásában. Orv Hetil. 2022; 163(45): 1798–1805.

Open access