Search Results
You are looking at 1 - 10 of 45 items for
- Author or Editor: Alajos Pár x
- Refine by Access: All Content x
A dolgozat áttekintést ad a hepatitis C-vírus-infekcióval kapcsolatos elméleti kutatások és klinikai tapasztalatok két évtizedéről, a felfedezéstől az új terápiás lehetőségekig. Tárgyalja a virológia, az epidemiológia, a patológia-patogenetika kérdéseit, a HCV okozta immunológiai és metabolikus változásokat, valamint a diagnosztika és a kezelés fejlődésének állomásait.
Mivel a hepatitis B- és C-vírus- (HBV-, HCV-) fertőzés döntő szerepet játszik a hepatocellularis carcinoma (HCC) keletkezésében, a HBV és HCV okozta hepatitis és cirrhosis megelőzése és kezelése egyben a HCC prevencióját is jelentheti. A HCC primer prevencióját képviseli a HBV elleni vakcináció és a donorok szűrése HBV- és HCV-markerekre. A szekunder prevencióhoz sorolható az interferonalapú és/vagy nukleozidanalóg anti-HBV- és anti-HCV-terápia, a cirrhosisos betegek HCC irányában történő alfa-foetoprotein + ultrahang szűrése, valamint a HCC kuratív reszekciója/ablatiója utáni adjuváns antivirális kezelés. Várható, hogy a HBV-vakcináció világszerte történő széles körű alkalmazása, továbbá az optimalizált individuális antivirális kezelésmódok, az új nukleozidanalógok és HCV-specifikus proteáz- és polimerázgátlók révén előrelépés történik nemcsak a vírushepatitisek megelőzésében és terápiájában, hanem a HCC prevenciójában is a nem túl távoli jövőben.
A referátum a hepatitis C-vírus (HCV) patogenezisében érintett genetikai polimorfizmusokat tárgyalja, amelyek meghatározhatják a fertőzés kimenetelét. Ezen a téren korábban már a fő hisztokompatibilitási komplex alléleknek, másrészt különböző citokingén-variánsoknak a szerepét is vizsgálták. Újabban a teljesgenomtársulás-tanulmány és a célzott, egy nukleotidot érintő polimorfizmus (SNP) analízise révén az interleukin-28B (IL-28B) gén promoterrégiójában lokalizáltak egy olyan variánst, amely szoros kapcsolatot mutat a HCV eliminációjával és amely krónikus C hepatitisben a terápiás válasz legfontosabb kezelés előtti prediktorának bizonyult. Az elmúlt évben az inozin-trifoszfatáz (ITPA) hiányához vezető két génvariánsról pedig azt igazolták, hogy védőhatású a ribavirin okozta hemolitikus anaemiával szemben idült HCV-fertőzés antivirális kezelése alatt. Orv. Hetil., 2011, 152, 876–881.
A hepatitis B-vírus az egyik legfontosabb etiológiai tényezője a hepatocellularis carcinomának. A dolgozat a vírus által indukált carcinogenesis molekuláris mechanizmusait, az infekció indirekt és direkt hatásait tárgyalja. Mind a májsejtkárosodás által kiváltott regeneráció és proliferáció, mind a vírusproteinek okozta kromoszomális, genetikai és epigenetikai változások kulcsszerepet játszanak a többlépéses folyamatban, amely végül malignus sejttranszformációhoz vezet. A HBV-DNS-szakaszok integrációja a celluláris DNS-be, az onkogének aktivációja és a tumorszuppresszorgén-funkciók kiesése alapvető jelentőségű tényezők. A hepatitis B-vírus okozta cirrhosis és májrák kialakulásának kockázata csökkenthető hatékony vakcináció révén vagy a kórokozó antivirális terápiával történő eradikációja által.
A dolgozat áttekintést ad a három immunmediált májbetegség, az autoimmun hepatitis, a primer biliaris cirrhosis és a primer sclerotizáló cholangitis patogeneziséről, diagnosztikájáról és kezelésük lehetőségeiről.
A hepatitis C-vírus-infekció jelenlegi terápiája a hazánkban és Európában is domináns HCV1 genotípus fertőzés esetén 40–45%-ban vezet tartós virológiai remisszióhoz. Ugyanakkor a kezelés általában hosszan tartó, költséges és jelentős mellékhatásokkal is jár. Mindez indokolja azokat az intenzív kutatásokat, amelyeknek a célja új, hatékonyabb terápiás eljárások kifejlesztése. Az utolsó 5 évben jelentős haladás történt ezen a téren, egyrészt a HCV életciklusának megismerését, másrészt ezzel együtt a HCV-specifikus direkt ható antivirális ágensek, elsősorban pedig a proteáz- és polimerázgátló vegyületek felfedezését illetően. Az adatok arra utalnak, hogy az új készítmények, elsősorban a proteáz- és polimerázgátlók, az eddigi interferon plusz ribavirin alapú kezeléssel hármas kombinációkban áttörést jelenthetnek. A közeljövőben ily módon várhatóan rövidebb időtartamú terápia alatt jobb gyógyulási arány érhető el még a „nehezen gyógyítható” HCV1-betegekben is. A dolgozat ezekről a lehetőségekről ad áttekintést. Orv. Hetil., 2010, 151, 2045–2056.
Kihívás a hepatitis C-vírus-elimináció korában: miért van szükség a HCV elleni vakcinációra?
The challenge of the age of hepatitis C virus elimination: why is HCV vaccination necessary?
A hepatitis C-vírus (HCV) az egyik leggyakoribb oka a krónikus májbetegségnek, amely cirrhosishoz, hepatocellularis carcinomához, májtranszplantációhoz vezethet. A nagy hatékonyságú, direkt ható antivirális szerek bevezetése és sikere a HCV terápiájában optimizmust keltett a vírus globális eradikációjának lehetőségét tekintve. Az Egészségügyi Világszervezet célul tűzte ki az új vírushepatitis-esetek számának 90%-os csökkentését 2030-ra. Kiderült azonban, hogy a HCV-fertőzöttek nagy száma, a szűrések elégtelensége és a kezelésekhez való hozzáférés problémái miatt ez a cél egyedül az antivirális terápiával nem érhető el, csak ha az vakcinációval társul. A dolgozat áttekinti a HCV-infekció virológiai és immunológiai jellemzőit mint a vakcináció alapját és lehetőségét. Tárgyaljuk a potenciális vakcinák típusait és a hatékonyság értékelésére szolgáló eljárásokat. Az egészséges önkénteseken kipróbált kontrollált humán infekció modell HCV-infekcióban a direkt ható antivirális szereknek köszönhetően alkalmazható. Az újabb kutatási eredmények alapján várható, hogy az évtized végére megoldódhat a HCV-elimináció korának kihívása, a vakcináció. Orv Hetil. 2023; 164(9): 322–331.
Bár a májbiopszia ma is „arany standard” a hepatológiai diagnosztikában, újabban a nem invazív próbák is egyre inkább előtérbe kerülnek a májfibrosis értékelésében. A szerzők az aszpartát-aminotranszferáz/thombocyta hányados (APRI) és a májtömöttség (elaszticitás) vizsgálatán alapuló tranziens elasztográfia szerepét tanulmányozták krónikus hepatitis C-vírus- (HCV-) infekcióban. Betegek és módszerek: Száztizenkilenc HCV-fertőzött beteg közül 75 szenvedett biopsziával igazolt krónikus C-hepatitisben, 24 HCV-cirrhosisban, 20 egyén tünetmentes, tartósan normális alanin-aminotranszferáz enzim értéket mutató HCV-hordozó volt, és 30 egészséges véradó szerepelt kontrollként. A Wai szerinti APRI-score kiszámítása az aszpartát-aminotranszferáz- és a thrombocytaszám-értékek alapján, a fibrosisra utaló májtömöttség (liver stiffness, LS) vizsgálata ultrahangalapú tranziens elasztográfiával, FibroScan alkalmazásával, míg a METAVIR fibrosisscore megállapítása májbiopszia révén történt. Eredmények: Krónikus C-hepatitisben mindkét fibrosismarker értékei szignifikánsan magasabbak voltak, mint a kontrollcsoportban, legmagasabb HCV-cirrhosisban. A tünetmentes HCV-hordozók adatai alig tértek el az egészségesekétől. Mindkét mutató értékei korreláltak a hisztológiai stádiumokkal. Az LS-vizsgálat érzékenyebb volt a fibrosis diagnosztizálásában, mint az APRI. A két fibrosismarker adatain alapuló szekvenciális algoritmus szerint a krónikus C-hepatitises betegek 47,8%-ában a szignifikáns (F≥2) fibrosis biopszia nélkül is feltételezhető. Következtetés: Az APRI-score és a tranziens elasztográfia, különösen kombinációban, hasznos nem invazív eljárás a fibrosis értékelésében krónikus HCV-infekcióban. Orv. Hetil., 2010, 47, 1951–1955.
