Search Results
You are looking at 1 - 10 of 45 items for
- Author or Editor: Alajos Pár x
- Refine by Access: All Content x
A dolgozat áttekintést ad a három immunmediált májbetegség, az autoimmun hepatitis, a primer biliaris cirrhosis és a primer sclerotizáló cholangitis patogeneziséről, diagnosztikájáról és kezelésük lehetőségeiről.
A hepatitis B-vírus az egyik legfontosabb etiológiai tényezője a hepatocellularis carcinomának. A dolgozat a vírus által indukált carcinogenesis molekuláris mechanizmusait, az infekció indirekt és direkt hatásait tárgyalja. Mind a májsejtkárosodás által kiváltott regeneráció és proliferáció, mind a vírusproteinek okozta kromoszomális, genetikai és epigenetikai változások kulcsszerepet játszanak a többlépéses folyamatban, amely végül malignus sejttranszformációhoz vezet. A HBV-DNS-szakaszok integrációja a celluláris DNS-be, az onkogének aktivációja és a tumorszuppresszorgén-funkciók kiesése alapvető jelentőségű tényezők. A hepatitis B-vírus okozta cirrhosis és májrák kialakulásának kockázata csökkenthető hatékony vakcináció révén vagy a kórokozó antivirális terápiával történő eradikációja által.
Mivel a hepatitis B- és C-vírus- (HBV-, HCV-) fertőzés döntő szerepet játszik a hepatocellularis carcinoma (HCC) keletkezésében, a HBV és HCV okozta hepatitis és cirrhosis megelőzése és kezelése egyben a HCC prevencióját is jelentheti. A HCC primer prevencióját képviseli a HBV elleni vakcináció és a donorok szűrése HBV- és HCV-markerekre. A szekunder prevencióhoz sorolható az interferonalapú és/vagy nukleozidanalóg anti-HBV- és anti-HCV-terápia, a cirrhosisos betegek HCC irányában történő alfa-foetoprotein + ultrahang szűrése, valamint a HCC kuratív reszekciója/ablatiója utáni adjuváns antivirális kezelés. Várható, hogy a HBV-vakcináció világszerte történő széles körű alkalmazása, továbbá az optimalizált individuális antivirális kezelésmódok, az új nukleozidanalógok és HCV-specifikus proteáz- és polimerázgátlók révén előrelépés történik nemcsak a vírushepatitisek megelőzésében és terápiájában, hanem a HCC prevenciójában is a nem túl távoli jövőben.
A dolgozat áttekintést ad a hepatitis C-vírus-infekcióval kapcsolatos elméleti kutatások és klinikai tapasztalatok két évtizedéről, a felfedezéstől az új terápiás lehetőségekig. Tárgyalja a virológia, az epidemiológia, a patológia-patogenetika kérdéseit, a HCV okozta immunológiai és metabolikus változásokat, valamint a diagnosztika és a kezelés fejlődésének állomásait.
A referátum a hepatitis C-vírus (HCV) patogenezisében érintett genetikai polimorfizmusokat tárgyalja, amelyek meghatározhatják a fertőzés kimenetelét. Ezen a téren korábban már a fő hisztokompatibilitási komplex alléleknek, másrészt különböző citokingén-variánsoknak a szerepét is vizsgálták. Újabban a teljesgenomtársulás-tanulmány és a célzott, egy nukleotidot érintő polimorfizmus (SNP) analízise révén az interleukin-28B (IL-28B) gén promoterrégiójában lokalizáltak egy olyan variánst, amely szoros kapcsolatot mutat a HCV eliminációjával és amely krónikus C hepatitisben a terápiás válasz legfontosabb kezelés előtti prediktorának bizonyult. Az elmúlt évben az inozin-trifoszfatáz (ITPA) hiányához vezető két génvariánsról pedig azt igazolták, hogy védőhatású a ribavirin okozta hemolitikus anaemiával szemben idült HCV-fertőzés antivirális kezelése alatt. Orv. Hetil., 2011, 152, 876–881.
A hepatitis C-vírus-infekció jelenlegi terápiája a hazánkban és Európában is domináns HCV1 genotípus fertőzés esetén 40–45%-ban vezet tartós virológiai remisszióhoz. Ugyanakkor a kezelés általában hosszan tartó, költséges és jelentős mellékhatásokkal is jár. Mindez indokolja azokat az intenzív kutatásokat, amelyeknek a célja új, hatékonyabb terápiás eljárások kifejlesztése. Az utolsó 5 évben jelentős haladás történt ezen a téren, egyrészt a HCV életciklusának megismerését, másrészt ezzel együtt a HCV-specifikus direkt ható antivirális ágensek, elsősorban pedig a proteáz- és polimerázgátló vegyületek felfedezését illetően. Az adatok arra utalnak, hogy az új készítmények, elsősorban a proteáz- és polimerázgátlók, az eddigi interferon plusz ribavirin alapú kezeléssel hármas kombinációkban áttörést jelenthetnek. A közeljövőben ily módon várhatóan rövidebb időtartamú terápia alatt jobb gyógyulási arány érhető el még a „nehezen gyógyítható” HCV1-betegekben is. A dolgozat ezekről a lehetőségekről ad áttekintést. Orv. Hetil., 2010, 151, 2045–2056.
Kihívás a hepatitis C-vírus-elimináció korában: miért van szükség a HCV elleni vakcinációra?
The challenge of the age of hepatitis C virus elimination: why is HCV vaccination necessary?
A hepatitis C-vírus (HCV) az egyik leggyakoribb oka a krónikus májbetegségnek, amely cirrhosishoz, hepatocellularis carcinomához, májtranszplantációhoz vezethet. A nagy hatékonyságú, direkt ható antivirális szerek bevezetése és sikere a HCV terápiájában optimizmust keltett a vírus globális eradikációjának lehetőségét tekintve. Az Egészségügyi Világszervezet célul tűzte ki az új vírushepatitis-esetek számának 90%-os csökkentését 2030-ra. Kiderült azonban, hogy a HCV-fertőzöttek nagy száma, a szűrések elégtelensége és a kezelésekhez való hozzáférés problémái miatt ez a cél egyedül az antivirális terápiával nem érhető el, csak ha az vakcinációval társul. A dolgozat áttekinti a HCV-infekció virológiai és immunológiai jellemzőit mint a vakcináció alapját és lehetőségét. Tárgyaljuk a potenciális vakcinák típusait és a hatékonyság értékelésére szolgáló eljárásokat. Az egészséges önkénteseken kipróbált kontrollált humán infekció modell HCV-infekcióban a direkt ható antivirális szereknek köszönhetően alkalmazható. Az újabb kutatási eredmények alapján várható, hogy az évtized végére megoldódhat a HCV-elimináció korának kihívása, a vakcináció. Orv Hetil. 2023; 164(9): 322–331.
Absztrakt:
Több mint 25 évvel a hepatitis C-vírus felfedezése után a >90%-os tartós vírusmentességet okozó direkt ható antivirális szerek kifejlesztésével megnyílt az elvi lehetősége a hepatitis C-vírus regionális, hosszú távon pedig globális eliminációjának. Mindez az alap- és a klinikai transzlációs kutatások sikerének tekinthető. Kihívások azonban maradtak, úgy mint a még fel nem ismert vírushordozók nagy száma, a készítmények magas ára miatt a terápiához való hozzáférés korlátozottsága és a terápiarezisztens variánsok kezelése. Probléma a vakcináció hiánya is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2016-ban célul tűzte ki a vírushepatitisek globális eradikációját 2030-ra, és ehhez irányelveket fogalmazott meg a nemzeti szűrőprogramok készítői számára. Ebben fontos szerepet kap a magas kockázati populációkban a fertőzöttek felderítése és kezelése, ezáltal a fertőzés terjedésének meggátlása, továbbá a törekvés a reinfekciók megelőzésére. A dolgozat áttekintést ad a hepatitis C-vírus három évtizedes történetéről, a felfedezéstől napjainkig, érintve a virológia, az epidemiológia, a patogenezis, a diagnosztika, a szűrés és a terápia kérdéseit. Orv Hetil. 2018; 159(12): 455–465.
