Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Alexandra Sándor x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

Objectives: The aim of the study is to adapt the Maladaptive Daydreaming Scale (MDS-16) to Hungarian, assess its psychometric properties, and establish its cut-off score. In addition, the relationship between maladaptive daydreaming and adverse childhood experiences was examined. Method: Study participants were recruited online via snowball sampling. Based on three inclusion criteria (self-identified MDer status; control over daydreaming; frequency of daydreaming) 160 out of 494 respondents were included in the study. Results: Our results confirm both the high reliability and convergent validity of the questionnaire. The cut-off score of 60 percentiles can reliably discriminate between excessive and normal daydreamers. The general applicability of the MDS-16-HU was tested and confirmed by the use of the Adverse Childhood Experience Questionnaire (ACE-10), a short, self-report questionnaire. Its results showed that certain types of childhood adversities increase the likelihood of maladaptive daydreaming. Conclusions: The instrument is a valid and reliable measure, therefore it can serve as a useful screening tool in clinical practice. In addition, our findings highlighted the role of childhood adversities in the aetiology of maladaptive daydreaming.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Sándor Szekeres
,
Alexandra Juhász
,
Milán Kondor
,
Nóra Takács
,
László Sugár
, and
Sándor Hornok

Reports of Sarcocystis rileyi-like protozoa (‘rice breast disease’) from anseriform birds had been rare in Europe until the last two decades, when S. rileyi was identified in northern Europe and the UK. However, despite the economic losses resulting from S. rileyi infection, no recent accounts are available on its presence (which can be suspected) in most parts of central, western, southern and eastern Europe. Between 2014 and 2019, twelve mallards (Anas platyrhynchos) were observed to have rice breast disease in Hungary, and the last one of these 12 cases allowed molecular identification of S. rileyi, as reported here. In addition, S. rileyi was molecularly identified in the faeces of one red fox (Vulpes vulpes). The hunting season for mallards in Hungary lasts from mid-August to January, which in Europe coincides with the wintering migration of anseriform birds towards the south. Based on this, as well as bird ringing data, it is reasonable to suppose that the first S. rileyi-infected mallards arrived in Hungary from the north. on the other hand, red foxes (Vulpes vulpes), which are final hosts of S. rileyi, are ubiquitous in Hungary, and our molecular finding confirms an already established autochthonous life cycle of S. rileyi in the region. Taken together, this is the first evidence for the occurrence of S. rileyi in Hungary and its region.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Sándor Spisák
,
Alexandra Kalmár
,
Orsolya Galamb
,
Ferenc Sipos
,
Barnabás Wichmann
,
Béla Molnár
, and
Zsolt Tulassay

A DNS metilációs mintázatának megváltozása a tumorok kialakulása során bizonyítottan fontos folyamat. Ez azonban a tumorok különböző mikrokörnyezetében különböző módon játszódik le, amelynek teljes genomszinten történő tanulmányozására még nincs hatékony, nagy áteresztőképességű módszerünk. Célkitűzés: Munkánk célja az, hogy azonosítsuk a vastagbéldaganatok kialakulásában és progressziójában szerepet játszó, DNS-metiláció által szabályozott géneket, génexpressziós vizsgálati módszerek felhasználásával. Ennek alapján olyan génexpresszión alapuló módszert mutatunk be, amely lézerrel kimetszett minták és metilációs sejtkultúra modell együttes felhasználásával lehetővé teszi a vastagbéldaganatokban zajló metilációs események genomszintű tanulmányozását. Anyag és módszer: HT-29 colorectalis adenocarcinoma-sejteket kezeltünk 10 μM 5-aza-2’-dezoxicitidin demetilációs ágenssel, majd meghatároztuk a kezelés hatására növekvő aktivitást mutató géneket. Ezzel párhuzamosan lézeres mikrokimetszéssel elkülönített ép, adenoma- és tumorszöveti mintákból 5000 hámsejtet gyűjtöttünk, majd azonosítottuk az adenoma–carcinoma szekvencia előrehaladtával szekvenciálisan csökkenő expressziót mutató géneket. A két géncsoport összehasonlításával meghatároztuk a feltehetően metilációs szabályozás alatt álló transzkriptumokat. Ezt követően független minták bevonásával RT-PCR megerősítést végeztünk. Következtetések: Az azonosított, adenoma–carcinoma szekvencia előrehaladtával csökkenő működésű gének szabályozása metilációs eseményekkel hozható összefüggésbe. Ennek alapján teljes genomszinten kimutathatók azok a géncsoportok – köztük például tumorszuppresszorok –, amelyek a betegség kialakulása és kórjóslata szempontjából kulcsfontosságúak. A módszerrel azonosított, vastagbéldaganatokra jellemző metilációs mintázatot mutató gének a jövőben kezelési célpontok lehetnek.

Open access

Babesia vesperuginis is the only piroplasm known to infect bats. Unlike most members of the genus Babesia, it is probably transmitted by a soft tick species (i.e. Argas vespertilionis). Recently, two studies have been conducted to clarify the phylogenetic status of this species, and both agreed on placing it into a basal position among Babesia sensu stricto (s.s.). However, several important groups of piroplasms were not included in the already reported phylogenetic trees of B. vesperuginis isolates. Therefore, the aim of the present study was to amplify an approx. 950-bp fragment of the cytochrome c oxidase subunit 1 (cox1) gene of B. vesperuginis from A. vespertilionis specimens, and to compare its sequences with those from other piroplasmid groups in a broader phylogenetic context. Sequence comparisons focusing on either 18S rRNA or cox1 genes, as well as phylogenetic analyses involving separate and concatenated 18S rRNA and cox1 sequences indicate that B. vesperuginis is more closely related to the phylogenetic group of Theileriidae than to Babesia s.s. In particular, B. vesperuginis clustered closest to Cytauxzoon felis and the ‘prototheilerid’ B. conradae. The results of this study highlight that B. vesperuginis is a unique and taxonomically important species, which should be included in future studies aimed at resolving the comprehensive phylogeny of Piroplasmida.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Krisztin Szőke
,
Attila D. Sándor
,
Sándor A. Boldogh
,
Tamás Görföl
,
Jan Votýpka
,
Nóra Takács
,
Péter Estók
,
Dávid Kováts
,
Alexandra Corduneanu
,
Viktor Molnár
,
Jenő Kontschán
, and
Sándor Hornok

Kinetoplastids are flagellated protozoa, including principally free-living bodonids and exclusively parasitic trypanosomatids. In the most species-rich genus, Trypanosoma, more than thirty species were found to infect bats worldwide. Bat trypanosomes are also known to have played a significant role in the evolution of T. cruzi, a species with high veterinary medical significance. Although preliminary data attested the occurrence of bat trypanosomes in Hungary, these were never sought for with molecular methods. Therefore, amplification of an approx. 900-bp fragment of the 18S rRNA gene of kinetoplastids was attempted from 307 ixodid and 299 argasid ticks collected from bats, and from 207 cimicid bugs collected from or near bats in Hungary and Romania. Three samples, one per each bat ectoparasite group, were PCR positive. Sequencing revealed the presence of DNA from free-living bodonids (Bodo saltans and neobodonids), but no trypanosomes were detected. The most likely source of bodonid DNA detected here in engorged bat ectoparasites is the blood of their bat hosts. However, how bodonids were acquired by bats, can only be speculated. Bats are known to drink from freshwater bodies, i.e. the natural habitats of B. saltans and related species, allowing bats to ingest bodonids. Consequently, these results suggest that at least the DNA of bodonids might pass through the alimentary mucosa of bats into their circulation. The above findings highlight the importance of studying bats and other mammals for the occurrence of bodonids in their blood and excreta, with potential relevance to the evolution of free-living kinetoplastids towards parasitism.

Open access

Kórosan elhízott betegeken végzett laparoszkópos csőgyomorképzés eredményességének vizsgálata

Efficacy of laparoscopic sleeve gastrectomy on morbidly obese patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Miklós Siptár
,
Krisztina Tóth
,
Alexandra Csongor
,
Zsuzsanna Németh
,
Ferenc Molnár
,
György Tizedes
,
Zsombor Márton
, and
Sándor Márton

Bevezetés: Az elhízás korunk népbetegsége, amely nemcsak a társadalmak egészségügyi rendszereinek, de azok anyagi forrásainak tekintetében is jelentős és egyre növekvő megterhelést jelent. Célkitűzés: Prospektív, leíró klinikai tanulmányunk célja a laparoszkópos csőgyomorképzés (gastric sleeve) hatásának tanulmányozása kórosan elhízott betegeknél, egyéves nyomon követéssel. Módszer: Tanulmányunkba 151, laparoszkópos csőgyomorképzésen átesett beteget vontunk be, akiknél a műtét előtti kivizsgálás során szívultrahang-, légzésfunkciós és laborvizsgálatok történtek, felmértük az esetleges társbetegségeket, valamint a kóros elhízás paramétereit is rögzítettük a műtét előtt, majd fél és egy évvel azt követően. Eredmények: A betegek testtömegindexe az első hat hónapban 26,9%-kal, egy év alatt összesen 35,4%-kal csökkent, a testzsírszázalék esetében ugyanezen időintervallumokban a csökkenés 26,2%, illetve 35% volt. A betegek átlagéletkora 41 év volt. A műtét előtt a szívultrahang-, légzésfunkciós és laborvizsgálatok nem mutattak jelentős eltérést, illetve az elhízáshoz társuló kórképek alacsony arányát találtuk (magas vérnyomás 51,7%-ban, kettes típusú cukorbetegség 13,8%-ban igazolódott). Megbeszélés: Egyéves távlatban a műtét hatékony volt a testsúlycsökkenés tekintetében, de az eredmények tartóssága szempontjából az ötéves nyomon követés eredményei volnának mérvadóak, mivel fennáll az ismételt súlynövekedés veszélye. Vizsgálatunk alapján a konzervatív kezelés sikertelensége esetén a műtét minél fiatalabb életkorban való elvégzése javasolt, a társbetegségek megjelenése vagy további súlyosbodása előtt elérve a megfelelő testsúlycsökkenést. Így a perioperatív rizikó és a társbetegségek későbbi kialakulásának vagy további romlásának valószínűsége csökken, illetve nő a jobb életminőségben eltöltött évek száma. Következtetés: A laparoszkópos csőgyomorképzés rövid távon hatékony súlycsökkentő eljárás. A konzervatív kezelés eredménytelensége esetén érdemes a beteget mielőbb az invazív eljárások irányába terelni, a perioperatív rizikó és a rossz életminőségben eltöltött életévek számának csökkentése érdekében. Orv Hetil. 2023; 164(44): 1749–1754.

Open access