Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: András Csanády x
  • All content x
Clear All Modify Search

A 89–90-es rendszerváltás Kelet-Európában mindenütt súlyos recesszióba torkollott, ami majd csak évek múlva és fokozatosan ment át fellendülésbe. A gyors növekedés azonban Magyarországon 2001-ben erőteljesen fékeződni kezdett. Ez az elakadás néhai Jánossy Ferenc trendvonalelmélete alapján jól értelmezhető. Ámbár a felerősödő világválság hullámai lefedték, és szélesebb keretben gördítették tovább a folyamatot, Jánossy tételei és módszere tartalmaznak lehetőséget az események további alakulásának értelmezésére is. A hazai közgazdaságtudomány azonban a rendszerváltás nyomán felettébb elköteleződött a gazdasági folyamatok monetáris szemlélete iránt, s ezért nehezen fogadja be a reálgazdasági alapzaton jelentkező kritikai gondolatokat. A szerző öt évvel ezelőtt nyújtotta be közlésre első ízben alábbi elgondolását, publicisztikus, rövid változatban – sikertelenül, majd tudományos érveléssel ismételten bővítve szakfolyóiratokhoz, ám ismét sikertelenül. Az itt véglegesként közölt változat 2007-es keletű.

Restricted access

Jánossy Ferenc (1914–1997) elméletére és módszerére alapozva, a GDP és a főágazati foglalkozás-megoszlás hosszú idősorainak egybevetésével vizsgálom a román rendszerváltás gazdasági előzményeit a külföldi – főként magyarországi – elemzések és sajtóközlemények alapján. A háború idején és azt követően Románia iparilag jócskán le volt maradva az európai átlaghoz képest. Az iparosodás gyorsítása központi célja volt az államnak már a királyság idején, de folytatólag az államszocializmus időszakában is. Ennek feltételegyüttesét igen nehéz volt kielégíteni. A pártállami vezetés egészen az összeomlásig törekedett a sztálini normának megfelelően elsőbbséget biztosítani az ipar (nehézipar) eszközi beruházásainak és a hatalmi-politikai önállóságnak. Ennek mértéktelenül és folyvást alárendelte a mezőgazdaság és az emberi tényezők fejlesztését. A román GDP-adatsor maximumpontjaira illesztett trendvonal nyílegyenes. 6% körüli évi növekedést mutat (1950–75), ameddig a foglalkoztatás terén tart a nagy átáramlás a mezőgazdaságból az iparba. Ez az 1970-es évek vége felé lefékeződik, és vele együtt a GDP növekedése is. Ekkorra elapadt a mezőgazdasági munkaerő-tartalék, ezzel pedig lezárult az extenzív ipari növekedés. Az intenzív növekedési mechanizmusnak azonban a kezdetei – szükséges emberi-szervezeti alapfeltételei – sem tudtak kialakulni addigra. Így pedig a felgyűlt feszültségek tarthatatlanná súlyosbodtak. Megindult a gazdaság lebomlása úgy annak eszközkészletében, mint humán állományában. Az új trend szerinti növekedés maximum évi 1% volt, amivel a rendszer ellehetetlenült: összeomlott.

Restricted access

Mivel a román államszocialista rendszer tarthatatlan iparszerkezetet hagyott örökül, a rendszerváltás nyomán úgy ennek eszközkészletében, mint humán állományában folytatódott a lebomlás. A foglalkoztatásvesztők tömegének csak a földtulajdonok visszaosztása nyújtott menedéket. A foglalkoztatás ágazatai közti áramlás így visszafordult: 1995-ig az iparból a mezőgazdaságba, azután pedig a legitim, belföldi foglalkoztatásból a feketegazdaságba és főként külföldre irányult. Eközben a GDP kétszeri nekilendülésével megindult a helyreállító növekedés, majd 2000-től felgyorsult, a foglalkoztatásszerkezet azonban alig rendeződött át. Az ipar nem jött lendületbe, csupán a külföldi vendégmunkába áramlás és az áru jellegű szolgáltatások erősödtek fel. 2008-ban a GDP növekedése már közelítette az új trendvonalat, amikor a világválság feltartóztatta, így nem jutott el a trendvonalon való fennakadásig. A román gazdaságnak nem sikerült megszabadulnia azoktól a súlyos fogyatékosságoktól, amelyeket a bukott rendszertől örökölt. Iparosításának és városiasodásának történelmi fejlődésszakasza mindmáig nem tudott befejeződni. A népesség túlnyomó része benne rekedt az önellátó mentalitásban, ami hatása alatt tartja életvitelüket és munkájukat. Ennek következtében a korszerű foglalkoztatás és a liberális piac nem képes a népesség egészére kiterjedni.

Restricted access

Jánossy Ferenc (1914–1997) az államszocialista időszak egyik legeredetibb magyar gazdaságkutatója volt. Kutatásai következetesen a reálgazdaság fejlődésének történelmi makrofolyamataira irányultak. Trendvonalelmélete szerint a rendelkezésre álló munkaerő-készlet – annak szakmaösszetétele és alkalmazkodóképessége – mindenütt megszabja a gazdaság növekedésének felső határát. Ennek a jelentősége kiemelkedő a nagy visszaeséseket követő helyreállítási periódusok menetében és lezárulásában, ami számára a második világháborút követő helyreállítási fellendülés döbbenetes elakadásában mutatkozott meg – elméletét ennek értelmezésére építette ki. A jelenbeli gazdasági folyamatok vizsgálata arra mutat, hogy a fenti összefüggés a rendszerváltást követő eseményekben is érvényesül. Ennek részleteiről majd a tanulmány második fele szól e folyóirat következő számában.

Restricted access