Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: András Ferkai x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Great cities are usually considered to be cites of modernity, so it may seem a bit bizarre to connect them with national identity. Indeed, the face of the Hungarian capital is rather international, reflecting well the universal tendencies of modernization and urbanization that occurred from the end of 18th century. There are, however, some key-buildings and a few other examples in Budapest that give evidence of a counter intention: to provide architecture with a distinctive character as an expression of Hungarian nationality in a modern sense. The 19th century was a high period of Nationalism, and the issue of national style in the arts was raised in many places in Europe and even in the Americas. How could it have been avoided in a multi-ethnic Hungary that tried in vain to regain its independence from the Habsburg Empire throughout the century? It is no wonder that the national character of the arts was the subject of a more or less permanent discussion from the 1850s to the outbreak of World War I. The following paper offers an overview of the urban development of Budapest, followed by presentation of the concepts of the national style with reference to the example of buildings erected in the capital city and a brief discussion of their antecedents.

Restricted access

A közelmúlt építészeti gondolkodásában fontos helyet foglal el az a – nevezzük így – fenomenológiai irányzat, amely az egzisztenciálfilozófia hatására a megélt tapasztalatot állítja a figyelem középpontjába. Kevéssé ismert azonban, hogy ezek a gondolatok nem a nyolcvanas években merültek föl először, és nem a posztmodernnel, illetve a dekonstrukció autonóm építészet fogalmával való szembenállásként fogalmazódtak meg, hanem az internacionális modern ellenében, közvetlenül a második világháború után. Az előadás az anyaghoz fűződő viszony megváltozását vizsgálja az ötvenes-hatvanas évek építészetében, Alison és Peter Smithson példáján, különös tekintettel arra, milyen szerepet játszott a filozófia ebben a változásban. Olyan kérdésekre keres választ, hogy az anyagi minőség felértékelődése valóban csak a hagyományos, természetes anyagokra vonatkozott-e, vagy kiterjedhetett a technikai értelemben korszerű építőanyagokra is. Nosztalgiáról, egyfajta konzervativizmusról van itt szó vagy a modernitás másfajta, alternatív felfogásáról? Ezzel szoros összefüggésben: mennyire korhoz kötött gondolatok ezek, és van-e aktualitása ma az efféle magatartásnak?

Restricted access

Város, lakókörnyezet, karakter. Fejezetek a budai Várnegyed történetéből című konferencia anyagából

Excerpts of the Conference City, Residential Environment, Character. Chapters from the History of the Buda Castle District

Építés - Építészettudomány
Author:
András Ferkai

A Magyar Tudományos Akadémia Építészeti Tudományos Bizottsága az Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemléki Állandó Bizottsággal együttműködve szervezte a 2022. május 12-én az Országos Levéltárban tartott tudományos konferenciáját a budai Várnegyed történetéről. A budai Vár területén zajló építkezések és bontások adták a tanácskozás aktualitását, melynek fő célja az volt, hogy a legavatottabb szakemberek – építészek, régészek, művészettörténészek – révén bemutassa a budai polgárváros fejlődését a 13. századtól a rendszerváltozásig. Az új kutatási eredmények ismertetésén túl, az előadók arra is felkérést kaptak, hogy tegyék mérlegre az egyes korszakok hozzájárulását a Várnegyed karakterének alakulásához: milyen értékeket hoztak létre, milyen hibákat követtek el, hogyan befolyásolták e zárt települési egység funkcióit, a benne zajló élet minőségét. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy tárgyilagosabban ítélhessük meg, mi számít műemléki, építészeti vagy település léptékű értéknek, és hogyan kellene viselkednünk e területen, hogy ezen értékekből – és a Várnegyed karakteréből – minél többet megőrizzünk a jövő generációi számára.

Free access

Budapest 1944–1945-ös ostroma súlyos károkat okozott a budai Várnegyed épületállományában. Paradox módon éppen ez a pusztítás járult hozzá, hogy a negyed legtöbb épületében sikerült feltárni a középkor addig ismeretlen – gyakran jelentős – maradványait. A tanulmány fő célja bemutatni, hogy a műemlékes építészek milyen lehetőségeket láttak a sérült épületek helyreállítására, a korábbi állapot rekonstruálására, vagy az arra érdemes részletek bemutatására. Bemutatja e munka gyakran változó intézményes kereteit, legjobb szakembereit, és azokat az elveket, melyekben mindannyian egyetértettek az 1949-es törvényerejű rendelet alapján műemléki területként kezelt Várnegyedben. Ezeket rögzítette az első rendezési terv (1948–1949), melynek irányelvei (legfőbb érték a középkori-barokk polgárváros karaktere, léptéke és utcaképei) a legutóbbi időkig közmegegyezésnek örvendtek. A késő 19. század túlzott magasságú épületeinek felső szintjeit visszabontották, túl hangsúlyos architektúráját lecsendesítették. Az 1954-es részletes rendezési terv már a negyedben lakók igényeire is tekintettel volt, ám az üres telkek beépítését elég sematikusan szabályozta. 1948 és 1960 között számos műemlék helyreállítás elkészült, a foghíjak beépítése viszont csak 1957-től vette igazán kezdetét. Az a néhány példa, ami korábban megvalósult, semleges architektúrával igyekezett igazodni a műemléki környezethez. E gyakorlatnak a fiatal építészgeneráció vetett véget azzal a meggyőződéssel, hogy – ha minden kor a saját stílusában épített a vár területén – akkor a modern építészetnek is ezt kell tennie.

Restricted access

A Rimanóczy építészdinasztia története (I. rész)

A nagyváradi ág

History of the Rimanóczy architect dynasty

Part I. The branch of family in Nagyvárad
Építés - Építészettudomány
Authors:
Jenő Rimanóczy
and
András Ferkai

A többgenerációs építészdinasztiák közül is kiemelkedik a Rimanóczy család, amely a kiegyezéstől a rendszerváltásig négy nemzedéken át járult hozzá kiváló szakemberek munkásságával a magyar építészet történetéhez. Idősebb Rimanóczy Kálmán építőmester és a berlini Műegyetemen végzett építész fia, ifjabb Kálmán Nagyváradon működött abban a 19. század végi és 20. század eleji időszakban, amikor a partiumi város rohamos ütemben modernizálódott, s mindketten jelentős épületekkel járultak hozzá a település gyökeres átalakulásához. Idősebb Kálmán elsőszülött fia, Árpád, aki a katonai pályát választva fordult a mérnöki hivatás felé, Budapesten dolgozott a Honvédség építési osztályán. Legidősebb gyermeke, Gyula vitte tovább a szakmát, s kétségtelenül az ő húszas évektől az ötvenes évekig ívelő életműve számít a családból a legismertebbnek. Két fia, ifjabb Gyula és Jenő választotta az építész hivatást, az ő működésük már szinte teljesen az állami tervezés időszakára esik. Az építészdinasztia történetét Rimanóczy Jenő állította össze a családban megőrzött dokumentumokra, emlékekre és publikációkra alapozva, s adja közre három részben, hogy megvilágítsa a kevésbé ismert részleteket, s alapanyagot nyújtson a régóta esedékes monográfiák megírásához.

Restricted access

A Rimanóczy építészdinasztia története (II. rész)

Idősebb Rimanóczy Gyula (1903. január 19. – 1958. december 21.)

History of the Rimanóczy architect dynasty

Part II. Gyula Rimanóczy, the elder (19 january 1903 – 21 december 1958)
Építés - Építészettudomány
Authors:
Jenő Rimanóczy
and
András Ferkai

A sorozat második része a Rimanóczy-dinasztia legismertebb tagja, a Budapesten működő Rimanóczy Gyula gazdag életművét mutatja be. Gyula, idősebb Kálmán nagyváradi építész elsőszülött fiának, Árpádnak volt a gyermeke. Építészi pályáját műegyetemi tanulmányai és néhány építésznél alkalmazásban eltöltött év után a húszas évek végén kezdte. Neobarokk, neoreneszánsz és art deco stílusú tervek után a modern építészet mellett kötelezte el magát. Főként családi házakat, villákat épített, de számos megbízást kapott a katolikus egyháztól is. A harmincas évek közepétől pályázati sikerei nyomán nagyobb léptékű középületeket is meg tudott valósítani. E műveivel a két világháború közötti magyar építészet egyik meghatározó szereplőjévé vált, s ennek köszönhetően lett a háború után a középgeneráció tisztelt mestere, akinek jelentős szerep jutott a negyvenes-ötvenes évek stílusának kialakításában és a fiatalabb generációk nevelésében. Munkássága korai halála ellenére kiterjedt és változatos. Bármilyen modorban dolgozott is, műveit a pontosság és a jó ízlés jellemzi. A tanulmány újabb életrajzi adatokkal, az egyes korszakok hátterének feltárásával, illetve a művek recepciójának bemutatásával kíván a korábbi szakirodalomhoz hozzájárulni.

Restricted access

A Rimanóczy építészdinasztia története (III. rész)

Ifjabb Rimanóczy Gyula és Rimanóczy Jenő

History of the Rimanóczy architect dynasty

Part III. Gyula Rimanóczy, The younger and Jenő Rimanóczy
Építés - Építészettudomány
Authors:
Jenő Rimanóczy
and
András Ferkai

A sorozat előző két része az építészdinasztia nagyváradi ágáról, illetve a Budapesten megtelepedett hadmérnök, Rimanóczy Árpád fiáról, idősebb Rimanóczy Gyuláról szólt. Gyula mindkét fia építész lett, pályájukat apjuk egyengette, és egy sor tervpályázaton közösen is indultak. Egyikük sem került azonban az apa műtermébe, sőt a Középülettervező Vállalatot is elkerülték. Ifjabb Gyula a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál, Jenő pedig az Ipartervben dolgozott hosszú időn át, majd az Általános Épülettervező Vállalat főmérnöke lett. A tanulmány célja a két építész életpályájának rövid felvázolása és munkáik lehető legteljesebb bemutatása, beleértve a meg nem valósult tervek és pályázati tervek egyébként nehezen feltárható hosszú sorát. Ezzel egyben szeretnénk a hatvanas-hetvenes évek talán kevésbé ismert, vagy feledésbe merült alkotásaira is felhívni a figyelmet.

Restricted access