Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: András Gyimesi x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A nagyszámú 2-es típusú diabeteses beteg bevonásával végzett, hosszú távú vizsgálatok eredményei egyértelműen bizonyították, hogy a tartósan jó anyagcserehelyzettel megelőzhetők a késői (micro- és macrovascularis) szövődmények. Jelen felmérésben a szerzők beavatkozással nem járó, úgynevezett obszervációs vizsgálat során Magyarország 50 cukorbeteg-szakellátó helyén 2007–2008-ban humán premix készítményről analóg premix inzulinra [bifázisos aszpart inzulin (BIAsp) – NovoMix® 30] átállított betegek adatait elemzik retrospektív módon. Az analízisbe bevont 2898 beteg átlagéletkora 66,20 ± 10,10 év, a diagnózistól eltelt idő az esetek 43%-ában több mint 10 év volt. A NovoMix® 30-kezelés hatodik hónapjának végén a HbA 1c jelentős, statisztikailag szignifikáns javulását észlelték: a kiinduláskor mért 9,10 ± 1,44%-os szint 7,62 ± 1,00%-ra csökkent ( p < 0,001). A lipidprofil is előnyösen változott (bár a célértéket az esetek többségében nem sikerült elérni). A szisztolés és diasztolés vérnyomás átlaga alacsonyabb lett, a testsúly 84,2 ± 14,9 kg-ról 82,6 ± 13,9 kg-ra ( p < 0,01) csökkent. Mindez a kiinduláshoz képest alacsonyabb napi inzulinadag (49,0 ± 17,4 IE versus 48,4 ± 17,6 IE, p < 0,001) és a hypoglykaemiás epizódok előfordulásának szignifikáns csökkenése mellett alakult ki. Az eredmények igazolták, hogy NovoMix® 30-kezeléssel a szénhidrát-anyagcsere jelentősen javul, ami részben az alacsonyabb HbA 1c -szintben és a célértéket elérők szignifikánsan magasabb számában, másrészt a ritkábban előforduló hypoglykaemiás reakciókban nyilvánult meg. Az egyéb cardiovascularis tényezők szignifikáns javulása szintén fontos eredmény, de ennek magyarázata egyelőre hiányzik, és kontrollált, prospektív tanulmányok elvégzését igényli.

Open access
Acta Oeconomica
Authors: Gergely Csurilla, András Gyimesi, Erika Kendelényi-Gulyás, and Tamás Sterbenz

Abstract

We describe a statistical approach for the measurement of the newly defined luck-based noise factor in sports. It is defined as the difference between the actual outcome and the expected outcome based on the model predictions. We raise the question whether some sports exhibit a higher level of noise-factor than others, making investments in that sport riskier. Data from 14 individual sports in six Summer Olympic Games between 1996 and 2016 were included in the analysis. Market shares are predicted by the autoregressive linear and zero-inflated beta regression models with exogenous variables, where the higher Normalized Mean Squared Error indicates a higher noise-factor. Modern pentathlon, tennis and cycling showed the highest noise-factors, whereas swimming, table tennis and athletics were the least noisy. Possible reasons are discussed in the paper. Our analysis indicates that countries with suitable resources producing leading elite Olympic athletes are predicted to achieve higher success in sports with a lower noise-factor such as swimming. In contrast, investments in noisy sports, such as e.g., modern pentathlon, are associated with a higher risk.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Nádas, Zsuzsanna Putz, József Fövényi, Zsolt Gaál, András Gyimesi, Tibor Hídvégi, Nóra Hosszúfalusi, Gyula Neuwirth, Tamás Oroszlán, Pál Pánczél, Győző Vándorfi, Gábor Winkler, István Wittmann, and György Jermendy

A kardiometabolikus kockázati tényezők csökkentésével visszaszoríthatók a cardiovascularis események. A kardiometabolikus kockázati tényezők befolyásolásának eredményességéről 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtt cukorbetegek körében csak kevés adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: Diabetes-szakrendelésen ellenőrzés céljából megjelenő, 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtt (életkor ≥ 18 év) cukorbetegek körében adatokat gyűjtöttünk a kardiometabolikus kockázati tényezők előfordulásáról és kezelésük eredményességéről. Módszerek: Fél év alatt az ország 11 diabetescentrumában egymást követően megjelent 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők (n = 533; 256 férfi, 277 nő; életkor 35,6 ± 11,6 év; diabetestartam 18,0 ± 11,1 év; x ± SD) ellenőrzésekor, az előzményi adatok felvételén túl, antropometriai és laboratóriumi adatokat regisztráltunk. A kardiometabolikus kockázati tényezők kezelési célértékeként a III. Magyar Cardiovascularis Konszenzuskonferencia ajánlásában szereplő adatokat tekintettük mérvadónak. Eredmények: A testtömegindex célértékét (< 25 kg/m 2 ) a betegek 55,3%-a (férfi: 45,7%, nő: 64,3%) érte el. A haskörfogat nők körében megkívánt értékét (< 80 cm) a betegek 50,5%-a, a férfiak esetében mérvadó értéket (< 94 cm) 63,7% érte el. A HbA 1c értéke a betegek 8,4%-ában volt 6,5% alatt (20,5%-ban 7,0% alatt). Lipidcsökkentő kezelésben részesült 130 beteg (24,4%), e csoportban a betegek 53,1%-a érte el a triglicerid, 71,5% a HDL-koleszterin és 27,8% az LDL-koleszterin kezelési célértékét. A lipidek szintjére vonatkozó célérték együttes elérése a betegek 17,7%-ában volt sikeres. Hypertonia miatt kezelésben részesült 173 beteg (32,5%), e betegcsoportban a < 130 Hgmm-es szisztolés vérnyomást a betegek 29,5%-a, a diasztolés célértéket (< 80 Hgmm) pedig 34,7% érte el. A betegek 17,7%-a a vizsgálat időpontjában dohányzónak vallotta magát, 19,2% leszokott a dohányzásról, és 63,2% sohasem dohányzott. Következtetések: Felnőtt, 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedők körében a kardiometabolikus kockázati tényezők napjainkban ajánlott kezelési célértékeit a cukorbeteg-gondozás keretein belül nehéz elérni. További erőfeszítéseket kell tenni a cukorbetegek kardiometabolikus kockázati tényezőinek hatékonyabb csökkentése érdekében.

Restricted access